HU/SMD2

2. FEJEZET: A lelki tanítómester

1. A „guru” és az „ācārya” meghatározása

A „guru” meghatározása:

A guru szó arra az emberre utal, aki megfelelő irányítást ad a Védák hiteles utasításai és a nagy személyiségek példamutató élete alapján.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.28-29

A „lelki tanítómester” meghatározása:

yāṅhā haite kṛṣṇa-bhakti sei guru haya

„Aki felébreszti bennünk a Kṛṣṇa iránti odaadást, kétségtelenül a lelki tanítómesterünk.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.117

A „guru” meghatározása:

Az írások kijelentik:

oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ

„A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tisztelet­ teljes hódolatomat ajánlom neki!” Ez a guru meghatározása. Mindenki a tudatlanság sötétségében él, ezért mindenkinek szüksége van arra, hogy a transzcendentális tudás világosságot gyújtson benne. Az igazi guru az, aki felvilágosítja tanítványát, és megmenti attól, hogy az anyagi világ tudatlanságának sötét­ségében rohadjon.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16

A guru azt jelenti, „a tudástól nehéz”:

A különböző yoga­rendszerek a test gépezetének működé­sét támogatják, a bhakti folyamata azonban felette áll az efféle mechanisztikus rendszereknek. Éppen ezért nevezik tad-vijñānának, az anyagi sík felett állónak. Ha valaki meg akarja érteni a lelki életet és a lelki tudományt, egy guruhoz kell fordulnia. A guru szó azt jelenti, „nehéz”: a tudástól nehéz. És mi ez a tudás? A tad-vijñāna. Amit a brahma-niṣṭhā tesz nehézzé. A brahma-niṣṭhā pedig nem más, mint a Brahmanhoz és a Parabrahmanhoz, Bhagavānához való ragaszkodás. Ez teszi a gurut képesítetté.

Az Úr Kapila tanításai

Az “ācārya” meghatározása:

A Vāyu Purāṇa meghatározása szerint ācārya az, aki ismeri valamennyi védikus írás jelentését, meg tudja magyarázni a Védák célját, betartja annak szabályait és előírásait, valamint arra oktatja tanítványait, hogy ugyanígy cselekedjenek.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

2. A lelki tanítómester helyzete

A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad közönséges személynek tekinteni):

… Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem különbözik Kṛṣṇától.

MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képvi­selője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor yaḥ priya eva tasya). … [A tiszta bhakta lelki tanítómesterre] úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfel­sőbb [Személyiségére]. … egy hiteles lelki tanítómester tanácsát kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómesternél kell oltalmat keresnünk.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51

A tanítványnak úgy kell lelki tanítómesterére tekintenie, mint Kṛṣṇa megnyilvánult képviselőjére:

guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe

guru rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe

A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa a lelki tanítómester alakjában szabadítja fel bhaktáit.

MAGYARÁZAT: A tanítványt ugyanolyan kapcsolat fűzi a lelki tanítómesterhez, mint a Legfelsőbb Úrhoz. A lelki taní­tómester mindig az Istenség Személyisége legalázatosabb szol­gájának vallja magát, de a tanítványnak úgy kell rá tekintenie, mint Isten megnyilvánult képviselőjére.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45

Nincs különbség az Úr, valamint az avató és az oktató lelki tanítómester között:

śikṣā-guruke ta’ jāni kṛṣṇera svarūpa antaryāmī, bhakta-śreṣṭha, –– ei dui rūpa

Az oktató lelki tanítómestert Kṛṣṇa Személyiségének kell tekintenünk. Az Úr Kṛṣṇa Felsőlélekként és az Úr legkiválóbb bhaktájaként nyilvánul meg.

MAGYARÁZAT: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrī Kṛṣṇa Maga az oktató lelki tanítómesterként irányít ben­nünket belülről és kívülről. Belülről Paramātmāként, állandó társunkként tanít, kívülről pedig oktató lelki tanítómesterként tanít bennünket a Bhagavad-gītāból. … Egyetlen menedékünk

a Legfelsőbb Úr, és aki arra tanít, hogy hogyan közelítsük meg Kṛṣṇát, az az Istenség Személyiségének cselekvő formája. Nincs különbség a menedéket adó Legfelsőbb Úr, valamint az avató és az oktató lelki tanítómester között. Aki ostobán különb­séget tesz közöttük, az sértést követ el az odaadó szolgálat végzése során.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47

A tanítványnak a lelki tanítómestert az Istenség Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének kell tekintenie:

[A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében] Prabuddha, a bölcs így folytatta szavait … [Nimi] királyhoz: „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.” Ezt minden szentírás alátámasztja, és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre tekintenie.

Az odaadás nektárja

Kṛṣṇa kijelenti, hogy a lelki tanítómestert úgy kell elfogadni, mint Őt Magát, és ezért nem szabad irigykedni rá:

A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik feje­zetének huszonhetedik versében az Úr Kṛṣṇa ezt mondja …: „Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nemcsak a képviselőmnek kell tekinteni, hanem úgy kell elfogadni, mint Engem. Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges emberi lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, ahogy esetleg egy közönséges ember esetében tennénk. A lelki tanítómestert mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének kell látnunk. Az ő szolgálatával az ember az összes félistennek szolgálatot végez.”

Az odaadás nektárja

A lelki tanítómester az Úr közvetlen megnyilvánulása, ezért nem különbözik Kṛṣṇától:

Noha tudom, hogy lelki tanítómesterem Śrī Caitanya szolgája, azzal is tisztában vagyok, hogy Ő egyben az Úr teljes megnyilvánulása is.

MAGYARÁZAT: Alapvető természetét tekintve minden élő­lény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája, s így a lelki tanítómester is az. A lelki tanítómester azonban az Úr közvetlen megnyilvánulása. Egy tanítvány ezzel a meggyőző­déssel fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban. A lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától, mert ő Kṛṣṇa megnyilvánulása.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44

A guruk (lelki tanítómesterek) mint az Abszolút Igazság hat alapelve:

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!

MAGYARÁZAT: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī … [tisztelettel­jes] hódolatát ajánlja az Abszolút Igazság hat alapelvének. … A tat-prakāśān kifejezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen megnyilvánulását jelöli, Nityānanda Prabhut és az avató lelki tanítómestert… .

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszerre behatolt és nem hatolt be a lelki tanítómesterbe:

agnau gurāv ātmani ca

sarva-bhūteṣv adhokṣajam

bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed

apraviṣṭaṁ praviṣṭavat

Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyanakkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.15

Azzal, hogy meghódolunk a gurunak és tiszteletünket fejezzük ki neki, Istennek hódolunk meg és Istennek fejezzük ki a tiszteletünket:

A guru Kṛṣṇa képviselője, az előző ācāryák képviselője. Kṛṣṇa azt mondja, minden ācārya az Ő képviselője, ezért a gurunak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Isten iránt tanúsítanánk. Ahogyan Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását.” Ha tehát meghódolunk egy hiteles guru előtt, akkor Isten előtt hódolunk meg.

A Bhagavad-gītāban [18.66] Kṛṣṇa a következő instrukciót adja: … „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Kṛṣṇa? Meghódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Kṛṣṇa képvi­ selőjének hódolunk meg, s azután Kṛṣṇának. Ezért mondják:

Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. A guru éppen olyan, mint Isten. Amikor tiszteletünket fejezzük ki a gurunak, azzal Istennek fejezzük ki a tiszteletünket. Mivel Isten­tudatosak próbálunk lenni, meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki tiszteletünket Isten­nek Isten képviselőin keresztül. Minden śāstra kimondja, hogy a guru éppen olyan, mint Isten, de a guru soha nem mondja: „Én vagyok Isten.” A tanítványnak kötelessége ugyanolyan tiszteletet tanúsítani a guru iránt, mint Isten iránt, de ettől a guru még soha nem gondolja: „Ugyanazt a tiszteletet kapom a tanítványaimtól, mint Isten, úgyhogy Isten lettem.” Amint így gondolkodik, nemhogy nem Isten, hanem csak egy kutya. Ezért mondja Viś­vanātha Cakravartī: Kintu prabhor yaḥ priya eva tasya. Mivel a guru Isten legbizalmasabb szolgája, ugyanaz a tisztelet illeti meg, mint Istent. Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az etikett szerint Isten az imádandó Isten, a guru az imádó Isten (sevaka-bhagavān). Ezért a gurut prabhupādának kell szólítani. A prabhu szó urat jelent, a pāda pedig helyzetet. A prabhupāda tehát azt jelenti: „aki elvállalta az úr helyzetét”

Az önmegvalósítás tudománya

A lelki tanítómester, aki a legkiválóbb brāhmaṇa és vaiṣṇava, olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége:

Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmányozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik.

MAGYARÁZAT: A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentí­rás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41

A lelki tanítómestert āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyilvánulásának nevezik, akinél menedéket kell keresnünk:

Az Istenség Személyisége csupán mérhetetlen könyörületből nyilvánítja meg Magát a lelki tanítómester formájában. Ezért az ācārya tevékenységei között az Úr transzcendentális szerető szolgálatán kívül semmi más nem szerepel. Ő a Szolgáló Isten­ség Legfelsőbb Személyisége. Érdemes oltalmat keresnünk egy ilyen megingathatatlan bhaktánál, akit āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyilvánulásának vagy formájának neveznek, akinél menedéket kell keresnünk.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

Úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent, és szolgálnunk kell őket:

A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, váljanak az Úr bhaktáivá. … Isten szolgái azért jönnek, hogy az Isten­tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek min­den tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon kedvesek Neki.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16

A lelki tanítómester annyiban tekinthető egynek a Legfelsőbb Úrral, hogy nagyon kedves Neki:

A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekin­tik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. … A Védák igazi filozófiája az acintya-bhedābheda-tattva, mely szerint minden azonos az Istenség Személyiségével, ugyanakkor különbözik is Tőle. Śrīla Raghunātha dāsa Gosvāmī megerősíti, hogy ez a hiteles lelki tanítómester valódi helyzete, és kijelenti, hogy a lelki tanító­ mesterre mindig a Mukundához (Śrī Kṛṣṇához) fűződő benső­séges kapcsolat alapján kell gondolnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī Bhakti-sandarbhájában (213) egyértelműen megmagyarázza, hogy a tiszta bhakta szemlélete, mely szerint a lelki tanítómes­ ter és az Úr Śiva egyek az Istenség Személyiségével, csak abból a szempontból állja meg helyét, hogy mindketten nagyon kedve­sek az Úrnak, de nem azonosak Vele minden tekintetben. Śrīla Raghunātha dāsa Gosvāmī és Śrīla Jīva Gosvāmī nyomdokait követve a későbbi ācāryák – köztük Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura – megerősítették ugyanezeket az igazságokat. A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírások a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

Az Úr képviselője, a guru olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott:

… [El] kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanító­mester lelki tanítómesterének nevez.

Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. Yāre dekha, tāre kaha `kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta 7.128]: az igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48

Mivel a lelki tanítómester változtatás nélkül adja át Kṛṣṇa tanítását, nem különbözik az Istenség Személyiségétől:

… [A] Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfel­ sőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kije­lenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki taní­tómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27

A lelki tanítómester olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat:

A misztikus erő legemelkedettebb mestereként tekintek rád. Tökéletesen ismered a lelki tudományt, te vagy a legkiválóbb minden művelt bölcs között, s az egész emberi társadalom érdekében szálltál alá. Azért jöttél, hogy a lelki tudást terjeszd, és Kapiladevának, Isten inkarnációjának és a tudás teljes részének közvetlen képviselője vagy. Ezért téged kérdezlek, óh, lelki tanítómester, mi a legbiztosabb menedék ebben a világban?

MAGYARÁZAT: … Noha Jaḍa Bharata egyszerű élőlény volt, örökölte mindazt a tudást, amit az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége, Kapiladeva tanított. Ily módon közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lehet tekinteni. Ahogy azt Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti a lelki tanítómes­terhez írt versében: sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. Egy olyan emelkedett személyiség, mint Jaḍa Bharata olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat. Ez a vers Jaḍa Bharatát az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képvi­selőjének fogadja el, hiszen a Legfelsőbb Úr nevében a tudás terjesztésének élt. Rahūgaṇa Mahārāja ezért arra a következte­tésre jutott, hogy helyénvaló, ha az ātma-tattváról, a lelki tudo­mányról kérdez tőle. Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A vers ezt a védikus utasítást is megerősíti. Ha valaki egy kicsit is érdeklődik a lelki tudomány iránt (brahma-jijñāsā), akkor egy olyan guruhoz kell fordulnia, mint Jaḍa Bharata.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.10.19

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekvő lelki tanítómester olyan, mint a Legfelsőbb Úr:

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki a Kṛṣṇa­tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfel­sőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómes­ter, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy közönséges ember. Az írások kijelentik: ācāryaṁ māṁ vijānīyāt [Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27], tudnunk kell, hogy az ācārya, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr. … Viśvanātha Cak­ ravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, feltételekhez kötött lelkek érdekében.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.46

A guru Kṛṣṇa képviselőjeként cselekszik:

Az emberi élet arra való, hogy megértsük a helyzetünket, és kövessük a Bhagavad-gītā utasításait. A Bhagavad-gītāban Arjuna saját példájával tanít minket, amikor gurujaként tekint Kṛṣṇára. Arra kéri, hogy legyen a lelki tanítómestere és tanítsa őt. Śrī Kṛṣṇa tanításai nem csupán Arjunának szólnak, hanem mindenkinek. Śrī Kṛṣṇa azt mondja nekünk a Bhagavad-gītāban, hogy kutassunk fel egy gurut. Az első guru Śrī Kṛṣṇa Maga, és bárki, aki Őt képviseli, szintén guru. Ha én üzletember vagyok, és valaki elkezdi reklámozni az üzletemet és követni az utasítá­saimat, akkor engem képvisel. Ha viszont csak mondja, hogy engem képvisel és az én utasításaiat követi, ám a pénzemet valami másra költi, valójában nem a képviselőm, hanem egy közönséges csaló. Kṛṣṇa képviselője nem mond olyat, hogy ő Kṛṣṇává vált. Aki ilyet mond, az sem nem képviselő, sem nem guru. Az csak egy közönséges csaló. Kṛṣṇát az képviseli, aki Őt hirdeti. Kṛṣṇa azt mondja: „Adj fel mindent, és hódolj meg Énelőttem!” Kṛṣṇa képviselője pedig ezt: „Adj fel mindent, és csak hódolj meg Kṛṣṇának!” Igazán nem olyan nehéz megérteni ezt. Bárki lehet Kṛṣṇa képviselője.

Az Úr Kapila tanításai

A tiszta bhakta lelki tanítómester az Úr képviselője, és ugyanúgy tisztelik, mint az Urat:

Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbenső­ségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az írások szerint az Úr helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az Úr szolgája alázatos szolgájának tartja [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Ez a tiszta odaadás útja.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.15

A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét: amikor meglátjuk, le kell borulnunk előtte:

Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura írja, sākṣād-dharitvena samasta śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, a paramparā-ācāryát éppen úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … Ha valaki meglát egy ācāryát, azonnal le kell borul­nia előtte.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.4

A tanítványnak úgy kell tekintenie a lelki tanítómesterre, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:

A tanítvány úgy fogadja el a lelki tanítómestert, mint az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségét. … Mivel a lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgája, pontosan úgy kell bánni vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Sohasem szabad figyelmen kívül hagyni és engedetlennek lenni vele szemben, mintha közönséges ember lenne.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.43

A tanítvány kötelessége, hogy úgy tisztelje a lelki tanítómestert, mint Istent:

Ms. Nixon: Ön hangoztatja, hogy nem Isten, nekem, kívülál­lónak mégis feltűnik, hogy istenítik a hívei.

Śrīla Prabhupāda: Igen, mert ez a kötelességük. Mivel a lelki tanítómester Isten utasításait hajtja végre, ugyanúgy kell tisz­telni, mint Istent, ahogyan egy kormányhivatalnokot is ugyan­ úgy kell tisztelni, mint magát a kormányt, hiszen annak a ren­deleteit hajtja végre. Még egy közrendőrnek is kijár a tisztelet, hiszen a kormány embere, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez a rendőr a kormány. Sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ: „A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbizalmasabb szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilatkoztatott írás, és az összes tekintély követi.”

Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörű anyagi dologról is szeret­nék érdeklődni, amiket a tanítványok hoznak önnek. Például a repülőteret egy gyönyörű luxusautón hagyta el. Azért vagyok erre kíváncsi, mert…

Śrīla Prabhupāda: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse a lelki tanítómestert ugyanolyannak, mint Istent. Ha valaki a kormánynak kijáró tisztelettel akar fogadni egy kormányhiva­ talnokot, akkor nagyon gazdag fogadtatásban kell részesítenie. Ha valaki Istenként tiszteli a lelki tanítómestert, ugyanazokat a dolgokat kell felajánlania neki, mint amiket Istennek ajánlana fel. Isten aranyhintón közlekedik. Ha a tanítvány egy közön­séges személygépkocsit ajánlana fel a lelki tanítómesterének, az nem volna elegendő, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, közönséges személygépkocsiba ültetné, vagy szerezne gyorsan egy luxusautót?

Az önmegvalósítás tudománya

A lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk:

Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cse­lekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanító­mester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyettese (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27). Úgy kell visel­kednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi lénynek tekintenünk.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13

Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Urat Uddhava [azt ajánlotta] a gopīknak: megmenekülhetnek a távollét fájdalmának tüzétől, ha szemüket lehunyva elkezde­ nek Kṛṣṇa cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvtelése­ ken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétől fogva. A gopīk így is tettek: míg kívülről Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és lelki szemeik előtt lejátszódtak Kṛṣṇa kedvtelései, addig belül, az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak köszönhetően a gopīk megértették, hogy valójában nincsenek is távol Kṛṣṇától. Mialatt állandóan Kṛṣṇára gondoltak, Kṛṣṇa is állandóan rájuk gondolt Mathurāban.

Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól men­ tették meg a gopīkat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldás­ ban részesítette őket Uddhava. Tulajdonképpen a gopīk tanító­ mestereként, śikṣā-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan imádatban részesítették, mintha Kṛṣṇát imádnák. A szentírások kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa rendkívül bizalmas szolgája, illetve – ahogy azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják – Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.

Amikor a gopīk megértették, hogy Kṛṣṇa velük van, megsza­ badultak a kínzó tűztől, mely transzcendentális lángjaival égette őket. Belül, a szívük mélyén Kṛṣṇa társaságára emlékeztek, kívülről pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, útmutatásokkal látta el őket..

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti az Urat, aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, védikus tanulmá- nyai és lemondásai hatástalanok maradnak:

yasya sākṣād bhagavati

jñāna-dīpa-prade gurau

martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya

sarvaṁ kuñjara-śaucavat

A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekin- tenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva vilá- gosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.

MAGYARÁZAT: A szentírások azt javasolják, hogy a lelki tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Leg­felsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ māṁ vijānīyāt. Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan meg­fürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki taní­tómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli lelki tanítómesterét? … Ha a lelki tanítómestert, az Istenség Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közön­séges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.26-27

Azt, aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert közönséges embernek véli, a pokol lakójának tekintik:

arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir

viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe ‘mbu-buddhiḥ

śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir

viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ

„Aki azt hiszi, hogy a templomban a mūrti fából vagy kőből 

készült; aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­tert közönséges embernek véli; aki azt gondolja, hogy az Acyuta­gotrába tartozó vaiṣṇava egy bizonyos kaszthoz vagy hitvalláshoz tartozik; és aki a caraṇāmṛtát vagy a Gangesz vizét közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”

Padma Purāṇa [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.12]

Tilos azt gondolni, hogy az ācārya közönséges ember:

Vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhaya, mondják az írások. Lehet valaki nagy tudású, nem értheti meg egy vaiṣṇava visel­ kedését. Bárki félelem nélkül menedéket kereshet egy tiszta vaiṣṇavánál. … Nārada Munit, Haridāsa Ṭhākurát és azokat az ācāryákat, akik arra kaptak felhatalmazást, hogy terjesszék az Úr dicsőségét, nem lehet lehúzni az anyagi síkra. Szigorúan tilos tehát azt gondolni, hogy az ācārya egy közönséges emberi lény (guruṣu nara-matiḥ).

Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.14

A Kṛṣṇa által felhatalmazott lelki tanítómester szabadon cse- lekedhet:

Amikor Sārvabhauma Bhaṭṭācārya ezt meghallotta, megkér- dezte Śrī Caitanya Mahāprabhut: „Miért tartott Īśvara Purī olyan szolgát, aki śūdra családból származik?”

MAGYARÁZAT: Kāśīśvara és Govinda Īśvara Purī személyes szolgái voltak. Īśvara Purī eltávozása után Kāśīśvara útnak indult, hogy bejárja India valamennyi szent helyét. Lelki taní­tómestere utasítására Govinda azonnal Śrī Caitanya Mahāp­rabhuhoz ment, hogy menedéket keressen Nála. Govinda śūdra családból származott, mivel azonban avatást kapott Īśvara Purītól, kétségtelenül brāhmaṇa lett. Sārvabhauma Bhaṭṭācā­ rya most azt kérdezi Śrī Caitanya Mahāprabhutól, miért fogadott el Īśvara Purī śūdra családból származó tanítványt. A smṛti-śāstra szerint, amely a varṇāśrama intézményének irányításához ad útmutatásokat, egy brāhmaṇa nem fogad­hat el tanítványt az alacsonyabb kasztokból, azaz kṣatriyát, vaiśyát vagy śūdrát nem alkalmazhat a szolgálatában. Ha egy lelki tanítómester felfogad egy ilyen embert, beszennyeződik. Ezért kérdezte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, hogy miért foga­dott el Īśvara Purī olyan szolgát illetve tanítványt, aki śūdra családban született.

Kérdésére Śrī Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta, hogy lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt az Úr olyannyira felhatal­mazta, hogy épp olyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Sze­ mélyisége. Ennek köszönhetően ő volt az egész világ lelki taní­tómestere. Neki nem kellett engedelmeskednie semmilyen világi szabálynak vagy előírásnak. Egy olyan felhatalmazott lelki tanítómester, mint Īśvara Purī, képes bárkit megáldani a kegy­ével, kasztjára vagy vallására való tekintet nélkül. A következ­ tetés tehát az, hogy a felhatalmazott lelki tanítómestert Kṛṣṇa és saját guruja jogosítja fel tetteire, ezért ugyanolyannak kell tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyisé­ gét. Ezt mondja ki Viśvanātha Cakravartī: sākṣād-dharitvena. A feljogosított lelki tanítómester éppen olyan, mint Hari, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogy Hari azt teheti, amit akar, úgy a felhatalmazott lelki tanítómester szintén szabadon cselekedhet. Ahogy Harira nem érvényesek a világi szabályok és előírások, az Általa felhatalmazott lelki tanítómester szintén nem köteles engedelmeskedni nekik. A Caitanya-caritāmṛta (Antya-līlā 7.11) kijelenti: kṛṣṇa-śakti vinā nahe tāra pravartana. A hiteles lelki tanítómester, akit Kṛṣṇa minden képesség­ gel felruház, képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevének dicsőségét, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott felhatalmazást. Az anyagi világban ha valaki rendelkezik ura meghatalmazásával, cselekedhet a nevében. Ehhez hasonlóan azt a lelki tanítómestert, aki saját hiteles lelki tanítómesterén keresztül Kṛṣṇától kapott meghatalmazást, ugyanolyannak kell tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.136-37

A lelki tanítómester örök helyzete

A lelki tanítómester örök helyzete és feladata:

Minden élőlény örökké Śrī Kṛṣṇa Caitanya szolgája, ezért a lelki tanítómester sem lehet más, mint az Úr Caitanya szol­gája. A lelki tanítómester örök feladata az, hogy a tanítványo­kat a szolgálatkész hozzáállásra nevelje, s így terjessze az Úr szolgálatát.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44

A lelki tanítómestert mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társának vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult kép- viselőjének tekintik:

A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakra­ vartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírá­ sok a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­ devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­ ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

A lelki tanítómester a gopīk társa:

nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai

yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā

tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

„A lelki tanítómester nagyon kedves a gopīknak, mert ügyesen segít nekik választékos és kifinomult eleganciával előkészíteni Vṛndāvana ligeteit, hogy tökéletessé tegyék Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseit. Mélységes tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.”

Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 6. vers

Śrīla Visvanatha Cakravartī Ṭhākura

A lelki tanítómester és az Úr közötti különbség

A lelki tanítómester és Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti különbség:

A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanító­ mester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27

A lelki tanítómester az Úr jīva-tattva szolgája:

A Caitanya-caritāmṛta … (Ādi. 5.142) azt mondja: ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya, az 1egyetlen Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és min­ denki más, akár viṣṇu-tattva, akár jīva-tattva, az Urat szolgálja. Mind a viṣṇu-tattvák (mint Nityānanda Prabhu és Advaita), mind a jīva-tattvák (śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda) az Úr szol­gálatába mélyednek, de különbséget kell tennünk a viṣṇu-tattva szolgák és a jīva-tattva szolgák között. A jīva-tattva szolga – a lelki tanítómester – valójában a szolgáló Isten. Amint az előző versek elmagyarázták, az abszolút világban nincsenek ilyen különbségek, mégis figyelembe kell vennünk ezeket az eltéré­seket, hogy a Legfelsőbbet megkülönböztessük alárendeltjeitől.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.14

3. A lelki tanítómester kritériumai és ismertetőjegyei

A lelki tanítómester szigorúan követi a tanítványi láncolatot és a szentírásokat

A gurutól kapott tudás Magától az Úrtól száll alá, a tanítványi láncolaton keresztül:

A Védák transzcendentális tudományát Isten először Brahmā­ nak, a mi univerzumunk teremtőjének mondta el. Brahmā­ tól a tudás Nāradához szállt alá, Nāradától Vyāsadevához, Vyāsadevától Madhvához, majd a tanítványi láncolaton keresz­ tül öröklődött tovább tanítványról tanítványra, míg el nem érkezett az Úr Gaurāṅgához – Śrī Kṛṣṇa Caitanyához –, aki Śrī Īśvara Purī tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelen­legi Ācāryadeva a tanítványi láncolat tizedik képviselője Śrī Rūpa Gosvāmī óta, aki az Úr Caitanya eredeti képviselőjeként a maga teljességében hagyományozta tovább a transzcendentá­ lis örökséget. A Gurudevánktól kapott tudás nem különbözik attól, amit maga Isten és az egymást követő ācāryák örökítettek tovább Brahmā tanítványi láncolatában. A Śrī Vyāsa­pūjā­tithi kedvező napját azért imádjuk, mert az ācārya az élő képviselője Vyāsadevának, a Védák, a purāṇák, a Bhagavad-gītā, a Mahābhārata és a Śrīmad-Bhāgavatam isteni szerkesztőjének.

Az önmegvalósítás tudománya

Ha követjük a tanítványi láncolat rendszerét, az egész világ guruja lehetünk:

Ha közönséges embertől kapunk tudást, annak számos hátul­ütője van. A közönséges ember ugyanis könnyen illúzióba esik, amellett pedig hajlamos a csalásra. De még ha nagy tudós is, akkor sem tökéletes a tudása. A tökéletesség gyökeresen más, mint amit az anyagi világban kapunk belőle. A tökéletesség azt jelenti, hogy nincsenek hibák, nincsenek illúziók, nincsen csalás és nincsenek hiányosságok. Azért olvassuk az írásokban, hogy bhagavān uvāca, mert Bhagavān tökéletes. Bhagavāntól kell tehát hallanunk, vagy egy olyan személytől, aki nem tér el attól, amit Bhagavān mondott.

A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az alapelven nyugszik. Nem mondunk semmi olyat, amit mi találunk volna ki. Amit mi találunk ki, az szükségképpen tökéletlen vagy hiányos. Mennyit ér a saját filozófia? Mennyit ér a saját gondolat? Az emberek azt mondogatják, „véleményem szerint”, mintha a véleményük olyan sokat jelentene. Bezzeg azt senki nem gondolja magáról: „Én egy hétpróbás gazember vagyok!” Az emberek nagyra tartják a véleményüket, mintha ők találták volna fel a spanyol­viaszt. Ebben az anyagi világban mindenkinek tökéletlenek az érzékei, ezért mindaz a tudás, amit rajtuk keresztül szerez valaki, szükségképpen tökéletlen. Amint azt már oly sokszor hangsúlyoztuk: tudásra a tanítványi láncolaton keresztül kell szert tennünk. Bhagavāntól kell származnia, aki tökéletes. Ha egyszerűen csak követjük ezt a rendszert, az egész világ guruja lehetünk. … Nem nehéz gurunak lenni, ha csak azt ismételjük, amit Kṛṣṇa mond.

Az Úr Kapila tanításai

A guru egy, mert nem mond mást, mint a tanítványi láncolat- hoz tartozó elődei:

A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel egy gurut – sőt, valójában a gurut kutassuk fel, ne csak egy gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön el. A tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vyāsadeva és Kṛṣṇa tanítottak ötezer évvel ezelőtt. Nincs semmi különbség a két utasítás között. Bár több száz és ezer ācārya jött és távozott el, az üzenet változatlan. Igazi guru nem lehet kettő, mert az igazi guru nem mond mást, mint az elődei. Néhány lelki tanító azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de az ilyen mester nem guru. Az állítólagos guruk csupán szél­ hámosok. A valódi gurunak csak egy véleménye van, de az Kṛṣṇa, Vyāsadeva, Nārada, Arjuna, Śrī Caitanya Mahāprabhu és a hat Gosvāmī véleménye. Ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa elbe­ szélte a Bhagavad-gītāt, Vyāsadeva pedig lejegyezte azt. Śrīla Vyāsadeva nem mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt írta: śrī bhagavān uvāca, ami azt jelenti: „Az Istenség Legfel- sőbb Személyisége azt mondja”. Mindent, amit Vyāsadeva leírt, eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. Śrīla Vyāsadeva nem tette hozzá a saját véleményét.

Következésképpen Śrīla Vyāsadeva guru. Nem ferdíti el Kṛṣṇa szavait, hanem pontosan úgy adja át, ahogyan azt Kṛṣṇa elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a kézbesítőnek nem kell kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie a távirathoz. Ő csak átadja. Ez a guru dolga. Bárki legyen a guru, az üzenet ugyanaz, ezért mondják, hogy a guru egy.

Az önmegvalósítás tudománya

A guru egy, de végtelen alakváltozatban jelenik meg: a guru elve univerzális, nem szektariánus:

Uraim, az a tiszteletadás, amelyet ma este Ācāryadevának ren­deztünk, nem valamiféle szektás jellegzetesség, hiszen a guru- deva vagy ācāryadeva alapelvei egyetemes érvényűek. Szó sincs arról, hogy az én gurumat megkülönböztetnénk az önök guru­jától vagy másokétól. Egyetlen guru van csak, aki végtelen alakváltozatban jelenik meg azért, hogy tanítson bennünket: önöket, engem és mindenki mást.

