HU/SB 10.3.37-38

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - HARMADIK FEJEZET: Az Úr Kṛṣṇa születése

SB 10.3.36 - SB 10.3.39

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

37-38. VERSEK

tadā vāṁ parituṣṭo ’ham

amunā vapuṣānaghe

tapasā śraddhayā nityaṁ

bhaktyā ca hṛdi bhāvitaḥ

prādurāsaṁ varada-rāḍ

yuvayoḥ kāma-ditsayā

vriyatāṁ vara ity ukte

mādṛśo vāṁ vṛtaḥ sutaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tadā—azután (a tizenkétezer mennyei év leteltével); vām—mindkettőtökkel; parituṣṭaḥ aham—nagyon elégedett voltam; amunā—ezáltal; vapuṣā—ebben a formámban, Kṛṣṇaként; anaghe—ó, kedves bűntelen anyám; tapasā—lemondás által; śraddhayā—hittel; nityam—állandóan (végezve); bhaktyā—odaadó szolgálattal; ca—valamint; hṛdi—a szív mélyén; bhāvitaḥ—szilárd (az eltökéltségben); prādurāsam—megjelentem előttetek (ugyanígy); vara-da-rāṭ—a legkiválóbb mindazok közül, akik áldást tudnak adni; yuvayoḥ—mindkettőtöknek; kāma-ditsayā—azt kívánva, hogy teljesíthessem vágyatokat; vriyatām—megkértelek titeket, hogy tárjátok fel szíveteket; varaḥ—egy áldásért; iti ukte—amikor ily módon megkértelek benneteket; mādṛśaḥ—pontosan olyan, mint Én; vām—mindkettőtöké; vṛtaḥ—kértetek; sutaḥ—fiatokként (pontosan egy olyan fiút akartatok, amilyen Én vagyok).

FORDÍTÁS

Ó, bűntelen anyám, Devakī! A tizenkétezer mennyei év leteltével, melynek során szívetek mélyén nagy hittel, odaadással és lemondással szüntelenül Rajtam meditáltatok, nagyon elégedett voltam veletek. Mivel Én vagyok a legkiválóbb az áldást adók közül, megjelentem ugyanebben a formában, Kṛṣṇaként, hogy arra kérjelek titeket, hadd adjam meg nektek azt az áldást, amit csak kívántok. Ekkor elmondtátok, hogy egy pontosan olyan fiúra vágytok, amilyen Én vagyok.

MAGYARÁZAT

Tizenkétezer év a mennyei bolygókon nem olyan hosszú idő azok számára, akik a felsőbb bolygórendszerben élnek, noha azoknak, akik e bolygón laknak, valóban hosszú lehet. Sutapā Brahmā fia volt, és ahogyan már a Bhagavad-gītāból (BG 8.17) megtudtuk, Brahmā egy napja a mi időszámításunk szerint sok millió évnek felel meg (sahasra-yuga-paryantam ahar yad brahmaṇo viduḥ). Alaposan meg kell értenünk, hogy ahhoz, hogy valaki megkaphassa Kṛṣṇát a fiaként, ilyen nagy lemondásokat kell végeznie. Ha azt akarjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenjen közöttünk ebben az anyagi világban, ahhoz nagy lemondásra van szükség, de ha vissza akarunk térni Kṛṣṇához (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna (BG 4.9)), akkor csupán meg kell értenünk és szeretnünk kell Őt. Csupán a szereteten keresztül nagyon könnyen hazatérhetünk, vissza Istenhez. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért kijelentette: premā pum-artho mahān, az istenszeretet a legnagyobb eredmény, amit az ember elérhet.

Ahogyan már elmondtuk, az Úr imádata során három szintet különböztetünk meg: jñāna, jñānamayī és rati, azaz szeretet. Sutapā és felesége, Pṛśni odaadó szolgálatukat a teljes tudásra alapozva kezdték el. Később fokozatosan szeretet fejlődött ki bennük az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, s amikor ez a szeretet éretté vált, az Úr megjelent Viṣṇuként, noha Devakī ekkor arra kérte Őt, hogy öltse fel Kṛṣṇa-formáját. Annak érdekében, hogy jobban szerethessük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Urat egy olyan formában akarjuk látni, mint Kṛṣṇa vagy Rāma. A szeretetteljes kapcsolat leginkább Kṛṣṇával állhat fenn.

Ebben a korban mindannyian bűnösek vagyunk, de az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelent Caitanya Mahāprabhuként, hogy egyenesen átadja nekünk az istenszeretetet. Śrī Caitanya Mahāprabhu társai felismerték ezt. Rūpa Gosvāmī így írt:

namo mahā-vadānyāya

kṛṣṇa-prema-pradāya te

kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-

nāmne gaura-tviṣe namaḥ

Ebben a versben Rūpa Gosvāmī Śrī Caitanya Mahāprabhut mahā-vadānyának, a legnagylelkűbb adományozónak nevezi, mert olyan könnnyen adja Kṛṣṇát, hogy az ember pusztán a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésével elérheti Őt. Élnünk kell tehát ezzel az áldással, melyet Śrī Caitanya Mahāprabhu adott, s amikor majd a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével megtisztulunk minden piszkos dologtól (ceto-darpaṇa-mārjanam), akkor nagyon könnyen meg fogjuk érteni, hogy Kṛṣṇa a szeretet egyetlen tárgya (kīrtanād eva kṛṣṇasya mukta-saṅgaḥ paraṁ vrajet (SB 12.3.51)).

Nincs szükség tehát arra, hogy évezredeken keresztül szigorú lemondásokat végezzünk. Az egyetlen dolog, amit meg kell tanulnunk, hogy hogyan szeressük Kṛṣṇát, és hogyan szolgáljuk Őt (sevonmukhe hi jihvādau svayam eva sphuraty adaḥ). Ily módon nagyon könnyen hazatérhetünk, vissza Istenhez. Ahelyett hogy az Urat hoznánk ide valamilyen anyagi célból    —    hogy legyen egy fiunk, stb.    —,    térjünk inkább haza, vissza Istenhez, ahol megnyilvánul valódi kapcsolatunk az Úrral, és ahol mindig ebben az örök kapcsolatban cselekszünk. A Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével fokozatosan kifejlesztjük örök kapcsolatunkat a Legfelsőbb Személlyel, és így elérjük a svarūpa-siddhinek nevezett tökéletességet. Ki kell használnunk ezt az áldást, és haza kell térnünk, vissza Istenhez. Patita-pāvana-hetu tava avatāra, énekelte ezért Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura: Caitanya Mahāprabhu megjelent inkarnációként, hogy minden hozzánk hasonló bűnös lelket felszabadítson, s közvetlenül megáldjon bennünket az Isten iránti szeretettel. Ki kell használnunk a nagyszerű Istenség Személyisége nagyszerű áldását.

SB 10.3.36 - SB 10.3.39