HU/SB 7.6.4

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - HATODIK FEJEZET: Prahlāda démonikus osztálytársait tanítja

SB 7.6.3 - SB 7.6.5

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

4. VERS

tat-prayāso na kartavyo

yata āyur-vyayaḥ param

na tathā vindate kṣemaṁ

mukunda-caraṇāmbujam

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tat—azért (az érzékkielégítésért és az anyagi gyarapodásért); prayāsaḥ—törekvés; na—nem; kartavyaḥ—megtenni; yataḥ—amiből; āyuḥ-vyayaḥ—az élet elvesztegetése; param—csupán vagy végül; na—sem; tathā—ily módon; vindate—élvezi; kṣemam—az élet végső célja; mukunda—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki képes kiszabadítani az embert az anyag börtönéből; caraṇa-ambujam—a lótuszlába.

FORDÍTÁS

Ne törekedjünk az anyagi gyarapodáson keresztül az érzékkielégítésre vagy az anyagi boldogságra, mert ezzel csupán az időnk és az erőnk vész kárba, minden valódi haszon nélkül. Akinek az igyekezete a Kṛṣṇa-tudatra irányul, az kétségtelenül az önmegvalósítás lelki síkjára emelkedhet. Ilyen áldáshoz az anyagi gyarapodásra törekedve sohasem juthatunk.

MAGYARÁZAT

Láthatjuk, hogy a materialistákat éjjel-nappal az anyagi gyarapodás tettei kötik le, s igyekeznek növelni anyagi gazdagságukat. De még ha nyernek is valamit erőfeszítéseik következtében, életük valódi problémáját ez nem oldja meg, sőt azt sem tudják, hogy mi az élet valódi problémája. Mindez a lelki műveltség hiányának tudható be. Napjainkra különösen jellemző, hogy minden ember sötétségben, testi felfogásban él, s mit sem tud a szellemi lélekről és arról, mire van a szellemi léleknek szüksége. A társadalom vak vezetői tévútra vezetik az embereket, akik így azt hiszik, hogy a test minden, s egyedül azzal törődnek, hogy biztosítsák a test anyagi kényelmét. Az ilyen civilizáció halálra van ítélve, mert nem vezeti az emberiséget az élet valódi céljának megismerése felé. Az emberek csupán elvesztegetik idejüket s ezt az értékes ajándékot, az emberi létformát, mert az az emberi lény, aki nem él lelki életet, hanem kutyák és macskák módjára hal meg, következő életében mélyebbre süllyed. Az ilyen ember az emberi életforma után a születés és halál örökös körforgásába kerül, s így elveszíti az emberi élet valódi áldását, azt, hogy Kṛṣṇa-tudatossá válhat és megoldhatja az élet problémáit.

SB 7.6.3 - SB 7.6.5