HU/SB 8.7: Az Úr Siva megissza a mérget, s ezzel megmenti az univerzumot
8.7.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Kuruk legjobbja, Parīkṣit Mahārāja! A félistenek és a démonok meghívták Vāsukit, a kígyók királyát, és nekiígérték a nektár egy részét. Köpülőkötél gyanánt körültekerték a Mandara-hegyen, és nagy örömmel hozzáláttak, hogy a tejóceán kiköpülésével nektárt készítsenek.
8.7.2. vers: Az Istenség Személyisége, Ajita megragadta a kígyó elejét, s a félistenek követték példáját.
8.7.3. vers: A démonok vezérei úgy gondolták, nem túl bölcs dolog a kígyó farkát fogni, ami testének kedvezőtlen része. Inkább az elejét akarták tartani, amit az Istenség Személyisége és a félistenek ragadtak meg, mert ez a rész áldásos és dicső. Így aztán arra hivatkozva, hogy mindannyian rendkívül jól ismerik a Védák tudományát, valamint származásuk és tetteik miatt valamennyien nagyon híresek, tiltakozni kezdtek, hogy a kígyó elejét akarják fogni.
8.7.4. vers: A démonok némán tiltakoztak a félistenek vágya ellen. Amikor az Istenség Személyisége látta őket és megértette szándékukat, elmosolyodott. Szó nélkül elfogadta ajánlatukat. Megragadta a kígyó farkát, a félistenek pedig követték Őt.
8.7.5. vers: Miután Kaśyapa fiai, a félistenek és a démonok megegyeztek, hogyan fogják a kígyót, hozzáláttak feladatukhoz, azzal a vággyal, hogy a tejóceán köpülésével nektárhoz jussanak.
8.7.6. vers: Ó, Pāṇḍu nemzetség fia! Amikor a Mandara-hegyet köpülőrúdnak használták a tejóceánban, nem támasztotta semmi, ezért annak ellenére, hogy a félistenek és démonok erős kézzel tartották, a víz alá merült.
8.7.7. vers: A sors hatalmából a hegy elmerült. A félisteneken és démonokon csalódás lett úrrá, s arcuk hervadni kezdett.
8.7.8. vers: Amikor a végtelenül hatalmas Úr, akinek eltökélt szándéka mindig valóra válik, látta, milyen helyzetet teremtett a Legfelsőbb akarata, egy teknős csodálatos alakját öltötte Magára, a vízbe merült, és felemelte a nagy Mandara-hegyet.
8.7.9. vers: Amikor a félistenek és a démonok látták, hogy a Mandara-hegy felemelkedik, visszatért beléjük az élet, s újra lelkesen hozzáláttak a köpüléshez. A hegy a hatalmas teknős hátán nyugodott, amely nyolcszázezer mérföldre nyúlt ki, akár egy hatalmas sziget.
8.7.10. vers: Ó, király! Amint a félistenek és a démonok karjaik erejével forgatni kezdték a Mandara-hegyet a csodálatos teknős hátán, a teknős a hegy forgását úgy érezte, mintha a testét vakarnák, és így jóleső érzés töltötte el.
8.7.11. vers: Ezután az Úr Viṣṇu behatolt a démonokba a szenvedély, a félistenekbe a jóság, Vāsukiba pedig a tudatlanság kötőerejeként, hogy bátorítsa őket, és növelje különféle erőiket és energiáikat.
8.7.12. vers: Ekkor az Úr ezer és ezer kézzel megnyilvánulva megjelent a Mandara-hegy csúcsán, akár egy másik hatalmas hegy, és egyik kezével megtartotta a hegyet. A felső bolygórendszerben az Úr Brahmā és az Úr Śiva Indrával, a mennyek királyával és más félistenekkel együtt imákat zengtek az Úrhoz, és virágesőt szórtak Rá.