A hiteles szentírásokból tudjuk, hogy a guru, az ācāryadeva az abszolút világ üzenetét közvetíti, az Abszolút Személyiség transzcendentális hajlékának üzenetét, ahol minden egyformán az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: mahājano yena gataḥ sa panthāḥ, „kövesd az előző ācārya lábnyomait”, de a śloka valódi jelentésének feltárásával még adósak vagyunk. Ha alapos vizsgálat alá vetjük ezt a mondatot, belátjuk, hogy csak egy mahājana van, és csak egy királyi út vezet a transz­ cendentális világba. A Muṇḍaka-upaniṣad [1.2.12] kijelenti:

tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet

samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham

„Annak érdekében, hogy megismerjük a transzcendentális tudományt, a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómesteréhez kell fordulnunk, akinek tudata szilárdan honol az Abszolút Igazságban.”

Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcen­ dentális tudás megszerzése érdekében az embernek a guruhoz kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy – és ebben nincs véleménykülönbség közöttünk –, akkor a guru szintén nem lehet kettő. Ācāryadeva, akinek ma alázatos tiszteletünket fejezzük ki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az igazság különféle magyarázóinak egyike. Épp ellenkezőleg: ő jagad-guru, mindannyiunk guruja, és a különbség csak az, hogy míg egyesek teljes szívvel engedelmeskednek neki, mások nem engedelmeskednek közvetlenül neki.

Az önmegvalósítás tudománya

A Śrī Kṛṣṇától mint legfőbb tekintélytől eredő tanítványi láncolat követésével az ember guru lehet:

A Kṛṣṇa­tudatos filozófia nagyon egyszerű, mert nem találunk ki benne gondolatokat, hanem azokat a gondolatokat és sza­vakat vesszük át, amelyeket Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy, az Ő inkarnációja vagy pedig a képviselője mondott. Kṛṣṇa képvi­selője nem mond semmit, ami Kṛṣṇa Maga ne mondott volna. Nagyon könnyű képviselőnek lenni, de nem lehetünk Kṛṣṇa képviselői, ha a szavait kényünk­kedvünk szerint próbáljuk értelmezni.

Śrī Kṛṣṇa megfellebbezhetetlen, és ha tartjuk magunkat ehhez az elvhez, belőlünk is válhat guru. Ahhoz, hogy guruk legyünk, nem kell változtatnunk a helyzetünkön. Csak annyi a dolgunk, hogy követjük a Śrī Kṛṣṇától eredő tanítványi lán­colatot. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa (Śrī Caitanya­caritāmṛta Madhya­līlā 7.128). Arra szólította fel az embereket, hogy tanuljanak Tőle, majd menjenek ki a falujukba, és tanítsanak másokat is. „De hát én írástudatlan vagyok, iskolába sem jártam” – gondolhatja valaki. – „Előkelő családba sem születtem. Hogy is lehetnék guru?” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nem olyan nehéz. Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128]: „Te csak mond, amit Kṛṣṇa mond. Akkor guru leszel.” Aki azt mondja, amit Kṛṣṇa nem mondott, nem guru, hanem gazember. Egy guru csak azt mondja, amit Kṛṣṇa mondott.

Az Úr Kapila tanításai

A lelki tanítómester Vyāsadeva képviselője és gosvāmī:

Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet ajánlottak fel Śrī Sūta Gosvāmīnak, és mélységes tisztelettel tudakozódni kezdtek tőle.

MAGYARÁZAT: … A nagy szentek a Bhāgavatam elbeszé­ lőjének tiszteletbeli, emelt ülőhelyet ajánlottak fel, amelyet vyāsāsanának hívnak, Śrī Vyāsadeva ülőhelyének. Śrī Vyāsadeva minden ember eredeti lelki tanítója, s minden tanítót az ő kép­ viselőjének tekintenek. Képviselő az, aki teljes mértékben Śrī Vyāsadeva nézőpontját képviseli. Śrī Vyāsadeva Śrī Śukadeva Gosvāmīnak adta át a Bhāgavatam üzenetét, és Śrī Sūta Go ­ svāmī tőle hallotta. A tanítványi láncolatban Śrī Vyāsadeva minden hiteles képviselőjét gosvāmīnak kell tekinteni. Ezek a gosvāmīk visszafogják minden érzéküket, és ragaszkodnak ahhoz az úthoz, amelyet az előző ācāryák jártak. A gosvāmīk nem szeszélyes elképzelések alapján tartanak előadásokat a Bhāgavatamból. A legnagyobb figyelemmel végzik szolgála­ tukat, és pontosan követik elődeiket, akik változtatás nélkül adták át nekik a lelki üzenetet.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5

Az odaadó szolgálat folyamatát a paramparā hiteles védikus rendszerén keresztül kell megkapni:

Śrī Kaśyapa Muni így szólt: Amikor utódokra vágytam, kérdé- seket tettem fel az Úr Brahmānak, aki egy lótuszvirágból szüle- tett. Most elmagyarázom neked ugyanazt a folyamatot, amelyet az Úr Brahmā tanított nekem, s amelyet követve az ember elégedetté teheti Keśavát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

MAGYARÁZAT: … Kaśyapa Muni ugyanazt a folyamatot akarta megtanítani Aditinek, amelyet Brahmā javasolt neki, hogy elégedetté tehesse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez rendkívül értékes dolog. A guru nem talál ki egy új folyamatot, hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy olyan hiteles folyamatot kap, amelyet a guru az ő gurujától kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (evaṁ paramparā-prāptaṁ imaṁ rājarṣayo viduḥ [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2]). Ez az a hiteles védikus rendszer, amelyen keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elengedhe­tetlen tehát, hogy egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez forduljunk. Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki meg­ kapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az ő guruja kegyét. Ezt hívják paramparā­rendszernek.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24

A lelki tanítómester szavai az Istenség Legfelsőbb Személyisé- gének szavai a paramparā rendszerben:

„Nem találok szavakat, hogy leírjam Rāmānanda Rāya előa- dásait, hiszen ő nem közönséges földi halandó. Teljes elmélyedéssel végzi az Úr odaadó szolgálatát. Rāmānanda Rāya mondott nekem még valamit: »Ne gondold, hogy én vagyok e Kṛṣṇával kapcsolatos témák elbeszélője! »Bármi hagyja is el a számat, azt Maga az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mondja. Én egy húros hangszerhez hasonlóan csak azt zengem, amit Ő mondat velem.« Az Úr így az én számon keresztül beszél, hogy a Kṛṣṇa-tudat vallását hirdesse. Ki az a világon, aki megérthetné az Úrnak ezt a kedvtelését?«”

MAGYARÁZAT: A gurut, a lelki tanítómestert tilos közön­ séges embernek tekinteni (guruṣu nara-matiḥ). … Aki fejlett lelki szinten áll, és felhatalmazást kapott, hogy lelki tanítómes­ terként cselekedjen, úgy beszél, ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége diktálja neki belülről. Tehát nem ő az személye­ sen, aki beszél. Más szóval amikor egy tiszta bhakta vagy egy lelki tanítómester beszél, szavait úgy kell elfogadni, hogy azt Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a paramparā rendszerben.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.71-74

A lelki tanítómester nem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól a tanítványi láncolatban:

A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr uta­ sításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.42

Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem a tanítványi láncolaton keresztül kap transzcendentális tudást:

A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Sze­mélyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítvá­nyi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi lán­colaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális tudás elsajátításának.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25

A hiteles lelki tanítómester két ismertetőjegye – śrotriyaṁ brahma-niṣṭham:

Az upaniṣadokból megtudjuk, hogy a guru a Védák hallgatásá­ ból meríti tudását. Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upa- niṣad 1.2.12]. A Védákat śrutinak nevezik, a lelki tanítómester pedig a tanítványi láncolattól hall. A Bhagavad-gītā (4.2) kije­ lenti: evaṁ paramparā- paramparā-prāptam. Egy hiteles guru nem ad át másoknak saját képére formált, kitaláción nyugvó tudást: a paramparā rendszeréből származó ismeretei követik a bevett hagyományt. Emellett szilárdan szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét (brahma-niṣṭham). Ez a hiteles guru két elengedhetetlen ismertetőjegye: a tanítványi láncolattól hal­ lotta a védikus tudományt, és szilárdan szolgálja a Legfelsőbb Urat. Nem kell nagyon művelt tudósnak lennie, de hiteles for­ rásból kell hallania.

Az Úr Kapila tanításai

A hiteles lelki tanítómester megismétli, amit a tanítványi lán- colattól hallott:

A hiteles lelki tanítómesternek meg kell felelnie egy adott mér­ cének. … Ki a lelki tanítómester? A következő sor megmondja: Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A śrotriyam szó olyan személyre vonatkozik, aki egy másik hiteles szaktekintélytől hallott. A lelki tanítómester egy másik képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását. Ez éppen olyan, mint amikor az orvos egy másik orvostól tanulja az orvostu­ dományt. A hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő lelki tanítómesterek láncolatához kell kapcsolódnia. Az eredeti lelki tanítómester Isten. … Valaki, aki Istentől hallott, elmondja ugyanazt az üzenetet az ő tanítványainak. Ha egy tanítvány nem változtatja meg az üzenetet, akkor ő is hiteles lelki tanítómester.

Az önmegvalósítás tudománya

Egy hiteles lelki tanítómestert nem a számazása tesz hitelessé, hanem az, hogy a paramparā elvét követi:

Hiraṇyakaśipu … rendkívül dühös volt, és rendre akarta utasí­ tani a fiát, amiért kigúnyolta tanárát, lelki tanítómesterét, aki a kiváló ācārya, Śukrācārya brāhmaṇa családjában született. A śukra szó jelentése „spermium”, az ācārya pedig a tanítóra vagy a gurura vonatkozik. A származás szerinti gurukat vagy lelki tanítómestereket időtlen idők óta mindenhol elfogadták, de Prahlāda Mahārāja nem volt hajlandó elfogadni egy ilyen gurut, illetve nem akart tanulni tőle. A valódi guru śrotriya, azaz a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül hallotta vagy kapta meg a tökéletes tudást. Prahlāda Mahārāja tehát nem fogadta el a származás szerinti lelki tanítómestereket.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31

Vezetőként a lelki tanítómesternek követnie kell a kinyilat- koztatott írások elveit:

Egy tanárnak követnie kell a śāstra (a szentírás) elveit ahhoz, hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki olyan szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott írások elveivel. A kinyilatkoztatott írásokat – többek között a Manu-saṁhitāt – irányadó könyveknek tekintik, melyeket az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetőnek tehát a mérvadó śāstrák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéle­ tességre vágyik, annak követnie kell a szabályokat, ahogyan azt a kiváló tanárok teszik. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti, hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell követ­ nie, s így előreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az államelnök, az apa és a tanító mindannyian az ártatlan köznép természetes vezetői. Felelősek alárendeltjeikért, ezért jól kell ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki törvénykönyveket.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21

A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester szigorúan követi a kinyilatkoztatott védikus szentírások következtetéseit:

A Śrīmad-Bhāgavatamhoz hasonló szentírások alapján, amelyek kinyilvánítják e bensőséges útmutatásokat, Śrī Caitanya Mahāprabhu a bhakták valamennyi előírt tevékenységére meg- tanította Sanātana Gosvāmīt.

MAGYARÁZAT: A paramparā rendszerben a hiteles lelki tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott védikus írásokon kell alapulniuk. Aki a tanítványi láncolat vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismere­ tesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. … Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki taní­ tómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások kijelentései tehát összhangban vannak a lelki tanítómester és a szentek kijelentéseivel.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48

Amit a guru mond, a sādhuknak és a sāstrának is meg kell erősítenie:

Sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki témát a szentek, az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell mérlegelnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sād- huk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.16.1

A lelki tanítómesterré válás feltétele Kṛṣṇa tudományának ismerete (nem pedig a megfelelő születés vagy társadalmi helyzet)

Bármelyik varṇából vagy āśramából származik is valaki, lelki tanítómester lehet, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát:

kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya

yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya

„Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”

MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom számára. Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhak­ tivinoda Ṭhākura elmagyarázza: nem szabad azt gondolnunk, hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu brāhmaṇának született, s mint sannyāsī a legmagasabb lelki rend tagja volt, helyte­ lenül cselekedett, amikor Śrīla Rāmānanda Rāya tanítását hallgatta, aki a śūdra kaszthoz tartozott. A dolog tisztázása végett Śrī Caitanya Mahāprabhu közölte Rāmānanda Rāyával, hogy a Kṛṣṇa­tudatról szóló tudás fontosabb, mint a kaszt. A varṇāśrama-dharma rendszer különféle kötelességeket ír elő a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák számára. Valójában a brāhmaṇának kellene minden más varṇa, azaz osztály lelki tanítómesterének lennie, de ami a Kṛṣṇa­tudatot illeti, mindenki képes arra, hogy lelki tanítómester legyen, mivel a Kṛṣṇa­tudatos tudás a lélek szintjén áll. A Kṛṣṇa­tudat terjesztéséhez az embernek csak a lélek tudományával kell tisztában lennie. Nem számít, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, sannyāsī, gṛhastha vagy valami más. Csupán e tudomány megértésével lelki tanítómesterré válhat. … Ha valaki megérti a Kṛṣṇa­tudat igazságát, és komolyan vágyik arra, hogy az élet tökéletességének elérése érdekében transz­ cendentális tudásra tegyen szert, akkor bármilyen társadalmi rangú lelki tanítómestert elfogadhat, feltéve, hogy az a lelki tanítómester tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát. Śrīla Bhak­ tisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt is elmondja, hogy noha lehet valaki brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, vānaprastha, gṛhastha vagy sannyāsī, ha jártas Kṛṣṇa tudo­ mányában, vartma-pradarśaka-guruként, dīkṣā-guruként vagy śikṣā-guruként lelki tanítómesterré válhat. … Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez a tanítása egyáltalán nem ellenkezik a śāst- rák utasításaival. A Padma Purāṇa így ír:

na śūdrā bhagavad-bhaktās

te ’pi bhāgavatottamāḥ

sarva-varṇeṣu te śūdrā

ye na bhaktā janārdane

Aki valóban a Kṛṣṇáról szóló lelki tudás fejlett szintjén áll, az nem lehet śūdra, még akkor sem, ha śūdra családban született. Ha azonban egy vipra, azaz egy brāhmaṇa mégoly szakértő is a hat brahminikus tevékenység (a paṭhana, pāṭhana, yajana, yājana, dāna, pratigraha) terén, és mégoly jól ismeri a védikus himnuszokat, ha nem vaiṣṇava, akkor nem lehet lelki tanítómes­ ter. Ezzel szemben az, aki caṇḍālák családjában jött a világra, mégis jártas a Kṛṣṇa­tudatban, guru lehet. … Ha nem fogadjuk el ezt az elvet, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdetett, e Kṛṣṇa­tudatos mozgalom nem terjedhet el az egész világon. Pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma sarvatra pracāra haibe more nāma – ez volt Śrī Caitanya Mahāprabhu vágya. Vallását világ­ szerte prédikálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek el kell fogadniuk tanításait, és továbbra is śūdrának vagy caṇḍālá- nak kell maradniuk. Amint valakit tiszta vaiṣṇavává képeznek ki, azonnal hiteles brāhmaṇának kell tekinteni. Ez a lényege Śrī Caitanya Mahāprabhu e versben adott utasításának.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128

Nem a megfelelő születés, hanem a Kṛṣṇáról szóló tudás tesz valakit lelki tanítómesterré:

Sūta Gosvāmī nem brāhmaṇa családban született. Kevert kasztú, műveletlen, alacsony rangú családból származott. Ám Śrī Śukadeva Gosvāmī és a naimiṣāraṇyai nagy ṛṣik felemelő társaságának hatására kétségtelenül megszabadult az alacsony származás hátrányaitól. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu a védikus utasítások értelmében szintén követte ezt az elvet, és transzcendentális társaságával számtalan alacsony származású embert emelt az odaadó szolgálat síkjára – olyanokat, akik származásuk vagy tetteik miatt alkalmatlanok voltak erre –, és ācāryákká, hiteles szaktekintélyekké tette őket. Világosan kijelentette, hogy legyen az bárki, brāhmaṇa vagy śūdra a szü­letése alapján, családfő vagy koldus a társadalom rendjeiben, ha jártas a Kṛṣṇáról szóló tudományban, akkor ācāryának, gurunak, lelki tanítómesternek fogadhatjuk el.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.18

Nem a születése alapján, hanem a transzcendentális tudása révén válik valaki lelki tanítómesterré:

Vidura, aki egy śūdra asszony méhében született, még a királyi örökségben sem osztozhatott fivéreivel, Dhṛtarāṣṭrával és Pāṇḍu­ val. Hogyan tölthette be akkor a prédikátor szerepét, hogy olyan tanult királyokat és kṣatriyákat oktasson, mint Dhṛtarāṣṭra és Yudhiṣṭhira Mahārāja? Az első válasz az, hogy noha elfogadott tény, hogy születése alapján śūdra volt, mégis, mivel lemondott a világról a lelki megvilágosodás érdekében Maitreya Ṛṣi irányí­ tásával, aki alapos tudásban részesítette őt a transzcendentális tudomány terén, méltó volt arra, hogy egy ācārya, azaz lelki tanító szerepében mutatkozzon. Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint bárki, aki jártas a transzcendentális tudományban, Isten tudományában, legyen az akár brāhmaṇa, akár śūdra, akár családos, akár sany- nyāsī, alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.

Még a közönséges erkölcsi törvények szerint (amelyeket Cāṇakya Paṇḍita, a nagy politikus és moralista fektetett le) sem hiba olyan valakitől tanulni, aki esetleg alacsonyabb születésű, mint egy śūdra.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.15

Ha valaki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, társadalmi helyzetétől függetlenül lelki tanítómesterré válhat:

Cāṇakya Paṇḍita is azt tanácsolja: nīcād apy uttamaṁ jñānam, még attól is tanulhatunk, aki egy alacsonyabb társadalmi rend­ hez tartozik. A tanítók a brāhmaṇák, a legmagasabb rendű varṇa tagjai, de egy alacsonyabb rangú családból, például egy kṣatriya, vaiśya vagy akár śūdra családból származó embert is elfogadhatunk tanítóként, ha tudással rendelkezik. Ezt Śrī Caitanya Mahāprabhu is megerősítette, amikor elmondta véleményét Rāmānanda Rāyának (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 8.128):

kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya

yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya

Nem számít, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, gṛhastha vagy sany- nyāsī. Ezek csupán anyagi megjelölések. Egy fejlett lelki szinten álló embernek semmi köze az efféle megjelölésekhez. Ha tehát valaki jól ismeri a Kṛṣṇa­tudat tudományát, akkor az emberi társadalomban betöltött helyzetétől függetlenül lelki tanító­ mesterré válhat.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33

Nem anyagi azonossága, hanem Kṛṣṇa tudományának isme- rete révén válhat valakiből guru:

Egy nagy yogī feleségeként Devahūti ismerte eredeti helyze­ tét, ezért tárta problémáját a fia, Kapiladeva inkarnációja elé. Annak ellenére, hogy Kapiladeva a fia volt, anyjaként sem habozott Tőle kérni tanácsot. Nem azt mondta: „Ó, de hisz Ő a fiam, hogy is várhatnám Tőle, hogy Ő mondja meg, mit tegyek? Én vagyok az anyja, majd én oktatom Őt.” Utasí­ tásokat mindig olyankotól kell elfogadni, akik rendelkeznek tudással. Nem számít, milyen helyzetben van az illető, mind­egy, hogy śūdra, brāhmaṇa, sannyāsī vagy gṛhastha. Tanulni olyanoktól kell, akik tudnak. … Ez Caitanya Mahāprabhu tanítása. Aki alkalmas rá a Kṛṣṇa­tudatban, lehet guru. Nem számít, milyen családból származik, mi az anyagi azonossága. Egyszerűen csak ismernie kell a tudományt. Amikor kikérjük egy mérnök, orvos vagy ügyvéd véleményét, nem kérdezzük meg tőle, hogy brāhmaṇa­e vagy śūdra. Ha ért a szakmájá­ hoz, tud segíteni az adott területen. Ugyanígy, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, válhat belőle guru. Devahūti azért vett leckéket a fiától, mert az ismerte Kṛṣṇa tudományát. … Nem a szüle­tés számít, hanem az alkalmasság. Caitanya Mahāprabhu azt akarta, hogy Indiában mindenki ismerje Kṛṣṇa tudományát és terjessze a Kṛṣṇa­tudatot. Ez nagyon egyszerű. Csak el kell ismételnünk, amit Kṛṣṇa mondott, vagy amit Kṛṣṇáról mondtak a védikus irodalomban.

Az Úr Kapila tanításai

Kṛṣṇa tudományának ismerete, s nem a születés vagy a társa- dalmi helyzet tesz valakit hiteles lelki tanítómesterré:

Bármilyen helyzetben is legyen valaki, ha valóban tisztában van Kṛṣṇa tudományával, a Kṛṣṇa­tudattal, akkor e tudomány hite­ les lelki tanítómesterévé, hiteles avató tanítójává válhat. Más szóval csak akkor lehet hiteles lelki tanítómester, ha elegendő tudással rendelkezik Kṛṣṇa tudományáról, a Kṛṣṇa­tudatról. Ez a helyzet nem függ társadalmi vagy születési helyzettől. Ez Śrī Caitanya Mahāprabhu végkövetkeztetése, amely egyezik a védikus utasításokkal. Így fogadta el Śrī Caitanya – akkor még Viśvambhara néven – lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt, egy sannyāsīt. Nityānanda Prabhu és Śrī Advaita Ācārya lelki tanítómesterükként szintén egy sannyāsīt fogadtak el, Mādha­ vendra Purīt. … Egy másik ācārya, Śrī Rasikānanda Śrī Śyāmā­ nandát fogadta el lelki tanítómesterének, annak ellenére, hogy az a lelki tanítómester nem született brāhmaṇa családban. Gaṅgānārāyaṇa Cakravartīnak Narottama dāsa Ṭhākura lett a lelki tanítómestere. Az ősi időkben élt egy Dharma nevű vadász is, akit sok­sok ember fogadott lelki tanítómesterévé. … Minden śāstrānak, minden szent embernek és hiteles tanítónak az az utasítása, hogy ahhoz, hogy valaki hiteles lelki tanító­mester lehessen, nem szükséges, hogy brāhmaṇa legyen. Az egyetlen tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell, hogy alaposan ismerje Kṛṣṇa tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot. Ez teszi az embert tökéletessé ahhoz, hogy lelki tanítómesterré válhasson. Ez Śrī Caitanya Mahāprabhu és Rāmānanda Rāya beszélgetésének végkövetkeztetése.

Śrī Caitanya tanítása

A Hari-bhakti-vilāsának az az utasítása, hogy a hiteles brāh- maṇa lelki tanítómester és a hiteles śūdra lelki tanítómester közül az előbbit kell választani, csak azok számára fontos, akiknek a társadalmi helyzet fontosabb, mint a lelki helyzet:

A Hari-bhakti-vilāsa így ír: ha van egy hiteles lelki tanítómester, aki brāhmaṇa családban született, és egy másik, aki śūdra csa­ lád szülötte, akkor közülük a brāhmaṇa családban születettet kell választani. Ez a kijelentés csak társadalmi szempontból ad utasítást, a lelki megvalósításhoz semmi köze sincs. Ez az utasítás azok számára fontos, akik a társadalmi helyzetet fonto­ sabbnak tartják, mint a lelki helyzetet, nem pedig azok számára, akik komolyak a lelki életben. Egy komoly ember Caitanya Mahāprabhu utasítását fogadja el, amely szerint helyzetétől függetlenül bárkit – aki alaposan jártas Kṛṣṇa tudományában – el lehet fogadni mint lelki tanítómestert.

Śrī Caitanya tanítása

A lelki tanítómester ismeri a Védák lényegét – Kṛṣṇa tudományát:

A brāhmaṇa legfontosabb tulajdonsága, hogy vonzódik a védi­ kus bölcsességhez. … Egy igazi brāhmaṇa természetszerűleg tanító vagy lelki tanítómester. Senki nem válhat lelki tanító­ mesterré anélkül, hogy rendelkezik a védikus ismeretekkel. A Védák tökéletes ismerete azt jelenti, hogy az ember ismeri az Urat, az Istenség Személyiségét – s ez a védikus tudás lényege, vagyis a Vedānta. Aki a személytelen Brahmanban merül el, s nem rendelkezik ismeretekkel az Istenség Legfelsőbb Személyi­ ségéről, az lehet brāhmaṇa, de nem válhat lelki tanítómesterré. A Padma Purāṇában ez áll:

ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro

mantra-tantra-viśāradaḥ

avaiṣṇavo gurur na syād

vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ

Egy imperszonalista igazi brāhmaṇává válhat, de lelki taní- tómester mindaddig nem lehet, amíg a vaiṣṇavák, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bhaktái szintjére nem emelkedik. Az Úr Caitanya – korunk hiteles tekintélye a védikus bölcsesség területén – kijelentette:

kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya

yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya

Legyen az ember brāhmaṇa, śūdra vagy sannyāsī, ha jól ismeri Kṛṣṇa tudományát, akkor alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon. (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128) A lelki tanítómester elengedhetetlen tulajdonsága tehát nem az, hogy képzett brāhmaṇa legyen, hanem az, hogy jártas legyen Kṛṣṇa tudományában.

Aki jártas a védikus tudásban, az brāhmaṇa, és csak egy olyan brāhmaṇa válhat lelki tanítómesterré, aki tiszta vaiṣṇava és ismeri Kṛṣṇa tudományának rejtelmeit.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.30

A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a védikus irodalomban

A lelki tanítómesternek jártasnak kell lennie a védikus irodalomban:

A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, melyek vallásosságukról híresek, valamint a Purāṇákban és a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmá- nyoztad és el is magyaráztad ezeket.

MAGYARÁZAT: [A lelki tanítómesternek] jól kell ismernie a kinyilvánított szentírásokat, a Védákat. A Purāṇák, valamint az olyan történetek, mint a Mahābhārata vagy a Rāmāyaṇa, szintén a Védák részei. Egy ācāryának vagy gosvāmīnak ismer­ nie kell ezeket az írásokat.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6

A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a kinyilatkoz- tatott írásokban (hogy válaszolni tudjon a tanítvány minden kérdésére):

Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­ tott lelki tanítómesternek. A lelki tanítómesternek gyakorlott­ nak és műveltnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a bhakta kérdéseire. Aki tehát nem ismeri jól a hiteles írásokat és nem tud válaszolni minden ilyen lényeges kérdésre, az ne színlelje pusztán az anyagi nyereség érdekében, hogy lelki tanítómester. Tilos lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem tudja felsza­ badítani a tanítványát.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7

Valaki akkor tekinthető ācāryának, ha érti a Vedānta-sūtrát:

A védikus rendszer szerint az ācāryának értenie kell a Brahma-sūtra néven is ismert Vedānta-sūtrát ahhoz, hogy ācāryának tekint­ sék. A Vedānta-sūtrát mind a Māyāvāda­sampradāya, mind a Vaiṣṇava­sampradāya elmagyarázta. A Vedānta-sūtra meg­ értése nélkül az ember nem értheti meg a Brahmant.

Az Úr Kapila tanításai

Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden filozófiai rendszerben:

Te vagy a legidősebb tanult vedāntista, óh, Sūta Gosvāmī, így rendelkezel Vyāsadeva – az Istenség inkarnációja – tudásával, és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden fizikai és metafizikai tudományban.

MAGYARÁZAT: … Vyāsadeva mellett ott vannak azok a szen­ tek is, akik a hat filozófiai rendszert létrehozták: Gautama, Kaṇāda, Kapila, Patañjali, Jaimini és Aṣṭāvakra. A Vedānta-sūtra tökéletesen elmagyarázza a teizmust, míg a filozófiai spekulá­ ció többi rendszere nem tesz említést minden ok végső okáról. Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden filozófiai rendszerben, hogy képes legyen teljességében átadni a Bhāgavatam teista szemléletét, szembehelyezkedve minden más elmélettel. Śrī Sūta Gosvāmī megfelelő tanító volt, ezért Naimiṣāraṇyánál a szentek őt emelték a vyāsāsanára.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.7

Egy ācāryának ismernie kell a vedānta filozófiát:

Teljes mértékben tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy a vaiṣṇava filozófusok nem szentimentálisak, és nem olyan bhakták, aki mindent nagyon könnyen vesznek, mint a saha- jiyāk. A vaiṣṇava ācāryák valamennyien rendkívül bölcs tudó­ sok voltak, akik tökéletesen megértették a vedānta filozófiát, hiszen ha valaki nem ismeri a vedānta filozófiát, nem lehet ācā- rya. A védikus elveket követő indiai transzcendentalisták között ahhoz, hogy valakit ācāryának fogadjanak el, az szükséges, hogy a vedānta filozófia kiemelkedően művelt tudósa legyen, akár úgy, hogy tanulmányozza azt, akár úgy, hogy hallgatja.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.102

A lelki tanítómester a Védák megtestesítője:

ācāryo brahmaṇo murtiḥ

Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda meg- testesítője. …

Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.29

Ahhoz, hogy valaki lelki tanítómesterré váljon, az Úrnak és saját lelki tanítómesterének fel kell hatalmaznia

Csak az Úr utasítására váljon az ember lelki tanítómesterré, ne anyagi érdekből:

[Meg] kell próbálnunk az Úrral együttműködni külsődleges cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra tereljék a bűnös lelkeket. Csak az Ő utasítására váljon az ember lelki tanító­ mesterré, és működjön együtt az Úrral. Személyes érdek, anyagi nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében senki ne legyen lelki tanítómester. A hiteles lelki tanítómesterek, akik a Legfelsőbb Úrra irányítják figyelmüket, hogy együttműköd­ jenek Vele, valóban egyek az Úrral minőségileg.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48

Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi láncolatban, nem cselekedhet lelki tanítómesterként:

Az Úr ekkor így válaszolt a buddhista tanítványoknak: „Mind­ annyian énekeljétek nagyon hangosan Kṛṣṇa és Hari nevét a lelki tanítómesteretek fülébe! Ha megteszitek, lelki tanító­ mesteretek magához fog térni.” Tanácsát megfogadván a buddhista tanítványok közösen énekelni kezdték Kṛṣṇa szent nevét. Amint Kṛṣṇa, Rāma és Hari szent neveit énekelték, tanítójuk visszanyerte eszméletét, s ő is nyomban az Úr Hari szent nevét kezdte énekelni.

MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­ jegyzi, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában az összes buddhista tanítványt beavatta Kṛṣṇa szent nevének éneklésébe, s amikor énekelni kezdtek, más ember lett belőlük. Nem voltak már többé buddhisták vagy ateisták – mindannyian vaiṣṇavák lettek. Így aztán azonnal eleget tettek Śrī Caitanya Mahāprabhu utasításának. Eredeti Kṛṣṇa­tudatuk felébredt, és azonnal képe­sek voltak arra, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék, s hozzákezdje­ nek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu imádatához. … Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a buddhisták lelki tanítómestere nem avatta fel tanítványait. Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu avatta fel őket, s a tanítványok aztán képesek voltak saját úgynevezett „lelki tanítómesterüket” felavatni. Ez a paramparā rendszere. A buddhisták állítólagos lelki tanítómestere voltaképpen tanít­vány volt, s miután Śrī Caitanya Mahāprabhu felavatta a tanít­ványait, azok az ő lelki tanítómesterének szerepét töltötték be. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert a buddhista ācārya tanítványai megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét. Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi láncolatban, az nem cselekedhet lelki tanítómesterként. Meg kell szívlelnünk Śrī Caitanya Mahāprabhu, az egész univerzum lelki tanítómestere tanítását, hogy megértsük, hogyan lesz vala­kiből lelki tanítómester és tanítvány.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.59-61

Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből még egy alacsony származású ember is válhat az egész világ lelki tanítómesterévé:

Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiája kimondja: yei kṛṣṇa-tattva- vettā, sei `guru’ haya [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128], bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómes­ terré válhat, függetlenül attól, hogy brāhmaṇa­e vagy sannyāsī. A közönséges emberek nem képesek megérteni sem a śāstra lényegét, sem azoknak a tiszta jellemét, viselkedését és képes­ ségeit, akik hűen követik Śrī Caitanya Mahāprabhu elveit. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tiszta, kiváló vaiṣṇavákat teremt azokból, akik még a śūdráknál is alacsonyabb rendűnek szá­mító családokban születtek. … A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kegyé­ből bárki teljesen megtisztulhat, a Kṛṣṇa­tudat prédikátorává válhat, és az egész világ lelki tanítómestere lehet. Ezt az elvet minden védikus írás elfogadja. Bizonyítékokkal a hiteles śāstrák szolgálhatnak, amelyek megmutatják, hogyan válhat egy ala­csony származású ember az egész világ lelki tanítómesterévé. Śrī Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek kell tekintenünk, mert Ő a védikus śāstrák valódi lényegét adja át mindenkinek, aki azzal, hogy őszinte szolgája lesz, erre alkalmassá válik.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.84

Ha bárki csak egyszer is megpillantja Śrī Caitanya Mahā- prabhut, lelki tanítómesterré válik, aki képes felszabadítani az egész világot:

strī-bāla-vṛddha, āra ‘caṇḍāla’, ‘yavana’

yei tomāra eka-bāra pāya daraśana

kṛṣṇa-nāma laya, nāce hañā unmatta

ācārya ha-ila sei, tārila jagata

„Ha csak egyszer is megpillantanak Téged, még az asszonyok, 

a gyerekek, az öregek, a húsevők és a legalsó kaszt tagjai is nyomban Kṛṣṇa szent nevét kezdik énekelni, úgy táncolnak, mint a tébolyultak, és lelki tanítómesterekké válnak, akik képe- sek az egész világot felszabadítani.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.121-22

Az Úr Kṛṣṇa felhatalmazása és kegye nélkül senki nem válhat lelki tanítómesterré:

Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé vál- hatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felha- talmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9

Egy felhatalmazott lelki tanítómester jellemzői:

Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé válhatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felhatalmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá. Kizárólag egy felhatalmazott személyiség képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevét, és arra utasítson minden elesett lelket, hogy imádja Kṛṣṇát. Az Úr szent nevét terjesztve az ilyen személyiség megtisztítja a legelesettebb emberek szívét is, és ezzel kioltja az anyagi világ lángoló tüzét. És ez nem minden: az egész világot Kṛṣṇa ragyogásának sugárzó fényével árasztja el. Az ilyen ācāryára, lelki tanítómesterre úgy kell tekinteni, hogy nem különbözik Kṛṣṇától – az Úr Kṛṣṇa energiája inkarnációjaként kell őt elfogadni. Az ilyen személyiség kṛṣṇāliṅgita-vigraha, ami annyit jelent, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa örökké a karjaiban tartja. Felette áll a varṇāśrama intézményének, ezenkívül ő az egész világ guruja, lelki tanítómestere, olyan bhakta, aki a legmagasabb szinten, a mahā-bhāgavata szinten áll. Paramahaṁsa- ṭhākura ő, olyan lelki egyéniség, akit csak paramahaṁsának vagy ṭhākurának illő szólítani.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9

Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem követte hűsé- gesen saját lelki tanítómestere utasításait:

Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanító­ mester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43

Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját guruja kegyét:

Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az ő guruja kegyét.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24

A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie

A lelki tanítómesternek az eredeti lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:

[Kṛṣṇa] a lelki tanítómester, mert Ő az, aki hajdanán átadta a Védák tanítását Brahmānak, s aki most a Bhagavad-gītāt tanítja Arjunának. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester, s min­ den jelenkori hiteles lelki tanítómester a Tőle eredő tanítványi láncolat tagja. Senki sem lehet a transzcendentális tudomány tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem Kṛṣṇa képviselője.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.43

A gurunak Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:

Az univerzumban vándorló élőlények közül az, aki nagyon sze­ rencsés, kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyik képviselőjével, és így lehetőséget kap az odaadó szolgálat végzésére. Akik őszintén szeretnék elnyerni Kṛṣṇa kegyét, azok kapcsolatba kerülnek egy guruval, Kṛṣṇa hiteles képviselőjével. A māyāvādīk, akik az elmebeli spekulációknak élnek, valamint a karmīk, akik tetteik eredményeire vágynak, nem lehetnek guruk. Egy gurunak Kṛṣṇa közvetlen képviselőjének kell len­nie, aki változtatás nélkül terjeszti Kṛṣṇa tanításait. Így aztán csak a legszerencsésebbek kerülnek kapcsolatba egy guruval. A védikus írások megerősítik: -tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb- higacchet [Muṇḍaka Upanisad 1.2.12], az embernek keresnie kell egy gurut ahhoz, hogy megértse a lelki világ eseményeit. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is alátámasztja. Tasmād guruṁ pra- padyeta jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: aki nagyon szeretné megérteni, mi történik a lelki világban, annak keresnie kell egy gurut, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Bármilyen szempontból nézzük is, a guru szó kizárólag Kṛṣṇa hiteles képviselőjére vonatkozik. A Padma Purāṇa kijelenti: avaiṣṇavo gurur na syāt, aki nem vaiṣṇava, azaz nem Kṛṣṇa képviselője, az nem lehet guru. Még a legképzettebb brāhmaṇá- ból sem lehet guru, ha nem Kṛṣṇa képviselője. … Vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ: ezzel szemben egy vaiṣṇava, az Istenség Legfel­ sőbb Személyisége, Viṣṇu hiteles képviselője guruvá válhat még akkor is, ha śva-paca, azaz kutyaevők családjában született.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.17.11

Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester tanításai között nincs különbség; tanításaik mentesek az anyagi világ vissza- hatásaitól:

Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek kedvezőek és kedvezőtlenek is. … Ezért ha azt akarjuk, hogy tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Leg­ felsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egy­ másnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek visszahatásaitól.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.3

A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa bhaktájának kell lennie

Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha:

Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha, azaz minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tevé­ kenykedik.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy az Úr szolgálatára, sértő mentalitása alkalmatlanná teszi arra, hogy ācārya legyen:

Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy az Úr szolgálatára, akkor úgy kell rá tekintenünk, hogy sértést követ el, s e sértő mentalitás alkalmatlanná teszi arra, hogy ācārya legyen. A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

Hiteles lelki tanítómester az, aki ismeri a bhakti-yoga tudo- mányát és száz százalékig szilárd benne:

Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolat­ nak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi láncolatot śrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz szá­ zalékig szilárd a bhakti-yogában.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Csak egy vaiṣṇava lehet guru; a vaiṣnava lelki tanítómester automatikusan brāhmaṇa:

[Azt,] … aki kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de nem vaiṣṇava, nem lehet gurunak elfogadni. Senki nem lehet brāh- maṇa, ha nem vaiṣṇava. Ha valaki vaiṣṇava, akkor már brāh- maṇa is egyben. Ha egy guru teljes mértékben rendelkezik a vaiṣṇava tulajdonságokkal, akkor brāhmaṇának kell tekinteni még akkor is, ha nem brāhmaṇa családban született. A hiteles lelki tanítómesterre vonatkozóan nem fogadható el a kaszt­ rendszer módszere, mely szerint a brāhmaṇát születése alapján tekintik brāhmaṇának. A lelki tanítómester kellő tulajdonsá­ gokkal rendelkező brāhmaṇa és ācārya. Aki nem megfelelő brāhmaṇa, az nem ért a védikus irodalom tanulmányozásá­ hoz. … A vaiṣṇavák mind lelki tanítómesterek, s egy lelki taní­

tómester részéről természetes, hogy jól ismeri a brahmi nikus viselkedést… .

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330

A lelki tanítómesternek tiszta bhaktának, mahā-bhāgavatának, uttama-adhikārīnak kell lennie

Nem válhatunk lelki tanítmesterré, ha nem vagyunk az Úr tiszta bhaktája:

Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit- kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …

MAGYARÁZAT: Egy bhakta … mindig elmélyed az Úr szerető odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:

ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro

mantra-tantra-viśāradaḥ

avaiṣṇavo gurur na syād

vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ

„Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt köte­ lességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellen­ ben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.”

Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr tiszta bhaktája. … Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómes­ternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51

A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia:

A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb rendűek csoportjából kell elfogadni. … A mahā-bhāgavata az, aki testét tilakával díszíti, és akinek a neve a dāsa szó­ val jelzi, hogy az illető Kṛṣṇa szolgája. Ő is egy hiteles lelki tanítómestertől kapott avatást, és jártas a mūrti imádatában, a mantrák helyes éneklésében, az áldozatok bemutatásában, az Úrnak szóló imák felajánlásában, valamint a saṅkīrtana végzésében. Tudja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és hogyan kell tisztelni egy vaiṣṇavát. Amikor valaki elérte a mahā-bhāgavata legfelső szintjét, gurunak kell tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Szemé­ lyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse a guru tisztségét.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330

Csak egy uttama-adhikārī válhat lelki tanítómesterré; az uttama-adhikārī ismertetőjegyei:

Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el az uttama-adhikārī szintet. … Uttama-adhikārī, vagyis a legma­ gasabb szinten álló bhakta az, aki nagyon magas szintet ért el az odaadó szolgálatban. Az uttama-adhikārī soha nem gyaláz másokat, a szíve teljesen tiszta, s elérte a tiszta Kṛṣṇa­tudat érett szintjét. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint az ilyen mahā-bhāgavata, vagyis tökéletes vaiṣṇava társasága és az ő szolgálata a legkí­vánatosabb dolog. … Sok ilyen [hiteles] vaiṣṇava közül egyet ha lehet találni, aki komolyan tevékenykedik az Úr szolgálatá­ban, szigorúan betart minden szabályozó elvet, végigmondja az előírt számú kört a japa­láncon, és mindig azon töri a fejét, hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát. Az ilyen vaiṣṇavát uttama-adhikārīnak, magas szinten álló bhaktának kell tekinte­nünk, s mindig keresnünk kell a társaságát. … Amikor az ember felismeri, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, akkor Kṛṣṇa szolgálatán kívül minden más iránt elveszti érdeklődését. Miközben mindig Kṛṣṇára gondol és mindig azt tervezgeti, milyen eszközökkel terjeszthetné Kṛṣṇa szent nevét, megérti, hogy egyetlen feladata a Kṛṣṇa­tudat mozgalmának terjesztése az egész világon. Az ilyen embert uttama-adhikārīnak kell tekinteni, s késlekedés nélkül keresnünk kell a társaságát az említett hat folyamat révén (dadāti pratigṛhṇāti stb.). A fejlett uttama-adhikārī vaiṣṇava bhaktát valójában lelki tanítómesternek kell tekinteni. … Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura adott néhány gyakorlati útmutatást arra vonatkozóan, hogy egy uttama-adhikārīt arról lehet felismerni, hogy sok bűnös lelket képes a vaiṣṇavizmus hívévé tenni.

A tanítások nektárja 5. vers

Jobb, ha a tanítvány uttama-adhikārīt, s nem kaniṣṭha- vagy madhyama-adhikārīt fogad el lelki tanítómesteréül:

Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el az uttama-adhikārī szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló vaiṣṇava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok az ő szintjét érhetik csak el, s megfelelő útmutatás hiányában nem nagyon fejlődhetnek tovább az élet végső célja felé. A tanítvány­ nak ezért oda kell figyelnie, hogy uttama-adhikārīt fogadjon el lelki tanítómesteréül.

A tanítások nektárja 5. vers

A lelki tanítómester Kṛṣṇa bizalmas szolgája

A lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzi azáltal, hogy felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket:

A lelki tanítómester, Isten szolgája az Úr legbensőségesebb szol­ gálatát végzi, vagyis kiszabadítja a feltételekhez kötött lelket māyā béklyóiból…

Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.11

A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert azt mondja az emberek- nek, hogy hódoljanak meg Kṛṣṇának:

A guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, ezért nagyon kedves Neki. Így ha a guru beajánl valakit Nála, Kṛṣṇa elfogadja őt. A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert minden házba bekopog­ tat: „Kérem, legyen Kṛṣṇa­tudatos és hódoljon meg Kṛṣṇának!” Kṛṣṇa kijelenti Arjunának, hogy az ilyen személy nagyon ked­ ves Neki.”

Az Úr Kapila tanításai

A lelki tanítómester nagyon kedves Krṣṇának, mert bárhová kész elmenni, hogy a Kṛṣṇa-tudatot terjesztésének bensőséges szolgálatát végezze:

A lelki tanítómester … olyan kegyes, hogy házról házra, országról országra, városról városra járva könyörög: „Ked­ ves hölgyeim, uraim, kedves fiatalok, kérem, fogadják el a Kṛṣṇa­tudatot!” Ezzel nagyon bensőséges szolgálatot végez Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki tanítómester pedig végrehajtja azokat. Ezért a lelki tanítómes­ter nagyon kedves Kṛṣṇa szemében. Akár a mennyországba, akár a pokolba küldi Kṛṣṇa, számára nincs különbség a kettő között. A lelki tanítómester szemében, egy tiszta bhakta szemé­ben a mennyország és a pokol egy és ugyanaz, ha nincs benne Kṛṣṇa­tudat. A pokolban sokféleképpen szenved az ember, a mennyországban pedig sokféle érzéki élvezetben van része, de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van Kṛṣṇa­tudat; és mivel azt önmagában hordozza, önmagában elégedett mindig. Ha a pokolba küldik, a Hare Kṛṣṇa éneklése ott is elégedetté teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Kṛṣṇában. Ha pedig a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az érzékkielégítésre, akkor is kívülálló marad, hiszen az ő érzékeit Kṛṣṇa maga elégíti ki. Az Úr szolgálatáért tehát a bhakta kész bárhová elmenni, ami nagyon kedvessé teszi őt Kṛṣṇa szemében.

Az önmegvalósítás tudománya

A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy felszabadítsa tanítványait az ismétlődő születés és halál alól, és visszavezesse őket Istenhez

A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy az ismétlődő születés és halál alól felszabadítsa azt a tanítványát, akiért felelősséget vállalt:

gurur na sa syāt svajano na sa syāt

pitā na sa syāj jananī na sā syāt

daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān

na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum

„Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”

MAGYARÁZAT: Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki taní­tómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? Janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9].

A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasítá­sait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felsza­badítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érde­kelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. …

A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imáda­ tát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lel­ kiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E fele­ lősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő szüle­ téstől és haláltól.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18

Senki ne legyen guru, ha nem tudja hazavinni a tanítványt, vissza Istenhez:

A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább aka­dályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanít­ ványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadul­ hassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]). A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje ezt a szintet.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1

A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy visz- szavezesse tanítványát Istenhez:

A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mérték­ ben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómes­ ternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető halál karmaiból.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22

A hiteles lelki tanítómester arra oktatja tanítványát, hogy az Vāsudevát imádja:

Kaśyapa Muni azt javasolta feleségének, hogy keressen oltalmat Vāsudeva, Kṛṣṇa lótuszlábánál, s így minden gondja könnyedén megoldódik majd. Kaśyapa Muni példás lelki tanítómester volt. Nem volt olyan ostoba, hogy nagy személyiségnek adja ki magát, olyannak, mint Isten. Valóban hiteles guru volt, mert azt tanácsolta feleségének, hogy Vāsudeva lótuszlábának oltalmát keresse. Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20

A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy tanítvá- nyát végül az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába állítsa:

… [ne adja ki magát] lelki tanítómesternek valaki, ha képtelen tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgá­latába állítani.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.2

A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania

A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania:

Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.

MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy vezetőre, aki viselkedésével tanítani tudja őket. Az azonban, aki dohányzik, nem taníthatja az embereket a dohányzás abbaha­ gyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak azután taníthat, hogy ő maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így tanít, azt ācāryának, példamutató tanítónak hívják.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21

A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania, külön- ben nem követi senki:

Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. A vak tanítást senki sem fogadja el.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36

A guru nem ad olyan utasítást a tanítványainak, amelyet ő maga nem követ:

Így aztán az élőlények teremtője és a vallásosság atyja, az Úr Brahmā saját érdekében és minden élőlény javára vágyva a sza- bályozó elvek követésébe kezdett.

MAGYARÁZAT: Senki sem érhet el kimagasló pozíciót, ha életében nem követ bizonyos szabályozó elveket. Az érzékki­elégítés szertelen élete állati élet, ezért az Úr Brahmā teremtésén belül mindenkit az érzékek fölötti uralkodás elveire tanított, hogy képesek legyenek magasabb rendű kötelességeiknek eleget tenni. Mindenki javát akarta, hiszen mindenki Isten szolgája, s aki családja tagjainak érdekét tartja szem előtt, annak erköl­csös, vallásos életet kell élnie. Az erkölcsi elvek alapjain nyugvó élet legtökéletesebb formája nem más, mint az Úr bhaktájá- nak lenni, mert az Úr bhaktája Isten minden jó tulajdonságá­val rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, legyen bármilyen kiváló anyagi szempontból, a szó valódi értelmét tekintve egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Az Úr tiszta bhaktái, amilyen az Úr Brahmā és mindazok, akik a tanít­ványi láncolat tagjai, nem adnak olyan utasítást a rájuk bízott élőlényeknek, amelyet ők maguk nem követnek.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.40

A lelki tanítómesternek önfegyelmet kell tanúsítania

Az a józan ember, aki képes ellenállni a hat hajtóerőnek, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon:

vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ

jihvā-vegam udaropastha-vegam

etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ

sarvām apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt

Az a józan ember, aki ellen tud állni a beszéd késztetésének, az elme ösztönzésének, a düh tetteinek, valamint a nyelv, a gyomor és a nemi szervek késztetésének, alkalmas arra, hogy tanítvá- nyokat fogadjon el az egész világon.

A tanítások nektárja 1. vers

Aki nem képes tökéletesen uralkodni az érzékei és az elméje fölött, nem lehet lelki tanítómester:

Aki tökéletesen képes uralkodni az érzékei és az elméje fölött, azt gosvāmīnak vagy gosāñinak nevezik. Aki nem rendelkezik ezzel a képességgel, azt godāsának, az érzékek szolgájának hív­ ják, és ő nem lehet lelki tanítómester. Gosvāmīnak azt a lelki tanítómestert nevezik, aki valóban uralma alatt tartja elméjét és érzékeit.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.13

A gurunak és a tanítványnak is önfegyelmezettnek kell lennie:

Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­ ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­ mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és a nemi szervét. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­ vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen csak csaló, aki becsapja tanítványát.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43

A lelki tanítómester teste is lelki

… [Az] anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban valakiben felébred a Kṛṣṇa­tudatos megértés, teste többé már nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szol­gálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összete­vőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa min­denható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Leg­felsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben használjuk őket!

Śrīmad-Bhāgavatam 8.3.2

A guru teste lelki, és ezért nincsenek rá hatással az anyagi feltételek:

Aki minden akadályt legyőzve, szüntelenül az Úr szolgálatával foglalkozik (yato bhaktir adhokṣaje), arról tudhatjuk, hogy eredeti, lelki helyzetében van. Amikor valaki felemelkedik ebbe a helyzetbe, mindig a transzcendentális gyönyör boldog­ságába merül. Másképp amíg valaki testi felfogásban él, szen­vednie kell az anyagi feltételektől. Janma-mṛtyu-jarā-vyādh i-duḥkha-doṣānudarśanam. A test engedelmességgel tartozik saját születése, halála, öregkora és betegsége elveinek, de aki lelki életet él (yato bhaktir adhokṣaje), annak számára nincs születés, nincs halál, nincs öregkor és nincs betegség. Érvel­hetne valaki azzal, hogy láthatunk olyan embert, aki a nap huszonnégy órájában lelki tevékenységekkel foglalkozik, s mégis betegségtől szenved. Valójában azonban ő nem szenved és nem beteg – másképp nem tudna a nap huszonnégy órájában lelki tetteket végezni. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt a példát, hogy néha a Gangesz vizén piszkos hab vagy szemét úszik. Ezt nīra-dharmának, a víz természetének nevezik. Aki azonban elmegy a Gangeszhez, az nem törődik a víz tetején lebegő habbal vagy szennyel. Kezével félrelöki ezeket a vissza­ taszító dolgokat, megfürdik a Gangeszben, és elnyeri áldásait. Aki tehát lelki életet él, arra nincs hatással a hab, a szemét vagy bármilyen felszínes szennyeződés. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is megerősíti:

īhā yasya harer dāsye

karmaṇā manasā girā

nikhilāsv apy avasthāsu

jīvan-muktaḥ sa ucyate

„Az az ember, aki testével, elméjével és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, már ebben az anyagi világban felszabadult.” (Bhakti-rasāmṛta- sindhu 1.2.187)

Az embernek ezért tilos a gurut közönséges emberi lénynek tekintenie (guruṣu nara-matir . . . nārakī saḥ). A lelki tanítómes­ ter, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti- vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozásuk után soha­ sem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.

Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20

A lelki tanítómester eksztázisa

A lelki tanítómester eksztázist él át, mert a tiszta odaadás ízeit élvezi:

mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta

vāditra-mādyan-manaso rasena

romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít Śrī Caitanya Mahāprabhu saṅkīrtana-mozgalmából: a szent nevek éneklé- séből, az eksztatikus táncból, az énekből és a zenéből. Mivel elméjében a tiszta odaadó szolgálat ízeit élvezi, a haja olykor égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szeméből. Mélysé- ges tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.

Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 2. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)

A lelki tanítómester transzcendentális boldogságot él át az énekléstől és tánctól:

Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena. A guru második ismérve az, hogy mindig az Úr Caita­ nya Mahāprabhut énekli és dicsőíti – ez a feladata. … éneklés és tánc közben a lelki tanítómester transzcendentális boldogságot tapasztal az elméjében. … Romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājaḥ. A lelki tapasztalások néha testi jelekben mutatkoznak meg nála: egyszer sír, máskor égnek áll a haja. Sokféle ilyen jel van. Ezek természetesek. Megjátszani nem szabad őket, de amikor valaki lelkileg fejett, szemmel láthatóak.

“A lelki tanítómester ismérvei” Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)

A lelki tanítómester további fontos ismérvei és tulajdonságai

Hiteles lelki tanítómester az, aki a szentírások szerint cselek- szik, ugyanakkor prédikál is:

„Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar- tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”

MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­ műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­ terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahā­ prabhu vallását A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van evangéliuma szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3

Hiteles guru az, aki csak Istenről beszél, és megpróbál másokat is rávenni arra, hogy Isten hívei legyenek:

Riporter: Honnan tudhatja valaki, hogy hiteles­e a guruja? Śrīla Prabhupāda: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre a kérdésre?

Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkér­ dezte tőled: „Honnan fogom tudni, ki a hiteles guru?”, te ezt válaszoltad: „Azt keresd, aki a legjobban átadta magát Kṛṣṇá­ nak. Ő hiteles.”

Śrīla Prabhupāda: Igen. A hiteles guru Isten képviselője, és nem beszél semmi másról, csak Istenről. Hiteles guru az, akit nem érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi. Ez az egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-niṣṭham. Elmélyed az Abszolút Igazságban. A Muṇḍaka-upaniṣadban az áll: Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka-upaniṣad 1.2.12]. „A hiteles guru a szentírások és a védikus tudomány szakértője, s teljes mér­ tékben a Brahmanra bízta magát.” A gurunak tudnia kell, mi a Brahman [a lélek] és hogyan érhető el. A védikus irodalom leírja a hiteles guru ismertetőjegyeit. Korábban már mondtam, hogy az igazi guru Isten képviselője. Úgy képviseli a Legfelsőbb Urat, ahogyan az alkirály a királyt. Az igazi guru nem talál ki semmit. Minden szava összhangban van a szentírásokkal és az előző ācāryákkal. Tőle nem kapunk olyan mantrát, ami fél év alatt Istenné tesz minket. Ez nem volna tisztességes egy gurutól. A guru feladata az, hogy mindenkit meggyőzzön, legyen Isten híve. Ez a valódi guru feladatának lényege – más feladata nincs is. Bárki­ vel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten­tudatos!” Ha házról házra járva Isten nevét hirdeti, és megpróbál mindenkit rávenni, hogy legyen Isten híve, akkor hiteles guru.

Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?

Śrīla Prabhupāda: Keresztény, muszlim, hindu – nem számít. Ha valaki Isten nevében beszél, akkor már guru. Mint például az Úr Jézus Krisztus, aki mindenkit megszólított: „Próbáljátok meg szeretni Istent.” Ha valaki – mindegy ki: hindu, muszlim vagy keresztény – arra próbálja rávenni az embereket, hogy szeressék Istent, az guru. Ezen áll vagy bukik a dolog. Egy guru sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az igazi guru azt mondja: „Isten szolgája vagyok, és téged is azzá teszlek.” Az sem számít, hogy van öltözve. Caitanya Mahā­ prabhu szavaival: „Lelki tanítómester az, aki a Kṛṣṇáról szóló tudást terjeszti.” A hiteles lelki tanítómester egyszerűen csak megpróbálja az embereket Kṛṣṇa, vagyis Isten híveivé tenni. Nem foglalkozik semmi mással.

Riporter: De a rossz guruk?

Śrīla Prabhupāda: Mi az, hogy „rossz” guru?

Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.

Śrīla Prabhupāda: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? [nevetés] Hogyan lesz a vasból arany? Valójában egy guru nem lehet rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mond­ hatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Egyszerű a dolog: meg kell értenünk, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru meghatározása az, hogy csak Istenről beszél – ennyi az egész. Ha valami másról, valami ostobaságról beszél, akkor nem guru. Egy guru nem lehet rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz, ahogy nem lehet vörös vagy fehér sem. A guru azt jelenti: „hiteles guru”. Csak azt kell nézni, Istenről beszél­ e, és istenhívővé próbál­ e tenni másokat. Ha igen, akkor hiteles.

Az önmegvalósítás tudománya

Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt:

Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki taní­ tómestert a szélhámostól?

Śrīla Prabhupāda: Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt. Néha azonban csaló szélhámosok vezetik félre az embereket. „Én vagyok Isten” – jelentik ki, és akik nem ismerik Istent, hisznek nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy megértsük, ki Isten és hogyan lehet szeretni Őt. Másképp csak az időn­ ket vesztegetjük. A mi mozgalmunk tehát abban különbözünk a többi vallástól, hogy egyedül mi tanítjuk meg, hogyan lehet ténylegesen megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak gyakorlatba ültetésé­ vel annak tudományát mutatjuk be, hogyan lehet megismerni Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek az írások arra tanítanak, hogy egyetlen feladatunk szeretni Istent.

Az önmegvalósítás tudománya

Ha egy bhakta már képes megfelelően vibrálni a szent nevet, alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és fel- szabadítsa a világot:

Az embereket általában csak a vallás, a gazdasági fejlődés, az érzékkielégítés és a felszabadulás érdekli, de az Isten iránti szeretet mindezek fölött áll. Ha egy hiteles lelki tanítómes­ ter transzcendentális hangvibrációját, a szent nevek éneklését (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcen­dentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, a név elárasztja dicsőségével a bhakta szívét. Ha egy bhakta már képes megfelelően énekelni a szent nevet, alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és felszabadítsa a világot.

Śrī Caitanya tanítása

A lelki tanítómesternek nem szabad büszkének lennie a helyze- tére, hanem alázatosnak kell maradnia és így hirdetnie a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését:

„Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverő szalma- szálnál, aki béketűrőbb, mint egy fa, és aki nem vár el szemé- lyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.”

MAGYARÁZAT: A füvet azért hangsúlyozza ki ez a vers, mert annak ellenére, hogy mindenki rátapos, a fű sohasem tiltakozik. Ez a példa arra utal, hogy a lelki tanítómesternek vagy veze­ tőnek nem szabad büszkének lennie pozíciójára: egy közönsé­ ges hétköznapi embernél is alázatosabban kell viselkednie, s a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével tovább kell hirdetnie Caitanya Mahāprabhu vallását.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.31

A lelki tanítómester jellemének makulátlanul tisztának kell lennie:

A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged nem szennyez semmiféle bűn!....

MAGYARÁZAT: Egy gosvāmīnak, Śrī Vyāsadeva hiteles kép­ viselőjének mentesnek kell lennie minden bűntől. A Kali­yuga négy legfőbb bűne a következő: (1) tiltott kapcsolat nőkkel, (2) az állatok mészárlása, (3) mámorítószerek fogyasztása, (4) mindenféle spekulatív szerencsejáték. Egy gosvāmīnak mentes­ nek kell lennie mindezektől a bűnöktől, mielőtt a vyāsāsanára ülhetne. Nem szabad a vyāsāsanára ülnie annak, akinek jelleme nem makulátlanul tiszta, s aki nem szabadult meg a fent említett bűnös tettektől.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6

A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie māyā befolyásától:

Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem állna Arjuna fölött, akkor tanító–tanítvány viszonyuk értel­ metlenné válna. Ha az illúziókeltő energia (māyā) mindkettő­ jüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiába­ való lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles útmutatást.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.13

Csak olyan valaki tanácsára hallgassunk, aki fölötte áll a négy alapvető hiányosságnak – a lelki tanítómester ilyen személy:

Amíg valaki nem talál egy olyan embert, aki fölötte áll [a] négy alapvető hiányosságnak, addig nem szabad elfogadnia taná­ csot senkitől, nehogy áldozatul essen az anyagi körülmények­ nek. A legjobb, ha Śrī Kṛṣṇa vagy az Ő hiteles képviselőjének tanácsaira és utasításaira hallgat, s így boldog lehet mind ebben, mind a következő életében.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.26

Egy hiteles lelki tanítómester ismérve az, hogy már megva- lósította az írások végkövetkeztetését, és képes másokat is meggyőzni ezekről:

tasmād guruṁ prapadyeta

jijñāsuḥ śreya uttamam

śābde pare ca niṣṇātaṁ

brahmaṇy upaśamāśrayam

„Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”

Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]

A lelki tanítómesternek teljes tudással kell rendelkeznie, és tudnia kell válaszolni a tanítvány minden kérdésére:

Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanul­nunk…. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie. … A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem ismeri a választ.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.6

Bárkiből lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Isten- ség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az utasításait:

A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletle­ nek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását kell elfogadnunk. Ez a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Ő uta­ sításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cse­lekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi termé­ szet szennyeződéseitől. Az Úr Caitanya ezért így szólt: „Az Én utasításomra lelki tanítómesterek lehettek.” Bárkiből azonnal lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Istenség Legfel­sőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az utasításait.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.18.5

Senkiből nem válhat lelki tanítómester, ha nincs kapcsolata egy lelki tanítómesterrel és a Felsőlélekkel:

Brahmā a szívében lakozó Úrnak köszönhetően világosodott meg s tett szert tudásra. Amikor megszületett, nem tudta meg­ állapítani, honnan származik, de lemondása és elméjének rögzí­ tése után meglátta születésének forrását, és így szívén keresztül megvilágosodott. A külső és a belső lelki tanítómester egyaránt az Úr képviselője. Az ember nem tarthatja magát lelki tanító­ mesternek, ha nincs kapcsolata e hiteles képviselőkkel.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.26

Aki tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja, a világ lelki tanítómesterévé válhat:

Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit- kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …

Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51

A lelki tanítómesternek nem kell idősebbnek lennie a tanítványnál:

A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fiatalabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.

MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják: vṛddhatvam vayasā vinā, lehet valaki rangidős akkor is, ha korát tekintve nem idősebb másoknál. Ha valaki nem öreg, akkor is idősebbnek számít, ha nagy tudással rendelkezik. Viśvarūpa fiatalabb volt a félisteneknél, hiszen az unokaöccsük volt, mégis őt akar­ ták a papjukká tenni, ami azzal járt, hogy el kellett fogadnia a hódolatukat. A félistenek elmagyarázták, hogy emiatt nem szabad húzódoznia attól, hogy a papjuk legyen, hiszen a védi­ kus tudás fejlett szintjén állt.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33

Ne a származás szerinti vagy hagyományokra épülő társa- dalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanító- mestert, hanem a hiteles képzettség szerint:

Annak számára, aki komoly, elengedhetetlen, hogy a śāstrák utasításainak értelmében elfogadjon egy hiteles lelki tanítómes­ tert. Śrī Jīva Gosvāmī azt tanácsolja, hogy ne a származás sze­ rinti vagy hagyományokra épülő társadalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanítómestert. Az embernek egyszerűen csak törekednie kell, hogy rátaláljon egy hitelesen képzett lelki tanítómesterre, s így valóban haladhasson a lelki megértés útján.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35

A hiteles lelki tanítómester elfogadását kizáró és megala- pozó okok:

… [Nem] szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy osto­bát, akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek, akinek a jel­leme vitatható, aki nem követi az odaadó szolgálat elveit, vagy nem győzte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását. Az érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, az elme és a beszéd. Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon. …

Az odaadás nektárja

Otthonunkban válhatunk lelki tanítómesterré, ha énekeljük a Hare Kṛṣṇát, és átadjuk rokonainknak és barátainknak a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását:

„Kedves Uram – könyörgött a brāhmaṇa az Úr Caitanya Mahāprabhuhoz –, kérlek, légy kegyes hozzám, s engedd meg, hogy Veled tartsak! Nem tudom tovább elviselni a materialista élet okozta gyötrelmek hullámait!” „Ne beszélj így többé! – felelte neki Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Jobb, ha otthonod- ban maradsz, és mindig Kṛṣṇa szent nevét énekled! Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani ezen a vidéken! Ha követed ezt az utasítást, otthoni materialista életformád nem fogja akadályozni lelki fejlődésedet. Ha betartod ezeket a szabályozó elveket, viszontlátjuk egymást itt, azaz inkább sohasem fogod elveszíteni társaságomat!” Ha valakinek a házában Śrī Caitanya prasādamot fogyasztva alamizsnát kapott, a háznépet egytől egyig saṅkīrtana mozgalma mellé állította, és ugyanazt a tanácsot adta nekik, mint a Kūrma nevű brāhmaṇának.

MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen elmagyarázza, miből áll Śrī Caitanya Mahāprabhu vallása. Aki meghódol Előtte, s aki kész szívvel­lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. Az ember maradhat családfő, orvos, mérnök vagy bármi más – mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy kövesse Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását: énekelje a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Otthon az embernek alázatot és szerénységet kell tanulnia, s közben be kell tartania Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, s így élete lelki szempontból sikeres lesz. Nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy fejlett bhaktának mutassuk magunkat, azt gondolván: „Nagyon jó bhakta vagyok.” El kell kerülnünk, hogy így gon­ dolkozzunk. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítványt sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésével és a Śrī Caitanya Mahāprabhu által hirdetett elvek prédikálásával. Az ember így lelki tanítómesterré válhat, és megszabadulhat az anyagi élet szennyeződésétől.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.126-30

Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek kell lenniük az anyagi vágyaktól:

nivṛtta-tarṣair upagīyamānād

bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt

ka uttamaśloka-guṇānavādāt

pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. …

MAGYARÁZAT: A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­ tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­ nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).

Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4

A hiteles lelki tanítómester jagad-guru, az egész világ guruja:

A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb rendűek csoportjából kell elfogadni. Az elsőrendű bhakta az emberek minden fajtájának lelki tanítómestere. Azt mondják: gurur nṛṇām. A nṛṇām szó azt jelenti: „minden emberi lényé”. A guru nincs egy bizonyos csoportra korlátozva. Rūpa Gosvāmī Upadeśāmṛtájában az áll, hogy a guru gosvāmī, aki uralkodik az érzékei és az elméje fölött. Az ilyen guru az egész világon fogadhat el tanítványokat. Pṛthivīṁ sa śiṣyāt. Ez mutatja meg, ki a guru.

Indiában sok állítólagos guru van, tetteik azonban egy bizo­ nyos kerületre vagy tartományra korlátozódnak. Még Indiát sem utazzák be, mégis jagad-gurunak, az egész világ gurujának kiáltják ki magukat. Nem szabad ilyen csaló gurukat elfogadni. Mindenki láthatja, hogy a hiteles lelki tanítómester szerte a vilá­ gon avat tanítványokat.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330

Természetes, hogy egy, a tanítványával folytatott vitából a lelki tanítómester kerül ki győztesen:

E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!”

   „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – 

felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Tökéletesen igaza van.”

Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”

MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­ kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­ tóbbak, mint a tanítvány szavai.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75

Ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítvá- nyait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért:

Ha a szülők csak életet adnak gyermekeiknek, mint a kutyák és a macskák, ám nem tudják megmenteni őket a fenyegető haláltól, felelniük kell állatias hajlamú gyermekeik cselekede­ teiért. … Ehhez hasonlóan, ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítványait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.14

A lelki tanítómester felszabadult lélek:

A kezdők elméjében néha kétségek merülnek fel azzal kapcso­latban, vajon a lelki tanítómester felszabadult lélek­e, s néha kétségek ébrednek bennük a lelki tanítómester testi cselekede­teivel kapcsolatban is. Nem szabad azonban a testi jellemzői alapján megítélnünk, hogy a lelki tanítómester felszabadult lélek­e vagy sem. Lelki tulajdonságait kell látnunk. Jīvan-mukta azt jelenti, hogy még anyagi testében van (még vannak anyagi szükségletei, mert a test anyagi), ám mivel teljesen elmerül az Úr szolgálatában, felszabadultnak kell tekintenünk. A felszabadulás azt is jelenti, hogy az ember eredeti hely­zetében állapodik meg. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam meghatáro­zása: muktir . . . svarūpena vyavasthitiḥ [Śrīmad-Bhāgavatam 2.10.6]. Az Úr Caitanya meghatározza a svarūpát, vagyis az élőlény valódi azonosságát. Jīvera ’svarūpa’ haya – kṛṣṇera ’nitya-dāsa’ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 20.108]: az élő­lény igazi azonossága az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr szol­gája. Ha valaki száz százalékosan az Úr szolgálatába merül, felszabadultnak kell tekintenünk. Hogy valaki felszabadult­ e, azt az odaadó szolgálatban végzett tetteiből lehet megítélni, s nem egyéb jellemzők alapján.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10

A lelki tanítómester határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit:

Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15

A lelki tanítómester mindig Kṛṣṇa kedvteléseire gondol:

śrī-rādhikā-mādhavayor apāra

mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām

prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

A lelki tanítómester mindig azokra a kedvtelésekre gondol, amelyeket Kṛṣṇa kedvesével, Śrīmatī Rādhārāṇīval és a gopīk- kal folytat. Néha Kṛṣṇának azok a kedvtelései járnak a fejében, amelyeket a tehénpásztorfiúkkal végez. Egyszóval mindig vala­ melyik Kṛṣṇa­kedvtelésen gondolkodik. Prati-kṣaṇāsvādana-lo- lupasya. A prati-kṣaṇa azt jelenti, a nap huszonnégy órájában erre gondol. Ez a Kṛṣṇa­tudat.

„A lelki tanítómester ismérvei” Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)

A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi lelki tanítómester- nek, ha láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét:

Mindenki csak ámult a prostituált nagyszerű jelleme láttán. Haridāsa Ṭhākura hatalmát dicsőítették, s hódolatukat aján- lották neki.

MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják, phalena paricīyate: az embert tettei eredménye alapján lehet megismerni. A vaiṣṇa- vák közösségében sokféle vaiṣṇavát találunk. Néhányukat gosvāmīnak szólítják, míg másokat svāmīnak, prabhunak vagy prabhupādának neveznek. Senkit sem lehet azonban pusztán e nevek alapján elismerni. A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi gurunak, amikor láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét. Haridāsa Ṭhākura valóban megváltoz­ tatta a hivatásos prostituált jellemét. Az emberek nagyra becsülték tettét, ezért mindannyian hódolatukat ajánlották neki, és dicsőítették.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.143

A lelki tanítómester végső célja, hogy Kṛṣṇa bolygójára eljutva az öt rasa egyikében szolgálja az Urat:

nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai

yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā

tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

A lelki tanítómester végső célja az, hogy Kṛṣṇa bolygójára kerüljön, ahol a gopīk társaságában, őket segítve szolgálhatja Kṛṣṇát. Egyes lelki tanítómesterek arra gondolnak, hogy majd a gopīk segítői lesznek, mások arra, hogy Nandáé és Yaśodā anyáé, megint mások pedig arra, hogy majd Isten szolgái lesz­ nek. Olyan lelki tanítómesterek is vannak, akik Vṛndāvana virágba borult fáiként, gyümölcsfáiként, borjúiként vagy tehe­ neiként képzelik el magukat.

„A lelki tanítómester ismérvei” Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)

Egy ācārya arról ismerkszik meg igazán, hogy a Legfelsőbb szolgájának tünteti fel magát, és elítéli az Isten szerepében tetszelgő ateistákat:

Egy ācārya legfontosabb jellemzője, hogy a Legfelsőbb szolgá­ jának tünteti fel magát. Az ilyen hiteles ācārya soha nem támo­ gathatja a magukat Istennek valló ateista emberek démonikus tetteit. Legfőbb dolga, hogy szembeszálljon az ilyen szélhámo­ sokkal, akik Istennek adják ki magukat az ártatlan emberek előtt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28

A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:

Az anyagi világban egy szolga akkor szolgálja a gazdáját, ha ő is és az gazdája is elégedett. A szolga akkor elégedett, ha a gaz­ dája megfizeti a szolgálatát, a gazda pedig akkor, ha a szolga jó szolgálatot végez. A lelki világban azonban, ha a szolga bizonyos körülmények között nem tud szolgálni, ura akkor is elégedett, illetve ő is elégedett, ha az ura nem fizet neki. Ezt nevezzük egységnek, abszolút szintnek. Egy gurunak lehet több száz tanítványa, több száz szolgája, mégsem kell fizetnie nekik, hiszen lelki szeretetből szolgálják, ő pedig fizetség nélkül tanítja őket. Ilyen egy lelki kapcsolat. Egy lelki kapcsolatban nincsenek csalók és nincsenek becsapottak.

Az Úr Kapila tanításai

4. A lelki tanítómester kötelességei és helyes viselkedése

A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát (Általános utasítások)

A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre vezesse:

oṁ ajñāna-timirāndhasya

jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena

tasmai śrī-gurave namaḥ

„A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste- rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki!”

MAGYARÁZAT: Az ajñāna szó „tudatlanságot”, „sötétséget” jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, képtelenek volnánk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Ugyanilyen sötét­ ségben vagyunk itt, az anyagi világban is, amely a tamas világa. A tamas vagy a timira szó sötétséget jelent. Ez az anyagi világ sötét, ezért napfényre vagy holdfényre van szükség a világos­ sághoz. Ám van egy másik világ is, túl ezen a sötétségen: a lelki világ. Azt a világot Śrī Kṛṣṇa így írja le a Bhagavad-gītāban [15.6]: … „Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.”

A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre vezesse.

Az önmegvalósítás tudománya

A guru dolga, hogy kimentse tanítványát a tudatlanságból és ezzel megszabadítsa a szenvedéstől:

A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szen­vedjen itt, az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem szenved. Az nem lehetséges. Az anyagi világban háromféle szen­vedés van: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, azaz az anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, illetve a természeti erőktől származó szenvedések. Szenvedhetünk elmebeli gyöt­relmektől vagy más élőlényektől – például hangyáktól, szú­nyogoktól vagy legyektől –, illetve valamilyen felsőbb erőtől. Lehet aszály, lehet árvíz. Lehet kánikula, lehet fagy. A természet sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Az anyagi világban háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, vagy kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, hogy őt nem éri semmilyen szenvedés.

Jogos a kérdés, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: a tudatlanság miatt. Senki nem gondolja, hogy azért szenved, mert hibákat követ el és bűnös életet él. Ezért a guru első fela­ data, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gye­ rekeinket azért járatjuk iskolába, hogy megmentsük őket a szen­ vedéstől. Ha a gyerekeink nem kapnak oktatást, félünk, hogy később majd szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. Hogyan lehet valakit kimenteni a sötétségből? Világossággal. A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a tanítvány előtt, akit elnyelt a sötétség. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság sötétsége által okozott szenvedéstől.

Az önmegvalósítás tudománya

A lelki tanítómester minden tudást feltár a tanítvány előtt:

Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan a nap is mindent beragyog nappal.

MAGYARÁZAT: Igazi tudást attól kaphatunk, aki tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa­tudat, mert a Kṛṣṇa­tudat bizonyo­ san elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentá­ lis, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa­tudatú lelki tanítómester előtt, akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kap­csolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten képviselőjével.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 5.16

A lelki tanítómester igaz lelki tudással áldja meg az őszinte tanítványt:

upadekṣyanti te jñānaṁ

jñāninas tattva-darśinaḥ

...Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.

MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester próbára teszi tanítvá­ nyát, akinek ki kell állnia e próbát. Ha meggyőződik tanít­ ványa őszinte vágyáról, igaz lelki tudással áldja meg őt. … A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig szolgálatkész, a tudakozódás és a tanítás kölcsönös viszonya tökéletessé válik.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34

A lelki tanítómester éles szavakkal vágja el a tanítvány elméjének ragaszkodását az anyagi világhoz:

Ha valaki intelligens, azok társaságát keresi, akik megpróbálnak az önmegvalósítás szintjére emelkedni a yoga valamelyik folya­mata révén. Ennek az az eredménye, hogy a sādhuk (az önmeg­valósított személyek) képesek elvágni ragaszkodásukat az anyagi érzékkielégítéshez. Mivel Arjuna olyan dolgokhoz ragaszkodik, amelyek akadályozzák kötelessége végrehajtásában, Kṛṣṇa elvágja azokat. Ahhoz, hogy valamit elvágjunk, éles eszközre van szükség: az elme kötelékeinek elvágásához gyakran éles szavak kellenek. A sādhu (tanító) kíméletlen egyenességgel alkalmaz éles szavakat annak érdekében, hogy a tanuló elméje megszabaduljon az anyagi ragaszkodásoktól. Az igazság kendőzetlen kimondása lehetővé teszi, hogy elvágja ezt a köteléket. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa éles szavakkal illeti Arjunát: felrója neki, hogy művelt beszéde ellenére valójában ostoba. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy el akarunk különülni az anyagi világtól, készen kell állnunk arra, hogy metsző élességű szavakat hallunk majd a lelki tanítómes­tertől. A kompromisszumkeresés és a hízelgés hatástalan akkor, amikor csak az erős szavak segítenek.

A tökéletes jóga

A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás szemét:

A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az ember a tudás szemével – jñāna-cakṣuṣaḥ – láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Aki felnyitja bennünk a tudás szemét, azt lelki tanítómesternek hívják. A lelki tanítómesterhez így a következő ślokával imád­ kozhatunk:

om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ

„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől elvakult szememet.”

(Gautamīya Tantra)

A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás sze­mét. Amikor a tanítvány felébred tudatlanságából, és tudásra tesz szert, mindenhol láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét, mert az Úr valójában mindenhol jelen van.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11

A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt a tudatlanságtól, és tudással és szabadsággal ajándékozza meg:

Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlanság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális szemem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.

MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a sza­ bad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlat­ ják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy sok­sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok­sok születés után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.8

A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi életfelfogástól:

… [Ismernünk] kell a test, annak birtokosa és a Felsőlélek közötti különbséget. … A hittel rendelkező embernek először is fel kell kutatnia azokat, akiknek társaságában hallhat Isten­ ről, s így fokozatosan megvilágosodhat. Ha valaki elfogad egy lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget a lélek és az anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi életfelfogástól. A Bhagavad-gītāban például Kṛṣṇa arra tanítja Arjunát, hogy hagyjon fel anyagi szemléletével.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.35

Az ācārya (hiteles lelki tanítómester) kötelessége, hogy fel- avassa tanítványát és oktassa őt a védikus tudományban:

A lelki tanítómestert ācāryának, a lelki tudomány transz­ cendentális mesterének is nevezik. A Manu-saṁhitā (2.140) elmagyarázza az ācārya kötelességeit, s leírja, hogy a hiteles lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványokat, megtanítja őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik a második születést. … A lelki tanítómesternek az a köteles­ sége, hogy felavassa a tanítványt a szent zsinór szertartással. E saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki a Védákat.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

A lelki tanítómester szétoszlatja az empirikus tudomány sötétségét:

Tisztelt Uraim! Habár a transzcendens tudományában olya­ nok vagyunk, akár a tudatlan gyerekek, Ő Isteni Kegyelme, Gurudeva fellobbantott bennünk egy kicsiny lángot, hogy szétoszlathassuk az empirikus tudomány makacs sötétségét. Most már olyan biztonságban vagyunk, hogy nincs az empi­ rikus iskolának egyetlen olyan filozófiai érve sem, amely akár csak hajszálnyit is kibillenthetne bennünket Ő Isteni Kegyelme lótuszlábaitól való örök függésünk szilárd helyzetéből.

Az önmegvalósítás tudománya

A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy transzcendentális témákról beszél tanítványainak:

anavratānāṁ śiṣyānāṁ

putrāṇāṁ ca dvijottama

anāpṛṣṭam api brūyur

guravo dīna-vatsalāḥ

Óh, brāhmaṇák legkiválóbbja! A lelki tanítómesterek nagyon kegyesek a nincstelenekhez. Mindig kegyesek követőikhez, tanítványaikhoz és fiaikhoz, s kérés nélkül elmondanak nekik mindent, ami tudásnak tekinthető.

MAGYARÁZAT: A hiteles lelki tanítómester segítségével sok mindenről ismeretet szerezhet az ember. A követők, tanítványok és fiak a hiteles lelki tanítómester szemében ugyanazon a szinten állnak. Mindig kegyes hozzájuk, és mindig transzcendentális témáról beszél nekik, még akkor is, ha nem kérik meg rá. Ez jellemző az igazi lelki tanítómesterre. Vidura Maitreya Munihoz fordult, hogy beszéljen mindarról, amiről addig esetleg még nem kérdezett.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.36

A tanítványnak joga van bármilyen bensőséges témáról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagya- rázni azokat:

Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.

Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43

A transzcendentális tudomány előadója és hallgatósága nagyon bizalmas kapcsolatban van egymással, így megértő hallgatóság előtt a lelki tanítómester szépen tud beszélni a témáról:

Sanātana Gosvāmī Śrī Caitanya lábaihoz borult, és arra kérte őt, fejtse ki a vers lényegét, ahogyan azt előzőleg Sārvabhauma Bhaṭṭācāryának megtette. Sanātana elmondta, hogy azért szeretné hallani ugyanazt a magyarázatot, hogy ő is megvilágo­sodhasson. Sanātana kérésére az Úr így válaszolt:

– Nem értem, miért tetszett annyira Sārvabhauma Bhaṭṭācā- ryának a magyarázatom. Ami engem illet, nem is emlékszem, mit mondtam neki. De mivel erre kértél, társaságod segítségével megpróbálom elmagyarázni mindazt, amire emlékszem.

Ennél a pontnál a beszélő és a hallgató nagyon bizalmas kap­ csolatba kerül egymással. A hallgató társaságában a beszélő is megvilágosul. Egy beszélő vagy egy tanítómester csak megértő hallgatóság előtt képes igazán szépen beszélni transzcendentá­lis témákról. Ezért mondta Śrī Caitanya, hogy bár nem tudja, hogyan tudná elmagyarázni ezt a szanszkrit verset, Sanātana társaságában mégis megpróbál beszélni róla.

Śrī Caitanya tanítása

A lelki tanítómesternek meg kell győződnie arról, hogy a tanítványa érti-e az utasításait:

…[Ó], gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?

MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cse­ lekedett, ezért kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze tanítványát, megértette­e a helyes szemlélet alapján az egész Bhagavad-gītāt. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sőt az egész Bhagavad-gītā megismétlésére is, ha szükség van rá.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.72

Ha a guru és a tanítvány őszinte és hiteles, a lelki tudás átadása és befogadása sikeres lesz:

Ha a férfi termékenyítőképes és a nő nem beteg, nászukból gyermek fogan. Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki tudás átadója őszinte és hiteles, annak mindig jó az eredménye.

Az odaadás nektárja

A lelki tanítómesternek meg kell tanítania a tanítványainak, hogyan beszéljenek a Śrīmad-Bhāgavatamról:

Śrī Caitanya Mahāprabhu közzétette a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését. Néha bhaktái áldására Ő beszélt, néha pedig felhatalmazta valamelyiküket, hogy beszéljen, s Ő volt az, aki hallgatta.

MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéle­ tes tanító, ācārya lévén nagyon részletesen elmagyarázta a Śrīmad-Bhāgavatamot. Néha bhaktáit is felhatalmazta, hogy beszéljenek, Ő pedig hallgatta őket. Egy ācāryának így kell nevelnie a tanítványait. Nemcsak neki magának kell bemutatnia a bhāgavata vallást, hanem tanítványait is meg kell tanítania, hogyan beszéljenek erről a magasztos témáról.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.267

A lelki tanítómesternek még akkor folytatnia kell tanítványai oktatását (a fiait oktató Úr Ṛṣabhadeva mintájára), ha azok olykor képtelenek követni az utasításait – nem szabad meg- haragudnia rájuk:

Aki komolyan vissza akar térni Istenhez, annak az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét kell a summum bonumnak és az élet legfőbb céljának tekintenie. Ha apa, aki fiait neveli, ha lelki tanítómester, aki tanítványait oktatja, vagy király, aki népét tanítja, úgy kell tanítania őket, ahogyan Én tanácsoltam. Sohasem szabad haragosnak lennie, és nem szabad abbahagynia tanítványai, fiai vagy alattvalói tanítását még akkor sem, ha azok néha képtelenek követni az utasításait. …

Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15

Fontos, hogy a Madhva-Gauḍīya-sampradāya tanítványi lán- colathoz tartozó lelki tanítómesterek az Úrtól való távollét érzésével gazdagítsák a tanítványaik lelki életét, és ezzel az odaadás legmagasabb szintjére emeljék őket:

Vṛndāvana gopījai annyira ragaszkodtak Kṛṣṇához, hogy nem volt nekik elég a rāsa­tánc; nem érték be azzal, hogy egész éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akar­ ták a társaságát nappal is. Amikor Kṛṣṇa az erdőbe indult tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gopīk, ha testük­ ben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük Kṛṣṇával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették Kṛṣṇa társaságát. Ennek a Kṛṣṇa távollétében tapasztalt min­dent elsöprő elszakítottság­érzésnek az elérése jelenti az Úr Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosvāmīk tanításának lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk Kṛṣṇával, akkor úgy lehetünk mégis Vele, ahogyan a gopīk tették: a távollét érzésein keresztül. Kṛṣṇa transzcendentális teste, tulajdonságai, kedv­telései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gopīk szintjére emeli fel a bhaktát. … Nagyon fontos, hogy a Madhva­Gauḍīya­ sampradāya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék Kṛṣṇa távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseiről, tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A Kṛṣṇa­tudat tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit a Kṛṣṇától való távollét érzése hat át szakadatlanul.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát (Mit tanít a lelki tanítómester a tanítványának)

A tanítvány próbálja megérteni a gurutól, hogy mi az önvaló, mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele:

Most, hogy itt ülünk Ācāryadeva lábainál, próbáljuk megérteni a tudás e transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele.

Az önmegvalósítás tudománya

A lelki tanítómester megtanítja tanítványainak az Isten, az élőlény és az odaadó szolgálat közti összefüggéseket:

Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő ismeretek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai számára szükséges?

MAGYARÁZAT: Lelki társulásra van szükség ahhoz, hogy az élőlény [ennek a lelki] tudásnak … a szintjére emelkedhessen. A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy a tanítványai ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, a tanítványok pedig tudják, hogy az Isten és az élőlények közötti örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől kell tanulniuk.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.38

Egy hiteles lelki tanítómester egyaránt beszél az Úr külső tevé- kenységeiről (teremtés) és belső tevékenységeiről:

Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, milyen kapcsolatban áll külső energiáival.

Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvtelé­ seiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīroda­ kaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakra­vartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akar­ janak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciók­ kal kapcsolatban.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10

A lelki tanítómestertől kapott tudás eredménye:

Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.

MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert egy önmegva­ lósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában ismeri, megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.35

A tanítványnak lelki tanítómesterétől kell hallania a tiszta bhakták transzcendentális tulajdonságairól:

Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából a tiszta bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótuszlábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.

MAGYARÁZAT: Lelki tanítványoknak azokat nevezzük, akik szigorú lemondást vállalnak azzal, hogy egy hiteles lelki taní­tómesternél nevelkedve a Védákat hallgatják. Nemcsak az Úr cselekedeteiről kell hallaniuk, de a bhakták transzcendentális tulajdonságairól is, akik szívükben állandóan az Úr lótuszlá­bára gondolnak. A tiszta bhaktát egyetlen pillanatra sem lehet elszakítani az Úr lótuszlábától. Kétségtelen, hogy az Úr mindig jelen van minden élőlény szívében, ám azok amiatt, hogy az illuzórikus anyagi energia megtéveszti őket, mit sem tudnak erről. A bhakták azonban felismerik az Úr jelenlétét, ezért szí­vükben örökké látják lótuszlábát. Az Úr tiszta bhaktái éppoly dicsőségesek, mint Maga az Úr, sőt az Úr szerint méltóbbak az imádatra, mint Ő Maga. A bhakta imádatának nagyobb hatása van, mint az Úr imádatának, éppen ezért a lelki tanítványoknak kötelességük, hogy a tiszta bhaktákról az Úr hasonló bhaktáitól halljanak, hiszen senki sem képes az Úrról vagy bhaktájáról beszélni, ha ő maga nem tiszta bhakta.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.4

A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát (Hogyan adja át a lelki tanítómester a tudást a tanítványnak)

A transzcendentális tudást a tanítvány annak lelkes hallgatá- sával, nem pedig áramütéssel kapja meg:

Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hall­gató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásá­ban részesültek. … A transzcendentális megvalósításhoz kizá­rólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, akik nagyon népszerűek ebben a Kali­korban. Azt mondják, hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hall­gatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere által létrehozott elektromos áramtól származott volna, s eszmé­letét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló képviselője hirdet. … A hiteles lelki tanítómester lelkes hall­gatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt eredményt.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.3

Hogyan adja át a lelki tanítómester a transzcendentális tudást, és hogyan fogadja be azt a tanítvány:

A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van sze­mélyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki tudás esetében minden előrelépés többé­kevésbé a lelki tanító­ mester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanít­ványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert – csak így nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecs­kendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz min­dent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.1.10

Annak az alapja, ahogy a lelki tanítómester átadja a tudást a tanítványnak, az értelem és a logika, nem pedig a bűvészkedés:

Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelen­ téssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.20

A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát (A lelki tanítómester egy csekély értelemmel rendelkező, ostoba tanítványt is képes felvilágosítani)

Bármilyen csekély értelemmel rendelkezik is valaki, a lelki tanítómester kegyéből képes megérteni az Abszolút Igazságot:

Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, s transzcendentális boldogságban lehet részem.

MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságról szóló tudást az egyszerű, csekély értelemmel rendelkező emberek nem értik meg egykönnyen. Ha azonban a lelki tanítómester kegyes a tanítványhoz, akkor legyen a tanítvány bármennyire csekély értelmű, a lelki tanítómester isteni kegyéből minden megnyil­ vánul számára.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.30

A lelki tanítómester még egy ostoba tanítványt is képes felvi- lágosítani:

Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótuszlábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szolgálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a tár- saságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüszkeségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én végleg megszabadultam e problémáktól.

MAGYARÁZAT: A tiszta bhaktákkal társulva az ember két­ ségtelenül kiszabadulhat az anyagi energia karmai közül, s így volt ez Rahūgaṇa király esetében is, aki Jaḍa Bharatával találkozott. Rahūgaṇa király azonnal megszabadult minden tévfelfogástól, amit az anyagi társulás okoz. Azok az érvek, amiket a tiszta bhakták hoznak fel tanítványaik előtt, olyany­nyira meggyőzőek, hogy még egy ostoba tanítvány is azonnal megvilágosodik, és lelki tudásra tesz szert.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.13.22

A lelki tanítómester odaadó szolgálattal bízza meg tanítványát

A lelki tanítómester számára fontos, hogy a tanítványai fej- lődhessenek az odaadó szolgálatban:

Az önmagában teljes és problémáktól mentes Úr tiszta szí­ véből képes gondoskodni bhaktáiról. Azzal törődik, hogyan emelje fel és védje meg mindazokat, akik menedéket kerestek lábánál. A lelki tanítómester ugyanezzel a felelősségteljes fel­ adattal van megbízva. A hiteles lelki tanítómester azzal törődik, hogy a bhakták, akik meghódoltak előtte mint az Úr képvi­selője előtt, fejlődjenek a lelki életben. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig gondoskodik azokról a bhaktákról, akik lótuszlábánál oltalmat találva teljesen elmélyednek a Róla szóló tudás művelésében.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.61

Ahhoz, hogy sikert érjünk el az odaadó szolgálatban, egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt kell állnunk:

… [Egy] bhaktának tudnia kell, mit akar tőle Kṛṣṇa. Erre a megértésre egy lelki tanítómester közvetítésével lehet szert tenni, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja: ādau gurv-āśrayam. Aki komolyan szeretne tiszta odaadó szolgálatot végezni az Úrnak, menedéket kell keresnie egy lelki tanítómesternél, aki a Kṛṣṇától eredő tanítványi lánco­lat tagja. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Ha nem fogadunk el egy hiteles lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz tartozik, nem ismerhetjük meg az odaadó szolgá­lat valódi célját. El kell fogadnunk a menedéket, melyet egy hiteles lelki tanítómester nyújt, és bele kell egyeznünk, hogy ő irányítson bennünket. A tiszta bhakta legfontosabb feladata az, hogy elégedetté tegye lelki tanítómesterét, akinek egyetlen dolga a Kṛṣṇa­tudat terjesztése. És ha valaki örömet tud okozni a lelki tanítómesternek, Kṛṣṇa szintén elégedett lesz – yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ez jelenti a sikert az odaadó szolgálatban.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.167

A lelki tanítómester a tanítvány képességei szerint bízza meg őt feladatokkal és képezi őt:

Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel hallgattam tiszta szavaidat!

