HU/SB 7.1.6: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 40: | Line 40: | ||
Az úgynevezett ragaszkodás, elkülönülés és kötelezettség mind az anyagi természet jellemzői, az anyagi természeté, ami az Istenség Legfelsőbb Személyisége kiáradása. Amikor azonban az Úr alászáll, s az anyagi világban cselekszik, ezt lelki helyzetében teszi. Noha tettei anyagi szempontból egymástól eltérőnek látszanak, lelki értelemben mind abszolútak, és nem különböznek egymástól. A Legfelsőbb Úrra azt mondani, hogy irigy valakire vagy barátságos valakivel, puszta előítélet. | Az úgynevezett ragaszkodás, elkülönülés és kötelezettség mind az anyagi természet jellemzői, az anyagi természeté, ami az Istenség Legfelsőbb Személyisége kiáradása. Amikor azonban az Úr alászáll, s az anyagi világban cselekszik, ezt lelki helyzetében teszi. Noha tettei anyagi szempontból egymástól eltérőnek látszanak, lelki értelemben mind abszolútak, és nem különböznek egymástól. A Legfelsőbb Úrra azt mondani, hogy irigy valakire vagy barátságos valakivel, puszta előítélet. | ||
A Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 9.11|BG 9.11]]) az Úr egyértelműen kijelenti: ''avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam''. „Az ostobák kigúnyolnak, amikor alászállok emberi alakomban.” Kṛṣṇa a Földön vagy ebben az univerzumban úgy jelenik meg, hogy nem változtatja meg lelki testét vagy lelki tulajdonságait. Az anyagi tulajdonságok, kötőerők Rá soha sincsenek hatással. Mindig mentes ezektől, ám látszólag az anyag befolyása alatt cselekszik. Ez a megértés āropita, azaz előítélet. Kṛṣṇa éppen ezért azt mondja: ''janma karma ca me divyam'', bármit tesz, az mindig transzcendentális, így tettének semmi köze az anyagi kötőerőkhöz. ''Evaṁ yo vetti tattvataḥ'': egyedül a bhakták képesek a valóságnak megfelelően megérteni, hogy miképpen cselekszik. A valóság az, hogy Kṛṣṇa sohasem részrehajló, hanem mindenkivel egyformán bánik. Az ember azonban tökéletlen szemlélete miatt, melyet az anyagi kötőerők hatásának köszönhet, anyagi tulajdonságokkal ruházza fel Kṛṣṇát, s amint ezt teszi, mūḍha, ostoba lesz belőle. Amikor valaki képes helyesen megérteni az igazságot, odaadóvá és nirguṇává válik, azaz mentes lesz az anyagi kötőerőktől. Egyedül az, hogy megérti Kṛṣṇa cselekedeteit, transzcendentálissá teszi, és amint valaki transzcendentális, alkalmassá válik arra, hogy a transzcendentális világba menjen. ''Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna'': aki valóban megérti az Úr cselekedeteit, az anyagi teste feladása után a lelki világba kerül. | A Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 9.11|BG 9.11]]) az Úr egyértelműen kijelenti: ''avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam''. „Az ostobák kigúnyolnak, amikor alászállok emberi alakomban.” Kṛṣṇa a Földön vagy ebben az univerzumban úgy jelenik meg, hogy nem változtatja meg lelki testét vagy lelki tulajdonságait. Az anyagi tulajdonságok, kötőerők Rá soha sincsenek hatással. Mindig mentes ezektől, ám látszólag az anyag befolyása alatt cselekszik. Ez a megértés āropita, azaz előítélet. Kṛṣṇa éppen ezért azt mondja ([[HU/BG 4.9|BG 4.9]]): ''janma karma ca me divyam'', bármit tesz, az mindig transzcendentális, így tettének semmi köze az anyagi kötőerőkhöz. ''Evaṁ yo vetti tattvataḥ'': egyedül a bhakták képesek a valóságnak megfelelően megérteni, hogy miképpen cselekszik. A valóság az, hogy Kṛṣṇa sohasem részrehajló, hanem mindenkivel egyformán bánik. Az ember azonban tökéletlen szemlélete miatt, melyet az anyagi kötőerők hatásának köszönhet, anyagi tulajdonságokkal ruházza fel Kṛṣṇát, s amint ezt teszi, mūḍha, ostoba lesz belőle. Amikor valaki képes helyesen megérteni az igazságot, odaadóvá és nirguṇává válik, azaz mentes lesz az anyagi kötőerőktől. Egyedül az, hogy megérti Kṛṣṇa cselekedeteit, transzcendentálissá teszi, és amint valaki transzcendentális, alkalmassá válik arra, hogy a transzcendentális világba menjen. ''Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna'' ([[HU/BG 4.9|BG 4.9]]): aki valóban megérti az Úr cselekedeteit, az anyagi teste feladása után a lelki világba kerül. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 10:34, 19 July 2019
6. VERS
- nirguṇo ’pi hy ajo ’vyakto
- bhagavān prakṛteḥ paraḥ
- sva-māyā-guṇam āviśya
- bādhya-bādhakatāṁ gataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nirguṇaḥ—anyagi tulajdonságok nélkül; api—bár; hi—bizonyára; ajaḥ—megszületetlen; avyaktaḥ—megnyilvánulatlan; bhagavān—a Legfelsőbb Úr; prakṛteḥ—az anyagi természethez képest; paraḥ—transzcendentális; sva-māyā—saját energiájának; guṇam—anyagi tulajdonságok; āviśya—belépve; bādhya—kötelezettség; bādhakatām—a lekötelezettség állapotát; gataḥ—elfogadja.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu mindig transzcendentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll, ezért nirguṇának, azaz tulajdonságok nélkülinek hívják. Mivel megszületetlen, nem rendelkezik anyagi testtel, amely arra kényszerülne, hogy ragaszkodás és gyűlölet kerítse hatalmába. Noha az Úr mindig az anyagi létezés fölött áll, lelki energiáján keresztül közönséges földi halandóként jelent meg, s látszólag úgy cselekedett, valamint úgy tett eleget kötelességeinek és kötelezettségeinek, akár egy feltételekhez kötött lélek.
MAGYARÁZAT
Az úgynevezett ragaszkodás, elkülönülés és kötelezettség mind az anyagi természet jellemzői, az anyagi természeté, ami az Istenség Legfelsőbb Személyisége kiáradása. Amikor azonban az Úr alászáll, s az anyagi világban cselekszik, ezt lelki helyzetében teszi. Noha tettei anyagi szempontból egymástól eltérőnek látszanak, lelki értelemben mind abszolútak, és nem különböznek egymástól. A Legfelsőbb Úrra azt mondani, hogy irigy valakire vagy barátságos valakivel, puszta előítélet.
A Bhagavad-gītāban (BG 9.11) az Úr egyértelműen kijelenti: avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam. „Az ostobák kigúnyolnak, amikor alászállok emberi alakomban.” Kṛṣṇa a Földön vagy ebben az univerzumban úgy jelenik meg, hogy nem változtatja meg lelki testét vagy lelki tulajdonságait. Az anyagi tulajdonságok, kötőerők Rá soha sincsenek hatással. Mindig mentes ezektől, ám látszólag az anyag befolyása alatt cselekszik. Ez a megértés āropita, azaz előítélet. Kṛṣṇa éppen ezért azt mondja (BG 4.9): janma karma ca me divyam, bármit tesz, az mindig transzcendentális, így tettének semmi köze az anyagi kötőerőkhöz. Evaṁ yo vetti tattvataḥ: egyedül a bhakták képesek a valóságnak megfelelően megérteni, hogy miképpen cselekszik. A valóság az, hogy Kṛṣṇa sohasem részrehajló, hanem mindenkivel egyformán bánik. Az ember azonban tökéletlen szemlélete miatt, melyet az anyagi kötőerők hatásának köszönhet, anyagi tulajdonságokkal ruházza fel Kṛṣṇát, s amint ezt teszi, mūḍha, ostoba lesz belőle. Amikor valaki képes helyesen megérteni az igazságot, odaadóvá és nirguṇává válik, azaz mentes lesz az anyagi kötőerőktől. Egyedül az, hogy megérti Kṛṣṇa cselekedeteit, transzcendentálissá teszi, és amint valaki transzcendentális, alkalmassá válik arra, hogy a transzcendentális világba menjen. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna (BG 4.9): aki valóban megérti az Úr cselekedeteit, az anyagi teste feladása után a lelki világba kerül.