HU/SB 4.29.34

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONKILENCEDIK FEJEZET: Nārada és Prācinabarhi király beszélgetése

SB 4.29.33 - SB 4.29.35

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

34. VERS

naikāntataḥ pratīkāraḥ

karmaṇāṁ karma kevalam

dvayaṁ hy avidyopasṛtaṁ

svapne svapna ivānagha

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—soha; ekāntataḥ—végül; pratīkāraḥ—semlegesítés; karmaṇām—a különféle cselekedeteké; karma—egy másik cselekedet; kevalam—csupán; dvayam—mindkettő; hi—mert; avidyā—az illúzió miatt; upasṛtam—elfogadott; svapne—egy álomban; svapnaḥ—egy álom; iva—mint; anagha—ó, te, aki mentes vagy a bűnös tettektől.

FORDÍTÁS

Nārada így folytatta: Ó, te, aki mentes vagy minden bűnös tettől! Senki sem háríthatja el a gyümölcsöző cselekedetek hatásait pusztán azzal, hogy egy újabb, Kṛṣṇa-tudatot nélkülöző tettet talál ki. Minden ilyen tettet a tudatlanságunk következtében hajtunk végre. Rossz álmainkat nem tudjuk elűzni rossz képzelgésekkel. Csak úgy űzhetjük el az álmot, hogy felébredünk. Anyagi létünk ugyanígy tudatlanságunk és illúziónk eredménye. Ha nem ébredünk Kṛṣṇa-tudatunkra, nem menekülhetünk meg az ilyen álmoktól. Minden gond végső megoldása érdekében fel kell ébresztenünk Kṛṣṇa-tudatunkat.

MAGYARÁZAT

Kétféle gyümölcsöző cselekedet van. Tehetjük a terhet a fejünkre vagy a vállunkra, ám bárhová tesszük, a súlya ugyanaz. Mégis áttesszük, abban a hiszemben, hogy így megszabadulunk a tehertől. Ezzel kapcsolatban Prahlāda Mahārāja kijelentette, hogy az ostobák és a gazemberek nagy terveket találnak ki a testi kényelem érdekében az anyagi világban, azt azonban nem tudják, hogy minden ilyen elrendezés, még ha sikeres is, csupán māyā. Az emberek éjt nappallá téve keményen dolgoznak a test illuzórikus boldogságáért. Ilyen úton azonban nem lehetnek boldogok. Ki kell szabadulniuk ebből az anyagi fogságból, és haza kell térniük, vissza Istenhez. Ez az igazi boldogság. A Védák ezért így utasítanak: „Ne maradj ennek az anyagi világnak a sötétségében! Menj a lelki világ fényére!” Ahhoz, hogy az élőlény enyhítsen az anyagi test szenvedésén, el kell fogadnia egy másik szenvedésekkel járó helyzetet. Mindkét helyzet puszta illúzió. Semmit nem nyerünk azzal, ha a vállunkra veszünk egy gondot, hogy megoldjunk egy másikat. A végkövetkeztetést levonhatjuk: nem lehetünk tartósan boldogok, amíg az anyagi világban vagyunk. Az egyetlen gyógyír az, ha egyszer s mindenkorra kiszabadulunk ebből az anyagi világból, és hazatérünk, vissza Istenhez.

SB 4.29.33 - SB 4.29.35