HU/SB 1.19: Sukadeva Gosvami megjelenése
1.19.1. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Miközben hazafelé tartott, a király [Parīkṣit Mahārāja] úgy érezte, hogy amit a feddhetetlen és hatalmas brāhmaṇával szemben elkövetett, szörnyű és civilizálatlan tett volt. Nagyon bánkódott emiatt.
1.19.2. vers: [Parīkṣit király ekképpen gondolkodott:] Nem követtem a Legfelsőbb Úr utasításait, s emiatt biztosan megpróbáltatásra kell számítanom, amely hatalmába kerít hamarosan. Azt szeretném, ha ez a szerencsétlenség most érne, mert így megszabadulhatnék bűnömtől, és nem követném el újra ezt a sértést.
1.19.3. vers: Kulturálatlan vagyok és bűnös, mert elhanyagoltam a brahminikus kultúrát, az Isten-tudatot és a tehenek védelmét. Ezért azt kívánom, hogy birodalmam, erőm és gazdagságom nyomban égjen el a brāhmaṇa haragjának tüzében, hogy a jövőben ne ez a balszerencsés gondolkodás vezéreljen!
1.19.4. vers: Miközben a király így bánkódott, hírt kapott közelgő haláláról, amelyet egy kígyómadár marása okoz majd, a bölcs fiának átka nyomán. Jó hírként fogadta, hiszen mindez az anyagi dolgok iránti közömbösségét eredményezi majd.
1.19.5. vers: Parīkṣit Mahārāja a Gangesz partján mozdulatlanul leült, hogy elméjét az önmegvalósítás minden más módszerét elutasítva a Kṛṣṇa-tudatra rögzítse, mert az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálata a legnagyobb eredmény, amely túlszárnyal minden más folyamatot.
1.19.6. vers: A folyó [a Gangesz, amelynek partján a király leült, hogy böjtöljön] a legáldottabb vizet szállítja, amely az Úr lótuszlábáról származó porral és tulasī levelekkel keveredik, ezért kívül-belül megtisztítja a három világot, sőt az Úr Śivát és a többi félistent is. Következésképpen mindenkinek, akinek az a sorsa, hogy meghaljon, ennél a folyónál kell menedéket keresnie.
1.19.7. vers: A király, a Pāṇḍavák méltó utóda egyszer s mindenkorra úgy határozott, hogy leül a Gangesz partján, haláláig böjtöl és átadja magát az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának, mert egyedül Ő képes arra, hogy felszabadítsa. Minden ragaszkodástól és kapcsolattól megszabadulva letette a szentek esküjét.
1.19.8. vers: Ekkor azzal az ürüggyel, hogy zarándokútjukat járják, a nagy elmék és gondolkodók tanítványaik kíséretében mind odasereglettek, a nagy bölcsekkel együtt, akik már puszta jelenlétükkel is megtisztíthatják a zarándokhelyeket.
1.19.9-10. vers: Az univerzum minden tájáról érkeztek a nagy bölcsek: Atri, Cyavana, Śaradvān, Ariṣṭanemi, Bhṛgu, Vasiṣṭha, Parāśara, Viśvāmitra, Aṅgirā, Paraśurāma, Utathya, Indrapramada, Idhmavāhu, Medhātithi, Devala, Ārṣṭiṣeṇa, Bhāradvāja, Gautama, Pippalāda, Maitreya, Aurva, Kavaṣa, Kumbhayoni, Dvaipāyana és a nagy Nārada.
1.19.11. vers: Jelen volt sok más szent félisten, király és az aruṇādayáknak nevezett különleges királyi rend [a rājarṣik különleges rendje], a bölcsek különféle dinasztiáiból. Amikor mind összegyűltek, hogy találkozzanak az uralkodóval [Parīkṣittel], az illendően fogadta őket, fejét a földig hajtva.
1.19.12. vers: Miután a ṛṣik és a többiek mind kényelmesen leültek, a király alázatosan megállt előttük, s kezeit összetéve bejelentette elhatározását: haláláig böjtölni fog.
1.19.13. vers: A szerencsés király így szólt: A leghálásabbak vagyunk minden király között, akiket arra neveltek, hogy elnyerjék a nagy lelkek kegyét. Ti, bölcsek, a királyokat általában hulladéknak tekintitek, amelytől jobb távol maradni.
1.19.14. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a transzcendentális és az anyagi világoknak egyaránt Ura, kegyesen legyőzött engem egy brāhmaṇa átkának formájában. Túlságosan ragaszkodtam a családi élethez, ezért az Úr, hogy megmentsen, így jelent meg előttem, hogy puszta félelemből lemondjak a világról.
1.19.15. vers: Ó, brāhmaṇák, fogadjatok el, mint teljesen meghódolt lelket, és fogadjon el Gangesz anya is, az Úr képviselője, mert már szívembe fogadtam az Úr lótuszlábát! Marjon meg azonnal a kígyómadár vagy bármilyen varázslatos dolog, amelyet a brāhmaṇa teremtett! Egyetlen vágyam, hogy mindannyian folytassátok az Úr Viṣṇu tetteinek éneklését.
1.19.16. vers: Újra hódolatomat ajánlva mindannyiótoknak, brāhmaṇák, azért imádkozom, hogy ha újra megszületek ebben az anyagi világban, hadd ragaszkodjam tökéletesen a határtalan Úr Kṛṣṇához, bhaktái társaságához és minden élőlény barátságához!
1.19.17. vers: Parīkṣit Mahārāja önmaga fölött tökéletesen uralkodva ült le egy szalmából készített ülésre, úgy, hogy a szalma gyökerei kelet felé mutattak, az ülés a Gangesz déli partján állt, ő maga pedig arccal észak felé fordult. Birodalmának irányítását már előzőleg fiára bízta.
1.19.18. vers: A király, Parīkṣit Mahārāja leült hát, hogy haláláig böjtöljön. A mennyei bolygók minden félistene az ő tetteit magasztalta, s örömükben szakadatlanul virággal öntözték a földet, mennyei dobjaikon játszva.
1.19.19. vers: Az összegyűlt nagy bölcsek szintén mindannyian dicsérték Parīkṣit Mahārāja döntését. „Nagyon jó!” — mondták, egyetértésüket kifejezve. A szentek természetüktől fogva hajlanak arra, hogy jót tegyenek az egyszerű emberekkel, hiszen rendelkeznek a Legfelsőbb Úr tulajdonságainak minden erejével. Ezért amikor Parīkṣit Mahārāját, az Úr bhaktáját látták, nagy elégedettségükben a következőképpen szóltak:
1.19.20. vers: [A bölcsek így szóltak:] Ó, legfőbb a Pāṇḍu-dinasztia szent királyai közül, akik szigorúan követik az Úr Śrī Kṛṣṇát! Nem meglepő, hogy lemondasz a trónról, amelyet számtalan király fejdísze ékesít, hogy elnyerd az Istenség Személyiségének örök társaságát.
1.19.21. vers: Mindannyian addig várunk itt, míg az Úr legkiválóbb bhaktája, Parīkṣit Mahārāja visszatér a legfelsőbb bolygóra, ahol nyoma sincs az anyagi szennyeződésnek és a bánatnak.
1.19.22. vers: Amit a nagy bölcsek elmondtak, mind nagyon kellemes volt a fülnek. Mély értelmű beszédüket megfelelően, tökéletes igazságként adták elő. Parīkṣit Mahārāja meghallgatta szavaikat, s mert arra vágyott, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége cselekedeteiről halljon, köszöntötte őket.
1.19.23. vers: A király így szólt: Ó, nagy bölcsek! Mind nagyon kegyesen idesereglettetek az univerzum minden tájáról. Épp olyanok vagytok, mint a legfőbb tudás megtestesítője, aki a három világ feletti bolygón [Satyalokán] él. Ezért természetes számotokra, hogy jót tegyetek másokkal, s ehhez semmi érdeketek nem fűződik sem ebben, sem a következő életben.
1.19.24. vers: Ó, igaz brāhmaṇák! Azonnali kötelességemről kérdezlek most benneteket. Kérlek, kellő megfontolás után mondjátok el, mi minden ember tiszta kötelessége, amelyet minden körülmények között el kell végeznie, és legfőképpen mi azoknak a feladata, akik meghalni készülnek!
1.19.25. vers: Ebben a pillanatban megjelent közöttük Vyāsadeva nagyszerű fia, aki semmivel sem törődve vándorolt szerte a világban, önmagában elégedetten. Nem mutatta semmi jelét annak, hogy valamely társadalmi réteghez vagy életrendhez tartozna. Nők és gyermekek vették körül, öltözéke pedig olyan volt, mintha mások nem is vennének róla tudomást.
