HU/SB 7.2.60

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - MÁSODIK FEJEZET: Hiraṇyakaśipu, a démonok fejedelme

SB 7.2.59 - SB 7.2.61

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

60. VERS

ataḥ śocata mā yūyaṁ

paraṁ cātmānam eva vā

ka ātmā kaḥ paro vātra

svīyaḥ pārakya eva vā

sva-parābhiniveśena

vinājñānena dehinām

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ataḥ—ezért; śocata—bánkódni érte; mā—ne; yūyam—ti mindannyian; param—egy másik; ca—és; ātmānam—ti magatok; eva—bizonyára; vā—vagy; kaḥ—ki; ātmā—önvaló; kaḥ—ki; paraḥ—mások; vā—vagy; atra—ebben az anyagi világban; svīyaḥ—az ember sajátja; pārakyaḥ—mások számára; eva—valójában; vā—vagy; sva-para-abhiniveśena—ami abból áll, hogy saját magunkat és másokat a testnek gondoljuk, s ebben a felfogásban élünk; vinā—emellett; ajñānena—a tudás hiánya; dehinām—valamennyi megtestesült élőlényé.

FORDÍTÁS

Ezért egyikőtök se keseregjen a test elvesztése miatt, legyen az akár a sajátotok, akár másoké. Csakis a tudatlanság következtében tesz az ember a test alapján megkülönböztetéseket, így gondolkozván: „Ki vagyok én? Kik a többiek? Mi az enyém? Mi a másoké?”

MAGYARÁZAT

Ebben az anyagi világban az önfenntartás ösztöne a természet elsődleges törvénye. E felfogás szerint az embernek először saját biztonságával kell törődnie, s csak azután kell a társadalomra, a barátságra, a szeretetre, a nemzetiségre, a közösségre és egyebekre gondolnia, amelyek mind a testi életfelfogás következtében és a szellemi lélekről szóló tudás hiányában fejlődtek ki. Ezt ajñānának hívják. Amíg az emberi társadalom sötétségben és tudatlanságban él, az emberek továbbra is a testi életfelfogásnak megfelelően szervezik meg életüket, rendkívüli méretű elrendezésekkel. Ezt Prahlāda Mahārāja bharamnak nevezi. Az anyagi felfogásban a modern civilizáció hatalmas munkálatokba fog, hogy óriási utakat, házakat, malmokat és gyárakat építsen. Ez jelenti az emberek számára a fejlett civilizációt. Azt azonban nem tudják, hogy bármelyik pillanatban elsöpörhetik őket a színről, s arra kényszeríthetik őket, hogy olyan testekbe kerüljenek, amelyeknek semmi közük ezekhez a gigantikus házakhoz, palotákhoz, utakhoz és autókhoz. Amikor Arjuna gondolkozását a rokonaihoz fűződő testi kapcsolat határozta meg, Kṛṣṇa azonnal megfeddte őt, így szólván: kutas tvā kaśmalam idaṁ viṣame samupasthitam anārya-juṣtam. „Ez a testi életfelfogás az anāryákhoz illik, azokhoz, akik nem āryanok, s nem rendelkeznek fejlett tudással.” Az āryan civilizáció egy magas szintű lelki tudással rendelkező civilizáció. Azzal, hogy āryannak nevezi magát, még senki sem válik āryanná. Aki a lelki tudás tekintetében a legnagyobb sötétségben él, s ugyanakkor āryannak kiáltja ki magát, az nem āryan. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következőket idézi a Brahma-vaivarta Purāṇából:

ka ātmā kaḥ para iti dehādy-apekṣayā

na hi dehādir ātmā syān

na ca śatrur udīritaḥ

ato daihika-vṛddhau vā

kṣaye vā kiṁ prayojanam

yas tu deha-gato jīvaḥ

sa hi nāśaṁ na gacchati

tataḥ śatru-vivṛddhau ca

sva-nāśe śocanaṁ kutaḥ

dehādi-vyatiriktau tu

jīveśau pratijānatā

ata ātma-vivṛddhis tu

vāsudeve ratiḥ sthirā

śatru-nāśas tathājñāna-

nāśo nānyaḥ kathañcana

Ez azt jelenti, hogy amíg ebben az emberi testben vagyunk, kötelességünk, hogy megértsük a testben lakozó lelket. A test nem az önvaló; különbözünk a testtől, éppen ezért a testi életfelfogás szerint nem beszélhetünk barátokról, ellenségekről vagy felelősségről. Az embernek nem szabad nagyon aggódnia amiatt, hogy a test a gyermekkortól a serdülőkorig, a serdülőkortól az öregkorig egyre változik, majd láthatóan elpusztul. Ehelyett figyelmünket nagyon komolyan a testben élő lélekre kell fordítanunk, valamint arra, hogyan szabadíthatjuk meg az anyag bilincseitől. A testben lakozó élőlény sohasem pusztul el, ezért az embernek tudnia kell, hogy lehet sok barátja vagy ellensége, barátai nem segíthetnek rajta, ellenségei pedig nem árthatnak neki. Tudnia kell, hogy ő egy lélek (ahaṁ brahmāsmi), és hogy a lélek örök helyzetére nincsenek hatással a test változásai. Mint szellemi lélek, mindenkinek, minden körülmények között az Úr Viṣṇu bhaktájának kell lennie, s nem szabad törődnie a test alapján fennálló kapcsolatokkal, amelyek a barátokhoz vagy ellenségekhez fűzik. Tudnunk kell, hogy sem mi, sem testi életfelfogású ellenségeink nem pusztulnak el soha.

SB 7.2.59 - SB 7.2.61