HU/SB 6.12.13
13. VERS
- āyuḥ śrīḥ kīrtir aiśvaryam
- āśiṣaḥ puruṣasya yāḥ
- bhavanty eva hi tat-kāle
- yathānicchor viparyayāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āyuḥ—az élet hossza; śrīḥ—gazdagság; kīrtiḥ—hírnév; aiśvaryam—hatalom; āśiṣaḥ—áldások; puruṣasya—az élőlényé; yāḥ—ami; bhavanti—ébrednek; eva—valójában; hi—bizonyára; tat-kāle—akkor, a megfelelő időpontban; yathā—ahogy; anicchoḥ—annak, aki nem vágyakozik; viparyayāḥ—gyötrelmes helyzetek.
FORDÍTÁS
Ahogy halála pillanatában még annak is le kell mondania életéről, gazdagságáról, hírnevéről és minden egyebéről, aki nem akar meghalni, úgy a győzelem előre elrendelt időpontjában az ember el is nyerheti mindezeket, ha a Legfelsőbb Úr kegyesen megjutalmazza velük.
MAGYARÁZAT
Nem helyes azzal büszkélkednünk, hogy saját erőnkből lettünk gazdagok, műveltek, szépek és így tovább. Minden ilyen áldáshoz az Úr kegyéből jutunk. A másik oldalról nézve pedig senki sem akar meghalni, és senki sem akar szegény vagy csúnya lenni. Miért kell hát mégis az élőlénynek akarata ellenére ilyen bajokkal szembenéznie, melyeket senki sem kíván? Az anyagi nyereség vagy veszteség mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyének vagy büntetésének tudható be. Senki sem független; mindenki a Legfelsőbb Úr kegyétől vagy büntetésétől függ. Van egy közismert bengáli mondás, miszerint az Úrnak tíz keze van. Ez azt jelenti, hogy Ő tart a kezében mindent mind a nyolc irányban, valamint fent és lent egyaránt. Ha mindent el akar venni tőlünk a tíz kezével, két kezünkkel semmit sem tudunk megmenteni Tőle. Ha pedig tíz kezével akar megáldani minket, két kezünkkel képtelenek vagyunk elfogadni minden áldását. Áldásai tehát felülmúlják vágyainkat. A végkövetkeztetés az, hogy bár nem szeretnénk megválni javainktól, néha az Úr erővel megfoszt bennünket tőlük, néha pedig olyan áldásokat ad, hogy képtelenek vagyunk mindet elfogadni. Ezért sem a gazdagságban, sem a szenvedésben sem vagyunk függetlenek. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége akaratán múlik.