HU/SB 6.1.20: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
(No difference)
|
Latest revision as of 20:46, 6 September 2020
20. VERS
- atra codāharantīmam
- itihāsaṁ purātanam
- dūtānāṁ viṣṇu-yamayoḥ
- saṁvādas taṁ nibodha me
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atra—ezzel kapcsolatban; ca—szintén; udāharanti—példaként említik; imam—ezt; itihāsam—a történetet (Ajāmiláét); purātanam—ami nagyon régi; dūtānām—a hírnökei; viṣṇu—az Úr Viṣṇunak; yamayoḥ—és Yamarājának; saṁvādaḥ—a beszélgetés; tam—azt; nibodha—próbáld megérteni; me—tőlem.
FORDÍTÁS
A művelt tudósok és szentek egy réges-régi történetet mesélnek el ezzel kapcsolatban. A történet elmondja az Úr Viṣṇu és Yamarāja szolgáinak vitáját is. Hallgasd meg az esetet, amint elmesélem!
MAGYARÁZAT
Az ostoba emberek néha semmibe veszik a Purāṇákat, az ősi történeteket, azt gondolván, hogy leírásaik csupán legendák. Valójában azonban ezek a leírások, az univerzumról szóló ősrégi történetek annak ellenére, hogy nem kronologikus sorrendben követik egymást, mind igazak. A Purāṇák azokat a főbb eseményeket írják le, amelyek hosszú évmilliók során zajlottak le, nemcsak ezen a bolygón, hanem az univerzum más bolygóin is. Ezért a Védák valamennyi művelt és megvalósítást elért tudósa hivatkozik történeteikre. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint a Purāṇák ugyanolyan fontosak, mint maguk a Védák, s ezért a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban a következő verset idézi a Brahma-yāmalából:
- śruti-smṛti-purāṇādi-
- pañcarātra-vidhiṁ vinā
- aikāntikī harer bhaktir
- utpātāyaiva kalpate
„Az Úr olyan odaadó szolgálata, ami figyelmen kívül hagy olyan hiteles védikus írásokat, mint az Upaniṣadok, a Purāṇák és a Nārada-pañcarātra, csupán fölösleges zavart kelt a társadalomban.” Kṛṣṇa bhaktájának nemcsak a Védákra, de a Purāṇákra is hivatkoznia kell. Senkinek sem szabad ostoba módjára legendáknak tekintenie őket. Ha legendák lennének, Śukadeva Gosvāmī nem vette volna a fáradságot, hogy elmesélje Ajāmila életének ősrégi történetét. A történet a következőképpen szól: