HU/SB 6.19.5: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ebben a versben a ''tato ’si bhagavān prabhuḥ'' szavak azt jelentik, hogy „ezért Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenki mestere”. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes mértékben rendelkezik mind a hat fenséggel, és ezenkívül rendkívül kegyes a bhaktáihoz. Noha teljes Önmagában, mégis azt akarja, hogy minden élőlény meghódoljon Neki, hogy így a szolgálatát végezhessék. Ez elégedetté teszi Őt. Teljes Magában, mégis örül, amikor bhaktája odaadással ajánl fel Neki egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kis vizet — ''patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyam''. Néha Yaśodā anya gyermekeként enni kér bhaktájától, mintha nagyon éhes lenne. Néha megjelenik bhaktája álmában, s megmondja neki, hogy temploma és kertje már nagyon öreg, s már nem leli nagy örömét bennük. Megkéri hát a bhaktát, hogy tegye rendbe őket. Néha a föld mélyére temetik, s Ő megkéri bhaktáját, hogy szabadítsa ki, mintha Magától nem tudna kijönni. Néha arra kéri bhaktáját, hogy hirdesse dicsőségét az egész világon, pedig Ő Maga is képes lenne erre. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének minden a birtokában van, és önellátó, mégis függ bhaktáitól. Az Úr és bhaktái között a kapcsolat tehát rendkívül bensőséges. Csakis egy bhakta értheti meg, hogyan bízza az Úr Magát a bhaktájára egy bizonyos helyzetben annak ellenére, hogy teljes Magában. Ezt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 11.33|BG 11.33]]) magyarázza el, amikor az Úr azt mondja Arjunának: ''nimitta-mātraṁ bhava savyasācin''. „Ó, Arjuna, légy csupán eszköz a harcban!” Az Úr Kṛṣṇa egyedül megnyerhette volna a kurukṣetrai csatát, mégis bhaktáját, Arjunát buzdította a harcra, hogy ő legyen a győzelem oka. Śrī Caitanya Mahāprabhu képes lett volna szerte a világon elterjeszteni nevét és misszióját, mégis bhaktájára bízta Magát e feladat során. Mindezt végiggondolva láthatjuk, hogy a Legfelsőbb Úr önellátó természetének legfontosabb vonása az, hogy bhaktáitól függ. Ezt nevezik indokolatlan kegynek. A bhakta, aki megvalósítása révén maga tapasztalta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ezt az indokolatlan kegyét, megértheti a mestert és a szolgát. | Ebben a versben a ''tato ’si bhagavān prabhuḥ'' szavak azt jelentik, hogy „ezért Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenki mestere”. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes mértékben rendelkezik mind a hat fenséggel, és ezenkívül rendkívül kegyes a bhaktáihoz. Noha teljes Önmagában, mégis azt akarja, hogy minden élőlény meghódoljon Neki, hogy így a szolgálatát végezhessék. Ez elégedetté teszi Őt. Teljes Magában, mégis örül, amikor bhaktája odaadással ajánl fel Neki egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kis vizet — ''patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyam'' ([[HU/BG 9.26|BG 9.26]]). Néha Yaśodā anya gyermekeként enni kér bhaktájától, mintha nagyon éhes lenne. Néha megjelenik bhaktája álmában, s megmondja neki, hogy temploma és kertje már nagyon öreg, s már nem leli nagy örömét bennük. Megkéri hát a bhaktát, hogy tegye rendbe őket. Néha a föld mélyére temetik, s Ő megkéri bhaktáját, hogy szabadítsa ki, mintha Magától nem tudna kijönni. Néha arra kéri bhaktáját, hogy hirdesse dicsőségét az egész világon, pedig Ő Maga is képes lenne erre. