HU/SB 7.6: Prahlada démonikus osztálytársait tanítja

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - HATODIK FEJEZET: Prahlāda démonikus osztálytársait tanítja


7.6.1. vers: Prahlāda Mahārāja így szólt: Aki kellőképpen értelmes, annak emberi testét egészen élete kezdetétől    —    azaz kora gyermekkorától    —    arra kell használnia, hogy minden más elfoglaltságról lemondva az odaadó szolgálat tetteit végezze. Emberi testhez nagyon ritkán jut az élőlény, és annak ellenére, hogy ez éppúgy ideiglenes, mint a többi test, fontos, mert emberi testben odaadó szolgálatot végezhetünk. Már a legcsekélyebb őszinte odaadó szolgálat is teljes tökéletességgel ajándékozhatja meg az embert.

7.6.2. vers: Az emberi életforma lehetőséget nyújt, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. Ezért minden élőlénynek, különösen az emberi létformában, az Úr Viṣṇu lótuszlábának odaadó szolgálatát kell végeznie. Ez az odaadó szolgálat természetes, mert az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legdrágább a lélek számára, Ő a lélek Ura és minden élőlény jóakarója.

7.6.3. vers: Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, akik démonok családjában születtetek! Az a boldogság, melyet akkor érzünk, amikor az érzéktárgyak kapcsolatba kerülnek a testünkkel, bármelyik létformában elérhető, múltbeli gyümölcsöző tetteinknek megfelelően. Az ilyen boldogság magától jön, anélkül hogy törekednénk rá, éppúgy, mint a szenvedés.

7.6.4. vers: Ne törekedjünk az anyagi gyarapodáson keresztül az érzékkielégítésre vagy az anyagi boldogságra, mert ezzel csupán az időnk és az erőnk vész kárba, minden valódi haszon nélkül. Akinek az igyekezete a Kṛṣṇa-tudatra irányul, az kétségtelenül az önmegvalósítás lelki síkjára emelkedhet. Ilyen áldáshoz az anyagi gyarapodásra törekedve sohasem juthatunk.

7.6.5. vers: Ezért az anyagi létezés során [bhavam āśritaḥ] annak, aki teljes mértékben képes arra, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, arra kell törekednie, hogy amíg teste ellenálló és erős, és nem vett még rajta erőt a sorvadás, elérje az élet legmagasztosabb célját.

7.6.6. vers: Az emberi lény legfeljebb száz évig élhet. Ám aki nem képes uralkodni az érzékein, az az évei felét végérvényesen elveszíti, mert amiatt, hogy a tudatlanság keríti hatalmába, tizenkét órát alszik éjszaka. Az ilyen ember így csak ötven évet él.

7.6.7. vers: Az ember tíz évet tölt el kisgyermekként, s ebben a korban mindenkit illúzió tart fogva. Ifjúkorában sportol és játszik, s ekképpen tölt el még tíz évet, ezzel együtt már húsz évet elvesztegetve. Öregkorában, amikor megnyomorodik, s még anyagi tettekre is képtelen, újabb húsz évet veszít el.

7.6.8. vers: Aki nem uralkodik az elméjén és az érzékein, az a kielégíthetetlen kéjes vágyak és az erős illúzió miatt egyre jobban fog ragaszkodni a családi élethez. Egy ilyen őrült élet során az ember a fennmaradó éveit is elvesztegeti, mert még ekkor sem képes odaadó szolgálatot végezni.

7.6.9. vers: Ki az, aki annak ellenére, hogy képtelen féken tartani az érzékeit, s emiatt túlságosan ragaszkodik a családi élethez, magától meg tudna szabadulni? A ragaszkodó családos embert a családja [a felesége, a gyermekei és a többi rokona] iránti szeretet kötelei hihetetlenül erősen gúzsba kötik.

7.6.10. vers: A pénz oly kedves az ember szívének, hogy úgy érzi, édesebb, mint a méz. Ki az hát, aki képes lenne feladni vágyát, hogy pénzt gyűjtsön, különösen ha családos életet él? A tolvajok, a hivatásos szolgák [a katonák] és a kereskedők még az életüket is, ami oly kedves számukra, kockára teszik, hogy pénzhez jussanak.

