HU/SB 10.3.44: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Devakīt nem kellett emlékeztetni arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu jelent meg fiaként; már elfogadta ezt a tényt. Mégis aggódott, mert azt gondolta, hogy ha szomszédai meghallják, hogy Viṣṇu született meg fiaként, egyikük se fogja elhinni. Ezért azt akarta, hogy az Úr Viṣṇu változzon emberi gyermekké. Másrészt azonban a Legfelsőbb Úr is aggódott, s úgy gondolta, hogy ha közönséges gyermekként jelent volna meg, Devakī nem hitte volna el, hogy Ő az Úr Viṣṇu. Ilyen a kapcsolat a bhakták és az Úr között. Az Úr pontosan úgy bánik bhaktáival, mint egy emberi lény, de ez nem jelenti azt, hogy közéjük tartozik — ez csak az abhakták végkövetkeztetése (''avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam''). A bhakták minden körülmények között ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a különbség egy bhakta és egy abhakta között. Az Úr azt mondja: ''man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru''. „Elmédben gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem!” Egy abhakta nem hisz abban, hogy ha pusztán egy személyre gondolunk, azzal elérhetjük, hogy kiszabadulunk az anyagi világból, és hazatérhetünk, vissza Istenhez. De ez a valóság. Az Úr eljön emberi lényként, és ha valaki ragaszkodni kezd Hozzá a szerető szolgálat síkján, kétségtelenül felemelkedik a transzcendentális világba. | Devakīt nem kellett emlékeztetni arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu jelent meg fiaként; már elfogadta ezt a tényt. Mégis aggódott, mert azt gondolta, hogy ha szomszédai meghallják, hogy Viṣṇu született meg fiaként, egyikük se fogja elhinni. Ezért azt akarta, hogy az Úr Viṣṇu változzon emberi gyermekké. Másrészt azonban a Legfelsőbb Úr is aggódott, s úgy gondolta, hogy ha közönséges gyermekként jelent volna meg, Devakī nem hitte volna el, hogy Ő az Úr Viṣṇu. Ilyen a kapcsolat a bhakták és az Úr között. Az Úr pontosan úgy bánik bhaktáival, mint egy emberi lény, de ez nem jelenti azt, hogy közéjük tartozik — ez csak az abhakták végkövetkeztetése (''avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam'' ([[HU/BG 9.11|BG 9.11]])). A bhakták minden körülmények között ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a különbség egy bhakta és egy abhakta között. Az Úr ([[HU/BG 18.65|BG 18.65]]) azt mondja: ''man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru''. „Elmédben gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem!” Egy abhakta nem hisz abban, hogy ha pusztán egy személyre gondolunk, azzal elérhetjük, hogy kiszabadulunk az anyagi világból, és hazatérhetünk, vissza Istenhez. De ez a valóság. Az Úr eljön emberi lényként, és ha valaki ragaszkodni kezd Hozzá a szerető szolgálat síkján, kétségtelenül felemelkedik a transzcendentális világba. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 00:53, 7 September 2020
44. VERS
- etad vāṁ darśitaṁ rūpaṁ
- prāg-janma-smaraṇāya me
- nānyathā mad-bhavaṁ jñānaṁ
- martya-liṅgena jāyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etat—ez a Viṣṇu-forma; vām—mindkettőtöknek; darśitam—megmutattam; rūpam—formám az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, négy karral; prāk-janma—korábbi megjelenéseimnek; smaraṇāya—csak hogy emlékeztesselek titeket; me—Enyém; na—nem; anyathā—máskülönben; mat-bhavam—Viṣṇu megjelenése; jñānam—ez a transzcendentális tudás; martya-liṅgena—azáltal, hogy emberi gyermekként születik meg; jāyate—felébred.
FORDÍTÁS
Azért mutattam meg nektek ezt a Viṣṇu-formát, hogy emlékeztesselek titeket korábbi születéseimre, mert ha úgy jelentem volna meg, mint egy közönséges emberi gyermek, nem hittétek volna el, hogy valóban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu jelent meg.
MAGYARÁZAT
Devakīt nem kellett emlékeztetni arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu jelent meg fiaként; már elfogadta ezt a tényt. Mégis aggódott, mert azt gondolta, hogy ha szomszédai meghallják, hogy Viṣṇu született meg fiaként, egyikük se fogja elhinni. Ezért azt akarta, hogy az Úr Viṣṇu változzon emberi gyermekké. Másrészt azonban a Legfelsőbb Úr is aggódott, s úgy gondolta, hogy ha közönséges gyermekként jelent volna meg, Devakī nem hitte volna el, hogy Ő az Úr Viṣṇu. Ilyen a kapcsolat a bhakták és az Úr között. Az Úr pontosan úgy bánik bhaktáival, mint egy emberi lény, de ez nem jelenti azt, hogy közéjük tartozik — ez csak az abhakták végkövetkeztetése (avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam (BG 9.11)). A bhakták minden körülmények között ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a különbség egy bhakta és egy abhakta között. Az Úr (BG 18.65) azt mondja: man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru. „Elmédben gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem!” Egy abhakta nem hisz abban, hogy ha pusztán egy személyre gondolunk, azzal elérhetjük, hogy kiszabadulunk az anyagi világból, és hazatérhetünk, vissza Istenhez. De ez a valóság. Az Úr eljön emberi lényként, és ha valaki ragaszkodni kezd Hozzá a szerető szolgálat síkján, kétségtelenül felemelkedik a transzcendentális világba.