8.7.13. vers: A félistenek és a démonok az Úr biztatására, aki a hegy felett és alatt is jelen volt, és aki behatolt a félistenekbe, a démonokba, Vāsukiba és magába a hegybe is, szinte őrült módjára küzdöttek a nektárért. Erejük felkavarta a tejóceánt, s emiatt a vízben élő aligátorokon nagy izgatottság lett úrrá. Ám az óceán köpülése tovább folytatódott.
8.7.14. vers: Vāsukinak sok ezer szeme és szája volt. Szájaiból füst és lángoló tűz áradt, s ez zavarta a démonokat, akiknek vezérei Pauloma, Kāleya, Bali és Ilvala voltak. Olyanok voltak, mint az erdőtűzben megperzselődött sarala-fák, s lassanként minden erejük elhagyta őket.
8.7.15. vers: Mivel a félisteneket is zavarta Vāsuki lángoló lehelete, testük elvesztette minden ragyogását, s ruhájukat, füzéreiket, fegyvereiket, arcukat füst kormozta be. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből azonban felhők jelentek meg a tenger fölött, s bőséges zápor hullott belőlük. Feltámadt a szél is, vízcsöppeket hozva a tenger hullámaiból, hogy enyhülést nyújtson a félisteneknek.
8.7.16. vers: Amikor a tejóceánból a legkiválóbb félistenek és démonok komoly igyekezete ellenére sem jött létre nektár, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Ajita Maga kezdte köpülni az óceánt.
8.7.17. vers: Az Úr úgy jelent meg, mint egy fekete felhő. Sárga ruhát viselt, és fülbevalói úgy csillogtak fülében, mint a villámlás. Haja a vállaira omlott, virágfüzért viselt, és szemei rózsaszínűek voltak. Erős, dicső karjaival, amelyek megszabadították a félelemtől az egész univerzumot, megragadta Vāsukit, és a Mandara-hegyet köpülőrúdnak használva köpülni kezdte az óceánt. Egy csodálatos hegynek látszott eközben, melynek a neve Indranīla.
8.7.18. vers: A halakat, cápákat, teknősöket és kígyókat mindez rendkívül felkavarta és megzavarta. Az egész óceán háborgott, s még a hatalmas vízi állatok, a bálnák, a vízi elefántok, a krokodilok és a timiṇgila halak is [nagy bálnák, amelyek képesek a kisebb bálnákat elnyelni] a felszínre jöttek. Az óceán köpüléséből először a félelmetes, veszedelmes hālahala méreg jött létre.
8.7.19. vers: Ó, király! Amikor ez a méreg, mely fölött senkinek sem volt hatalma, felfelé és lefelé minden irányban szétáradt, a félistenek az Úrral együtt az Úr Śivához [Sadāśivához] mentek. Védtelennek érezték magukat, és nagyon féltek, így aztán nála kerestek oltalmat.
8.7.20. vers: A félistenek látták, ahogy az Úr Śiva a Kailāsa-hegy csúcsán ül feleségével, Bhavānīval, hogy a három világ áldásosan virágozhasson. Nagy szentek imádták őt, akik felszabadulásra vágytak. A félistenek nagy tisztelettel hódolatukat ajánlották neki, és imákkal köszöntötték.
8.7.21. vers: A prajāpatik így szóltak: Ó, legkiválóbb félisten, Mahādeva, minden élőlény Felsőlelke, boldogságuk és jólétük oka! Eljöttünk, hogy oltalmat keressünk lótuszlábadnál. Arra kérünk, ments meg bennünket e tüzes méregtől, amely elárasztja mind a három világot!
8.7.22. vers: Ó, urunk! Te vagy az oka az egész univerzum lekötöttségének és felszabadulásának, mert te vagy ennek az univerzumnak az uralkodója. Akik fejlett lelki tudattal rendelkeznek, meghódolnak neked, így te vagy szenvedésük enyhülésének és felszabadulásuknak az oka. Ezért imádunk téged, uram.
