HU/SB 10.3.39


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


39. VERS

ajuṣṭa-grāmya-viṣayāv
anapatyau ca dam-patī
na vavrāthe ’pavargaṁ me
mohitau deva-māyayā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ajuṣṭa-grāmya-viṣayau—a nemi élet érdekében és azért, hogy egy olyan gyermeket nemzzetek, mint amilyen Én vagyok; anapatyau—mivel nem volt fiatok; ca—szintén; dam-patī—férj és feleség egyaránt; na—soha; vavrāthe—kért (bármilyen más áldást); apavargam—kiszabadulást a világból; me—Tőlem; mohitau—annyira vonzódva; deva-māyayā—az Irántam érzett transzcendentális szeretet által (arra vágyva, hogy szeretett fiatok legyek).


FORDÍTÁS

Férj és feleség voltatok, akiknek sohasem született fia, s vonzott benneteket a nemi vágy, mert devamāyā, a transzcendentális szeretet hatására azt akartátok, hogy Én legyek a fiatok. Így aztán sohasem vágytatok arra, hogy kiszabaduljatok az anyagi világból.


MAGYARÁZAT

Vasudeva és Devakī dam-patī, férj és feleség voltak Sutapā és Pṛśni ideje óta, és férj és feleség is akartak maradni azért, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége legyen a fiuk. Ez a ragaszkodás devamāyā hatására ébredt fel bennük. Kṛṣṇát fiunkként szeretni védikus elv. Vasudeva és Devakī sosem vágytak semmire azon kívül, hogy az Úr a fiuk legyen, e célból látszólag mégis úgy akartak élni, mint közönséges gṛhasthák, hogy szexuális kapcsolatba kerülhessenek. Noha ez a lelki energia működése volt, vágyuk úgy tűnik, mint a szerelem nemi kapcsolatához való ragaszkodás. Ha valaki haza akar térni, vissza Istenhez, le kell mondania az ilyen vágyakról. Ez csak akkor lehetséges, ha erős szeretetet fejlesztünk ki az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta:

niṣkiñcanasya bhagavad-bhajanonmukhasya
pāraṁ paraṁ jigamiṣor bhava-sāgarasya
(Cc. Madhya 11.8)

Ha valaki szeretne hazatérni, vissza Istenhez, niṣkiñcanának kell lennie, azaz mentesnek kell lennie minden anyagi vágytól. Ezért ahelyett, hogy arra vágynánk, hogy az Úr eljöjjön ide és a fiunk legyen, arra kell inkább vágynunk, hogy megszabaduljunk minden anyagi vágytól (anyābhilāṣitā-śūnyam), és hazatérjünk, vissza Istenhez. Śrī Caitanya Mahāprabhu így tanít bennünket Śikṣāṣṭakájában:

na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye
mama janmani janmanīśvare
bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi

„Ó, mindenható Úr! Nem vágyom gazdagságra és szép nőkre, és azt sem akarom, hogy követőim legyenek. Csupán azt kívánom, hogy indokolatlan kegyedből életről életre odaadóan szolgálhassalak Téged.” Az Urat nem szabad kérnünk semmiféle anyagilag szennyezett vágy teljesítésére.