HU/BG 14.22-25

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - TIZENNEGYEDIK FEJEZET: Az anyagi természet három kötőereje

BG 14.21 - BG 14.26

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

22-25. VERS

श्रीभगवानुवाच ।

प्रकाशं च प्रवृत्तिं च मोहमेव च पाण्डव ।

न द्वेष्टि सम्प्रवृत्तानि न निवृत्तानि काङ्क्षति ॥२२॥

उदासीनवदासीनो गुणैर्यो न विचाल्यते ।

गुणा वर्तन्त इत्येवं योऽवतिष्ठति नेङ्गते ॥२३॥

समदुःखसुखः स्वस्थः समलोष्टाश्मकाञ्चनः ।

तुल्यप्रियाप्रियो धीरस्तुल्यनिन्दात्मसंस्तुतिः ॥२४॥

मानापमानयोस्तुल्यस्तुल्यो मित्रारिपक्षयोः ।

सर्वारम्भपरित्यागी गुणातीतः स उच्यते ॥२५॥

śrī-bhagavān uvāca

prakāśaṁ ca pravṛttiṁ ca

moham eva ca pāṇḍava

na dveṣṭi sampravṛttāni

na nivṛttāni kāṅkṣati

udāsīna-vad āsīno

guṇair yo na vicālyate

guṇā vartanta ity evaṁ

yo ’vatiṣṭhati neṅgate

sama-duḥkha-sukhaḥ sva-sthaḥ

sama-loṣṭāśma-kāñcanaḥ

tulya-priyāpriyo dhīras

tulya-nindātma-saṁstutiḥ

mānāpamānayos tulyas

tulyo mitrāri-pakṣayoḥ

sarvārambha-parityāgī

guṇātītaḥ sa ucyate

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; prakāśam – ragyogást; ca – és; pravṛttim – vonzódást; ca – és; moham – illúziót; eva ca – is; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia; na dveṣṭi – nem gyűlöl; sampravṛttāni – ha jelen vannak; na nivṛttāni – ha nincsenek jelen; kāṅkṣati – vágyakozik; udāsīna-vat – mintha semleges lenne; āsīnaḥ – helyzetű; guṇaiḥ – a kötőerők által; yaḥ – aki; na – sohasem; vicālyate – zaklatott lesz; guṇāḥ – a kötőerők; vartante – hatnak; iti evam – ezt tudva; yaḥ – aki; avatiṣṭhati – marad; na – sohasem; iṅgate – meginog; sama – egyenlően; duḥkha – a boldogtalanságban; sukhaḥ – és a boldogságban; sva-sthaḥ – az önvalóba merülve; sama – ugyanúgy; loṣṭa – földröggel; aśma – kővel; kāñcanaḥ – arannyal; tulya – egyenlően; priya – a kedvesekkel; apriyaḥ – és a nemkívánatosakkal; dhīraḥ – szilárd; tulya – egyenlő; nindā – szégyenben; ātma-saṁstutiḥ – és dicsőségben; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és becsmérlésben; tulyaḥ – egyenlő; tulyaḥ – egyenlő; mitra – barátoknak; ari – és ellenségeknek; pakṣayoḥ – a csoportjaihoz; sarva – minden; ārambha – törekvésről; parityāgī – lemondó; guṇa-atītaḥ – transzcendentális az anyagi természet kötőerőihez képest; saḥ – ő; ucyate – mondják.

FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Ó, Pāṇḍu fia! Aki nem gyűlöli a ragyogást, a ragaszkodást s az illúziót, de nem is vágyik rájuk, ha nincsenek jelen; akit nem ingatnak meg és nem zaklatnak fel az anyagi kötőerők efféle visszahatásai, valamint semleges és transzcendentális marad, mert tudja, hogy csupán a kötőerők működnek; aki az önvalóba merül, s örömre és fájdalomra egyformán tekint; aki egyenlőnek látja a földgöröngyöt, a kődarabot és az aranyrögöt; aki egyformán fogad kedvezőt és kedvezőtlent; akit dicséret és becsmérlés, tisztelet és megvetés nem rendíthet meg; aki a baráttal és az ellenséggel egyformán bánik, s aki felhagyott minden anyagi tettel, arról azt mondják, felülemelkedett a természet kötőerőin.

MAGYARÁZAT

Arjuna három kérdést tett fel, s az Úr sorra válaszol rájuk. Ezekben a versekben Kṛṣṇa először arra utal, hogy a transzcendentális síkot elért ember nem irigy, s nem sóvárog semmire. Meg kell értenünk, hogy amikor az élőlény anyagi testet öltve az anyagi világban van, az anyagi természet három kötőerejének egyike irányítja. A természet anyagi kötőerőinek markából valójában akkor szabadul ki, amikor elhagyja a testet. Addig azonban, míg el nem hagyja a testét, legyen semleges. Merüljön el úgy az Úr odaadó szolgálatában, hogy automatikusan megfeledkezzen arról, hogy magát az anyagi testtel azonosította. Amikor az ember abban a tudatban él, hogy ő az anyagi test, akkor egyedül az érzékkielégítés érdekében cselekszik, ha azonban tudatát Kṛṣṇára irányítja, akkor az érzékkielégítés önmagától megszűnik. Az élőlénynek nincs szüksége az anyagi testre, sem arra, hogy teljesítse a test parancsait. Az anyagi kötőerők a testben tovább működnek, de az önvaló mint lélek távol marad az ilyen tettektől. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy nem akarja élvezni a testet, de arra sem vágyik, hogy kikerüljön belőle. Ilyen transzcendentális helyzetben a bhakta automatikusan felszabadul. Nem szükséges külön erőfeszítést tennie, hogy megszabaduljon az anyagi természet kötőerőinek befolyásától.

A következő kérdés a transzcendentális helyzetet elért személy viselkedésével kapcsolatos. A materialista embert rendkívül befolyásolja a tisztelet és a becsmérlés, amely a testet érinti, de azt, aki transzcendentális síkra emelkedett, nem érdekli az efféle hamis megbecsülés és gyalázat. Végzi Kṛṣṇa-tudatú kötelességét, és nem törődik azzal, hogy tisztelik-e vagy sem. Elfogadja mindazt, ami segíti Kṛṣṇa-tudatos kötelessége végrehajtásában, másképp azonban nincs szüksége semmi anyagira, legyen az akár kő, akár arany. Mindenkit, aki segíti a Kṛṣṇa-tudatban, kedves barátjának tekint, állítólagos ellenségeit pedig nem gyűlöli. Egyenlően bánik mindenkivel, s mindent azonos szinten állónak lát, mert tökéletesen tudja, hogy az anyagi lét nem a valódi léte. A társadalom és a politika ügyei nem befolyásolják, mert tudja, hogy a felfordulások és zavarok ideiglenesek. Nem törekszik semmi olyanra, ami saját érdekeit szolgálja. Kṛṣṇa kedvéért bármire képes, de személyes érdekből nem akar elérni semmit sem. Ilyen viselkedéssel az ember valóban a transzcendentális síkra emelkedhet.

BG 14.21 - BG 14.26