HU/BG 3.26: Difference between revisions
(Created page with "B26 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 3|HARMA...") |
mNo edit summary |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 3. fejezet| | [[Category:HU/Bhagavad-gíta - 3. fejezet|H26]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 3|HARMADIK FEJEZET: Karma-yoga]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 3|HARMADIK FEJEZET: Karma-yoga]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 3.25]] '''[[HU/BG 3.25| BG 3.25]] - [[HU/BG 3.27|BG 3.27]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 3.27]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 3.25]] '''[[HU/BG 3.25| BG 3.25]] - [[HU/BG 3.27|BG 3.27]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 3.27]]</div> | ||
{{ | {{RandomImage|Hungarian}} | ||
==== 26. VERS ==== | ==== 26. VERS ==== | ||
<div class="devanagari"> | |||
:न बुद्धिभेदं जनयेदज्ञानां कर्मसङ्गिनाम् । | |||
:जोषयेत्सर्वकर्माणि विद्वान्युक्तः समाचरन् ॥२६॥ | |||
</div> | |||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
: na buddhi-bhedaṁ janayed | :na buddhi-bhedaṁ janayed | ||
: ajñānāṁ karma-saṅginām | :ajñānāṁ karma-saṅginām | ||
: joṣayet sarva-karmāṇi | :joṣayet sarva-karmāṇi | ||
: vidvān yuktaḥ samācaran | :vidvān yuktaḥ samācaran | ||
</div> | </div> | ||
| Line 16: | Line 21: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
na – ne; buddhi-bhedam – értelemzavart; janayet – okozzon; ajñānām – az ostobának; karma-saṅginām – akik ragaszkodnak a gyümölcsöző tettekhez; joṣayet – kapcsoljon össze; sarva – minden; karmāṇi – munkát; vidvān – a tanult; yuktaḥ – összekapcsolt; samācaran – végző. | ''na'' – ne; ''buddhi-bhedam'' – értelemzavart; ''janayet'' – okozzon; ''ajñānām'' – az ostobának; ''karma-saṅginām'' – akik ragaszkodnak a gyümölcsöző tettekhez; ''joṣayet'' – kapcsoljon össze; ''sarva'' – minden; ''karmāṇi'' – munkát; ''vidvān'' – a tanult; ''yuktaḥ'' – összekapcsolt; ''samācaran'' – végző. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 28: | Line 33: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ. Ez valamennyi védikus szertartás végső célja. Minden szertartás, áldozat és minden más, amelyről a Védák írnak – beleértve az anyagi cselekedetekre vonatkozó utasításokat is – arra szolgál, hogy az emberek megértsék Kṛṣṇát, az élet végső célját. Ám a feltételekhez kötött lelkek az érzékkielégítésen kívül nem ismernek más célt, ezért csupán az érzékkielégítés érdekében tanulmányozzák a Védákat. A védikus szertartások által szabályozott gyümölcsöző tetteken és érzékkielégítésen keresztül azonban az ember fokozatosan felemelkedhet a Kṛṣṇa-tudatig. A Kṛṣṇa-tudatú, önmegvalósított léleknek tehát nem szabad megzavarnia mások tetteit vagy felfogását, hanem saját cselekedeteivel kell megmutatnia, hogyan lehet minden munka eredményét Kṛṣṇa szolgálatának szentelni. A tanult Kṛṣṇa-tudatú embernek úgy kell végeznie tetteit, hogy az érzékkielégítésre törekvő tudatlanok elsajátíthassák tőle a helyes cselekvés és viselkedés módját. Noha a tudatlant nem szabad tetteiben megzavarni, a Kṛṣṇa-tudatban kicsit fejlettebb embert már közvetlenül az Úr szolgálatával is meg lehet bízni, anélkül, hogy más védikus előírásokat kellene követnie. E szerencsés embernek nem kell elvégeznie a védikus szertartásokat, mert a közvetlen Kṛṣṇa-tudat révén elérheti mindazt az eredményt, amit előírt kötelességei teljesítésével érne el. | ''Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ'' ([[HU/BG 15.15|BG 15.15]]). Ez valamennyi védikus