HU/BG 5.18

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - ÖTÖDIK FEJEZET: Karma-yoga — cselekvés Kṛṣṇa-tudatban

BG 5.17 - BG 5.19

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

18. VERS

विद्याविनयसम्पन्ने ब्राह्मणे गवि हस्तिनि ।

शुनि चैव श्वपाके च पण्डिताः समदर्शिनः ॥१८॥

vidyā-vinaya-sampanne

brāhmaṇe gavi hastini

śuni caiva śva-pāke ca

paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vidyā – a műveltséggel; vinaya – és kedvességgel; sampanne – teljes mértékben rendelkező; brāhmaṇe – brāhmaṇára; gavi – a tehénre; hastini – az elefántra; śuni – a kutyára; ca – és; eva – bizony; śva-pāke – a kutyaevőre (a kaszton kívülire); ca – egyaránt; paṇḍitāḥ – a bölcsek; sama-darśinaḥ – ugyanúgy tekintenek.

FORDÍTÁS

Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén ugyanúgy tekintenek a tanult és szelíd brāhmaṇára, a tehénre, az elefántra, a kutyára és a kutyaevőre [a kaszton kívülire] is.

MAGYARÁZAT

A Kṛṣṇa-tudatú ember nem tesz semmilyen különbséget a fajok vagy kasztok között. A brāhmaṇa és a kaszton kívüli ember társadalmi szemszögből különbözhet egymástól, s a kutya, a tehén vagy az elefánt is a fajtáját tekintve, ám a művelt transzcendentalista számára ezek a testi különbségek nem jelentenek semmit. Ennek az az oka, hogy valamennyien kapcsolatban állnak a Legfelsőbbel, hiszen a Legfelsőbb Úr Paramātmāként, saját teljes részeként mindenki szívében jelen van. Ha ezt megértjük, igazi tudásra teszünk szert. Ami pedig a különféle fajokban vagy kasztokban megszülető testeket illeti, az Úr mindenkihez egyformán kedves, mert minden élőlényt a barátjának tekint, ám mindig megmarad Paramātmānak, függetlenül az élőlények körülményeitől. Az Úr Paramātmāként jelen van a kaszton kívüli és a brāhmaṇa szívében is, noha e két test különbözik egymástól. A testek az anyagi természet különféle kötőerőinek anyagi termékei, ám a testen belüli lélek és a Felsőlélek egyaránt lelki természetű. A kettőjük között fennálló minőségi hasonlóság azonban nem teszi őket mennyiség szempontjából is egyenlővé, mivel az egyéni lélek csak egy adott testben van jelen, míg a Paramātmā minden testben ott lakozik. A Kṛṣṇa-tudatú ember tökéletesen tisztában van ezzel, ezért hát valóban művelt, s mindenkit egyenlőnek lát. A lélek és a Felsőlélek közös jellemzője, hogy mindkettő tudattal rendelkezik, örökkévaló és boldogsággal teli. A különbség annyi közöttük, hogy az egyéni lélek tudata csak a test korlátolt hatáskörére terjed ki, míg a Felsőléleké minden testre. Ő tehát valamennyi testben jelen van, megkülönböztetés nélkül.

BG 5.17 - BG 5.19