7.6.11-13. vers: Hogyan tudna lemondani családtagjainak a társaságáról az az ember, aki nagyon ragaszkodik hozzájuk, és szíve mélyén mindig őket látja? A feleség különösen mindig kedves a férjéhez, megértően bánik vele, s örömet szerez neki egy meghitt helyen. Ki tudna elhagyni egy ilyen kedves és szerető feleséget? A gyerekek gügyögését nagy öröm hallani, és a szerető apa örökké kedves szavaikra gondol. Hogyan tudna lemondani róluk? Az idős szülők, a fiak és leányok szintén nagyon kedvesek a szívének. A leányt különösen kedveli, s mindig rá gondol, aki a férje házában él. Ki tudna lemondani a társaságáról? Emellett a háztartáshoz sok szép bútor, számtalan háziállat és szolga is tartozik. Ki tudna hátat fordítani ennek a jólétnek? A ragaszkodó családfenntartó olyan, mint a selyemhernyó, ami a saját maga szőtte gubó csapdájába esik, és többé nem szabadulhat. Pusztán amiatt, hogy két fontos érzék    —    a nemi szervek és a nyelv    —    elégedettségére vágyik, az ember az anyagi feltételek börtönébe kerül. Hogyan menekülhetne meg?

7.6.14. vers: Aki túlságosan ragaszkodik, nem képes megérteni, hogy családja eltartásával csak értékes élete vész kárba. Azt sem tudja felfogni, hogy emberi életének    —    az Abszolút Igazság megvalósítására alkalmas életnek    —    a küldetése észrevétlenül beteljesületlen marad. Ahhoz azonban elég okos, hogy vigyázzon, nehogy egyetlen fillért is elveszítsen a rossz gazdálkodás miatt. Így aztán annak ellenére, hogy a ragaszkodó ember az anyagi létben örökké a háromféle gyötrelemtől szenved, sohasem undorodik meg az anyagi életmódtól.

7.6.15. vers: Ha valaki túlságosan ragaszkodik a család fenntartásával járó kötelességekhez, és nem tud uralkodni az érzékein, szíve mélyén egyedül azzal törődik, hogyan szerezzen pénzt. Noha tudja, hogy aki elveszi más vagyonát, azt az állam törvényei és halála után Yamarāja törvényei megbüntetik, továbbra is rászed másokat, hogy pénzhez jusson.

7.6.16. vers: Ó, barátaim, démonok fiai! Ebben az anyagi világban még a látszólag nagyon művelt emberek is hajlamosak azt gondolni, hogy „ez az enyém, ez pedig mások számára van”. Emiatt aztán a családi élet korlátolt felfogásában buzgón igyekeznek ellátni családjukat mindennel, ami az élethez szükséges, akárcsak az ostoba macskák és kutyák. Képtelenek befogadni a lelki tudást, ehelyett zavarodottak, s a tudatlanság keríti hatalmába őket.

7.6.17-18. vers: Kedves barátaim, ó, démonok fiai! Kétségtelen, hogy az anyagi kötelékektől mindeddig egyetlen olyan embernek sem sikerült megszabadulnia, aki nem rendelkezett tudással az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Azokat, akik nem ismerik az Urat, az anyagi törvények gúzsba kötik. Az érzékkielégítés megszállottjai ők. Egyetlen céljuk a nő, s valójában csupán játékszerek a vonzó nők kezében. Ennek az életfelfogásnak az áldozataiként gyermekek, unokák és dédunokák veszik körül őket, s így béklyóik az anyagi világ börtönéhez láncolják valamennyiüket. Azokat, akik szenvedélyesen ragaszkodnak ehhez az életfelfogáshoz, démonoknak hívják. Ezért annak ellenére, hogy démonok fiai vagytok, kerüljétek az ilyen embereket, és keressetek menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, Nārāyaṇánál, valamennyi félisten eredeténél, mert Nārāyaṇa híveinek végső célja az, hogy megszabaduljanak az anyagi lét kötelékeitől.

7.6.19. vers: Ó, démonok fiai! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa az eredeti Felsőlélek, minden élőlény atyja. Éppen ezért bárki, még egy gyerek vagy öregember is könnyedén, bármilyen körülmények között elégedetté teheti és imádhatja Őt. Az élőlények és az Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti kapcsolat örök, ezért az Úrnak nem nehéz örömet okozni.