szertartás végső célja. Minden szertartás, áldozat és minden más, amelyről a Védák írnak – beleértve az anyagi cselekedetekre vonatkozó utasításokat is – arra szolgál, hogy az emberek megértsék Kṛṣṇát, az élet végső célját. Ám a feltételekhez kötött lelkek az érzékkielégítésen kívül nem ismernek más célt, ezért csupán az érzékkielégítés érdekében tanulmányozzák a Védákat. A védikus szertartások által szabályozott gyümölcsöző tetteken és érzékkielégítésen keresztül azonban az ember fokozatosan felemelkedhet a Kṛṣṇa-tudatig. A Kṛṣṇa-tudatú, önmegvalósított léleknek tehát nem szabad megzavarnia mások tetteit vagy felfogását, hanem saját cselekedeteivel kell megmutatnia, hogyan lehet minden munka eredményét Kṛṣṇa szolgálatának szentelni. A tanult Kṛṣṇa-tudatú embernek úgy kell végeznie tetteit, hogy az érzékkielégítésre törekvő tudatlanok elsajátíthassák tőle a helyes cselekvés és viselkedés módját. Noha a tudatlant nem szabad tetteiben megzavarni, a Kṛṣṇa-tudatban kicsit fejlettebb embert már közvetlenül az Úr szolgálatával is meg lehet bízni, anélkül, hogy más védikus előírásokat kellene követnie. E szerencsés embernek nem kell elvégeznie a védikus szertartásokat, mert a közvetlen Kṛṣṇa-tudat révén elérheti mindazt az eredményt, amit előírt kötelességei teljesítésével érne el. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 11:30, 3 March 2019
26. VERS
- न बुद्धिभेदं जनयेदज्ञानां कर्मसङ्गिनाम् ।
- जोषयेत्सर्वकर्माणि विद्वान्युक्तः समाचरन् ॥२६॥
- na buddhi-bhedaṁ janayed
- ajñānāṁ karma-saṅginām
- joṣayet sarva-karmāṇi
- vidvān yuktaḥ samācaran
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na – ne; buddhi-bhedam – értelemzavart; janayet – okozzon; ajñānām – az ostobának; karma-saṅginām – akik ragaszkodnak a gyümölcsöző tettekhez; joṣayet – kapcsoljon össze; sarva – minden; karmāṇi – munkát; vidvān – a tanult; yuktaḥ – összekapcsolt; samācaran – végző.
FORDÍTÁS
A bölcs, hogy ne zavarja meg az előírt kötelességek gyümölcséhez ragaszkodó tudatlanok elméjét, ne tétlenségre buzdítsa őket, hanem az odaadó szellemben [a Kṛṣṇa-tudat fokozatos kifejlesztése érdekében] végzett cselekvésre.
MAGYARÁZAT
Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (BG 15.15). Ez valamennyi védikus szertartás végső célja. Minden szertartás, áldozat és minden más, amelyről a Védák írnak – beleértve az anyagi cselekedetekre vonatkozó utasításokat is – arra szolgál, hogy az emberek megértsék Kṛṣṇát, az élet végső célját. Ám a feltételekhez kötött lelkek az érzékkielégítésen kívül nem ismernek más célt, ezért csupán az érzékkielégítés érdekében tanulmányozzák a Védákat. A védikus szertartások által szabályozott gyümölcsöző tetteken és érzékkielégítésen keresztül azonban az ember fokozatosan felemelkedhet a Kṛṣṇa-tudatig. A Kṛṣṇa-tudatú, önmegvalósított léleknek tehát nem szabad megzavarnia mások tetteit vagy felfogását, hanem saját cselekedeteivel kell megmutatnia, hogyan lehet minden munka eredményét Kṛṣṇa szolgálatának szentelni. A tanult Kṛṣṇa-tudatú embernek úgy kell végeznie tetteit, hogy az érzékkielégítésre törekvő tudatlanok elsajátíthassák tőle a helyes cselekvés és viselkedés módját. Noha a tudatlant nem szabad tetteiben megzavarni, a Kṛṣṇa-tudatban kicsit fejlettebb embert már közvetlenül az Úr szolgálatával is meg lehet bízni, anélkül, hogy más védikus előírásokat kellene követnie. E szerencsés embernek nem kell elvégeznie a védikus szertartásokat, mert a közvetlen Kṛṣṇa-tudat révén elérheti mindazt az eredményt, amit előírt kötelességei teljesítésével érne el.