HU/SB 10.11.3

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - TIZENEGYEDIK FEJEZET: Kṛṣṇa gyermekkori kedvtelései

SB 10.11.2 - SB 10.11.4

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

3. VERS

ulūkhalaṁ vikarṣantaṁ

dāmnā baddhaṁ ca bālakam

kasyedaṁ kuta āścaryam

utpāta iti kātarāḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ulūkhalam—a famozsarat; vikarṣantam—vonszolva; dāmnā—a kötéllel; baddham ca—és a hasánál megkötözött; bālakam—Kṛṣṇa; kasya—akinek; idam—ezt; kutaḥ—honnan; āścaryam—ezek a csodálatos események; utpātaḥ—zavar; iti—így; kātarāḥ—nagyon izgatottak voltak.

FORDÍTÁS

Kṛṣṇa egy kötéllel hozzá volt kötve az ulūkhalához, a mozsárhoz, amit Maga után húzott. De hogyan tudta kidönteni a fákat? Ki tette ezt igazából? Mi volt az egésznek az oka? E megdöbbentő dolgokat végiggondolva a tehénpásztoroknak kétségeik támadtak, és zavarba jöttek.

MAGYARÁZAT

A tehénpásztorok nagyon izgatottak voltak, hiszen a gyermek, Kṛṣṇa a két fa között állt, s ha véletlenül a fák ráestek volna, agyonnyomták volna. Ő azonban úgy állt ott, ahogy volt, s a dolgok mégis megtörténtek. Ki tette hát mindezt? Hogyan történhettek ezek az események ilyen csodálatos módon? Ezektől a gondolatoktól nagyon izgatottak lettek, és zavarba jöttek. Azt gondolták azonban, hogy Kṛṣṇát a véletlen elrendezéséből Isten megmentette, ezért nem esett baja.

SB 10.11.2 - SB 10.11.4