7.6.20-23. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legfelsőbb irányító, aki tévedhetetlen és kimeríthetetlen, a mozdulatlan élőlényektől [sthāvara], a növényektől kezdve egészen Brahmāig, a legfőbb teremtett élőlényig minden létformában jelen van. Az anyagi teremtés különféle változataiban, az anyagi elemekben, az anyagi energia összességében, az anyagi természet kötőerőiben [a sattva-guṇában, a rajo-guṇában és a tamo-guṇában], valamint a megnyilvánulatlan anyagi természetben és a hamis egóban szintén jelen van. Noha egy, jelen van mindenhol, és Ő a transzcendentális Felsőlélek is, minden ok oka, aki szemtanúként ott lakozik minden élőlény szívének mélyén. Úgy beszélnek Róla, mint az áthatottról és a mindent átható Felsőlélekről, Őt azonban a valóságban nem lehet leírni. Változatlan, osztatlan, és csupán mint legfelsőbb sac-cid-ānanda [örökkévalóság, tudás és gyönyör] érzékelhető. A külső energia függönye takarja el, ezért az ateisták szemében nem létezőnek tűnik.

7.6.24. vers: Ezért aztán, kedves fiatal barátaim, démonok sarjai, arra kérlek benneteket, cselekedjetek úgy, hogy tetteitekkel elégedetté tegyétek a Legfelsőbb Urat, aki túl van az anyagi tudomány határain! Mondjatok le démoni természetetekről, és cselekedjetek ellenségeskedés vagy kettősség nélkül! Legyetek kegyesek minden élőlényhez, világosítsátok fel őket az odaadó szolgálatról, és váljatok ezzel valamennyiük jóakarójává!

7.6.25. vers: Nincs olyan, amit azok a bhakták, akik örömet okoztak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden ok okának és minden dolog eredeti forrásának, ne érhetnének el. Az Úr a lelki tulajdonságok végtelen tengerének tárháza. Miért kellene hát az anyagi természet kötőerői fölött álló transzcendentális bhaktáknak a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás útját követniük, melyek a természet kötőerőinek hatása alatt bárki számára elérhetőek? Mi, bhakták, örökké az Úr lótuszlábát dicsőítjük, ezért semmit sem kell kérnünk, ami a dharmával, a kāmával, az arthával és a mokṣával kapcsolatos.

7.6.26. vers: A vallást, az anyagi gyarapodást és az érzékkielégítést a Védák tri-vargának, a felszabaduláshoz vezető három útnak nevezik. E három kategóriába tartoznak az oktatás, az önmegvalósítás, a védikus parancsok alapján végrehajtott rituális szertartások, a logika, a törvény és a rend tudománya, valamint a megélhetés különféle módjai is. Ezek a Védák tanulmányozása során külsődleges témák csupán, ezért anyaginak tartom őket, míg az Úr Viṣṇu lótuszlába előtti meghódolást transzcendentálisnak tekintem.

7.6.27. vers: Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi élőlény jóakarója és barátja hajdanán átadta ezt a transzcendentális tudást Nāradának, a nagy szentnek. E titkos tudományt egy olyan szent kegye nélkül, mint Nārada, rendkívül nehéz megérteni, ám azok, akik menedéket keresnek Nārada tanítványi láncolatánál, megérthetik.

7.6.28. vers: Prahlāda Mahārāja így folytatta: Ezt a tudást Nārada Munitól, a nagy szenttől hallottam, aki örökké az odaadó szolgálatba merül. Ez a tudás, amit bhāgavata-dharmának hívnak, tökéletesen tudományos. Alapját a logika és a filozófia képezi, és mentes minden anyagi szennyeződéstől.

7.6.29-30. vers: A démonok fiai válaszoltak: Kedves Prahlāda! Sem te, sem mi nem ismerünk más tanítót vagy lelki tanítómestert, mint Ṣaṇḍát és Amarkát, Śukrācārya fiait. Végül is gyerekek vagyunk, ők pedig a feljebbvalóink. Te örökké a palotában vagy; nehezen találkozhattál egy nagy személyiséggel. Kedves barátunk, ó, nemes lelkű! Mondd el nekünk, hogyan volt lehetséges, hogy hallhattad Nāradát? Kegyesen oszlasd el kétségeinket ezzel kapcsolatban!