HU/SB 1.19.13: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 25: | Line 25: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
''rājā uvāca''—a szerencsés király így szólt; ''aho'' | ''rājā uvāca''—a szerencsés király így szólt; ''aho''—ó; ''vayam''—mi; ''dhanya-tamāḥ''—nagyon hálás; ''nṛpāṇām''—minden királynak; ''mahat-tama''—a nagy lelkeknek; ''anugrahaṇīya-śīlāḥ''—képzett arra, hogy áldást kapjon; ''rājñām''—a királyi; ''kulam''—rendek; ''brāhmaṇa-pāda''—a brāhmaṇák lába; ''śaucāt''—megtisztítás után a maradék; ''dūrāt''—messzi; ''visṛṣṭam''—mindig otthagyott; ''bata''—miatt; ''garhya''—elítélendő; ''karma''—cselekedetek. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 11:52, 6 September 2020
13. VERS
- rājovāca
- aho vayaṁ dhanyatamā nṛpāṇāṁ
- mahattamānugrahaṇīya-śīlāḥ
- rājñāṁ kulaṁ brāhmaṇa-pāda-śaucād
- dūrād visṛṣṭaṁ bata garhya-karma
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rājā uvāca—a szerencsés király így szólt; aho—ó; vayam—mi; dhanya-tamāḥ—nagyon hálás; nṛpāṇām—minden királynak; mahat-tama—a nagy lelkeknek; anugrahaṇīya-śīlāḥ—képzett arra, hogy áldást kapjon; rājñām—a királyi; kulam—rendek; brāhmaṇa-pāda—a brāhmaṇák lába; śaucāt—megtisztítás után a maradék; dūrāt—messzi; visṛṣṭam—mindig otthagyott; bata—miatt; garhya—elítélendő; karma—cselekedetek.
FORDÍTÁS
A szerencsés király így szólt: A leghálásabbak vagyunk minden király között, akiket arra neveltek, hogy elnyerjék a nagy lelkek kegyét. Ti, bölcsek, a királyokat általában hulladéknak tekintitek, amelytől jobb távol maradni.
MAGYARÁZAT
A vallásos elvek szerint az ürüléket, a vizeletet, a fürdővizet és az ehhez hasonló dolgokat távol kell tartani a háztól. Lehet, hogy a beépített fürdőszobák, vécék stb. kényelmes áldást jelentenek a modern civilizációban, de az utasítás az, hogy ezeket a lakóhelyektől távol kell elhelyezni. Ugyanezt a példát idézi ez a vers a királyi renddel kapcsolatban azok számára, akik az Istenhez visszavezető úton haladnak. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy azok számára, akik arra vágynak, hogy visszatérjenek Istenhez, anyagias emberekkel vagy a királyi renddel bensőséges kapcsolatban lenni rosszabb, mint az öngyilkosság. Más szóval a transzcendentalisták általában nem érintkeznek olyan emberekkel, akiket Isten teremtésének külső szépsége ragadott el. A lelki megvalósításban elért fejlett tudása által a transzcendentalista tudja, hogy ez a csodálatos anyagi világ nem más, mint a valóságnak, azaz Isten birodalmának árnyékszerű visszatükröződése. Éppen ezért nem bűvöli el őt túlságosan a királyi gazdagság és semmi ehhez hasonló. Parīkṣit Mahārāja esetében azonban más volt a helyzet. A külső szemlélő számára úgy tűnhet, a királyt egy tapasztalatlan brāhmaṇa fiú halálra ítélte, valójában azonban az Úr hívta, hogy térjen vissza Hozzá. A többi transzcendentalista, a nagy bölcsek és misztikusok, akik Parīkṣit Mahārāja halálig tartó böjtjének hírére sereglettek össze, nagyon szerették volna látni őt, hiszen arra készült, hogy visszamenjen Istenhez. Parīkṣit Mahārāja megértette, hogy a nagy bölcsek, akik összegyűltek, mind nagyon kegyesek voltak őseihez, a Pāṇḍavákhoz az Úrnak végzett odaadó szolgálatuk miatt. Ezért hálás volt a bölcseknek, hogy élete utolsó napjaiban jelen vannak mellette, és úgy érezte, mindezt néhai ősei, nagyatyái kiválóságának köszönheti. Büszke volt rá, hogy ilyen kiváló bhakták utóda. Ez a büszkeség az Úr nagy bhaktáiban minden bizonnyal különbözik az anyagi gazdagság miatti felfuvalkodott önteltségtől: az előbbi valóság, míg az utóbbi hamis és hiábavaló.