MAGYARÁZAT: Bhakti-rasāmṛta-sindhujában Śrīla Rūpa Gos­vāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … egy hiteles lelki tanítómes­ter ismeri tanítványa természetét, s azt, hogy milyen feladatokat tud végezni a Kṛṣṇa­tudatban, és ennek alapján ad neki utasításo­kat. Fülén keresztül tanítja, s nem négyszemközt, hanem nyilvá­nosan. „Ilyen és ilyen munkára vagy alkalmas a Kṛṣṇa­tudatban. Ily módon cselekedj!” Van, aki azt az utasítást kapja, hogy a mūrtik szobájában dolgozzon, s így cselekedjen Kṛṣṇa­tudatban, valaki más azt, hogy végezzen szerkesztői munkát, van, aki azt a tanácsot kapja, hogy prédikáljon, s van, aki azt, hogy a konyhá­ban, szakácsként gyakorolja a Kṛṣṇa­tudatot. A Kṛṣṇa­tudatban számtalan tevékenység van, s a lelki tanítómester tanítványa egyéni képességeit ismerve úgy nevel mindenkit, hogy annak a tevékenységnek a segítségével válhat tökéletessé, amelynek végzésére hajlamot érez. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy bárki a lelki élet legtökéletesebb szintjét érheti el pusztán azáltal, hogy képességeinek megfelelően szolgálatot végez, ahogyan Arjuna szolgálta Kṛṣṇát a harcművészetben megmutatkozó tehetségével. Arjuna mint harcos ajánlotta fel teljes szolgálatát, s tökéletessé vált. Éppen így egy művész is elérheti a tökéletességet egyszerűen azzal, hogy alkotómunkát végez a lelki tanítómester útmutatá­sát követve. Ha valakit írói tehetséggel áldott meg a sors, írhat újságcikkeket és verseket az Úr szolgálatában, lelki tanítómestere irányítása alatt. Az embernek a lelki tanítómestertől kell utasí­tásokat kapnia arra vonatkozóan, hogyan cselekedjen képessé­gei szerint, mert a lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy útmutatást adjon.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7

A lelki tanítómester kötelessége, hogy pszichés alkata alapján tanítsa adott tanítványát egy bizonyos hivatás kötelességeire:

Ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne saját mentalitása. A lelki tanítómesternek … kötelessége …, hogy megfigyelje a gyerekek pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás kötelességeire tanítsa őket.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.36

A lelki tanítómesternek úgy kell nevelnie tanítványát, hogy az szeresse Kṛṣṇát:

A lelki tanítómesternek … [úgy] kell nevelnie tanítványát, hogy életének legdrágább kincse, célja a jövőben csak az Istenség Személyisége legyen.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42

A lelki tanítómester kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az utat és módszert, melynek segítségével az Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét:

Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszichiáter útmutatásait, úgy a sādhana-bhakti is kigyógyítja a feltételek­ hez kötött lelket a tébolyból, amelyben māyā, az anyagi illúzió varázsa alatt szenved.

Nārada Muni említést tesz erről a sādhana-bhaktiról a Śrīmad- Bhāgavatam Hetedik Éneke első fejezetének harminckettedik versében. Így szól Yudhiṣṭhira királyhoz: „Kedves király! Az embernek bárhogyan is, de Kṛṣṇára kell szögeznie az elméjét.” Ezt nevezik Kṛṣṇa­tudatnak. Az ācāryának, a lelki tanítómes­ ternek kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az utat és módszert, amelynek a segítségével Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét. Ez a sādhana-bhakti kezdete.

Az odaadás nektárja

A lelki tanítómester azzal emeli fel a tanítványt az eksztatikus istenszeretet szintjére, hogy az odaadó szolgálat szabályozó elveinek követését írja elő számára:

Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, ragaszkodás és íz fejlődik ki benne az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és ragaszkodás idővel fokozatosan felerősödik, szeretetté válik. …

Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni magunkban, hogy egy hiteles lelki tanítómester irányításával pusztán csak követjük az odaadó szolgálat szentírásokban lefektetett szabályozó elveit.

Az odaadás nektárja

A testünkkel és az elménkkel végzett odaadó szolgálatnak a lelki tanítómester irányítása alatt kell történnie:

Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig tevékenyek. Ezt a tevékenységet a testtel vagy az elmével végez­hetjük. A gondolkodás, az érzés és az akarat az elme működése, s amikor tenni akarunk valamit, a cselekvés a durva testi érzé­ keken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk kell Kṛṣṇára gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Őt elége­detté a nagy ācāryák és saját lelki tanítómesterünk nyomdokait követve. … [Ez] a Kṛṣṇa­tudat elmében történő gyakorlása.

Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhe­tünk, ám valamennyi cselekedetünknek kapcsolatban kell állnia Kṛṣṇával. Ezt a kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kap­csolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. A testtel végzett Kṛṣṇa­tudatos cselekedeteket a lelki tanítómester irányításával, hittel kell végezni.

Az odaadás nektárja

Annak tekintetében, hogy mit kell elfogadnia vagy elutasíta-nia az odaadó szolgálat végzése során, a lelki tanítómester irányítja a bhaktát:

Nem szabad lemondanunk semmiről, amit felhasználhatunk az Úr szolgálatában. Ez az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El kell fogadnunk mindent, ami segíti Kṛṣṇa­tudatunk fejlődését és odaadó szolgálatunkat. … Nézetünk az, hogy Kṛṣṇa minden. Ő az ok, és Ő az okozat – semmi sem a miénk. Kṛṣṇa tulajdonát Kṛṣṇa szolgálatában kell használnunk. Ez a mi szemléletünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó szolgálat végzésének elveit, vagy hogy nem kell betartanunk az általuk előírt szabályokat. Az odaadás kezdő szintjén az ember­nek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, a hiteles tekintély lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia az odaadás elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogad­nunk és mit kell elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint Kṛṣṇa látható megnyilvánulására szükség van, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.

Az odaadás nektárja

Bár a lelki tanítómester közvetlenül is megáldhatja a tanítványt, mégis az a kötelessége, hogy az odaadó szolgálatot a śāstrákban lefektetett módon írja elő neki:

A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Isten- ség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó szolgálatában!

MAGYARÁZAT: … Nārada Munira a vers bhagavānként utal, mert épp úgy képes megáldani mindenkit, mint az Istenség Leg­ felsőbb Személyisége. Nagyon elégedett volt Dhruva Mahārājá­val, és ő maga is azonnal megadhatta volna, amit akart, de a lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Neki azzal kell törődnie, hogy tanítványának megfelelő odaadó szolgálatot adjon, ahogyan a śāstrák előírják. Kṛṣṇa is így állt Arjuna előtt, és bár harc nélkül is megadhatta volna a lehetőséget az ellenfél legyőzésére, mégsem tette. Ehelyett arra kérte Arjunát, hogy harcoljon. Ugyanígy kérte Nārada Muni is Dhruva Mahārāját, hogy vállalja az odaadó szolgálat szabályainak követését, ha eredményt akar elérni.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.40

Hogyan segíti együtt a guru és Kṛṣṇa a komoly bhaktát abban, hogy hazatérjen, vissza Istenhez:

Óh, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, teljes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.

MAGYARÁZAT: Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segí­tenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza Istenhez. … A bhakti-latā – az odaadó szolgálat – magját a guru és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figye­lembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát köte­ lessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. … Az ācārya a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szi­gorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját.

Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.31

A lelki tanítómester kötelessége, hogy megakadályozza tanít- ványait abban, hogy áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit:

Egy vaiṣṇava ācāryának kötelessége, hogy megakadályozza, hogy tanítványai és követői áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit. Mindig azt kell tanácsolnia nekik, hogy szigorúan kövessék a szabályozó elveket, melyek megvédenek a leeséstől.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 13.133

A lelki tanítómesternek fel kell emelnie a tanítványt a gyü- mölcsöző cselekedetek szintjéről az odaadó szolgálat szintjére:

… A jámbor és bűnös tettekbe merülő tudatlan embereknek mindenképpen odaadó szolgálatot kell végezniük, s el kell kerülniük a gyümölcsöző cselekedeteket. Mi haszna, ha valaki tanítványát, fiát vagy alattvalóját, aki elvesztette transzcendentális látását, a karma tetteinek börtönébe veti? Olyan ez, mintha egy vak embert a sötét kúthoz vezetne, és hagyná, hogy beleessen.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15

A tanítványnak a lelki tanítómester útmutatásainak megfe- lelően az Úr szolgálatába kell állítania a testét, az elméjét és a szavait:

… [Az embernek] el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szol­gája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Három tulaj­ donát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak meg­ felelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szün­telenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát végzi, sikeressé teheti az életét.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24

A lelki tanítómester irányítása alatt a tanítvány megbizonyosodik arról a kapcsolatról, amely Kṛṣṇához fűzi (sambandha), ennek megfelelően cselekszik (abhidheya), és beteljesíti élete végső célját (prayojana-siddhi):

„Egyedül a hallással elkezdődő odaadó szolgálaton keresztül közelíthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az egyetlen út, amelyen eljuthatunk Hozzá. Ha a szabályozott odaadó szolgálatot a lelki tanítómester irányítása alatt végezzük, minden bizonnyal felébred bennünk a szunnyadó istenszeretet. Ezt a folyamatot abhidheyának nevezik.”

MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat gyakorlásával, amely a hallással és az énekléssel kezdődik, a feltételekhez kötött lélek tisztátalan szíve megtisztul, s így megértheti azt az örök kapcsolatot, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi. Śrī Caitanya Mahāprabhu így jellemzi ezt az örök kapcso­latot: jīvera ’svarūpa’ haya kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. „Az élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája.” Ami­kor az ember megbizonyosodik erről a kapcsolatról, amelyet sambandhának neveznek, ennek megfelelően cselekszik. Ez az abhideya. A következő lépés a prayojana-siddhi, azaz életünk végső céljának beteljesülése. Amikor valaki megérti kapcsolatát az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és ennek megfelelően cselekszik, életének küldetése automatikusan beteljesedik.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.141-42

A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi léttől

A lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott keggyel eloltja az anyagi lét lángoló tüzét:

Az anyagi lét erdőtüze folyamatosan lángol, és a felhatalmazott szabadítót, aki képes kimenteni bennünket a tűzből, gurunak, lelki tanítómesternek hívják. Hogyan történik a kimenekítés? Mit jelent mindez? Maradjunk a példánknál. Amikor az erdő­ben tűz üt ki, nem hívhatjuk a tűzoltókat, és nem mehetünk oda mi sem vizesvödrökkel tüzet oltani. Ez nem lehetséges. De akkor mi oltja el a tüzet? Az oltáshoz víz kell, de honnan jön a víz? A vödrünkből? A tűzoltófecskendőből? Egyikből sem, hanem csakis az égből. Ahogy a záporeső hullani kezd az égből, a lángoló erdőtűz kialszik. És ahogy a felhő zúdítja alá a zápo­resőt, úgy ontja a lelki tanítómester is az Istenség Legfelső Sze­mélyisége kegyét. Figyeljük csak meg ezt a hasonlatot. A lelki tanítómesternek nincs saját kegye, amit oszthatna: a kegyet az Istenség Legfelső Személyiségétől kapja és adja tovább. A lelki tanítómester erről ismerkszik meg. Tőle sosem hallunk ilyesmit: „Isten vagyok, én adom neked a kegyet”. Ő pontosan olyan, mint a postás. Amikor a postás nagy összegű pénzküldeményt kézbesít, az nem az ő saját pénze. „Tessék, uram, íme, a pénze. Kérem, vegye át.” Mi pedig nagyon elégedettek vagyunk vele, még ha nem is a saját pénzét adta nekünk. Amikor anyagilag megszorulunk, és az apánk vagy valaki pénzt küld nekünk, amit a postás kézbesít, nagy elégedettséget érzünk. Ugyanígy valamennyien szenvedünk az erdőtűztől, de a lelki tanítómes­ter elhozza és átadja nekünk a Legfelsőbb Úr üzenetét, amit köszönettel elfogadunk, és nagy elégedettséget érzünk tőle. Ez a lelki tanítómester feladata.

saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-

trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam

prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

A lelki tanítómester előtt e szavakkal borulunk le: „Uram, elhoztad a Legfelsőbb Úr kegyét, amivel teljesen leköteleztél bennünket. Eljöttél, hogy megszabadíts minket, amiért kérlek, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat!” Ennek a versnek ez a jelentése: a lelki tanítómester első ismérve az, hogy az általa közvetített üzenettel kioltja a szívünkben lángoló tüzet. Ez teszi őt valódi lelki tanítómesterré.

“A lelki tanítómester ismérvei” Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)

A lelki tanítómester eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét (azzal, hogy transzcendentális tudást záporoz rá):

Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdőtűz, amelyet csakis az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyé­nek képviselője, ezért az anyagi létezés tüzében égő ember az önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester szavai segítségével képes behatolni a szenvedő szívébe, hogy transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód, hogy kioltsuk az anyagi létezés tüzét.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.22

A guru nem azért száll alá, hogy az anyagi világ ügyeibe bonyolódjon, hanem azért, hogy felszabadítsa az elesett és feltételekhez kötött lelkeket:

Az ācāryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga az anyagi világ ügyeivel. Nem azért szállt alá, hogy átmeneti szükségletekkel foglalkozzon, hanem azért, hogy felszabadítsa a feltételekhez kötött, elesett lelkeket – azokat az élőlényeket, akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide, az anyagi világba. Azért jelent meg előttünk, hogy a Védák vilá­gosságát és a tökéletes szabadság áldását szórja ránk, amelyre hőn kellene áhítoznunk életutunk minden állomásán.

Az önmegvalósítás tudománya

A guru felelősséget vállal azért, hogy tanítványát visszavezeti a halhatatlanság birodalmába:

Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és ostobának születtünk, és felvilágosításra szorulunk. Tudást kell szerez­nünk, hogy tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük tökéletessé az életünket, kudarcot vallunk. Mi a kudarc? A lét­ fenntartásért vívott küzdelem. Próbálunk jobb életet biztosítani magunknak, magasabb pozíciót kapni, és ezért keményen dol­gozunk. Bele sem gondolunk azonban, mit jelent valójában ez a magasabb pozíció.

Bármilyen pozíciónk is van itt, az anyagi világban, meg kell válnunk tőle. Akár kedvező helyzetben vagyunk, akár kedvezőt­lenben, az biztos, hogy nem maradhatunk itt. Hiába keresünk sok millió dollárt, és érezzük azt, hogy most jó helyzetben vagyunk, elég egy kis vérhas vagy kolera, és máris vége a jó helyzetnek. Csődbe megy a bank, és vége a jó helyzetnek. Tehát valójában nincs jó helyzet ebben az anyagi világban. Ez csak komédia. Akik azért küzdenek, hogy jobb helyzetet érjenek el az anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert jobb hely­zet nem létezik. … Van olyan tudomány, amely halhatatlanná tehet bennünket? Igen, halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi értelemben. Ezt a tudást nem szerezhetjük meg az „egyetem” elnevezésű helyeken. A halhatatlanság tudományát a védikus irodalom ismerteti. Ez a halhatatlanság már valóban jobb hely­zet. Nincs többé születés, nincs többé halál, nincs többé öregkor és nincs többé betegség. A guru tehát nagyon nagy felelősséget vállal. Vezetnie kell a tanítványát, alkalmassá kell tennie arra, hogy megfelelő jelölt legyen a tökéletes helyzetre – a halhatat­lanságra. Ahhoz kell értenie, hogy hazavigye a tanítványát, vissza Istenhez.

Az önmegvalósítás tudománya

A guru feladata megtanítani a tanítványainak, hogy ne ragasz- kodjanak az anyagi világhoz:

Nagyon erősen ragaszkodunk az anyagi világhoz, pedig a védi­kus rendszerben a lemondás kötelező dolog: amikor valaki ötven éves lesz, lemond a családi életről. A természet figyel­ mezteti: „Betöltötted ötvenedik életévedet – ez eddig rendben van. Megvívtad harcaidat az anyagi világban. Most már elég volt ebből.” Amikor a tengerparton játszó gyerekek homok­ várat építenek, egy idő után megjelenik az édesapjuk, és így szól hozzájuk: „Drága gyermekeim, lejárt az idő. Fejezzétek be a játékot, és gyertek haza.” A gurunak ugyanez ez a feladata: meg kell tanítania a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak az anyagi világhoz. Ez a világ nem az otthonunk, a mi otthonunk Vaikuṇṭhaloka.

Az Úr Kapila tanításai

A guru eloltja az aggodalom lángoló tüzét a szívünkben:

Mindenki szívében tűz lángol: az aggodalom lángoló tüze. Ez az anyagi létezés természete. Mindig, mindenki aggódik, senki sem mentes tőle. Még egy kis madárka is aggódik. Ha megetetjük egy kis madáreledellel, felcsipegeti, de nem valami nyugodtan, hiszen jobbra­balra tekinget, nem készül­e valaki felfalni őt. Ez az anyagi létezés. Mindenki, még egy elnök is rettenetesen aggódik, például Mr. Nixon. Másokról nem is beszélve. Még Gandhi is, a mi hazánkból – ő is rettenetesen aggódott. Min­den politikus rettenetesen aggódik. Magas pozíciót töltenek be, de az anyagi betegség őket is utoléri: aggódnak. Ha valaki nem szeretne aggódni, a gurunál, a lelki tanítómesternél kell menedéket vennie. A guru innen ismerkszik meg: aki követi az utasításait, megszabadul az aggodalmaktól. Ettől guru a guru. Ne próbáljunk olcsó vagy népszerű gurut találni. Ne divatból tartsunk gurut, mint valami kutyát. „Nekem is van ám gurum!” – ez nem segít. Olyan gurut kell elfogadnunk, aki képes eloltani az aggodalom tüzét a szívünkben.

“A lelki tanítómester ismérvei” Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)

Egy tiszta bhakta tanítványai könnyen megtisztulhatnak és beléphetnek Isten birodalmába:

Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szó­val egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, de kegyéből követői is minden további nélkül képesek lesznek erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kormá- nyosa, s e hajóval átszelhetjük a tudatlanság óceánját:

Amikor valaki át akar kelni a hatalmas óceánon, erős hajóra van szüksége. Azt mondják, ez az emberi létforma épp meg­felelő hajó a tudatlanság óceánjának átszelésére. Az emberi létformában az élőlényt egy jó kormányos, a lelki tanítómes­ter irányíthatja, és Kṛṣṇa kegyéből kedvező szélben haladhat, ami nem más, mint Kṛṣṇa utasításai. Az emberi test a hajó, az Úr Kṛṣṇa utasításai a kedvező szelek, a lelki tanítómester pedig a kormányos. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell úgy állítani a vitorlákat, hogy kedvezően fogjuk be a szelet, és hogyan kell a hajót a végcél felé kormányozni. Ha valaki mégsem él ezzel a lehetőséggel, az veszni hagyja az emberi lét­ forma ajándékát. Így elvesztegetni az időt és az életet egyenlő az öngyilkossággal.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.28

A lelki tanítómester kötelessége az, hogy megtanítsa a tanítványnak, hogyan adja fel az anyagi világot, a tanítványnak pedig az, hogy végrehajtsa azt:

Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.

MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­ tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák … materialista [apja] arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21

Azzal, hogy valaki egy sādhu társaságát keresi, megtanulja feladni ragaszkodását az anyaghoz, és az odaadó szolgálat szintjére emelkedik:

MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu ren­díthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendít­hetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ. A sādhu az odaadó szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.

A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmā - nak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva mate­rialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszko­dás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön: arról fog oktatni bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennye­ ződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, hogy a felszabadulás útja az ilyen társulással kezdődik.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.20

A lelki tanítómester kegyéből az ember visszakerülhet felsza- badult helyzetébe:

Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell megértenie a helyzetét, … választania kell egy hiteles lelki taní­tómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellem­mel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő fel­sőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, elveszíti józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra vissza­ kerülhet felszabadult helyzetébe.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.64

A tanító megszidja a tanítványt:

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszé- ded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.

MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s meg­ szidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte…

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.11

Mivel jót akar tanítványainak, a lelki tanítómesternek joga van megfeddni őket:

– Drága Uram, Te vagy a legfelsőbb apa, a legfelsőbb lelki taní­tómester és a legfelsőbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy megbüntesd az élőlényeket, valahányszor nem megfelelően viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetője a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak jogában áll, hogy megfeddje védenceit.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A lelki tanítómester a tanítvány javát szolgálja, amikor megszidja:

Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” – mondta. Tanácsa hallatán Mādhavendra Purī éktelen haragra gerjedt, s rendreutasította: „Ki innen, te bűnös gazember!”

MAGYARÁZAT: Rāmacandra Purī nem értette, hogy lelki tanítómestere, Mādhavendra Purī a transzcendentális elkülö­nülés fájdalmát tapasztalja. Kesergése nem anyagi volt: a Kṛṣṇa iránti eksztatikus szeretet legfelsőbb szintjéről származott. Kṛṣṇa távollétét érezve sírva fakadt, s így szólt: „Nem kap­ tam meg Kṛṣṇát! Nem jutottam el Mathurāba!” Ez azonban nem közönséges, anyagi bánat volt. Rāmacandra Purī nem rendelkezett elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy megértse Mādhavendra Purī érzéseit, ennek ellenére nagyon kiválónak vélte magát. Mādhavendra Purī érzelmeinek megnyilvánu­lását közönséges anyagi kesergésnek tartotta, és mivel szíve mélyén személytelen nézeteket vallott, azt tanácsolta neki, hogy emlékezzen Brahmanra. Mādhavendra Purī rájött, hogy Rāmacandra Purī roppant ostoba, s ezért nyomban rendre u­tasította. Az ilyen szidás a lelki tanítómestertől kétségkívül a tanítvány javát szolgálja.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.20-22

A lelki tanítómester örömmel látja tanítványai fejlődését

Amikor a tanítvány fejlődik a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek:

„»A szent név eksztatikus éneklése táncra perdít, megnevettet és könnyekre fakaszt.« Amikor lelki tanítómesterem ezt meg- hallotta, elmosolyodott …”

MAGYARÁZAT: Amikor a tanítvány tökéletesen fejlődik a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki ekkor szintén eksztázisban mosolyog, s azt gondolja: „Milyen sikeres lett a tanítványom!” Olyan boldognak érzi magát, hogy mosolyog, és élvezi a tanítvány fejlődését, pontosan úgy, aho­ gyan egy mosolygó szülő élvezi a gyermek ténykedését, aki megpróbál felállni vagy tökéletesen mászni négykézláb.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.82

A lelki tanítómester nagyon örül és lekötelezettnek érzi magát, amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki életben:

„»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elégedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”

MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇáról szóló tudomány megértése … nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyé­ből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog. A lelki tanítómester nem iga­zán örül, ha a tanítvány pénzt visz neki, de amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki élet­ben, akkor nagyon boldog, és lekötelezettnek érzi magát az ilyen fejlett tanítvány iránt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91

A lelki tanítómester jobban örül annak, ha a tanítványa fejlődik, mint ha ő maga:

Śrī Caitanyának egyszer azt mondta a lelki tanítómestere: „Nagyon szép dolog, hogy elérted az Isten iránti szeretetnek ezt a tökéletes szintjét. Végtelenül leköteleztél, hogy idáig jutottál.” Egy apa nagyon boldog, ha látja, hogy a fia túltesz rajta. Hasonlóan, a lelki tanítómesternek nagy örömet okoz, ha látja, hogy a tanítványa fejlődik, s jobban örül ennek, mint saját fejlődésének.

Śrī Caitanya tanítása

A lelki tanítómester eleget tesz élete küldetésének, ha akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni:

„»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elégedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”

MAGYARÁZAT: A kinyilatkoztatott szentírások szerint ha a lelki tanítómester akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni, eleget tett élete küldetésének. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta: „Még ha minden tulajdonomat, templomomat és maṭhámat kellene is feláldoznom, küldetésem beteljesedne, ha legalább egyetlen embert tiszta bhaktává tudnék tenni.” A Kṛṣṇáról szóló tudo­mány megértése azonban nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyéből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91

A lelki tanítómester mint prédikátor

A felhatalmazott lelki tanítómesterek együttérző vaiṣṇavák, akik megpróbáják felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket:

A vaiṣṇavák – azaz a bhakták – nagyon együttérzőek a feltéte­ lekhez kötött lelkekkel. Egy bhakta meghívás nélkül is házról házra jár, hogy felvilágosítsa és megmentse őket a tudatlanság sötétségétől a legfőbb igazságot tanítva, mely szerint a lélek eredeti helyzete Śrī Kṛṣṇa örök szolgálata. Ezeket a bhaktákat az Úr hatalmazza fel, hogy elterjeszthessék az odaadó szolgálat tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot az emberek között. Ők a hiteles lelki tanítómesterek. Az ő kegyük ülteti el az odaadó szolgálat magját a feltételekhez kötött lelkek szívében.

Śrī Caitanya tanítása

A hiteles, szent életű lelki tanítómester mindig arra vágyik, hogy felemelje a közönséges embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére:

Egy igaz lelki tanítómester vagy szent ember mindig arra vágyik, hogy felemelje a közönséges embereket, akik hozzá fordulnak. Mivel māyā mindenkit tévútra vezet, s mindenki megfeledke­ zik elsődleges kötelességéről, a Kṛṣṇa­tudatról, a szentek örök vágya az, hogy mindenki szent életű emberré váljon. A szent embernek az a feladata, hogy felébressze a Kṛṣṇa­tudatot min­ den hétköznapi, feledékeny emberben.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7

Az ācārya mindig az emberek lelki jólétére gondol:

Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség abszolút és alapvető javát?

MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā egy ācārya imádatát ajánlja. Az ācāryák és a gosvāmīk mindig az emberek javára gondolnak, különösen lelki jólétükre. A lelki boldogulást auto­ matikusan követi az anyagi jólét, így az ācāryák a lelki fejlődés terén adnak utasításokat az egyszerű embereknek. A szentek, akik előre látták a Kali­korban, a nézeteltérések vaskorszaká­ ban élő ember rossz tulajdonságait, megkérték Sūta Gosvāmīt, összegezze a kinyilatkoztatott szentírásokat, mert ebben a kor­ ban az emberek minden tekintetben kárhozottak. A szentek az abszolút jóról kérdeztek, amely az emberek alapvető érdekét szolgálja.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.9

A szenvedő emberiség iránt érzett részvét az ācārya ismer- tetőjegye:

A világban folyó események láttán az Ācāryában részvét ébredt, s azon kezdett töprengeni, mit tehetne az emberek érdekében.

MAGYARÁZAT: Az emberek jóléte iránt tanúsított ilyen komoly aggodalom tesz valakit hiteles ācāryává. Egy ācārya nem használja ki követőit. Mivel az Úr meghitt szolgája, szí­vét mindig a szenvedő emberiség iránti részvét tölti el. Tudja, hogy minden gyötrelem az Úr odaadó szolgálata hiányának köszönhető, ezért mindig megpróbál módot találni arra, hogy megváltoztassa az emberek cselekedeteit, hogy azok kedvezőek legyenek az odaadás elérése szempontjából. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az ācāryát. … E törekvése az Úr nagyon kedves bhaktájává teszi őt. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban, hogy az emberi társadalomban senki sem kedvesebb Számára, mint az a bhakta, aki állandóan az Ő szolgálatában él, és keresi a lehetőségeket, hogy a világ valódi javát szolgálva az Istenség üzenetét hirdesse. A Kali­korban azokat, akik csak a nevükben ācāryák, jobban érdekli az, hogy hasznot húzzanak követőik vagyonából, mint hogy szenvedéseiken enyhítsenek. Śrī Adva­ita Prabhu azonban mint példás ācārya a világ állapotának javításával törődött.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 3.98

A guru missziója az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte a világon:

Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: elterjeszteni a Kṛṣṇa­tudatot szerte a világon.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48

Az ācārya egyedi feladata az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte a világon:

Az ācārya szó „tanítót” jelent. Az ilyen tanító egyedi feladata az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá tegye az embereket. Egy hiteles taní­tónak, aki Advaita Ācārya nyomdokait követi, nincs más dolga, mint hogy a Kṛṣṇa­tudat elveit terjessze szerte a világon.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28

Aki a szentírások utasításai szerint cselekszik, ugyanakkor prédikál is, hiteles lelki tanítómester:

„Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatartásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”

MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahāp­rabhu vallását A Bhagavad­gītā úgy, ahogy van evangéliuma szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3

Az ācāryának arra kell vágynia, hogy prdédikáljon, nem arra, hogy a templom bevételéből éljen:

Advaita Ācārya örökösen azon töprengett, hogyan lehetne felszabadítani a világ elesett lelkeit. „Az egész világ abhaktákkal van teli – gondolta. – Hogyan szabadulnak majd fel?”

MAGYARÁZAT: Śrīla Advaita Ācārya példát mutat a vaiṣṇava sampradāyához tartozó ācāryák számára. Egy ācāryának min­dig arra kell vágynia, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket. Azt az embert, aki azért alapít templomot vagy maṭhát, hogy kihasználja mások érzelmeit, és saját megélhetésére költse azt, amit a mūrti­imádatra kap tőlük, nem lehet gosvāmīnak vagy ācāryának nevezni. Ācāryának az tekinthető, aki ismeri a śāstrák végkövetkeztetését, aki követi elődei nyomdokait, és aki arra törekszik, hogy szerte a világon hirdesse a bhakti vallását. Az ācārya feladata nem az, hogy a templom bevéte­léből éljen. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta, hogy aki azzal keresi a kenyerét, hogy a templomi mūrtit mutogatja, az nem ācārya vagy gosvāmī. Jobban tenné, ha szolgálatot végezne akár még utcaseprőként is, mert még az is becsületesebb módja a megélhetésnek.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.223

Egy lelki tanítómester elsődleges kötelessége a prédikálás, nem a templomépítés:

Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a különböző ācāryák életét tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságo­san arra, hogy templomokat emeljenek. Ha azonban felbukkan valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó ācāryák bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rūpa Gosvāmīnak például Mānsiṅgh Mahārāja, Akhbar császár had­vezére felajánlotta önzetlen szolgálatát, s így Rūpa Gosvāmī azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi pénzbe kerülő templomot Govindajīnak.