8.7.23. vers: Ó, uram, önragyogó és mindenek fölött álló vagy! Személyes energiád segítségével teremted ezt az anyagi világot, s a Brahmā, Viṣṇu és Maheśvara neveket veszed fel, amikor a teremtés, a fenntartás és a pusztítás tetteit végzed.
8.7.24. vers: Te vagy minden ok oka, az önragyogó, felfoghatatlan, személytelen Brahman, ami eredetileg Parabrahman, s különféle energiákat nyilvánítasz meg ebben a kozmikus megnyilvánulásban.
8.7.25. vers: Ó, uram! Te vagy a védikus irodalom eredeti forrása. Te vagy az anyagi teremtés, az életerő, az érzékek, az öt elem, a három kötőerő és a mahat-tattva eredeti oka. Te vagy az örök idő, az eltökéltség és a két vallásos rendszer, amit igazságnak [satyának] és igazmondásnak [ṛtának] neveznek. Te vagy az oṁ szótag oltalma, amely az „a-u-m” három hangjából áll.
8.7.26. vers: Ó, bolygók atyja! A művelt tudósok jól tudják, hogy a tűz a szád, a föld felszíne a lótuszlábad, az örök idő a mozdulataid, az égtájak a füleid, Varuṇa, a vizek ura pedig a nyelved.
8.7.27. vers: Ó, uram! Az ég a köldököd, a levegő a lélegzeted, a nap a szemed, a víz pedig a magod. Te vagy az oltalma a különféle élőlényeknek, legyenek akár magasabb, akár alacsonyabb rendűek. A holdisten az elméd, a felsőbb bolygórendszer pedig a fejed.
8.7.28. vers: Ó, uram! Te magad vagy a három Véda. A hét tenger a hasad, a hegyek pedig a csontjaid. A gyógyfüvek, a kúszónövények és a zöldségek a szőrszálak a testeden, a védikus mantrák, például a Gāyatrī a tested hét rétege, a védikus vallási rendszer pedig a szíved mélye.
8.7.29. vers: Ó, uram! Az öt fontos védikus mantrát öt arcod képviseli, amelyekből a harmincnyolc leghíresebb védikus mantra létrejött. Úr Śivaként ismer a világ, s ragyogó fény árad belőled. Maga a legfelsőbb igazság vagy, akit Paramātmāként ismernek.
8.7.30. vers: Ó, uram! Árnyékodat a vallástalanságban láthatjuk, amely különféle vallástalan dolgokat hoz létre. A természet három kötőereje — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — a három szemed. A védikus írások, amelyek versekkel vannak teli, mind a te kiáradásaid, mert a különféle szentírásokat megalkotóik azután írták le, hogy rájuk pillantottál.
8.7.31. vers: Ó, Úr Girīśa! A személytelen Brahman-ragyogás transzcendentálisan a jóság, a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerői fölött áll, ezért bizonyos, hogy az anyagi világ különféle irányítói nem képesek felismerni, vagy akár csak megérteni, hol van. Még az Úr Brahmā, az Úr Viṣṇu vagy a mennyek királya, Mahendra sem érthetik meg.
8.7.32. vers: Amikor a szemedből áradó lángok és szikrák véghez viszik a pusztítást, az egész teremtés porrá ég. Te azonban nem tudod, hogyan történik ez. Mit mondhatnánk akkor arról, amikor elpusztítod a Dakṣa-yajñát, amikor végzel Tripurāsurával és a kālakūṭa méreggel? Ilyen tettekről nem szólhatnak a hozzád intézett imák.
8.7.33. vers: A magas szinten álló, önmagukban elégedett személyiségek, akik az egész világnak prédikálnak, szívükben állandóan lótuszlábadra gondolnak. Amikor azonban azok, akik nem tudnak lemondásaidról, azt látják, ahogy Umāval jársz-kelsz, tévedésből azt gondolják, hogy kéjes vagy, és ha a halotthamvasztó környékén látnak, kegyetlennek és irigynek vélnek. Mindannyian nagyon arcátlanok, s nem érthetik meg tetteidet.
