HU/BG 14.2

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - TIZENNEGYEDIK FEJEZET: Az anyagi természet három kötőereje

BG 14.1 - BG 14.3

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

2. VERS

इदं ज्ञानमुपाश्रित्य मम साधर्म्यमागताः ।

सर्गेऽपि नोपजायन्ते प्रलये न व्यथन्ति च ॥२॥

idaṁ jñānam upāśritya

mama sādharmyam āgatāḥ

sarge ’pi nopajāyante

pralaye na vyathanti ca

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

idam – ehhez; jñānam – a tudáshoz; upāśritya – folyamodva; mama – Enyém; sādharmyam – ugyanazt a természetet; āgatāḥ – elérve; sarge api – még a teremtésben; na – sohasem; upajāyante – születnek; pralaye – a megsemmisülésben; na – sem; vyathanti – zavarodnak meg; ca – szintén.

FORDÍTÁS

E tudás biztos ismeretében az ember transzcendentális természetre tehet szert, ami az Én természetemhez hasonló. Így nem születik meg az újabb teremtéskor, s az anyagi világ megsemmisülése sem fogja megzavarni.

MAGYARÁZAT

A tökéletes transzcendentális tudás elsajátítása után az ember olyan természetre tesz szert, mint amilyennel az Istenség Legfelsőbb Személyisége rendelkezik, s megszabadul az ismétlődő születéstől és haláltól. Az egyéni lélek azonban még ezek után sem veszíti el önazonosságát. A védikus írások szerint a lelki világ transzcendentális bolygóit elérő felszabadult lelkek örökké a Legfelsőbb Úr lótuszlábát szolgálják transzcendentális szeretettel. Láthatjuk tehát, hogy a bhakták még a felszabadulásuk után sem veszítik el egyéni önazonosságukat.

Bármilyen ismeretre teszünk szert az anyagi világban, azt általában az anyagi természet három kötőereje szennyezi be. Transzcendentálisnak azt a tudást nevezik, ami mentes az efféle szennyeződéstől. Ha valaki elsajátítja ezt a transzcendentális tudást, azonnal ugyanarra a szintre kerül, amelyen a Legfelsőbb Személy áll. Akik semmit sem tudnak a lelki világról, azok azt mondják, hogy miután az ember megszabadult az anyagi test anyagi tetteitől, lelki lénye minden formát és változatosságot nélkülözni fog. A lelki világot azonban az anyagihoz hasonlóan változatosság jellemzi. Akik ezt nem tudják, azok azt hiszik, hogy a lelki lét tökéletes ellentéte az anyagi változatosságnak. A valóságban azonban az élőlénynek a transzcendentális világban lelki teste van, amivel lelki tetteket hajt végre. Ezt a lelki helyzetet odaadó életnek nevezik. Arról a világról azt mondják, hogy mentes az anyagi szennyeződéstől, s hogy az élőlény ott természetét tekintve egyenlő a Legfelsőbb Úrral. Ahhoz, hogy erre a tudásra valaki szert tegyen, valamennyi lelki tulajdonságot ki kell fejlesztenie magában. E tulajdonságok birtokában az élőlényt többé nem befolyásolja az anyagi világ teremtése vagy megsemmisülése.

BG 14.1 - BG 14.3