HU/SB 8.7.8: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ebben a versben bizonyítékot találhatunk arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindennek a legfelsőbb irányítója. Ahogy korábban elmondtuk, az embereket két osztályba sorolhatjuk — démonok és félistenek —, ám egyik csoportról sem mondhatjuk, hogy ők a leghatalmasabbak. Mindenki tapasztalta már, hogy a legfelsőbb hatalom néha akadályokat gördít az utunkba. A démonok ezeket az akadályokat puszta véletlennek tekintik, a bhakták azonban a legfelsőbb irányító tetteiként fogadják el. Ezért amikor a bhaktáknak akadályokkal kell szembenézniük, az Úrhoz fohászkodnak. ''Tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇo bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam''. A bhakták eltűrik a nehézségeket, mert elfogadják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége okozza őket, és áldásnak tekintik valamennyit. A démonok azonban képtelenek megérteni a legfelsőbb irányítót, ezért az efféle akadályokról azt gondolják, hogy a véletlen az oka. Most természetesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen volt jelen. Az Ő akarata teremtette az akadályokat, melyek aztán az Ő akaratából tűntek el. Az Úr megjelent teknősként, hogy megtartsa a hatalmas hegyet. ''Kṣitir iha vipulatare tava tiṣṭhati pṛṣṭhe''. A hátán tartotta a hatalmas hegyet. ''Keśava dhṛta-kūrma-śarīra jaya jagadīśa hare''. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes arra, hogy veszélyes helyzetet teremtsen, amelyet aztán meg is tud szüntetni. A bhakták tisztában vannak ezzel, a démonok azonban nem tudják megérteni. | Ebben a versben bizonyítékot találhatunk arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindennek a legfelsőbb irányítója. Ahogy korábban elmondtuk, az embereket két osztályba sorolhatjuk — démonok és félistenek —, ám egyik csoportról sem mondhatjuk, hogy ők a leghatalmasabbak. Mindenki tapasztalta már, hogy a legfelsőbb hatalom néha akadályokat gördít az utunkba. A démonok ezeket az akadályokat puszta véletlennek tekintik, a bhakták azonban a legfelsőbb irányító tetteiként fogadják el. Ezért amikor a bhaktáknak akadályokkal kell szembenézniük, az Úrhoz fohászkodnak. ''Tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇo bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam'' ([[HU/SB 10.14.8|SB 10.14.8]]). A bhakták eltűrik a nehézségeket, mert elfogadják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége okozza őket, és áldásnak tekintik valamennyit. A démonok azonban képtelenek megérteni a legfelsőbb irányítót, ezért az efféle akadályokról azt gondolják, hogy a véletlen az oka. Most természetesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen volt jelen. Az Ő akarata teremtette az akadályokat, melyek aztán az Ő akaratából tűntek el. Az Úr megjelent teknősként, hogy megtartsa a hatalmas hegyet. ''Kṣitir iha vipulatare tava tiṣṭhati pṛṣṭhe''. A hátán tartotta a hatalmas hegyet. ''Keśava dhṛta-kūrma-śarīra jaya jagadīśa hare''. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes arra, hogy veszélyes helyzetet teremtsen, amelyet aztán meg is tud szüntetni. A bhakták tisztában vannak ezzel, a démonok azonban nem tudják megérteni. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 23:04, 6 September 2020
8. VERS
- vilokya vighneśa-vidhiṁ tadeśvaro
- duranta-vīryo ’vitathābhisandhiḥ
- kṛtvā vapuḥ kacchapam adbhutaṁ mahat
- praviśya toyaṁ girim ujjahāra
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vilokya—látván; vighna—az akadály (a hegy elsüllyedése); īśa-vidhim—a sors elrendezéséből; tadā—akkor; īśvaraḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; duranta-vīryaḥ—felfoghatatlanul hatalmas; avitatha—csalhatatlan; abhisandhiḥ—akinek eltökéltsége; kṛtvā—kiterjesztve; vapuḥ—testet; kacchapam—teknőst; adbhutam—csodálatosat; mahat—nagyon nagy; praviśya—belépett; toyam—a vízbe; girim—a hegyet (a Mandarát); ujjahāra—felemelte.
FORDÍTÁS
Amikor a végtelenül hatalmas Úr, akinek eltökélt szándéka mindig valóra válik, látta, milyen helyzetet teremtett a Legfelsőbb akarata, egy teknős csodálatos alakját öltötte Magára, a vízbe merült, és felemelte a nagy Mandara-hegyet.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben bizonyítékot találhatunk arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindennek a legfelsőbb irányítója. Ahogy korábban elmondtuk, az embereket két osztályba sorolhatjuk — démonok és félistenek —, ám egyik csoportról sem mondhatjuk, hogy ők a leghatalmasabbak. Mindenki tapasztalta már, hogy a legfelsőbb hatalom néha akadályokat gördít az utunkba. A démonok ezeket az akadályokat puszta véletlennek tekintik, a bhakták azonban a legfelsőbb irányító tetteiként fogadják el. Ezért amikor a bhaktáknak akadályokkal kell szembenézniük, az Úrhoz fohászkodnak. Tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇo bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam (SB 10.14.8). A bhakták eltűrik a nehézségeket, mert elfogadják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége okozza őket, és áldásnak tekintik valamennyit. A démonok azonban képtelenek megérteni a legfelsőbb irányítót, ezért az efféle akadályokról azt gondolják, hogy a véletlen az oka. Most természetesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen volt jelen. Az Ő akarata teremtette az akadályokat, melyek aztán az Ő akaratából tűntek el. Az Úr megjelent teknősként, hogy megtartsa a hatalmas hegyet. Kṣitir iha vipulatare tava tiṣṭhati pṛṣṭhe. A hátán tartotta a hatalmas hegyet. Keśava dhṛta-kūrma-śarīra jaya jagadīśa hare. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes arra, hogy veszélyes helyzetet teremtsen, amelyet aztán meg is tud szüntetni. A bhakták tisztában vannak ezzel, a démonok azonban nem tudják megérteni.