A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vál­lára vennie a templomok építésének gondját, de ha valakinek van pénze, és Kṛṣṇa szolgálatában szeretné elkölteni, akkor egy olyan ācārya, mint Rūpa Gosvāmī, használhatja a bhakta pénzét arra, hogy csodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel szolgálja az Urat. Néha sajnos előfordul, hogy valaki, aki nem alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embere­ket kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. Az azonban megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmat­lan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy kényelmesen éljen a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más szóval egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy erő­feszítést tennie annak érdekében, hogy lelki fejlődés ürügyén templomokat építsen. Elsődleges és legfontosabb tevékenysége ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja azt javasolta, hogy a lelki tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha valakinek van pénze, akkor ahelyett hogy drága templomokat építene belőle, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket ad ki különböző nyelveken a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesz­tése érdekében.

Az odaadás nektárja

A lelki tanítómester prédikálási célból leereszkedik az uttama-adhikārī szintjéről a madhyama-adhikārī szintjére:

A lelki tanítómester elvileg a legfejlettebb szinten áll, prédikálási célból azonban leereszkedik középszintre [madhyama-adhikārī]. Az uttama-adhikārī a legfejlettebb bhakta, aki nem tesz különbséget bhakta és nem bhakta között. Mindenkit bhak- tának lát, kivéve saját magát. Az igazán fejlett bhakta úgy látja, ő maga nem bhakta, ellenben mindenki más az. … „A madhyama-adhikārī az a bhakta, aki szeretetének legfőbb tár- gyaként imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, barátko- zik az Úr bhaktáival, könyörületes a tudatlanokhoz, és elkerüli azokat, akik természetüknél fogva irigyek.”

Śrīmad-Bhāgavatam 11.2.46 [idézi: Az Úr Kapila tanításai]

Egy ācāryától nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen, ellenben úgy kell prédikálnia, hogy figyelembe veszi az időt és a körülményeket:

Amikor az Úr Caitanya látta, hogy a māyāvādīk és a többiek mind elszöknek, gondolkodóba esett: „Azt akartam, hogy mindenki merüljön el az Isten iránti szeretet árjában, de néhányan elmenekültek. Cselhez kell folyamodnom, hogy őket is elborítsam ezzel az áradattal.”

MAGYARÁZAT: Ez egy fontos gondolat. Az Úr Caitanya Mahāprabhu meg akarta találni a módját, hogy hogyan hódít­ hatja meg a māyāvādīkat és mindazokat, akiket nem érdekelt a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom. Ez jellemző egy ācāryára. Egy ācāryától, aki azért jön, hogy szolgálja az Urat, nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen. Meg kell talál­ nia az utat, hogy hogyan terjesztheti a Kṛṣṇa­tudatot.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.31-32

Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy az emberek számára vonzóvá tegye a Kṛṣṇa-tudatot:

Śrī Caitanya Mahāprabhu mint tökéletes ācārya megtalálta a módját annak, hogy mindenféle ateistát és materialistát a hatalmába kerítsen. Minden ācāryának van egy sajátos mód­ szere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy Kṛṣṇa­tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik ācārya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról sohasem feledkeznek meg. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja:

tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet

sarve vidhi-niṣedhā syur etayor eva kiṅkarāḥ

[Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.32]

Az ācāryának olyan módszert kell találnia, melynek segítségé­vel az emberek valahogyan Kṛṣṇa­tudatossá lesznek. Először Kṛṣṇa­tudatossá kell válniuk, s később fokozatosan rá kell venni őket az összes előírt szabály követésére. Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu ezen elvét követjük. Például mivel a nyugati országokban a fiúk és a lányok szabadon érintkezhetnek, szokásaikat és viselkedésmódjukat figyelembe véve különleges engedményekre van szükség ahhoz, hogy a Kṛṣṇa­tudatba hozzuk őket. Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy elvezesse őket az odaadó szolgálathoz. Ezért bár sannyāsī vagyok, néha részt veszek a fiúk és a lányok össze­adásában, noha a sannyāsa történetében soha egyetlen sannyāsī sem vett részt személyesen tanítványai összeházasításában.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.37

Az ācāryának szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat és előírásokat, miközben az alkalmazásuk során figyelembe veszi a helyet, az időt és a körülményeket:

Śrī Caitanya Mahāprabhu azért jelent meg, hogy minden elesett lelket felszabadítson. Így aztán számtalan módszert kigondolt, hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.

MAGYARÁZAT: Az ācārya azzal törődik, hogy kegyében részesítse az elesett lelkeket. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell vennünk a deśa-kāla-pātrát (a helyet, az időt és a körül­ ményeket). Mivel Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az európai és amerikai fiúk és lányok együtt prédikálnak, a kevésbé értelmes emberek kifogásolják, hogy korlátozás nélkül együtt vannak. Európában és Amerikában a fiúk és a lányok korlátozás nélkül keverednek egymással, és egyenlő jogokkal rendelkeznek, ezért lehetetlen teljesen elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Mi azon­ban alapos képzést nyújtunk mind a fiúknak, mind a lányoknak a prédikálás területén, és valóban csodálatosan prédikálnak. Természetesen nagyon szigorúan tiltjuk a törvénytelen nemi életet. Azok a fiúk és lányok, akik nem házasok, nem alhatnak és nem élhetnek együtt, és minden templomban külön helyet tartunk fenn a fiúk és a lányok számára. A gṛhasthák nem laknak templomban, mert a templomban még férjnek és fele­ségnek sem engedjük, hogy együtt éljenek. Ennek csodálatos eredményei vannak. A férfiak és a nők megkétszereződött erővel hirdetik az Úr Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa üzenetét. Ebben a versben a sabā nistārite kare cāturī apāra szavak azt jelzik, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu kivétel nélkül mindenkit fel akart szabadítani. Ezért az elv az, hogy egy prédikátornak szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat és előírásokat, ugyanakkor azonban olyan módszereket kell keresnie, amelyek segítségével az elesettek felemelésére irányuló prédikáló munka teljes erővel haladhat.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.38

A lelki tanítómester utasítást és felhatalmazást ad a prédikálásra (és az írásra)

A lelki tanítómester szereti látni, hogy a tanítványai mások érdekében terjesztik a sankīrtana mozgalmat; az őszinte bhaktát fel is hatalmazza erre:

„»Kedves gyermekem! Folytasd a táncolást, az éneklést, és végezd tovább a saṅkīrtanát a bhakták társaságában! Menj, és prédikálj a kṛṣṇa-nāma éneklésének értékéről, mert ezzel a folyamattal képes leszel felszabadítani minden elesett lelket!«”

MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester másik vágya, hogy azt lássa, hogy a tanítványai nem csupán énekelnek, táncolnak és követik a szabályokat, hanem másoknak is prédikálnak a saṅkīrtana mozgalomról, hogy felszabadítsák őket, hiszen a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom azon az elven alapszik, hogy az ember maga váljon olyan tökéletessé az odaadó szolgálat­ban, amennyire csak lehetséges, és emellett hirdesse a vallás gyakorlatát másoknak is, hogy mások is elnyerjék áldását. … Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Anubhāṣyájában elmagyarázza: „Az, aki őszinte szolgálatával magára vonta a lelki tanítómester figyelmét, szeret együtt táncolni és énekelni a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal. Az ilyen tanítványt a lelki tanítómester felhatalmazza, hogy a világ minden táján szabadítsa fel az elesett lelkeket. …”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.92

Lelki tanítómesterük utasítását követve a tanítványoknak prédikálniuk kell az egész világon:

Az Úr már meghagyta nektek, két fivérnek, hogy telepedjetek le Vṛndāvanában. Ott teljes boldogságban lesz majd részed.” Sanātana Gosvāmī így válaszolt: „Nagyon jó tanácsot adtál. Feltétlenül odamegyek, hiszen az Úr azt a helyet jelölte ki számomra hajlékul.”

MAGYARÁZAT: A prabhu-datta deśa szavak nagyon jelen­tősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó vallása nem azt tanítja, hogy telepedjünk le egy helyen, hanem azt, hogy az egész világon terjesszük az odaadás vallását. Az Úr Vṛndā­ vanába küldte Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt, hogy tárják fel és hozzák helyre a szent helyeket, és onnan irányítva szilárdítsák meg a bhakti vallását. Sanātana Gosvāmī és Rūpa Gosvāmī ezért Vṛndāvanát kapták lakhelyükül. Ehhez hason­lóan mindenkinek, aki Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó val­lásának vonalához tartozik, el kell fogadnia a lelki tanítómester szavait, és terjesztenie kell a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat. El kell mennünk mindenhová, a világ minden részére, s ezeket a helye­ket prabhu-datta deśánknak, a lelki tanítómester vagy az Úr Kṛṣṇa által kijelölt lakhelyünknek kell tekintenünk. A lelki taní­tómester az Úr Kṛṣṇa képviselője, ezért arról, aki végrehajtotta utasításait, tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāp­rabhu parancsait teljesítette. Śrī Caitanya Mahāprabhu az egész világon el akarta terjeszteni a bhakti vallást (pṛthivīte āche yata nagarādi grāma ). A Kṛṣṇa­tudat vonalát követő bhaktáknak éppen ezért el kell menniük a világ különböző részeire, és pré­dikálniuk kell a lelki tanítómester utasításának megfelelően. Ez elégedetté teszi majd Śrī Caitanya Mahāprabhut.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.142, 144

Azt a képességet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, csupán szolgálni akarja Őt:

A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahā­prabhu vallását hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, csupán szolgálni akarja Őt.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.18.22

Ahhoz, hogy valaki felhatalmazott prédikátor legyen, az Úr Caitanyának vagy az Ő bhaktájának, a lelki tanítómesternek a kegyére van szüksége:

Mindenki, aki hallotta az Úr Caitanya Mahāprabhu énekét – „Hari! Hari!” –, szintén énekelni kezdte az Úr Hari és Kṛṣṇa szent nevét. Követték az Urat, mert heves vágy ébredt bennük, hogy lássák Őt. Kis idő múlva az Úr mindegyiküket megölelte, s miután lelki energiával töltötte fel őket, meghagyta nekik, hogy térjenek haza. Ezek a felhatalmazott emberek aztán mind visszatértek saját falujukba, s attól kezdve örökké Kṛṣṇa szent nevét énekelték, s közben néha nevettek, sírtak és táncoltak is. Aki ilyen erőt kapott, az bárkit meglátott, mindenkit arra kért, hogy énekelje Kṛṣṇa szent nevét. Így aztán a falu apraja-nagyja az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája lett.

MAGYARÁZAT: Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhaktivi­ noda Ṭhākura elmagyarázza, hogy ez a lelki energia a gyönyö­renergia és a tudásenergia lényege. E két energia hatalmazza fel az embert az odaadó szolgálatra. Maga az Úr Kṛṣṇa vagy képviselője, a tiszta bhakta bárkit kegyesen megáldhat ezekkel az egyesített energiákkal, s ezen energiákkal felruházva bárki az Úr tiszta bhaktájává válhat. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mindenkit, akit a kegyében részesített, felhatalmazott ezzel a bhakti-śaktival. Az Úr követői így isteni kegyből képesek voltak arra, hogy a Kṛṣṇa­tudatot hirdessék.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.98-101

Ha valaki felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől, az egész világot megmentheti:

Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felsza­badítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Nārada vagy Śukadeva Gosvāmī, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől – ahogy Nārada kapott Brahmājītól –, akkor nemcsak ő maga képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, az egész világot megmentheti.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.5

Transzcendentális írások megalkotásához engedélyre és felha- talmazásra van szükség a lelki tanítómestertől:

Vṛndāvanában számtalan kiváló bhakta élt rajtuk kívül, akik mindannyian arra vágytak, hogy hallhassanak az Úr Caitanya végső kedvteléseiről. Ezek a bhakták kegyesen mind azt az utasítást adták nekem, hogy írjak Śrī Caitanya Mahāprabhu végső kedvteléseiről. Noha szégyentelen vagyok, egyedül az ő kérésükre megpróbáltam megírni a Caitanya-caritāmṛtát. Ezt az utasítást kaptam a vaiṣṇaváktól, ám szívemben aggodalmat éreztem. Elmentem hát Vṛndāvanában Madana-mohana temp- lomába, hogy Tőle is engedélyt kérjek.

MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kedvteléseiről írni nem mindennapi törekvés. Anélkül hogy a felsőbb tekintélyek, vagyis a fejlett bhakták felhatalmaznák, senki sem képes megalkotni egy transzcendentális írást, mert ezeknek az írásoknak feddhetetleneknek kell lenniük, azaz nem rendelkezhetnek a feltételekhez kötött lelkek egyetlen hiányos­ságával sem: sem tévedés, sem illúzió, sem csalás, sem tökéletlen érzékfelfogás nem jellemezheti őket. Kṛṣṇa szavai, valamint a tanítványi láncolaté, amely Kṛṣṇa utasításait hajtja végre, valóban hitelesek. Ha egy író felhatalmazást kap egy transz­cendentális írás megalkotására, az olyan kiváltság, amelyre nagyon büszke lehet. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī ilyen felha­talmazást kapott, ám alázatos vaiṣṇava lévén nagyon szégyellte magát, hogy neki kell elbeszélnie az Úr Caitanya Mahāprabhu kedvteléseit. … A vaiṣṇavák mindig a guru és Kṛṣṇa utasítását követik. Az ő kegyükből írta meg Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī az említett bhakták mindegyikét oktató gurujának, lelki tanító­mesterének tekintette, Madana­gopāla (Śrī Madana­mohana vigraha) pedig nem más, mint Maga Kṛṣṇa. Így aztán mindany­ nyiuktól engedélyt kért, s amikor megkapta mind a guru, mind Kṛṣṇa kegyét, képes volt megalkotni ezt a nagyszerű írást, a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Példája mindenki számára követendő. Bárki próbáljon is Kṛṣṇáról írni, először a lelki tanítómester és Kṛṣṇa engedélyét kell kérnie. Kṛṣṇa jelen van mindenki szívé­ben, a lelki tanítómester pedig az Ő közvetlen külső képviselője. Kṛṣṇa helyzete tehát antar-bahiḥ: belül és kívül egyaránt jelen van. A szigorú szabályozó elvek követésével és napi tizenhat kört japázva az embernek először tiszta bhaktává kell válnia, s amikor úgy véli, hogy valóban a vaiṣṇava szinten áll, akkor a lelki tanítómester jóváhagyását kell kérnie, melyet a szívében Kṛṣṇának szintén meg kell erősítenie. Ekkor, ha valaki nagyon őszinte és tiszta, írhat transzcendentális irodalmat, prózát vagy verset egyaránt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.71-73

A tanítványi láncolat áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról:

„Összegeztem tehát a vaiṣṇava szabályozó elveket. Dióhéjban tettem, hogy valamennyire útbaigazítsalak. Amikor e témáról írsz majd, Kṛṣṇa a segítségedre lesz, s lelki ösztönzést nyújt.”

MAGYARÁZAT: Kṛṣṇának és a guruk tanítványi láncolatának áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról. A tekintélyek áldása a felhatalmazás. Ha nem kaptunk felhatalmazást a fel­ sőbb tekintélyektől, ne próbálkozzunk azzal, hogy a vaiṣṇava viselkedésről és tevékenységekről írjunk. A Bhagavad-gītā (4.2) megerősíti ezt: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.345

A lelki tanítómester bevonja tanítványát a mūrti-imádatba

A lelki tanítómester kötelessége bevonni a tanítványokat a mūrti-imádatba:

A guru harmadik ismérve:

śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-

śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau

yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

A lelki tanítómester kötelessége, hogy a tanítványokat bevonja a mūrti – śrī-vigraha – imádatba. A mūrti­imádat a száz közpon­tunk egyikéből sem hiányzik. ... Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau: A mūrti­imádat azt jelenti, hogy szépen felöltöztetjük a mūrtikat, szépen kitakarítjuk a templomot, finom ételeket ajánlunk a mūrtiknak, illetve a mūrtik ételmaradékait saját ennivalónkként fogadjuk el. Ez a mūrti­imádat módszere. A mūrti­imádatot a guru végzi, de a tanítványait is bevonja az imádatba.

“A lelki tanítómester ismérvei” Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)

A lelki tanítómester vonja be tanítványát a mūrti-imádatba:

A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem ele­gendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejlesz­teni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez

vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan halad­ jon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­ kura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. Írásában az egyik vers így szól:

śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-

śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau

yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūrtit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöz­ tetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. megvalósításában.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22

A mūrti-imádat folyamatát egy hiteles lelki tanítómestertől kell megtanulni:

Ha valakit érdekel az arcanam folyamata, akkor valóban mene­ déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél, és tőle kell megtanulnia ezt a folyamatot.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.24

A lelki tanítómester a prasāda elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával bízza meg tanítványát:

A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványát a prasāda elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával bízza meg:

[Śrī Caitanya Mahāprabhut] már attól nagy boldogság árasztotta el, hogy tanúja volt, hogyan ette meg az Úr Jagannātha az összes ételt.

MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomdokait követve egy vaiṣṇavának teljesen elégedettnek kell lennie csupán a sokféle étel láttán, melyet a Jagannātha vagy a Rādhā­Kṛṣṇa mūrtinak ajánlanak fel. Egy vaiṣṇavának nem szabad saját élvezete reményében sóvárognia a sokféle étel után. Az ő elé­gedettségét az jelenti, hogy látja azt a tengernyi fogást, melyet a mūrtinak ajánlanak fel. Gurv-aṣṭakájában Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így ír:

catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-

svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān

kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

„A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel Kṛṣṇának (nyalható, rágható, iható és szopogatható ételeket), s amikor látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasāda fogyasztásával, ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának!”

A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványait a mūrtinak felajánlott sokféle ízletes étel elkészítésének fel­adatával bízza meg. Felajánlás után az ételt mint prasādamot szétosztják a bhakták között. Ezek a tettek örömet okoznak a lelki tanítómesternek, annak ellenére, hogy ő maga nem eszik ilyen változatos prasādamot, és nincs szüksége rá. Őt már az elégedetté teszi, ha gondoskodhat a prasādam felajánlásáról és kiosztásáról.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 14.36

A lelki tanítómester prasāda-osztásra biztat, ami nagy elégedettséggel tölti el:

[A guru] negyedik ismérv[e]:

catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-

svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān

kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

A lelki tanítómester arra biztat, hogy a prasādát (a Kṛṣṇának szánt étel maradékát) osszák szét a nagyközönség sorai között. A mi filozófiánk nem száraz filozófia, mi nem csak beszélünk és távozunk. Nem. Mi prasādát osztunk, méghozzá nagyon gaz­dag prasādát. Minden templomban osztunk, és mindenki kap belőle, aki odajön. Minden templomban van 50­200 bhaktánk, de mások is jönnek, külsősök, akik szintén kapnak prasādát. A prasāda­osztás hozzátartozik a guru ismertetőjegyeihez. … Kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva: amikor a guru látja, hogy prasādát osztanak, nagy elégedettséget érez, és énekelni, tán­colni kezd az Úr odaadó szolgáltában.

“A lelki tanítómester ismérvei” Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)

Noha a lelki tanítómestert olyannak tekintik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem szabad Istennek képzelnie magát vagy visszaélni kitüntetett helyzetével:

Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származ­hat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41

Isten szolgái soha nem állítják magukról, hogy ők Isten:

Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb akaratból – a legkülönfélébb országokban – lassanként visz­szatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizal­mas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az Úr nagyhatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szol­gáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák isten­káromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem támasztják alá. … [Isten szolgái] arra biztatják az embereket, váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért visel­kedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, hogy Istennek nevezik őket.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16

A guru soha nem állítja magáról, hogy ő Isten:

A guru soha nem állítja magáról: „Én vagyok Kṛṣṇa. Én vagyok Isten. Én vagyok Bhagavān.” Ehelyett azt mondja: „Isten szolgája szolgájának legalázatosabb szolgája vagyok.” Még azt sem mondja, hogy közvetlenül a szolgája. Százszorosan távoli szolgának tekinti magát. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].

Az Úr Kapila tanításai

Egy hiteles lelki tanítómester soha nem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szerepében, de ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Ő:

Egy lelki tanítómester sohasem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szere­ pében – az Úr képviselőjének kell tekintenünk. A kinyilatkozta­ tott írások megtiltják, hogy bárki is Istennek adja ki magát, ám a hiteles lelki tanítómester az Úr leghűségesebb és legbensősége­ sebb szolgája, ezért ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Kṛṣṇa.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44

A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie az anyagi megfontolásoktól

A lelki tanítómesternek nem szabad anyagi előnyökért elfo- gadnia egy tanítványt:

[A lelki tanítómesternek] nem szabad arra törekednie, hogy anyagi gazdagsága miatt fogadjon el egy tanítványt. Olykor nagy üzletemberek vagy földbirtokosok keresik fel a lelki taní­tómestert, hogy avatást kérjenek tőle. Azokat, akiket anyagi dolgok érdekelnek, viṣayīknak (karmīknak ) nevezik, ami azt jelzi, hogy nagyon kedvelik az érzékkielégítést. Az ilyen viṣayīk néha egy híres guruhoz fordulnak, s puszta divatból megkérik, hadd legyenek a tanítványai. Néha a viṣayīk egy neves lelki tanítómester tanítványainak adják ki magukat, hogy leplezzék tetteiket, és azt hirdessék, hogy fejlettek a lelki tudás terén. Más szóval anyagi sikert akarnak elérni. Egy lelki tanítómes­ternek nagyon elővigyázatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban. Az egész világon ez folyik. A lelki tanítómester nem fogad el egy anyagi gazdagsággal rendelkező tanítványt csak azért, hogy mindenkinek elmondhassa, milyen kiváló tanítványa van. Tudja, hogy az ilyen viṣayī tanítványok társaságában leeshet. Aki viṣayī tanítványt fogad el, az nem hiteles lelki tanítómes­ter, de még ha az is, egy lelkiismeretlen viṣayī társasága árthat helyzetének. Ha egy állítólagos lelki tanítómester a saját haszna vagy az anyagi nyereség érdekében fogad el egy tanítványt, akkor a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolata anyagi viszonnyá válik, és a lelki tanítómester olyan lesz, mint egy smārta-guru. Sok olyan kaszt­gosvāmī akad, aki puszta hiva­tásból felavat néhány tanítványt, akik nem is törődnek vele, illetve az utasításaival. Az ilyen lelki tanítómesterek beérik pusztán azzal, hogy tanítványaiktól némi anyagi nyereséghez jutnak. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura elítéli az efféle kapcsolatot, és az ilyen lelki tanítómestereket és tanítványokat a csalók és becsapottak társaságának nevezi. Bāuláknak vagy prākṛta-sahajiyāknak is hívják őket. Céljuk az, hogy a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolatát aprópénzre váltsák, s nem akarják komolyan megérteni a lelki életet.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330

A lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel- halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt az útról:

Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel­halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem fordulhat elő. Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelke­zik kellő felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok­sok tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem túlságosan magas szintű. Akit ezek az eredmények eltántorí­tanak, az hanyaggá válik az odaadó szolgálatban. Szigorúan követnünk kell tehát a tanítványi láncolat elveit.

Az odaadás nektárja

Amikor egy vaiṣnava guru adományokat fogad el, azt soha nem saját érzékkielégítésére, hanem az Urat szolgálva teszi:

A Kṛṣṇa­tudatos bhakták összegyűjtik mások pénzét, hogy Kṛṣṇát szolgálják vele, s megelégszenek Kṛṣṇa prasādamjával és azzal, amit Kṛṣṇa ad a megélhetésükhöz. Nem vágynak anyagi kényelemre, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a prostituáltak vagy a többé­kevésbé prostituáltakhoz hasonló emberek tulajdonát felhasználják az Úr szolgálatában, s így megszabadítsák őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru elfogad pénzt vagy más hozzájárulásokat, ám semmit sem használ a saját érzékkielégítésére. Egy tiszta vaiṣṇava alkal­matlannak gondolja magát arra, hogy akár egyetlen ember­nek is segítsen megszabadulni a bűnös élet visszahatásaitól, de az emberek kemény munkával megkeresett pénzét az Úr szolgálatában használja, s így megszabadítja őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru sohasem függ tanítványai adományaitól. Haridāsa Ṭhākura utasításait követve a tiszta vaiṣṇavák egy fillért sem fogadnak el senkitől a saját részükre, de ráveszik követőiket, hogy minden vagyonukat az Úr szol­gálatára fordítsák.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.139

A tanítványnak nem szabad anyagi haszonra vágyni lelki taní- tómesterétől, annak pedig nem szabad áldásokban részesítenie őt saját kitüntetett helyzete fenntartásáért:

Az a szolga, aki anyagi hasznot remél a mesterétől, semmi esetre sem jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5

Egyéb fontos utasítások a lelki tanítómester kötelességeire és helyes viselkedésére vonatkozóan

A lelki tanítómester kihúzza a családfenntartót a családos élet kiszáradt kútjából, a lelki utasítások erős kötelével:

A férfi egyre jobban belebonyolódik a családi élet ügyeibe, oly­ annyira, hogy szinte lehetetlen megszabadulnia tőlük. A család így gṛham andha-kūpam, kiszáradt kút lesz számára, amelybe beleesett. Az ilyen embernek rendkívül nehéz kijutnia a kútból, ha egy erős ember, a lelki tanítómester nem siet a segítségére a lelki utasítások erős kötelével. A mélyre került embernek meg kell ragadnia ezt a kötelet, s akkor a lelki tanítómester, azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ki fogja húzni a kiszáradt kútból.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.11-13

A lelki tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, hogyan énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát:

Caitanya Mahāprabhu mindenkinek a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését javasolta, hogy megtisztíthassa szívét a portól. Ha a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük a szent név fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy minden maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare Kṛṣṇa mantra énekléséből. Bátorítanunk kell tehát mindenkit, hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat szolgálhassa, mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mant­ rázzon. A lelki tanítómester irányításával a tanítvány meg­ tanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és ugyanakkor elsajá­ títja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének tudományát is. Amint valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti a mahā-mantra szent neveinek transzcendentális természetét.

Az odaadás nektárja

A lelki tanítómester a természet alacsony kötőerőinek szintjéről a jóság szintjére emeli a tanítványt:

Az élőlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle kötőerőivel. Mivel kapcsolatban áll az anyagi természettel, kifejleszt egy bizonyos mentalitást annak megfelelően, hogy melyik kötőerőben hajtja végre tetteit. Ha azonban egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az ő utasításait is betartja, megváltoztathatja jellemét, s a tudatlan­ságból vagy szenvedélyből fokozatosan a jóságba emelkedhet. Mindebből levonhatjuk a következtetést, hogy a természet egy adott kötőereje jellemezte vak hit nem segíthet a tökéletesség elérésében. Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy hiteles lelki tanítómester társaságában, így az ember változtat­hat helyzetén, s egy magasabb rendű kötőerőbe juthat.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.2

A lelki tanítómester a sattva szintjére emeli a tanítványt:

Az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgá­ lattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki – még a tamas szintjéről is – fokozatosan felemelkedhet a sattva síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómes­ terhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.24

Azzal, hogy a lelki tanítómester viszonozza a tanítvány hódolatát, a tanítvány szívében lakozó Felsőléleknek fejezi ki tiszteletét:

… [Amikor] egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszte­ letét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Fel­ sőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhak- tájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava a testet Viṣṇu templomának látja.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.22

Noha az ācārya szigorúan ragaszkodik az elveihez, függetlensége miatt olykor rugalmas is:

„Kedves Uram! Tudom, hogy soha nem érintkezel más sanynyāsīkkal, de kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd el meghívásomat!”

MAGYARÁZAT: A vaiṣṇava iskolához tartozó ācārya vagy kiváló személyiség rendkívül szigorúan ragaszkodik elveihez, de emellett annak ellenére, hogy kemény, mint a mennykő, néha olyan finom, akár a rózsa, s így valójában független. Minden szabályt és előírást pontosan követ, de néha enyhít elvei szigo­rán. Közismert volt, hogy az Úr Caitanya soha nem érintkezett māyāvādī sannyāsīkkal, mégis engedett a brāhmaṇa kérésének…

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.55

A lelki tanítómester maga is mindig elmerül az éneklésben és a táncban (ezzel tanítva ugyanerre a tanítványait):

A második kritérium: mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena. A guru második ismertetőjegye az, hogy mindig elmerül az Úr Caitanya Mahāprabhu dicsőítésé­ben: ez a feladata. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta. A lelki tanítómester azért táncol és énekli az Úr szent nevét, mert ez a gyógyír a világ minden bajára. A guru tehát mindig énekel. Ha ő maga nem énekelne, hogyan taníthatná meg rá a tanítványait? A guru első ismertetőjegye tehát az, hogy olyan utasításokat ad, amelyek érezhetően megszabadítanak minden aggodalomtól; míg a második az, hogy ő maga is mindig részt vesz az Úr szent nevének éneklésében és a táncban. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena: A lelki tanítómester elméjében transzcendentális boldogságot él át az éneklés és a tánc közben.

“A lelki tanítómester ismérvei” Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)

A lelki tanítómesternek kellő komolysággal kell beszélnie a tanítvánnyal:

[Kṛṣṇa], mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű hely­zetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Ám ami­kor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.10

Egy lelki tanítómesternek nem szabad pénzt vagy ételt elfo- gadnia anyagi szemléletű emberektől:

„Lelki tanítómesterem, Advaita Ācārya sohasem fogadhat el adományt gazdag emberektől vagy királyoktól, mert ha egy lelki tanítómester pénzt vagy gabonát fogad el az ilyen materialistáktól, az beszennyezi az elméjét.”

MAGYARÁZAT: Nagyon veszélyes dolog pénzt vagy ételt elfo­gadni a materialistáktól, mert annak az elméje, aki elfogadja az adományt, beszennyeződik. A védikus rendszer szerint az ember­nek adományt kell adnia a sannyāsīknak és a brāhmaṇáknak, mert aki így adományoz, az megszabadul a bűnös tettektől. Ezért a brāhmaṇák régen csak attól fogadtak el adományt, aki nagyon jámbor volt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu minden lelki tanítómesternek ezt az utasítást adta. … [Egy] vaiṣṇavának még adományt vagy ételt sem szabad elfogadnia olyan emberektől, akik nem követik a vaiṣṇava elvek szabályait és előírásait.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50

A lelki tanítómesternek nem szabad mások hódolatát elfogadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát:

Az Úr szolgálata közben számtalan sértést követhet el az ember. Ezekről a sértésekről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Hari-bhakti-vilāsa és más könyvek írnak. A szabályok és előírások szerint senkinek sem szabad mások hódolatát elfogadnia az Úr temp­lomában a mūrti előtt. Az sem helyes, ha a bhakta a hódolatát ajánlja a lelki tanítómesterének, és megérinti a lábát a mūrti előtt. Ez sértésnek tekintendő. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, ezért valójában nem volt sértő megmosni a lótuszlábát a templomban. Mivel azon­ban egy ācārya szerepét játszotta, közönséges embernek tekin­tette Magát, s a közönséges embereket is tanítani akarta. A fon­tos az, hogy még ha valaki a lelki tanítómester szerepét játssza, akkor sem szabad a mūrti előtt mások hódolatát elfogadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát. Ezt írják elő az illemszabályok.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.127

A lelki tanítómester ne tegyen olyat, amivel lekötelezettjévé válik a tanítványainak:

[Lehet] valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy bárme­lyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen cselekedetük vagy szívességük miatt.

