HU/SB 6.12.12

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - TIZENKETTEDIK FEJEZET: Vṛtrāsura dicsőséges halála

SB 6.12.11 - SB 6.12.13

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

12. VERS

avidvān evam ātmānaṁ

manyate ’nīśam īśvaram

bhūtaiḥ sṛjati bhūtāni

grasate tāni taiḥ svayam

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

avidvān—aki ostoba és nem tud semmit; evam—így; ātmānam—magát; manyate—tekinti; anīśam—noha teljes mértékben másoktól függ; īśvaram—legfelsőbb irányítónak, függetlennek; bhūtaiḥ—az élőlények által; sṛjati—Ő (az Úr) teremt; bhūtāni—más élőlények; grasate—Ő felfalja; tāni—őket; taiḥ—más élőlények által; svayam—Ő Maga.

FORDÍTÁS

Az ostoba, tudatlan ember nem értheti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Noha sohasem független, tévesen azt hiszi, hogy ő a legfelsőbb. „Az ember korábbi gyümölcsöző cselekedetei alapján anyjától és apjától kap egy anyagi testet, s ugyanezt a testet egy másik ügynök később megsemmisíti, ahogyan a tigris fal fel egy másik állatot”    —    gondolja, ez azonban nem a megfelelő felfogás. Az élőlényeket Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremti és falja fel más élőlényeken keresztül.

MAGYARÁZAT

A karma-mīmāṁsā filozófia végkövetkeztetése szerint mindennek az oka az ember karmája, azaz múltban elkövetett gyümölcsöző tette, ezért nincs szükség arra, hogy az ember cselekedjen. Akik erre a végkövetkeztetésre jutnak, ostobák. Ha az apa nemz egy gyermeket, azt nem függetlenül teszi    —    a Legfelsőbb Úr készteti erre. Maga az Úr mondja a Bhagavad-gītāban (BG 15.15): sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca. „Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.” Ha valaki nem kap irányítást az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, aki mindenki szívében ott lakozik, akkor lehetetlen rávenni arra, hogy bármit is létrehozzon. Nem az apa és nem az anya tehát az, aki megteremti az élőlényt. Az élőlény karmájának, gyümölcsöző cselekedeteinek megfelelően kerül az apa magjába, aki az élőlényt az anya méhébe juttatja. Ezután az élőlény az anya és az apa testének megfelelően (yathā-yoni yathā-bījam) egy testbe kerül, és megszületik, hogy szenvedjen illetve élvezetben legyen része. A Legfelsőbb Úr tehát az eredeti oka a születésünknek, s annak is, ha valaki meghal. Senki sem független. A valódi végkövetkeztetés az, hogy az egyetlen független személy az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

SB 6.12.11 - SB 6.12.13