1.19.26. vers: Vyāsadeva fia csupán tizenhat éves volt. Lába, keze, combja, karja, válla, homloka és testének többi része finom vonásaival tűnt fel. Szeme csodálatosan nagy volt, orra és füle nemesen ívelt. Arca rendkívül vonzónak tűnt, gyönyörű formájú nyaka pedig olyan szépséges volt, akár egy kagylókürt.
1.19.27. vers: Kulcscsontja gömbölyű volt, mellkasa széles és telt, köldöke mély, hasa pedig csodálatosan redőzött. Karja hosszan leért, gyönyörű arcát göndör haj keretezte. Meztelenül járt, és testének színe az Úr Kṛṣṇa színére emlékeztetett.
1.19.28. vers: Színe feketés volt, s fiatalsága miatt rendkívül csodálatosnak tűnt. Testének ragyogása és vonzó mosolya megragadta a nőket. Bár megpróbálta elrejteni természetes fenségét, a jelen lévő nagy bölcsek mindannyian jártasak voltak a fiziognómia tudományában, és így ülőhelyükről fölemelkedve ajánlották neki tiszteletüket.
1.19.29. vers: Parīkṣit Mahārāja, akit úgy is ismernek, mint Viṣṇurāta [akit Viṣṇu mindig védelmez], meghajtotta fejét, hogy fogadja a legfőbb vendéget, Śukadeva Gosvāmīt. A tudatlan nők és gyerekek ekkor már nem követték tovább Śrīla Śukadevát. Miután mindenki tiszteletét ajánlotta neki, Śukadeva Gosvāmī elfoglalta emelt ülőhelyét.
1.19.30. vers: Śukadeva Gosvāmīt úgy vették körül a szent bölcsek és félistenek, ahogyan a holdat veszik körül a csillagok, a bolygók és más mennyei égitestek. Jelenléte lenyűgöző volt, s mindenki tisztelte őt.
1.19.31. vers: A bölcs Śrī Śukadeva Gosvāmī a legteljesebb nyugalommal, értelmet sugározva leült, és készen állt arra, hogy azonnal válaszoljon minden kérdésre. A nagy bhakta, Parīkṣit Mahārāja közelebb lépett hozzá, leborulva felajánlotta előtte tiszteletét, majd összetett kézzel, kedves szavakkal, udvariasan kérdezni kezdte.
1.19.32. vers: A szerencsés Parīkṣit király így szólt: Ó, brāhmaṇa! Puszta kegyedből megtisztítottál bennünket, olyanná téve, mint a zarándokhelyek, csupán azzal, hogy vendégemként jelen vagy. Kegyed révén mi, érdemtelen királyok, alkalmassá válunk arra, hogy szolgáljunk egy bhaktát.
1.19.33. vers: Csupán az, hogy rád emlékezünk, azonnal megszenteli hajlékainkat, mit sem szólva arról, amikor látunk, megérintünk téged, megmossuk szent lábad és otthonunkban ülőhellyel kínálunk.
1.19.34. vers: Ahogyan az ateisták nem tudják elviselni az Istenség Személyiségének jelenlétét, ugyanígy egy ember vitathatatlan bűnei is nyomban megsemmisülnek jelenlétedben, ó, szent, ó, nagy misztikus!
1.19.35. vers: Az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége, aki oly kedves Pāṇḍu király fiainak, elfogadott engem rokonaként, hogy örömet okozzon kiváló unokatestvéreinek és fivéreinek.
1.19.36. vers: Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, nem láthatunk téged?
1.19.37. vers: Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, leginkább pedig annak, aki halálára készül!
1.19.38. vers: Kérlek, mondd el, mit kell hallania, ismételnie az embernek, mire kell emlékeznie és mit kell imádnia, valamint mondd el azt is, mit ne tegyen! Kérlek, beszélj nekem minderről!
1.19.39. vers: Ó, hatalmas brāhmaṇa! Úgy mondják, alig maradsz annyi ideig az emberek házában, amennyi egy tehén megfejéséhez elegendő.
1.19.40. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Kedves szavakkal így kérdezte hát a bölcset a király, s a nagyszerű, hatalmas személyiség, Vyāsadeva fia, aki ismerte a vallás elveit, válaszába kezdett.