Az odaadás nektárja

Egy lelki tanítómesternek nem dolga, hogy könyvek sokaságának olvasásával növelje előadói népszerűségét:

A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet csupán azért, hogy tudásukat fitogtassák vagy népszerűvé váljanak azzal, hogy számtalan helyen tartanak előadásokat.

Az odaadás nektárja

Ha valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, hogy üdvözöljön valakit:

“…[Ha] valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, hogy üdvözöljön valakit.”

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem kell felállással üdvözölnie senkit:

Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezőket…

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A lelki tanítómesternek az adott tanítványt figyelembe véve kell mantrát választania:

A sarva-mantra-vicāraṇa szó azt jelenti: „a mantrák minden faj­táját tekintetbe véve”. A különféle bhaktáknak más­más mantrák valók. Van egy dvādaśākṣara nevű mantra, amely tizenkét szótagból áll, és vannak tizennyolc szótagból álló mantrák is. Mellettük ott van többek között a Nārasiṁha mantra, a Rāma mantra és a Gopāla mantra. Mindegyik mantrának megvan a maga lelki jelentősége. A lelki tanítómesternek ki kell válasz­tania egy mantrát a tanítványa számára, annak megfelelően, hogy a tanítvány milyen képességekkel rendelkezik a mantrák éneklését illetően.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330

Szükség van egy āsanára a lelki tanítómester számára (A mūrti-imádat – a Hari-bhakti-vilāsában megadott – ötödik eleme):

(5) Legyen egy āsana, ülőhely az oltár előtt. Ez az āsana a lelki tanítómesteré. A tanítvány mindent a lelki tanítómester elé visz, a lelki tanítómester pedig mindent felajánl az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.334

Ha egy tanítvány leborul a lelki tanítómester lábaihoz, az úgy válaszol, hogy megszagolja tanítványa fejét:

Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy megszagolja fia vagy tanítványa fejét.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.21

5. A lelki tanítómesterre vonatkozó egyéb fontos utasítások

Az Úr Kṛṣṇa lelki tanítómestert küld az őszinte léleknek (vagy őszinte lelket a lelki tanítómesternek)

Kṛṣṇa elküld egy lelki tanítómestert az őszinte bhaktának (akként jelenik meg előtte):

jīve sākṣāt nāhi tāte guru caittya-rūpe

śikṣā-guru haya kṛṣṇa mahānta-svarūpe

Mivel szemünkkel nem tapasztalhatjuk a Felsőlélek jelenlétét, felszabadult bhaktaként jelenik meg előttünk. Az ilyen lelki tanítómester nem más, mint Maga Kṛṣṇa.

MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek számára lehe­tetlen, hogy közvetlenül találkozzon Kṛṣṇával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, de ha őszinte bhaktává válik, és komolyan elmélyed az odaadó szolgálatban, akkor az Úr Kṛṣṇa elküld egy oktató lelki tanítómestert, hogy kegyében részesítse őt, és felébressze szunnyadó vonzalmát a Legfelsőbb szolgálata iránt. A tanító a szerencsés feltételekhez kötött lélek külső érzékei előtt jelenik meg, ugyanakkor a bhaktát belülről a caittya-guru, Kṛṣṇa is irányítja, aki lelki tanítómesterként lakozik az élőlény szívében.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.58

Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az őszinte bhakta előtt:

Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanító­mestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7

Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt, hogy elvezesse őt a végső célig, a tökéletességig:

Amikor valaki menedéket keres egy hiteles lelki tanítómester­nél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt. A lelki taní­tómester, a Védák utasításai és Maga a szívben lakozó Úr tehát együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a bhaktával többé nem fordulhat elő, hogy újra az anyagi illúzió mocsa­rába süllyed. Minden oldalról védve van, s így biztosan eléri a végső célt, a tökéletességet.

Śrī Īśopaniṣad Tizennyolcadik mantra

A feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéséből az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, akit mindig megvéd:

Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltéte­lekhez kötött lelkek térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal segíti őket, hogy olyan transzcendentális műveket alkot meg, mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s hogy felhatalmazza képviselőjét, a lelki tanítómestert. A transz­cendentális írások, a misszionáriusok és az Úr képviselői maku­látlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok szennyeződései megérinteni sem tudják őket. Az Úr mindig megvédelmezi őket, amikor életüket veszély fenyegeti…

Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.16

Az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, a tökéletes- ségre vágyó, őszinte léleknek:

Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, nem láthatunk téged?

MAGYARÁZAT: A nagy bölcsnek, Śukadeva Gosvāmīnak minden bizonnyal az Úr Kṛṣṇa sugalmazta, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja, az Úr nagy bhaktája előtt, s adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az Úr odaadó szolgálatának magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének kegyéből kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött képviselője, aki a legfőbb siker elérésében segít bennünket. Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester. Śrīla Śukadeva Gosvāmī hiteles lelki tanítómester, és így az Úr sugallta neki, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja előtt, és adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az ember elérheti a végső sikert, s visszatérhet Istenhez, ha az Úr kegyesen elküldi hozzá igaz képviselőjét. Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz képviselőjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban a bhakta őszinteségétől függ. Az Úr jelen van minden élőlény szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az Úr úgy látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen Istenhez, elküldi hozzá hiteles képviselőjét. Így biztosítja az Úr az őszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A végkö­vetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles lelki tanítómestertől, az azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap közvetlen segítséget.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.36

Ha valaki mohón vágyik arra, hogy felébressze szunnyadó istentudatát, Isten elküld neki egy lelki tanítómestert:

Śrīla Prabhupāda: … Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak. Mr. O’Grady: A probléma csak az, hogy hogyan találjuk meg ezt a lelki tanítómestert. Srīla Prabhupāda: A probléma nem ez. A probléma az, hogy őszinték vagyunk­e. Vannak problémáink, de Isten benne van a szívünkben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām. Isten nincs messze. Ha valaki őszinte, Isten küld neki egy lelki tanítómestert. Ezért hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lakozó lelki tanító­mesternek. Isten belülről is és kívülről is segít. A Bhagavad-gītā mindezt elmagyarázza. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, de a szívünkben ott a lélek, és a lélek mellett ott a Felsőlélek, Kṛṣṇa, aki utat mutat. Az Úr így szól: „Ezt akartad, tessék, itt a lehetőség. Menj és tedd meg!” Mire az őszinte ember: „Iste­nem, most Téged akarlak.” Erre Isten utat mutat: „Jó, akkor így és így megkaphatsz.” Ez Isten kegye. Ha mást akarunk, az is rendben van, azt is megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Ami­kor akarok valamit, Ő ott van a szívemben, és elirányít engem: megmondja, hogyan kaphatom meg. Miért ne mutatná meg azt is, hol találok lelki tanítómestert? Csak az kell hozzá megint, hogy vágyjunk arra, hogy felébresszük szunnyadó istentuda­tunkat. Akkor majd Isten elküldi nekünk a lelki tanítómestert.

Az önmegvalósítás tudománya

Az Úr elküldi hiteles képviselőjét, a lelki tanítómestert annak, aki őszintén meg akar hódolni Neki:

Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szem­től szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá a hiteles személyt, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46

A feltételekhez kötött lelkek felszabadítása érdekében Kṛṣṇa lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, az élőlényeknek pedig felébreszti lelkiismeretüket, melynek révén képesek elfogadni a lelki tanítómestert:

A feltételekhez kötött lelket megzavarja a külső, anyagi energia, amely számtalan formában, teljes mértékben az érzékkielé­ gítéssel foglalja le őt. Az, hogy anyagi tetteket végez, befedi eredeti Kṛṣṇa­tudatát. Kṛṣṇa azonban mint minden élőlény Legfelsőbb Atyja azt kívánja, hogy fiai térjenek haza, vissza Istenhez, s ezért Maga jön el, hogy átadja a védikus írásokat, például a Bhagavad-gītāt. Lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, hogy azok felvilágosítsák a feltételekhez kötött élőlényeket. Az Úr jelen van mindenki szívében, s így,

lelkiismeretüket felébresztve képesek elfogadni a Védákat és a lelki tanítómestert. Így megérthetik eredeti helyzetüket és kapcsolatukat a Legfelsőbb Úrral.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.125

Az Úr Kṛṣṇa megadja a lehetőséget az őszinte élőlénynek, hogy találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel:

brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva

guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja

Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.”

Kṛṣṇa ott lakozik mindenki szívében, és ha valaki vágyik vala­ mire, Kṛṣṇa teljesíti óhaját. Ha az élőlény a véletlen folytán vagy szerencséjének köszönhetően találkozik a Kṛṣṇa­tudatos mozgalommal, és szeretne részt venni benne, akkor Kṛṣṇa – aki jelen van mindenki szívében – lehetőséget nyújt neki, hogy megismerkedjen egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezt nevezik guru-kṛṣṇa-prasādának. Kṛṣṇa kész minden élőlényt a kegyében részesíteni, és amint az élőlény arra vágyik, hogy elnyerje az Úr kegyét, az Úr nyomban megadja neki a lehetőséget, hogy találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel. Az ilyen szerencsés lelket Kṛṣṇa és a lelki tanítómester egyaránt támogatják. Belül­ ről Kṛṣṇa segíti, kívülről pedig a lelki tanítómester, s mindketten készek az őszinte élőlénynek segítséget nyújtani abban, hogy megszabadulhasson az anyag kötelékétől.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151

Aki őszinte keresőnek Kṛṣṇa megadja az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel:

… kutassunk fel egy olyan embert, aki ismeri Isten tudományát, vagyis aki tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti: „aki ismeri az Abszo­ lút Igazságot”. … Az embernek minden szennyeződéstől meg kell szabadulnia, ugyanakkor találnia kell valakit, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát. Kṛṣṇa segít az őszinte embernek. Ahogy azt a Caitanya-caritāmṛta írja, guru-kṛṣṇa-prasāde: a lelki tanító­ mester és Kṛṣṇa kegyéből az ember a felszabadulás útjára, az odaadó szolgálat útjára léphet. Ha valaki őszintén vágyik a lelki felszabadulásra, Kṛṣṇa – mivel mindenki szívében jelen van – megadja neki az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel. Egy Maitreyához hasonló lelki tanítómester kegyéből megkapja a kellő útmutatást, s fejlődhet a lelki életben.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.4

Az Úr Felsőlélekként elvezeti az anyagi kötelékektől megsza- badulni vágyó élőlényt az Ő képviselőjéhez, a lelki tanító- mesterhez:

… az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körül­ ményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágoso­dik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa­tudat útjára, arra az útra, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül tehát az embernek nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját hely­zetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú büntetéseket kell elszenvednie a létért vívott kemény küzde­lem során az anyagi természetben. A lelki tanítómester ezért a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételek­hez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester köz­vetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat a Kṛṣṇa­tudat útján. A Kṛṣṇa­tudat magja a feltételekhez kötött lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümöl­csöt hoz, s az embernek áldott életben lehet része.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.16

Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek,

kívülről mint a lelki tanítómester

világosítja fel az élőlényt

Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, kívülről mint a lelki tanítómester oktatja a feltételekhez kötött, szerencsés lelket:

kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne

guru-antaryāmi-rupe śikhāya āpane

„Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caittya-guru, a belül lakozó lelki tanítómester. Azt a feltételekhez kötött, szerencsés lelket, akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az odaadó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint a lelki tanítómester tanítja őt.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47

A megtestesült élőlény felszabadítása érdekében Kṛṣṇa két arculatban is megjelenik: mint az ācārya és mint a Felsőlélek:

naivopayanty apacitaṁ kavayas taveśa

brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ

yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann

ācārya-caitya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti

„»Óh, Uram! A transzcendentális költők és a lelki tudomány szakértői még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint Brahmā, akkor sem tudnák maradéktalanul kifejezni hálájukat Irántad, amiért megjelensz két arculatban – kívülről mint az ācārya, belülről pedig mint a Felsőlélek –, hogy felszabadítsd a megtestesült élőlényt, megmutatva neki, hogyan juthat el Hozzád.«”

Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]

A tanítványt kívülről a lelki tanítómester, belülről a Felsőlélek irányítja:

Aki teljesen Kṛṣṇa­tudatos, az Kṛṣṇa irányítása alatt cselek­szik. A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az irányítást a lelki tanítómester áttetsző közegén át kapjuk meg. Amikor megfelelően képzetté válunk, s a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt alázatos hittel és Kṛṣṇa iránti szeretetben cselekszünk, az összekötő folyamat erősebbé és biztosabbá válik. Amikor a bhakta a Kṛṣṇa­tudatban eljut az odaadó szolgálatnak erre a szint­jére, az a yoga rendszerének legtökéletesebb síkját jelenti. Ezen a szinten a bhaktát belülről Kṛṣṇa, a Felsőlélek irányítja, míg kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője segíti. Az Úr belülről caityaként segít, mert mindenki szívében jelen van. Nem elegendő azonban pusztán annak a megértése, hogy Isten jelen van mindenki szívében. Meg kell ismernünk Istent belülről és kívülről is, és mind belülről, mind kívülről el kell fogadnunk az útmutatást ahhoz, hogy Kṛṣṇa­tudatosan cselekedjünk. Ez az emberi életforma legtökéletesebb szintje és minden yoga legfőbb tökéletessége.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.45

A Kṛṣṇa-tudat kezdetén Kṛṣṇa kívülről, a lelki tanítómesteren keresztül adja utasításait; fejlett szinten pedig belülről mint caitya-guru:

A tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú személy Kṛṣṇa utasítása szerint cse­lekszik. … A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az Úr utasításait a lelki taní­ tómester áttetsző közegén keresztül lehet megkapni. Amikor az ember eléggé képzett, s alázatos hittel és szeretettel Kṛṣṇá­ért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. Ezen a szinten Kṛṣṇa belülről adja utasításait. Kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője, belülről pedig az Úr mint a mindenki szívében jelen lévő caitya-guru segíti a bhaktát.

Az önmegvalósítás tudománya

Miután valaki teljes képzést kapott Kṛṣṇa képviselőjétől, a lelki tanítómestertől, Kṛṣṇa közvetlenül, a szívben lévő lelki tanítómestereként lép fel:

Kṛṣṇa bárkinek a vezetőjévé és lelki tanítómesterévé válhat, aki komolyan el akarja nyerni a kegyét. Az Úr elküldi a lelki tanítómestert, hogy ő tanítsa a bhaktát, s amikor a bhakta fejlett szintre kerül, az Úr a szívben lévő lelki tanítómesterként cselekszik.

teṣāṁ satata-yuktānāṁ

bhajatāṁ prīti-pūrvakam

dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ

yena mām upayānti te

[Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10]

„Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”

Kṛṣṇa nem válik közvetlen lelki tanítómesterré mindaddig, amíg a Kṛṣṇát képviselő lelki tanítómester teljes mértékben ki nem képez bennünket. … Kṛṣṇa guruként, lelki tanítómesterként belülről és kívülről egyaránt segít. Kívülről képviselője sze­ mélyében segíti a bhaktát, belülről pedig Maga beszél a tiszta bhaktához, és utasításokat ad neki, amelyek által a bhakta hazatérhet, vissza Istenhez.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.76

A Felsőlélek, a szívben lakozó lelki tanítómester úgy irányítja az őszinte lelket, hogy az a külső lelki tanítómesterhez forduljon, aki kiképzi őt az odaadó szolgálatban. Amikor a tanítvány fejlett szintet ér el, a Felsőlélek irányítja őt belülről:

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenesen az egyéni lélek­hez beszél, amikor az az Úrnak végzett odaadó szolgálat révén teljesen megtisztította magát. … Az Úr a mindenki szívében ott lakozó Felsőlélek, és caitya-guruként, belső lelki tanító­mesterként cselekszik. Ennek ellenére azonban csak a fejlett, tiszta bhaktáknak ad közvetlen utasításokat. Kezdetben, ha a bhakta komoly és őszinte, az Úr belülről úgy irányítja, hogy egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljon. Miután a bhaktát a lelki tanítómester az odaadó szolgálat szabályozó elveinek megfelelően kiképezte, s az így az Úr iránti spontán ragaszkodás (rāga-bhakti) szintjére emelkedett, az Úr utasításokat ad neki belülről is. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10] Ezt a különleges kivált­ ságot a felszabadult lelkek kaphatják meg.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.41

Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta – amennyiben már megtisztult a szíve – azonnal a Felsőlélek irányítása alá kerül:

Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehe­tőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felső­lélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramāt­māval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében. … [Amikor a lelki tanítómester elhagyja fizikai testét], – feltéve hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követé­sétől megtisztult a szíve – azonnal megjelenik a Felsőlélek. Az őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta is alátámasztja [Madhya-līlā 19.151: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja. Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki taní­ tómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki taní­tómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt gazdagítja a bhaktát lelki szinten.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52

Az Úr kívülről mint lelki tanítómester igazítja helyre a feltételekhez kötött lelkeket:

Bár minőségileg egy az Úrral, az élőlény az anyagi világ szeny­ nyező hatása következtében eltorzult formában nyilvánul meg, és az állítólagos boldogságot és boldogtalanságot emiatt tapasz­ talja az anyagi világban. … Maga az Úr azonban mindig hírt ad Magáról, belülről és kívülről, s ennek az a célja, hogy az élőlény elesett helyzetén javítson. Belülről mint helyhez kötött Paramātmā igazítja helyre a vágyakozó élőlényeket, kívülről pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoz­ tatott írások segítségével teszi ugyanezt.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48

A Legfelsőbb Istenség lelki tanítómesterként belül és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy segítse a feltételekhez kötött lelket:

A Legfelsőbb Istenség Paramātmā arculatában mindenkinek a szí­ vében jelen van, és mindig arra törekszik, hogy rávegye az egyéni lelket: hódoljon meg Neki, és végezzen odaadó szolgálatot. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester. Lelki tanítómesterként belül és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy mindkét oldalról segítse a feltételekhez kötött lelket. A vers emiatt gurumnak nevezi.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.36

Az Úr lelki tanítómesterré válik, hogy hazahívja a feltételekhez kötött élőlényeket:

… az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött lelkeket: külső energiájának segítségével büntet, Ő Maga pedig megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az Úr mint Felsőlélek (Paramātmā) válik lelki tanítómesterré min­ den élőlény szívében, kívül pedig az írások, a szentek és az avató lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.5

A lelki tanítómester a Felsőlélek külső megnyilvánulása:

A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. Ő belülről segít – ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja –, s elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.44

Az Úr belülről világosítja fel a bhaktákat, a lelki tanítómester pedig kívülről:

Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótuszvirág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétséget a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget elűz a bhakta szívéből! Óh, Uram! Te vagy mindenki legfelsőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvilágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit a tudatlanság sötétsége borít.

MAGYARÁZAT: … Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről vilá­gosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát. … A Védák (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.52

Kṛṣṇa a védikus írásokon, az önmegvalósított lelki tanítómesteren és a Felsőlelken keresztül szabadítja fel a feltételekhez kötött lelket:

„Kṛṣṇa a védikus írásokon, a megvalósítást elért lelki tanító- mesteren és a Felsőlelken keresztül oktatja a feledékeny feltételekhez kötött lelket. Általuk a lélek eredeti valójában értheti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ráébredhet, hogy az Úr Kṛṣṇa örökké az Ura, s Ő az, aki kimenti māyā karmai közül. Ezzel valódi tudásra tesz szert feltételekhez kötött életét illetően, és megértheti, hogyan szabadulhat meg.”

MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek, aki megfeled­kezett valódi helyzetéről, a śāstrához, a guruhoz és a szívében rejlő Felsőlélekhez fordulhat segítségért. Kṛṣṇa mindenki szí­vében jelen van mint Felsőlélek. … Kṛṣṇa a śaktyāveśa-avatāra Vyāsadeva alakjában a védikus írásokon keresztül tanítja a feltételekhez kötött lelket. Kívül mint lelki tanítómester jele­nik meg, és neveli őt, hogy ébredjen Kṛṣṇa­tudatára. Amikor a feltételekhez kötött lélekben felébred eredeti Kṛṣṇa­tudata, kiszabadul az anyagi rabságból. Az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége tehát mindig három formában – a szentírásokon, a lelki tanítómesteren és a szívben lakozó Felsőlelken keresztül – nyújt neki segítséget.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.123

Háromféle lelki tanítómester (dīkṣā, śiksā és vartma­pradarśaka)

A háromféle guru meghatározása:

Azt a lelki tanítómestert, aki először világosít fel valakit a lelki életről, vartma-pradarśaka-gurunak nevezik. Az a lelki tanító­mester, aki a śāstrák előírásai szerint avatást ad, a dīkṣā-guru, azt a lelki tanítómestert pedig, aki a fejlődéshez szükséges uta­ sításokkal lát el bennünket, śikṣā-gurunak hívják.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128

Az avató (dīkṣā) és az oktató (śikṣā) guru jellemzése és feladata:

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!

MAGYARÁZAT: … A gurūn szó azért szerepel többes szám­ban, mert bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírások alapján lelki utasítást ad, lelki tanítómesternek tekintendő. Noha mások is segítik a kezdőket útmutatásaikkal, azt a gurut, aki először avat fel valakit a mahā-mantrával, avató lelki tanítómesternek nevezik, azokat a szenteket pedig, akik utasításokat adnak a Kṛṣṇa­tudatban tett fokozatos előrehaladás érdekében, oktató lelki tanítómestereknek hívják. Bár kötelességük eltér a mási­kétól, az avató és az oktató lelki tanítómester egyaránt Kṛṣṇa megnyilvánulása. Egyenrangúak, és azonosak Kṛṣṇával. Fel­adatuk az, hogy hazavezessék a feltételekhez kötött lelkeket, vissza Istenhez.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34

Egy bhaktának csak egy avató lelki tanítómestere, de korlátlan számú oktató lelki tanítómestere lehet:

mantra-guru āra yata śikṣā-guru-gaṇa

tāṅhāra caraṇa āge kariye vandana

Először avató lelki tanítómesterem és valamennyi oktató lelki tanítómesterem lótuszlábának ajánlom tiszteletteljes hódolatomat.

MAGYARÁZAT: … Egy bhaktának csak egy avató lelki tanító­ mestere lehet, mert a szentírások mindenhol tiltják, hogy egynél többet fogadjon el valaki. Azt azonban, hogy hány oktató lelki tanítómesterünk lehet, nem korlátozzák. Általában az a lelki tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35

Kétféle oktató lelki tanítómester:

Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. … Kétféle oktató lelki tanítómester van: a felszabadult lélek, aki teljesen elmerül az odaadó szolgálat meditációjában, valamint az, aki a megfe­ lelő utasításokkal felébreszti a tanítvány lelki tudatát.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47

A tanítvány egyformán imádja a különböző guruit:

Minden dicsőséget Cintāmaṇinak és avató lelki tanítómesteremnek, Somagirinek! Minden dicsőséget oktató lelki tanítómesteremnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki pávatollakat visel koronáján! … (Kṛṣṇa-karṇāmṛta)

MAGYARÁZAT: A [Kṛṣṇa­karṇāmṛta] elején [Bilvamaṅgala Ṭhākura] hódolatát ajánlja különböző guruinak, s érdemes megjegyeznünk, hogy valamennyiüket egyenlően tiszteli. Az első lelki tanítómester, akit megemlít, Cintāmaṇi, aki egyike volt oktató lelki tanítómestereinek, mert ő vezette először a lelki élet ösvényére. Cintāmaṇi egy prostituált volt, akivel Bilva­maṅgala korábban bizalmas kapcsolatban állt. Ő ösztönözte arra, hogy lépjen az odaadó szolgálat útjára, és mivel ő győzte meg arról, hogy adja fel az anyagi létezést, és Kṛṣṇát szeretve igyekezzen elérni a tökéletességet, Bilvamaṅgala először neki ajánlja tiszteletét. Ezután avató lelki tanítómesterének, Soma­girinek ajánlja hódolatát, majd az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének, aki szintén oktató lelki tanítómestere volt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.57

Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana-mohana vigraha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője:

… Śrī Govindajī pontosan úgy cselekszik, mint a śikṣā-guru (az oktató lelki tanítómester). Ő az eredeti tanító, mert Ő adja nekünk az utasításokat és a lehetőséget arra, hogy szolgálhas­ suk. Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana­mohana vigraha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője. Mindkét mūrtit Vṛṇdāvanában imádják.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47

A patha-pradarśaka-guru, a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru meghatározása:

Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta.

MAGYARÁZAT: Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy követi­e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru az, aki később dīkṣā-guruvá válik.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32

Aki nem brāhmaṇa, az lehet dikṣā-guru, śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru:

kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya

yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya

„Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”

MAGYARÁZAT: Ha valaki guru lesz, akkor automatikusan brāhmaṇa válik belőle. A kaszt­guruk néha azt mondják, hogy a yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei guru haya azt jelenti, hogy aki nem brāhmaṇa, az lehet śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru, de avató guru nem. Ezek a kaszt­guruk a születést és a családi köte­ lékeket tekintik a legfontosabb dolognak. A vaiṣṇavák azonban nem fogadják el az öröklődést mint szempontot. A guru szó a vartma-pradarśaka-gurura, a śikṣā-gurura és a dīkṣā-gurura egyformán használható.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128

A lelki tanítómesternek adható tiszteletbeli címek

A lelki tanítómestert gosvāmīnak nevezhetjük:

Aki … képes fegyelmezni az érzékeit, azt gosāñinak vagy go - svāmīnak, az érzékek urának nevezik. Az érzékek fölött lehe­ tetlen uralkodni, ha valaki nem végzi az Úr szolgálatát, ezért a hiteles lelki tanítómester, aki teljesen az irányítása alatt tartja az érzékeit, a nap huszonnégy óráján át az Úr szolgálatába merül, s így gosāñinak vagy gosvāmīnak nevezhetjük.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289

A gosvāmī cím nem szerezhető meg örökléssel, és csak a Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómestert illeti meg:

A gosvāmī címet senki sem örökölheti – csakis a hiteles lelki tanítómesterek nyerhetik el.

Vṛndāvanában hat nagy gosvāmī élt – Śrīla Rūpa, Sanā­tana, Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva, Gopāla Bhaṭṭa és Dāsa Rag­hunātha –, s egyikük sem öröklés útján tett szert a gosvāmī elnevezésre. Valamennyien hiteles lelki tanítómesterek voltak, akik az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén álltak, s ezért nevezték őket gosvāmīnak. Ők alapították Vṛndāvanában az összes templomot, ám később a templomi imádatot a gosvāmīk családos tanítványai vették át, s azóta vált szokássá a gosvāmī cím öröklése. Gosvāmīnak azonban csak azt lehet nevezni, aki hiteles lelki tanítómesterként Śrī Caitanya Mahāprabhu vallá­ sát, a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat terjeszti, és aki tökéletesen az irányítása alatt tartja az érzékeit. Sajnos ez az öröklési rendszer még jelenleg is érvényben van, s mivel az emberek nem ismerik a szó eredetét, ezt a címet legtöbbször helytelenül használják.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289

A lelki tanítómester mint paramahaṁsa:

A lelki tanítómestert, aki teljesen átadja magát az Istenség Leg­ felsőbb Személyiségének, s aki az Úr szolgálatán kívül semmi mást nem tesz, a legkiválóbb paramahaṁsának nevezik. A para- mahaṁsa nem sző terveket saját érzékkielégítésére – egyedül csak az Úr érzékeinek kielégítése érdekli.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289

Az ācāryát paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik:

Mivel [a valódi ācāryát, a világ lelki tanítómesterét] tekin­ tik a legkiemelkedőbb bhaktának, paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik. A ṭhākura egy olyan kitüntető cím, amely a parama-

haṁsákat illeti meg. Aki tehát ācāryaként cselekszik, és az Úr Kṛṣṇa nevének és hírének terjesztésével közvetlenül bemutatja Őt az embereknek, azt szintén paramahaṁsa-ṭhākurának kell nevezni.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.12

A gosāñi és a ṭhākura címek helyes használata:

[Haridāsa Ṭhākura olyan] emelkedett lélek volt, hogy ṭhākurá- nak és gosāñinak szólították. Ezeket a címeket a legfejlettebb vaiṣṇaváknak adományozzák. Gosāñinak általában a lelki taní­ tómestert nevezik, a ṭhākurát pedig a paramahaṁsák, a lelki élet legfelsőbb rendjébe tartozók megszólítására használják.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.165

A jagad-guru jelentése:

Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester. A jagad-gurum szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Kaśyapa Muni nem állította magáról csalárdul, hogy jagad-guru, holott ő valóban az volt, mert Vāsudeva ügyét képviselte. Valójában Vāsudeva a jagad-guru, ahogyan ez a vers egyértelműen kijelenti (vāsudevaṁ jagad-gurum). Aki Vāsudeva utasításait, a Bhagavad-gītāt tanítja, az éppen olyan, mint a vāsudevaṁ jagad-gurum. Ami­ kor azonban egy olyan ember kiáltja ki magát jagad-gurunak, aki nem ezt az utasítást tanítja – úgy, ahogy van –, ezzel csak becsapja az embereket. Kṛṣṇa jagad-guru, és aki Kṛṣṇa tanítá­sait Kṛṣṇa nevében változtatás nélkül tanítja, azt jagad-gurunak tekinthetjük. Aki saját elméleteket talál ki, azt nem fogadhatjuk el; ő csalással lesz jagad-guru.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20

A jagad-guru ismertetőjegyei:

Aki tudja, hogy mi lelki és mi anyagi, valamint semmi sem rendítheti meg lelki helyzetében, az jagad-guruvá, az egész világ lelki tanítómesterévé válhat. Senkiből nem lehet jagad-guru pusztán attól, hogy jagad-gurunak kiáltja ki magát, anélkül hogy ismerné azokat a lényeges elveket, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy valaki jagad-guru legyen. Még olyan emberek is felfuvalkodott sannyāsīkká válnak és jagad-gurunak kiáltják ki magukat, akik azt sem tudják, mi az, hogy jagad-guru, és sohasem beszélnek másokkal. Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez nem tetszett. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, és teljesen képzett a lelki élet terén, jagad-guruvá válhat.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.85

Az aṣṭottara-śata (108) kifejezést azért teszik a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék vele transzcendentális helyzetét:

Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszön­hető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa­tudatossá válik, arról tudhatjuk, hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcen­dentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. … A tiszta oda­adó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, a vasudeva transzcendentális síkján van.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.23

A Prabhupāda szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője:

Prabhu azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, pāda pedig azt, hogy „helyzet”. A vaiṣṇava filozófia szerint a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.69

A Prabhupāda jelentése:

Amikor Pṛthu Mahārāja lelki tudásának (jñāna) és az anyagi vágyakról való lemondásának fokozásával lelki hatalomra tett szert, prabhu, vagyis az érzékei mestere lett belőle (néha gos- vāmīnak vagy svāmīnak is mondják). Ez azt jelenti, hogy az anyagi energia többé nem volt hatással rá. Ha valaki elég erős ahhoz, hogy ellenálljon az anyagi energia befolyásának, akkor prabhunak nevezik. … amikor valaki eléri a teljes önmegvalósí­ tást, és ennek megfelelően is cselekszik, akkor prabhunak lehet nevezni. A lelki tanítómestert „Prabhupādá”­nak szólítják, mert ő egy tökéletesen önmegvalósított lélek. A pāda szó jelen­ tése: „helyzet”, Prabhupāda pedig arra utal, hogy a prabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetébe került, mert az Ő nevében cselekszik. Ha nem prabhu valaki, azaz nem fegyelmezi az érzékeit, akkor nem cselekedhet lelki tanítómesterként, akit a legfelsőbb prabhu, az Úr Kṛṣṇa jogosított fel.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.18

A Prabhu és a Prabhupāda jelentése:

Amikor Kāśī Miśra meghallotta a kérést, így szólt: „Milyen szerencsés vagyok, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu, minden prabhu Ura a házamban fog lakni!”

