HU/BG 7

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HETEDIK FEJEZET: Az Abszolútról szóló tudás

HATODIK FEJEZET - NYOLCADIK FEJEZET

Śrīla Prabhupāda magyarázatai a megfelelő vers számára történő kattintás után érhetőek el.

1. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Halld most, ó, Pṛthā fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségektől mentesen, ha tudatodat Bennem elmerítve, elmédet Rám szögezve gyakorlod a yogát!

2. vers: Most teljességében átadom neked a jelenségvilágra vonatkozó és a lelki tudományt; ha ezeket megérted, nem lesz már semmi, amit tudnod kellene.

3. vers: Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.

4. vers: Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego – e nyolc együtt képezi az Én különálló anyagi energiáimat.

5. vers: Ó, erős karú Arjuna, ezeken kívül van egy másik, felsőbbrendű energiám is: az élőlények, akik kihasználják az anyagi, alsóbbrendű természet forrásait.

6. vers: Minden teremtett lénynek ez a két természet a forrása. Tudd meg, hogy Én vagyok az eredete és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek ebben a világban.

7. vers: Ó, gazdagság meghódítója, nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam! Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.

8. vers: Ó, Kuntī fia! Én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az oṁ szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, a képesség az emberben.

9. vers: Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, minden élő élete és minden aszkéta vezeklése.

10. vers: Ó, Pṛthā fia, tudd meg hát, hogy Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága!

11. vers: Ó, Bhāraták ura [Arjuna]! Én vagyok a szenvedély és vágy nélküli erő az erősekben, és Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel.

12. vers: Tudd meg, hogy mindegyik létállapot az Én energiám által nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Bizonyos értelemben Én vagyok minden, mégis független vagyok. Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői, mivel azok – épp ellenkezőleg – Bennem vannak.

13. vers: A három kötőerőtől [a jóságtól, a szenvedélytől és a tudatlanságtól] megtévesztett világ nem ismer Engem, aki a kötőerők felett állok és kimeríthetetlen vagyok.

14. vers: Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.

15. vers: Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s azok, akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.

16. vers: Ó, Bhāraták legjobbja! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó szolgálatomhoz: a szenvedő, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.

17. vers: Ezek közül a teljes tudással rendelkező a legjobb, aki mindig a tiszta odaadó szolgálatba merül, mert nagyon kedves vagyok neki, és ő is kedves Nekem.

18. vers: Ezek a bhakták kétségtelenül mind nemes lelkek, de aki a Rólam szóló tudással rendelkezik, arra úgy tekintek, mint saját magamra. Transzcendentális szolgálata által biztosan elér Engem, a legfelsőbb, legtökéletesebb célt.

19. vers: Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.

20. vers: Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.

21. vers: Felsőlélekként mindenki szívében ott lakozom. Amint valaki egy félistent kíván imádni, Én megszilárdítom hitét, hogy átadhassa magát annak az istenségnek.

22. vers: Ilyen hittel megáldva egy bizonyos félisten imádatára törekszik, s vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat megadja.

23. vers: A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei korlátozottak és mulandók. A félistenek imádói a félistenek bolygóira kerülnek, bhaktáim azonban végül az Én legfelsőbb bolygómra jutnak.

24. vers: Az ostobák, akik nem ismernek Engem tökéletesen, azt hiszik, hogy Én, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, korábban személytelen voltam, és csak most öltöttem fel ezt a személyiséget. Csekély tudásuk miatt nem ismerik felsőbb természetemet, mely elpusztíthatatlan és mindenek fölött való.

25. vers: Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek előtt. Számukra rejtve maradok belső energiám által, így nem tudják, hogy megszületetlen és tévedhetetlen vagyok.

26. vers: Ó, Arjuna! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként Én tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s ami a jövőben történni fog. Az összes élőlényt is ismerem, Engem azonban nem ismer senki.

27. vers: Ó, Bharata leszármazottja, ó, ellenség legyőzője! Minden élőlény illúzióba születik, megzavarodva a vágyból és a gyűlöletből eredő kettősségektől.

28. vers: Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életeikben, s akik teljes mértékben beszüntették a bűnös tetteket, azok megszabadulnak az illúzió ellentétpárjaitól, és nagy elszántsággal szolgálnak Engem.

29. vers: Az okos emberek, akik igyekeznek megszabadulni az öregségtől és a haláltól, Nálam keresnek menedéket odaadó szolgálatukban. Ők valójában Brahman, mert mindent tudnak a transzcendentális tettekről.

30. vers: Akiknek tudata teljesen elmerül Bennem, akik úgy ismernek Engem, a Legfelsőbb Urat, mint az anyagi megnyilvánulás, a félistenek és valamennyi áldozati folyamat irányító elvét, azok képesek megérteni és megismerni Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét még a halál pillanatában is.

HATODIK FEJEZET - NYOLCADIK FEJEZET