HU/SB 3.5.38: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az | Az elmélet, miszerint a felsőbb bolygórendszerekben különféle vezető istenségek élnek, akik az univerzum irányításáért felelősek, nem a képzelet szüleménye. A félistenek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kiterjedt, szerves részei, akik az idő, a külső energia és a Legfelsőbb részleges tudata által testesülnek meg. Az emberi lények, az állatok és a többi élőlény szintén az Úr szerves részei, akik másféle anyagi testtel rendelkeznek. Ők azonban nem az anyagi ügyek irányító istenségei, hanem azok, akiket e félistenek irányítanak. Ez az irányítás egyáltalán nem fölösleges; ugyanúgy szükség van rá, mint a kormányzásra egy modern állam ügyeiben. Az irányított élőlényeknek nem szabad alábecsülniük a félisteneket. Ők mind az Úr kiváló bhaktái, akik az univerzum irányításában kaptak bizonyos feladatokat. Lehet, hogy valaki neheztel Yamarājára, amiért az a hálátlan feladat hárul rá, hogy megbüntesse a bűnös lelkeket. Yamarāja azonban az Úr felhatalmazott bhaktája, mint ahogyan az összes többi félisten is. Az Úr bhaktáját sosem irányítják e kijelölt félistenek, akik az Úr segédeiként működnek, a bhakta mégis minden tiszteletet megad nekik felelősségteljes pozíciójuk miatt, melyre az Úr jelölte ki őket. Ugyanakkor azonban az Úr bhaktája sohasem gondolja ostobán azt, hogy ők a Legfelsőbb Úr. Csak az ostobák tekintik a félisteneket Viṣṇuval azonos szinten állóknak – valójában ők mind Viṣṇu szolgái. | ||
Aki az Urat és a félisteneket egy szintre helyezi, őt pāṣaṇḍīnak, ateistának nevezik. A félisteneket azok imádják, akik többé-kevésbé a jñāna, a yoga és a karma folyamatait követik, vagyis az imperszonalisták, a meditáló yogīk és a gyümölcsöző tetteket végzők. A bhakták azonban egyedül a Legfelsőbb Úr Viṣṇut imádják. Nem valamiféle anyagi haszonért teszik ezt, melyre minden materialista vágyik, még a felszabadulásra törekvők, a misztikusok és a gyümölcsöző tetteket végzők is. A bhakták azért imádják a Legfelsőbb Urat, hogy szert tegyenek az Úr iránti tiszta odaadásra. Mások azonban, akik nem vágynak az Isten iránti szeretet elérésére, ami az emberi élet legfőbb célja, nem imádják az Urat. Akik megtagadják a személyes kapcsolatot Istennel, saját tetteik miatt többnyire szenvedésre ítéltetnek. | |||
Az Úr egyformán bánik minden élőlénnyel, akár a hömpölygő Gangesz. A Gangesz folyó feladata az, hogy megtisztítson mindenkit, a partján álló fáknak mégis mind más az értékük. A mangó- és a nimba-fa egyaránt a Gangesz vizét issza, gyümölcsük mégis különböző: az egyik mennyeien édes, a másik pedig pokolian keserű. A nimba gyümölcs keserű ízének oka saját múltbeli cselekedete, s a mangó édes íze szintén saját karmájának köszönhető. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban ([[HU/ | Az Úr egyformán bánik minden élőlénnyel, akár a hömpölygő Gangesz. A Gangesz folyó feladata az, hogy megtisztítson mindenkit, a partján álló fáknak mégis mind más az értékük. A mangó- és a nimba-fa egyaránt a Gangesz vizét issza, gyümölcsük mégis különböző: az egyik mennyeien édes, a másik pedig pokolian keserű. A nimba gyümölcs keserű ízének oka saját múltbeli cselekedete, s a mangó édes íze szintén saját karmájának köszönhető. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 16.19|BG 16.19]]): | ||
tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān | tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān | ||
Latest revision as of 09:41, 15 March 2019
38. VERS
- ete devāḥ kalā viṣṇoḥ
- kāla-māyāṁśa-liṅginaḥ
- nānātvāt sva-kriyānīśāḥ
- procuḥ prāñjalayo vibhum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ete–mindezen fizikai elemeknek; devāḥ–az irányító félistenek; kalāḥ–szerves részek; viṣṇoḥ–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; kāla–idő; māyā–külső energia; aṁśa–szerves rész; liṅginaḥ–így megtestesülve; nānātvāt–mivel különfélék; sva-kriyā–személyes kötelességek; anīśāḥ–nem képes elvégezni; procuḥ–mondta; prāñjalayaḥ–lenyűgöző; vibhum–az Úrnak.
FORDÍTÁS
Az említett fizikai elemek irányító istenségei az Úr Viṣṇu felhatalmazott kiterjedései. Az örök idő és a külső energia hatására testesülnek meg, s az Úr szerves részei. Mivel az univerzum irányításában számtalan kötelesség hárult rájuk, amelyeket képtelenek voltak végrehajtani, csodálatos imákkal fordultak az Úrhoz.
MAGYARÁZAT
Az elmélet, miszerint a felsőbb bolygórendszerekben különféle vezető istenségek élnek, akik az univerzum irányításáért felelősek, nem a képzelet szüleménye. A félistenek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kiterjedt, szerves részei, akik az idő, a külső energia és a Legfelsőbb részleges tudata által testesülnek meg. Az emberi lények, az állatok és a többi élőlény szintén az Úr szerves részei, akik másféle anyagi testtel rendelkeznek. Ők azonban nem az anyagi ügyek irányító istenségei, hanem azok, akiket e félistenek irányítanak. Ez az irányítás egyáltalán nem fölösleges; ugyanúgy szükség van rá, mint a kormányzásra egy modern állam ügyeiben. Az irányított élőlényeknek nem szabad alábecsülniük a félisteneket. Ők mind az Úr kiváló bhaktái, akik az univerzum irányításában kaptak bizonyos feladatokat. Lehet, hogy valaki neheztel Yamarājára, amiért az a hálátlan feladat hárul rá, hogy megbüntesse a bűnös lelkeket. Yamarāja azonban az Úr felhatalmazott bhaktája, mint ahogyan az összes többi félisten is. Az Úr bhaktáját sosem irányítják e kijelölt félistenek, akik az Úr segédeiként működnek, a bhakta mégis minden tiszteletet megad nekik felelősségteljes pozíciójuk miatt, melyre az Úr jelölte ki őket. Ugyanakkor azonban az Úr bhaktája sohasem gondolja ostobán azt, hogy ők a Legfelsőbb Úr. Csak az ostobák tekintik a félisteneket Viṣṇuval azonos szinten állóknak – valójában ők mind Viṣṇu szolgái.
Aki az Urat és a félisteneket egy szintre helyezi, őt pāṣaṇḍīnak, ateistának nevezik. A félisteneket azok imádják, akik többé-kevésbé a jñāna, a yoga és a karma folyamatait követik, vagyis az imperszonalisták, a meditáló yogīk és a gyümölcsöző tetteket végzők. A bhakták azonban egyedül a Legfelsőbb Úr Viṣṇut imádják. Nem valamiféle anyagi haszonért teszik ezt, melyre minden materialista vágyik, még a felszabadulásra törekvők, a misztikusok és a gyümölcsöző tetteket végzők is. A bhakták azért imádják a Legfelsőbb Urat, hogy szert tegyenek az Úr iránti tiszta odaadásra. Mások azonban, akik nem vágynak az Isten iránti szeretet elérésére, ami az emberi élet legfőbb célja, nem imádják az Urat. Akik megtagadják a személyes kapcsolatot Istennel, saját tetteik miatt többnyire szenvedésre ítéltetnek.
Az Úr egyformán bánik minden élőlénnyel, akár a hömpölygő Gangesz. A Gangesz folyó feladata az, hogy megtisztítson mindenkit, a partján álló fáknak mégis mind más az értékük. A mangó- és a nimba-fa egyaránt a Gangesz vizét issza, gyümölcsük mégis különböző: az egyik mennyeien édes, a másik pedig pokolian keserű. A nimba gyümölcs keserű ízének oka saját múltbeli cselekedete, s a mangó édes íze szintén saját karmájának köszönhető. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 16.19):
tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān saṁsāreṣu narādhamān kṣipāmy ajasram aśubhān āsurīṣv eva yoniṣu
„Az anyagi lét óceánjába, a különféle démoni fajok méhébe dobom vissza az irigyeket és gonoszokat, akik az emberiség alját képezik.” Yamarājára és a többi uralkodó félistenre a lázadó feltételekhez kötött lelkek miatt van szükség, akik örökké háborgatják Isten országának nyugalmát. Mivel minden félisten az Úr bensőséges bhakta-szolgája, tetteikért sohasem szabad őket elítélni.