MAGYARÁZAT: Ebben a versben a prabhupāda szó, ami Śrī Caitanya Mahāprabhura utal, nagyon fontos. Śrīla Bhakti­siddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda ezzel kapcsolatban a következőket jegyzi meg: „Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, és minden szolgája Prabhupādának szólítja. Ez azt jelenti, hogy sok prabhu keres oltalmat lótuszlábánál.” A tiszta vaiṣṇavákat prabhunak szólít­ják – ez a megszólítás illemszabály a vaiṣṇavák között. Amikor sok prabhu talál menedékre egy másik prabhu lótuszlábánál, ez a prabhu elnyeri a Prabhupāda címet. Śrī Nityānanda Prabhut és Śrī Advaita Prabhut szintén Prabhupādának szólítják. Śrī Caitanya Mahāprabhu, Śrī Advaita Prabhu és Śrī Nityānanda Prabhu valamennyien viṣṇu-tattvák, az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége, az Úr Viṣṇu, ezért minden élőlény az Ő lótuszlábuk alatt él. Az Úr Viṣṇu mindenki örök Ura, képviselője pedig az Úr bensőséges szolgája. Az ilyen ember a kezdő vaiṣṇavák lelki tanítómestereként tevékenykedik, ezért ugyanolyan tiszteletre­méltó, mint Śrī Kṛṣṇa Caitanya vagy Maga az Úr Viṣṇu. Ez az oka, hogy Oṁ Viṣṇupādának vagy Prabhupādának szólítják.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.23

A lelki tanítómester által használt dolgok imádandók

A guru és az általa használt dolgok imádandók:

Az Úr Nityānanda Prabhu ekkor arra kérte Govindát, adjon Nekik egy olyan felsőruhát, melyet az Úr viselt, s meg is kapta, amit akart. Nityānanda Prabhu Sārvabhauma Bhaṭṭācārya gondjaira bízta a régi ruhadarabot, amit aztán a Bhaṭṭācārya elküldött a királynak. Amikor a király megkapta a viselt ruhát, éppen úgy kezdte imádni, ahogy az Urat személyesen imádná.

MAGYARÁZAT: … meg kell tanulnunk, hogy imádjunk min­dent, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik. Az Úr Śiva ezt tadīyānāmnak nevezi. A Padma Purāṇa így ír:

ārādhanānāṁ sarveṣāṁ

viṣṇor ārādhanaṁ param

tasmāt parataraṁ devi

tadīyānāṁ samarcanam

„Óh, Devī! Az imádat legkiválóbb formája az Úr Viṣṇu imá­ data. Ennél csak a tadīyának az imádata magasabb rendű, vagyis azoknak a dolgoknak az imádata, melyek Viṣṇuhoz tartoznak.” Śrī Viṣṇu sac-cid-ānanda-vigraha, s ugyanígy Kṛṣṇa legbensőségesebb szolgája, a lelki tanítómester, valamint Viṣṇu minden bhaktája is tadīya. A sac-cid-ānanda-vigrahát, a gurut, a vaiṣṇavákat és az általuk használt dolgokat tadīyáknak kell tekintenünk, melyek kétségtelenül minden élőlény számára imádandók.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.38

A lelki tanítómester által használt eszközök imádandók, és senki másnak nem szabad használnia:

„Most kérlek, ülj le ide, és ebédelj meg!” „Ez a hely imádandó, mert Kṛṣṇa használta” – felelte Caitanya Mahāprabhu.

MAGYARÁZAT: Az etikett megkívánja, hogy senkinek sem szabad használnia azokat az eszközöket, melyeket Kṛṣṇa hasz­ nált. Ugyanígy a lelki tanítómester által használt dolgokat sem szabad senki másnak használnia. Ez így illik. Minden, amit Kṛṣṇa vagy a lelki tanítómester használt, imádandó. Különösen az ülőhelyüket vagy azt a helyet nem szabad használnia senki másnak, ahol esznek. Egy bhaktának nagyon kell ügyelnie erre.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.234

A lelki tanítómester ételmaradékának elfogyasztása áldásos a tanítvány számára

A lelki tanítómester ételmaradéka tisztító hatású:

A rizs, melyet Nityānanda Prabhu eldobott, hozzáért Advaita Ācārya testéhez, aki ekkor úgy gondolta, megtisztult annak az ételmaradéknak az érintésétől, melyet Paramahaṁsa Nityānanda elszórt, s ezért táncra perdült.

MAGYARÁZAT: … A tiszta vaiṣṇavák ételmaradékát mahā- mahā-prasādamnak nevezik. A mahā-mahā-prasādam teljes mértékben lelki, és azonosnak tekintik az Úr Viṣṇuval. Az ilyen étel nem közönséges ételmaradék. A lelki tanítómestert úgy kell elfogadnunk, hogy a paramahaṁsa szinten áll, és nem tartozik a varṇāśrama intézmény hatáskörébe. A lelki tanítómester és a hasonló paramahaṁsák vagy tiszta vaiṣṇavák által hagyott ételmaradékok tisztító hatásúak. Amikor a közönséges emberek megérintik az ilyen prasādamot, elméjük megtisztul, s felemel­kedik a tiszta brāhmaṇák szintjére. Advaita Ācārya viselkedése és kijelentései a közönséges emberek megértését szolgálják, akik nincsenek tudatában a lelki értékek erejének, mivel nem ismerik a hiteles lelki tanítómester és a tiszta vaiṣṇava által hagyott ételek hatalmát.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 3.96

A lelki tanítómester ételmaradéka prasādaként elfogyasztható:

Csak olyan étel maradékait szabad elfogyasztani, amit előzőleg felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak, vagy amit szent életű emberek – legfőképpen a lelki tanítómester – hagytak meg.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.8-10

Amikor a lelki tanítómestert is meg lehet tagadni

Amikor az ember megtagadhat egy gurut:

Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Óh, Parīkṣit király! Amikor lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:

MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meg­jegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki taní­tómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a köte­lessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Bhāg. 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājá­nak, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómes­tere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.

Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy ilyen csaló gurut fogadott el, el kell utasítania őt. … Śrīla Jīva Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell tagadnia, és egy megfelelő, hiteles gurut kell elfogadnia.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1

A lelki tanítómestert is el lehet utasítani, ha nem méltó a rangjára:

Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet uta­ sítani, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesí­ tésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.43

Az ember megtagadhatja elbukott tanítóját:

A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.5

Hamis lelki tanítómesterek

A feltételekhez kötött léleknek sem anyagi, sem lelki haszna nem származik abból, hogy hamis guruhoz fordul:

A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű folyóba – az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem a jövőben.

MAGYARÁZAT: Mindig akadnak csalók, akik saját utat talál­nak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál­sannyāsīkhoz és -yogīkhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvész­kednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elké­pesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta csalás nagyon jellemző a Kali­yugára. … Egy olyan guruhoz kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért foly­tatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmu­tatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. … Az ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a sza­vakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlá­ bának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.13

Mivel az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, kapnak egy csaló gurut:

Riporter: Engem az aggaszt komolyan, hogy amióta pár éve ide­jött Angliába az egyik indiai jógi, akiről sokan akkor hallották először a „guru” szót, hirtelen tömegesen bukkannak fel guruk a semmiből. Néha az az érzésem, hogy nem is mind olyan hite­les, mint amilyennek lenniük kellene. Nem kéne figyelmeztetni a lelki életet fontolgató embereket, hogy mielőtt elszegődnek hozzá tanulni, ellenőrizzék a gurujuk hitelességét? Śrīla Prabhupāda: De igen. Természetesen gurut keresni nagyon szép dolog, de ha olcsó gurura vágyunk, vagy azt akarjuk, hogy becsapjanak minket, rengeteg csaló guru akad az utunkba. Ám ha őszinték vagyunk, megtaláljuk a hiteles gurut. Mivel az emberek mindent nagyon olcsón akarnak megkapni, becsapják őket. Mi arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, a szerencsejátéktól, valamint a kábító – és mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt hiszik, ez túl nagy kérés – csak nyűg nekik. De mihelyt azzal kecsegteti őket valaki, hogy azt csinálnak, amit akarnak, lehet az a legnagyobb őrültség, csak fogadjanak el tőle egy mantrát – az tetszeni fog nekik. A lényeg az, hogy az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar vállalni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra való, de senki nincs felkészülve rá. Ezért jönnek a csalók, akik azt mondják: „Nem kell lemondást végezni. Tégy bármit, amit akarsz. Csak fizess, és én adok neked egy mantrát, amivel fél év alatt Isten lehetsz.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy becsapják, a csalók jönni fognak. Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan vágyik arra, hogy ráleljen a lelki életre, de végül hamis guruba botlik? Śrīla Prabhupāda: Ha csak alapműveltséget akar szerezni valaki, arra is rengeteg időt, energiát és szellemi munkát kell rááldoznia. A lelki élethez ugyanilyen komolyság szükséges. Hogy van az, hogy pár csodamantrával valaki Istenné válhat fél év alatt? Hogy akarhat ilyet valaki? Valójában azt akarja, hogy becsapják. … Riporter: Mégis mit gondol, hány embert csaptak be csaló guruk?

Śrīla Prabhupāda: Gyakorlatilag mindenkit. [nevetés] Meg se kell számolni. Mindenkit.

Riporter: Az bizony több ezer ember.

Śrīla Prabhupāda: Több millió. Milliókat csaptak be, mert az emberek azt akarták, hogy becsapják őket. Isten mindentudó. Látja, hogy mire vágyunk. A szívünkben lakik, és ha azt akar­ juk, hogy becsapjanak minket, küld nekünk egy csalót.

Riporter: Amikor ön azt mondja, sokan azt szeretnék, hogy becsapják őket, arra gondol, hogy a legtöbben ugyanúgy élvezni akarják tovább az életet, mind addig, de közben már mantrákat zengve, virággal a kezükben lelki életet is élnének? Ezt jelenti az „azt szeretnék, hogy becsapják őket”?

Śrīla Prabhupāda: Igen. Olyan ez, mint ha a beteg azt mon­ daná: „Továbbra is beteg maradok, de ugyanakkor egészséges is leszek.” Ez ellentmondás. Az első követelmény, hogy az ember műveltséget szerezzen a lelki életben. A lelki élet nem olyan dolog, amit valaki képes megérteni néhány percnyi beszélgetés­ ből. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, csak nem érdekli az embereket. Ez a probléma. A Śrīmad­Bhāgavatam például egy hosszú olvasmány, de ha belefogunk, napokba is telhet, mire akár csak egyetlen sorát megértjük. A Bhāgavatam Istent írja le, az Abszolút Igazságot, de ez nem érdekel senkit. Ha meg valaki véletlenül egy kicsit is érdeklődik a lelki élet iránt, rögtön valami azonnalit és olcsót akar. Ezért csapják be. Az emberi élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus civilizáció útja. A védikus időkben a fiúkat brahmacārīként nevelték, és egészen huszonöt éves korukig nem élhettek nemi életet. Hol van most ilyen nevelés? A brahmacārī az a tanuló, aki teljes cölibátusban él, és a gurukulában [a lelki tanítómes­ter iskolájában] engedelmeskedik a guru utasításainak. Ehhez képest most iskolában és egyetemen tanítják a szexet, egészen kis kortól, és a fiatalok tizenkét-­tizenhárom évesen már szexu­ális életet élnek. Hogy fér ez össze a lelki élettel? A lelki élet önként vállalt lemondásokat jelent Isten elérése érdekében. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az avatott tanítványaink ne éljenek tiltott szexuális életet, ne egyenek húst, ne játsszanak szerencsejátékot és ne fogyasszanak mámorítószereket. E kor­ látozások nélkül egyetlen „jógameditáció” vagy úgynevezett lelki folyamat sem lehet hiteles. Ezek nélkül csupán csalók és becsapottak közötti üzlet az egész.

Az önmegvalósítás tudománya

A lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna, ha azért, hogy az irányításunk alatt tartsuk, egy alkalmatlan lelki tanítómestert fogadunk el:

… a lelki életet nem őszintén gyakorlók néha olyan lelki tanító­ mestert fogadnak el, aki még arra sem alkalmas, hogy tanítvány legyen, s ezt azért teszik, mert az irányításuk alatt akarják tar­tani. Ennek semmi haszna a lelki megvalósítás szempontjából.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72

A feltételekhez kötött, vak lelkek, akik nem ismerik az élet célját, hamis gurut fogadnak el maguknak:

acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas

tathā janasyāviduṣo ‘budho guruḥ

Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. …

MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül sze­gényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz­e valakit guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.8]. Minden aranybányát az Istenség Leg­felsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem ismerik az élet célját.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.50

A hamis lelki tanítómestereket csak az anyagi világ érdekli, és félrevezetnek számtalan vak követőt:

Akiket az anyagi élet élvezetének tudata erősen fogva tart, és akik ezért vezetőjükként vagy gurujukként egy hasonlóan vak, a külső érzéktárgyakhoz ragaszkodó embert fogadtak el, nem érthetik meg, hogy az élet célja az, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez, és szolgáljuk az Úr Viṣṇut. Ahogyan a vak vezette világtalan ember letér a helyes útról, s az árokba esik, úgy azt, aki anyagi ragaszkodással van teli, s akit szintén olyasvalaki vezet, aki ragaszkodik az anyagi világhoz, a gyümölcsöző tettek rettentő erős kötelei kötözik meg, s tovább folytatja a materialista életet, a háromféle gyötrelemtől szenvedve.

MAGYARÁZAT: …[A hamis] lelki tanítómestereket egyál­talán nem érdekli Viṣṇu – egyedül anyagi sikerekre vágynak (bahir-artha-māninaḥ). A bahiḥ szó jelentése „külső”, az artha szóé „érdek”, a māninaḥ pedig azt jelenti, hogy „nagyon komo­lyan venni”. A lelki világot szinte senki sem ismeri. A materi­alisták tudása az anyagi világ négybillió mérföldes határaira korlátozódik, ami a teremtésnek a sötét régióját alkotja, és nem tudják, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ. Ha valaki nem az Úr híve, nem értheti meg, hogy a lelki világ létezik. Azo­kat a gurukat, tanítókat, akiket csak az anyagi világ érdekel, ez a vers andhának, vaknak nevezi. Az ilyen vakok vezethetnek sok másik világtalan követőt, akik nem rendelkeznek valódi tudással az anyagi feltételekről, de a Prahlāda Mahārājához hasonló bhakták nem fogadják el őket. E vak tanítókat, akiket csupán a külső, anyagi világ érdekel, örökre az anyagi természet erős béklyói láncolják le.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31

A hamis guruk anyagi gyarapodásra tanítják tanítványaikat, így azok tovább folytatják anyagi létüket:

Az a materialista guru, aki csupán a nevében guru, materialista tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább folytatja anyagi létét a tudatlanságban. …

MAGYARÁZAT: Az állítólagos guruk az anyagi nyereség reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa sze­rint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielé­gítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.51

Sok állítólagos svāmī és yogī esik áldozatául a nőknek, melynek következtében nem tudnak segíteni másoknak, hogy átkeljenek a tudatlanság óceánján:

Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelés­ ben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudat­ lanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyā- nak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket az óceán cápái.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.40

Egy sannyāsīnak (lelki tanítómesternek) nem szabad az anyagi nyereség ígéretével tanítványokat toboroznia:

Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az embereket, hogy sok tanítványa legyen…

MAGYARÁZAT: A magukat svāmīknak és yogīknak nevező emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi csábítással tanítványokat toboroznia.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.8

A szélhámos guruk Istennek kiáltják ki magukat:

A világon rengeteg a szélhámos guru, akik a saját véleményüket hangoztatják, de mi próbára tehetünk minden szélhámost. Egy szélhámos guru mondhatja: „én vagyok Isten”, vagy „mindenki Isten”. Rendben van, de akkor lássuk, hogyan határozza meg a szótár „Istent”. A szótár meghatározásában az „Isten” szó általában a Legfelsőbb Lényre utal. Ezt a meghatározást kérjük számon az önjelölt gurutól: „Te vagy a Legfelsőbb Lény?” Ha értetlenkedik, adjuk meg neki a „legfelsőbb” jelentését. Erről minden szótárban az áll, hogy a „legfelsőbb” a „legfőbb tekin­ télyt” jelenti. Kérdezzük meg tőle: „Te vagy a legfőbb tekin­ tély?” Erre már a szélhámos guru nem tud mit mondani, hiába nevezi magát Istennek. Isten a Legfelsőbb Lény és a legfelsőbb tekintély. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mégis rengeteg guru­isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsőbb­ nek kiáltja ki magát. Az ilyen szélhámosok nem tudnak segíteni abban, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezés sötétségéből, és nem világítják be a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.

Az önmegvalósítás tudománya

A személytelen filozófiát hirdető, csaló lelki tanítómesterek Śrī Kṛṣṇának adják ki magukat, és ezzel félrevezetik tanítványaikat:

… a tanítványnak a lelki tanítómestert mindig mint Śrī Kṛṣṇa megnyilvánulását kell tisztelnie, ugyanakkor azonban azt sem szabad elfelejtenie, hogy a lelki tanítómester soha nincs felhatal­mazva arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseit utánozza. A csaló lelki tanítómesterek annak érdekében, hogy visszaélje­nek tanítványaik érzelmeivel, Śrī Kṛṣṇával minden tekintetben azonosnak tüntetik fel magukat. Az ilyen személytelen filozófiát hirdetők azonban csak félrevezetik követőiket, mert végső cél­juk az, hogy eggyé váljanak az Úrral. Ez ellenkezik az odaadás gyakorlatának elveivel.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

Az önjelölt, csaló lelki tanítómesterek azt tanítják, hogy minden út ugyanahhoz a célhoz vezet:

Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.

MAGYARÁZAT: … az imádatra jellemző kötőerőtől függően az ember eltérő eredményeket érhet el. Ha a Legfelsőbb Urat imádjuk, biztos, hogy eljutunk Hozzá örök birodalmába. Ha a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent, kétségtelenül az ő bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk maradni ezen a nyomorult bolygón, tervezőbizottságainkkal és rövidlátó politikai megoldásainkkal együtt, ezt is minden további nélkül megtehetjük.

Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akár­hogyan cselekszünk, akárkit imádunk, végül ugyanazt a célt érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt „lelki tanítómesterek” állnak elő, akik nem követik a param- parāt, a tanítványi láncolat hiteles rendszerét. Egy hiteles lelki tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz a célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta módon, imádja akár a félisteneket, akár a Legfelsőbbet vagy

bárki mást. A legegyszerűbb ember is könnyen megértheti, hogy csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki Kalkuttáig vett jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek azonban azt állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsőbb célhoz. Ezek a világias és megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt elbűvölnek, akik aztán roppant büszkék lesznek a saját maguk által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai azonban nem igazolják ezeket az ígéreteket.

Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra

Ebben a Kali-korban a guruk fölösleges zavart keltenek azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a hiteles védikus írásokat:

śruti-smṛti-purāṇādi-

pañcarātra-vidhiṁ vinā

aikāntikī harer bhaktir

utpātāyaiva kalpate

„Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen kívül hagyja a hiteles védikus írásokat, például az Upaniṣa- dokat, a Purāṇákat és a Nārada-pañcarātrát, csupán fölösle­ ges zavart okoz a társadalomban.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.101) Akik a tudás rendkívül fejlett szintjén állnak, valamint a jóság kötőerejében vannak, követik a śruti, a smṛti és a többi vallásos szentírás, köztük a pāñcarātrikī-vidhi védikus utasítá­ sait. Ha az ember nem érti meg ezen az úton az Istenség Legfel­ sőbb Személyiségét, csupán zavart okoz. Ebben a Kali­korban nagyon sok guru tűnt fel, de mivel nem követik a śruti-smṛt i-purāṇādi-pañcarātrika-vidhit, rendkívül megzavarják a vilá­ got az Abszolút Igazság megértésével kapcsolatban. Akik azon­ ban egy megfelelő lelki tanítómester vezetésével követik ezt a pañcarātrikī-vidhit, azok megérthetik az Abszolút Igazságot.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.12.10

Azok az álhívők, akik nem rendelkeznek tudással és nem vál- tak közömbössé az anyagi ügyek iránt, ellenben lelki tanító- mesternek és ācāryának állítják be magukat, pokolra jutnak:

A tudatlan álhívők és azok, akik másokat vagy magukat inkar­nációnak kiáltják ki, és ezzel közvetlenül megszegik a Védák előírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb régi­óiba kerüljenek, mert félrevezetik követőiket. … Az álhívőknek nincs tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik, hogy a vallásos elvek köntö­sébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is az anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos érzelmeket színlelve úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát követik el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szerető hívének állítják be magukat. Akik ily módon megszegik a vallás elveit, azok nem tisztelik a hiteles ācāryákat, a szent tanítókat, akik szigorúan a tanítványi láncolatot képviselik. … hogy félrevezessék az egyszerű embert, saját magukat kiáltják ki „ācāryának”, holott egyáltalán nem követik az ācāryák elveit.

Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb ele­mei. Mivel az állami vezetés nem vallási alapokon nyugszik, a törvény nem bünteti meg őket. A Legfelsőbb törvénye alól azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelműen kijelenti a Bhagavad-gītāban, hogy azokat az irigy démonokat, akik vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsöté­ tebb bugyrába veti (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 16.19–20). A Śrī Īśopaniṣad megerősíti, hogy ezek a csaló vallási veze­tők, miután befejezték guru­vállalkozásukat, amit egyedül az érzékkielégítés kedvéért űztek, az univerzum legszörnyűbb régiójába kerülnek.

Śrī Īśopaniṣad Tizenkettedik mantra

Még ha valaki hamis guruba botlik is egy időre, ha őszinte, Krisna elvezeti őt egy hiteles guruhoz:

Riporter: Megkeresték önöket olyanok, akiknek már volt dol­guk csaló gurukkal? Śrīla Prabhupāda: Igen, sokan. Riporter: A lelki életük is kárát vallotta a hamis guruknak? Śrīla Prabhupāda: Nem, ők igazi istenkeresők voltak, ami az alkalmasságuk jele. Isten mindenki szívében jelen van, és mihelyt valaki komolyan keresni kezdi Őt, segít neki, hogy hiteles gurut találjon.

Az önmegvalósítás tudománya

Jézus Krisztus mint lelki tanítómester:

A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti, hogy az Isten­tudat minden hiteles képviselőjének rendelkeznie kell a titikṣā (türelem) és a karuṇā (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus Krisztus jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türel­ mes volt, hogy még akkor sem ítélt el senkit, amikor keresztre feszítették. Emellett olyan együttérző volt, hogy Istenhez imád­ kozott, bocsásson meg azoknak az embereknek, akik meg­ próbálják megölni. … Egy vaiṣṇava boldogtalan, ha mások szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus, hogy keresztre feszítsék – hogy megszabadítson másokat a szenvedés­ től. Ám a követői olyan hűtlenek, hogy elhatározták: „Hadd szenvedjen értünk Krisztus, mi folytatjuk a bűnös tetteinket.” Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisz­ tus, mi olyan gyengék vagyunk, nem tudunk felhagyni bűnös tetteinkkel. Kérlek, szenvedj értünk!”

Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követői most úgy döntöttek, mégis ölnek, és sorra nyitják a hatalmas, modern, tudományosan megtervezett vágóhidakat. „Ha ez bűnös dolog, Krisztus majd szenved értünk” – érvelnek. Ez a lehető leggya­lázatosabb gondolat.

Krisztus átvállalhatja azokat a szenvedéseket, amelyeket a hívei a múltbeli bűneikkel vontak magukra. Ám a híveknek ehhez előbb ki kell józanodniuk: „Miért Jézus Krisztus szen- vedjen az én bűneimért? Fel kell hagynom a bűnös cseleke- detekkel.”

… Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt – Isten fia, Isten képviselője. Nem volt semmi hibája. Mégis keresztre feszí­ tették. Az Isten­tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul keresztre feszítették – olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni a tanításait. Mi azonban elismerjük Őt, és minden tiszteletet megadunk neki, Isten képviselőjének.

Természetesen a Krisztus által terjesztett üzenet csak arra a korra, helyre és országra vonatkozott, és csak az emberek bizonyos csoportjának szólt. Krisztus azonban minden kétsé­ get kizáróan Isten képviselője. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus Krisztust, és a hódolatunkat ajánljuk neki.

Egyszer Melbourne­ben keresztény papok egy csoportja látogatott meg. Azt kérdezték, mi a véleményem Jézus Krisz­tusról. Azt válaszoltam nekik: „Ő a mi gurunk. Az Isten-tudatot prédikálta, ezért a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyra értékelték.

Valójában mindenkit gurunak kell tekinteni, aki Isten dicső­ségét hirdeti. Jézus Krisztus olyan nagyszerű személyiség! Nem szabad azt gondolnunk róla, hogy közönséges emberi lény. A szentírások szerint, aki a lelki tanítómestert közönséges embernek tartja, annak démoni a mentalitása. Ha Jézus Krisz­tus közönséges ember lett volna, nem tudta volna hirdetni az Isten­tudatot.

Az önmegvalósítás tudománya

A lelki tanítómester fizikai eltávozása

Amikor a lelki tanítómester elhagyja testét, a tanítványnak sírnia kell:

Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyászolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül hullottak, és keservesen zokogott.

MAGYARÁZAT: A királynő jelképesen a király tanítványa. Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítvány­ nak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király elhagyja a testét.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47

A tanítvány meggyászolja a lelki tanítómester eltávozását:

Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és szeméből patakzott a könny.

MAGYARÁZAT: Ahogy az odaadó feleséget lesújtja, ha eltá­ vozik a férje, a tanítvány hasonlóan gyászol, ha a lelki tanító­ mester eltávozik.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.49

Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta irányítását – amennyiben tisztaszívű – azonnal átveszi a Felsőlélek:

… Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasí­tásokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhas­son a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélek­től kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: tár­sulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében.

… Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül min­dig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya- caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti- latā-bīja. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 19.151] Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad- prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52

Az eltávozott lelki tanítómester testét sohasem hamvasztják el:

A lelki tanítómester, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti-vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozá­suk után sohasem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.

Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20

A tökéletes tanítványok megpróbálják helyreállítani a lelki tanítómester eltávozásával felborult rendet oly módon, hogy őszintén követik az utasításait:

… valahányszor egy ācārya az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének vagy az Ő képviselőinek a felsőbbrendű rendeleteit követve alászáll, megalapozza a vallás elveit. … Sajnos az ācārya eltávozása után a szélhámosok és az abhakták kihasz­nálják a helyzetet, és svāmīknak, yogīknak, jótékony emberba­rátoknak kiadva magukat nyomban olyan elveket próbálnak bevezetni, melyek nem hitelesek. … Az ācārya, a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője lerakja ezeknek az elveknek az alapjait, de eltávozása után újra felborul a rend. Az ācārya tökéletes tanítványai megpróbálnak enyhíteni a helyzeten azzal, hogy őszintén követik a lelki tanítómester utasításait.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.48

Egyéb utasítások

A lelki tanítómester vezetésével az egész világ lelki birodalommá válhat:

Az emberi energiának az Úr szolgálatában történő alkalmazása a felszabadulás felé vezető ösvényt jelenti. Az egész kozmikus teremtés egyszerre azonossá válik az Úrral, amint a hiteles lelki tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez szolgá­latot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a művészetét, hogyan lehet mindent az Úr dicsőítésére használni, s ezért az ő irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr szolgájának isteni kegyéből.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23

Sok ezer lelki tanítómesterre van most szükség, hogy a Kṛṣṇa-tudat tudománya elterjedjen az egész világon:

Senki sincs tehát kirekesztve – bárki lehet lelki tanító­mester, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, amelynek lényegét a Bhagavad-gītāban találjuk meg. Ez az egyetlen szükséges tulajdonság. Most ezer és ezer lelki tanítómesterre van szükség, hogy szerte a világon elterjesszék ezt a nagyszerű tudományt.

… minden élőlénynek – Brahmātól, a legfőbb félistentől kezdve a legkisebb hangyáig – joga van használni a természet kincseit. Nārada Muni kihangsúlyozza, hogy annyit vehetünk el ezekből a kincsekből, amennyire csak szükségünk van, de ha annál többet akarunk, akkor tolvajokká válunk. … A tökéletes lelki kommunizmus az, ha tudjuk, hogy minden Istené, s ha ismerjük Kṛṣṇa tudományát, könnyedén átszelhetjük a jogtalan birtoklás tudatlanságát.

Valójában tudatlanságunk miatt szenvedünk. A bíróságon a tudatlanság nem mentség, s akkor is megbüntetnek, ha azt mondjuk a bírónak, hogy nem ismertük a törvényt. … A világon senki sem tudja ezt, ezért sok ezer olyan ember kell, aki Kṛṣṇa tudományát tanítja. Jelenleg óriási szükség van erre a tudásra.

Rāja-vidyā: a bölcsesség királya

A Kṛṣṇa-tudat teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll:

A Kṛṣṇa­tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak három általános energiája van: a külső energia, a belső energia és a határenergia. Határenergiának az élőlényeket nevezik, míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a külső – anyagi – energia működése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a belső energia megnyilvánulása. Amikor az alsórendű, külső energia befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett élőlények anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a belső, lelki energia hatására cselekszenek, tevékenységüket Kṛṣṇa­tudatnak neve­ zik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy bhakták min­ dent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi energia bűvöletében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, Kṛṣṇa­tudatban hajtunk végre, közvetlenül a lelki energia irá­ nyítása alatt áll. Az energiát más szóval erőnek nevezhetjük. Ezt az erőt a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegye lelkivé teheti.

Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában az Úr Caitanya kijelenti, hogy az az ember, aki Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, nagyon sze­ rencsés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kṛṣṇától megkapja azt az intelligenciát, amelynek a segítségével találkozhat egy hiteles lelki tanítómesterrel, s aztán a lelki tanítómester kegyé­ ből a Kṛṣṇa­tudat fejlett szintjére emelkedhet. A Kṛṣṇa­tudat tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll, és semmi köze az anyagi világhoz.

Az odaadás nektárja

A lelki tanítómester és a śāstra irányításával végzett odaadó szolgálat, illetve Kṛṣṇának a lelki világban végzett odaadó szolgálat egy és ugyanaz; az egyedüli különbség csupán az, hogy míg az előbbi éretlen, az utóbbi érett:

… a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálat­tal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcso­latban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányítá­sával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvet­lenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis a bhakták társaságában lehet eljutni.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.9.11