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének minden a birtokában van, és önellátó, mégis függ bhaktáitól. Az Úr és bhaktái között a kapcsolat tehát rendkívül bensőséges. Csakis egy bhakta értheti meg, hogyan bízza az Úr Magát a bhaktájára egy bizonyos helyzetben annak ellenére, hogy teljes Magában. Ezt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 11.33|BG 11.33]]) magyarázza el, amikor az Úr azt mondja Arjunának: ''nimitta-mātraṁ bhava savyasācin''. „Ó, Arjuna, légy csupán eszköz a harcban!” Az Úr Kṛṣṇa egyedül megnyerhette volna a kurukṣetrai csatát, mégis bhaktáját, Arjunát buzdította a harcra, hogy ő legyen a győzelem oka. Śrī Caitanya Mahāprabhu képes lett volna szerte a világon elterjeszteni nevét és misszióját, mégis bhaktájára bízta Magát e feladat során. Mindezt végiggondolva láthatjuk, hogy a Legfelsőbb Úr önellátó természetének legfontosabb vonása az, hogy bhaktáitól függ. Ezt nevezik indokolatlan kegynek. A bhakta, aki megvalósítása révén maga tapasztalta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ezt az indokolatlan kegyét, megértheti a mestert és a szolgát. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 21:22, 6 September 2020
5. VERS
- yathā tvaṁ kṛpayā bhūtyā
- tejasā mahimaujasā
- juṣṭa īśa guṇaiḥ sarvais
- tato ’si bhagavān prabhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—ahogy; tvam—Téged; kṛpayā—keggyel; bhūtyā—kincsekkel; tejasā—hatalommal; mahima-ojasā—dicsőséggel és erővel; juṣṭaḥ—megáldott; īśa—ó, Uram; guṇaiḥ—transzcendentális tulajdonságokkal; sarvaiḥ—mind; tataḥ—ezért; asi—Te vagy; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; prabhuḥ—a mester.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Indokolatlanul kegyes vagy, s minden gazdagsággal, minden hatalommal, minden dicsőséggel, minden erővel és minden transzcendentális tulajdonsággal rendelkezel, ezért Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenki mestere.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a tato ’si bhagavān prabhuḥ szavak azt jelentik, hogy „ezért Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenki mestere”. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes mértékben rendelkezik mind a hat fenséggel, és ezenkívül rendkívül kegyes a bhaktáihoz. Noha teljes Önmagában, mégis azt akarja, hogy minden élőlény meghódoljon Neki, hogy így a szolgálatát végezhessék. Ez elégedetté teszi Őt. Teljes Magában, mégis örül, amikor bhaktája odaadással ajánl fel Neki egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kis vizet — patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyam (BG 9.26). Néha Yaśodā anya gyermekeként enni kér bhaktájától, mintha nagyon éhes lenne. Néha megjelenik bhaktája álmában, s megmondja neki, hogy temploma és kertje már nagyon öreg, s már nem leli nagy örömét bennük. Megkéri hát a bhaktát, hogy tegye rendbe őket. Néha a föld mélyére temetik, s Ő megkéri bhaktáját, hogy szabadítsa ki, mintha Magától nem tudna kijönni. Néha arra kéri bhaktáját, hogy hirdesse dicsőségét az egész világon, pedig Ő Maga is képes lenne erre. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének minden a birtokában van, és önellátó, mégis függ bhaktáitól. Az Úr és bhaktái között a kapcsolat tehát rendkívül bensőséges. Csakis egy bhakta értheti meg, hogyan bízza az Úr Magát a bhaktájára egy bizonyos helyzetben annak ellenére, hogy teljes Magában. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 11.33) magyarázza el, amikor az Úr azt mondja Arjunának: nimitta-mātraṁ bhava savyasācin. „Ó, Arjuna, légy csupán eszköz a harcban!” Az Úr Kṛṣṇa egyedül megnyerhette volna a kurukṣetrai csatát, mégis bhaktáját, Arjunát buzdította a harcra, hogy ő legyen a győzelem oka. Śrī Caitanya Mahāprabhu képes lett volna szerte a világon elterjeszteni nevét és misszióját, mégis bhaktájára bízta Magát e feladat során. Mindezt végiggondolva láthatjuk, hogy a Legfelsőbb Úr önellátó természetének legfontosabb vonása az, hogy bhaktáitól függ. Ezt nevezik indokolatlan kegynek. A bhakta, aki megvalósítása révén maga tapasztalta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ezt az indokolatlan kegyét, megértheti a mestert és a szolgát.