8.7.34. vers: Még olyan személyiségek sem érthetik meg helyzetedet, mint az Úr Brahmā és a többi félisten, mert te a mozgó és mozdulatlan teremtésen túl létezel. Ha senki sem képes arra, hogy igazán megértsen, hogyan ajánlhatna bárki is imákat neked? Ez lehetetlen. Ami minket illet, mi az Úr Brahmā teremtésének teremtményei vagyunk, ezért nem tudunk illő imákkal fordulni hozzád. Ám amennyire képességeink engedték, elmondtuk neked érzéseinket.
8.7.35. vers: Ó, legkiválóbb uralkodó! Valódi kilétedet lehetetlen megértenünk. Amennyire mi látjuk, jelenléted virágzó boldogságot hoz mindenkire, ám ezen túl senki sem képes méltányolni cselekedeteidet. Ennyit látunk csupán, semmi többet.
8.7.36. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: Az Úr Śiva mindig az élőlények javát akarja. Amikor látta, hogy nagyon megzavarta őket a méreg, amely mindent elárasztott, megszánta őket, s így szólt örök hitveséhez, Satīhoz:
8.7.37. vers: Az Úr Śiva így szólt: Kedves Bhavānīm! Nézd csak, milyen veszélybe sodorta ezeket az élőlényeket a tejóceán köpüléséből keletkezett méreg!
8.7.38. vers: Kötelességem védelmet és biztonságot nyújtani minden létéért küzdő élőlénynek. A mesternek kétségtelenül kötelessége, hogy védelmezze szenvedő alattvalóit.
8.7.39. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége illuzórikus energiájától megtévesztve az emberek örökké ellenségeskednek egymással. A bhakták azonban még saját mulandó életüket is kockára téve igyekeznek megmenteni őket.
8.7.40. vers: Kedves feleségem, ó, szelíd Bhavānī! Amikor valaki jótékony tetteket hajt végre mások javára, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari nagyon elégedett, s amikor az Úr elégedett, én is elégedett vagyok, az összes többi élő teremtménnyel együtt. Hadd igyam meg hát ezt a mérget, mert így minden élőlényt boldoggá tehetek!
8.7.41. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így szólt az Úr Śiva Bhavānīhoz, majd inni kezdte a mérget. Bhavānī, aki tökéletesen tisztában volt az Úr Śiva képességeivel, engedélyt adott rá neki.
8.7.42. vers: Ezután az Úr Śiva, aki életét annak szentelte, hogy áldásos, jótékony tetteivel segítse az emberiséget, könyörületesen tenyerébe vette az egész mérget, s megitta.
8.7.43. vers: Hogy az Úr Śivának rossz hírét keltse, a tejóceánból létrejött méreg megnyilvánította erejét, s az Úr Śiva nyakát egy kék színű vonallal jelölte meg. Ezt a vonalat azonban most az Úr Śiva ékességének tekintik.
8.7.44. vers: Azt mondják, hogy a nagy személyiségek amiatt, hogy az emberek szenvednek, szinte mindig önként vállalják a szenvedést. Úgy tartják, ez a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatának legmagasabb rendű formája.
8.7.45. vers: Amikor hallották, mit tett, mindenki — Bhavānī [Dakṣa Mahārāja leánya], az Úr Brahmā, az Úr Viṣṇu és minden ember — az Úr Śiva tettét magasztalta, akit a félistenek imádnak, s aki áldást hoz az emberekre.
8.7.46. vers: A skorpiók, a kobrák, a mérgező növények és a többi olyan állat, amelynek harapása mérgező, éltek az alkalommal, s megitták a legutolsó csöpp mérget is, ami az Úr Śiva kezéből kihullott és szétszóródott, amikor ivott.