HU/BG 6.2

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HATODIK FEJEZET: Dhyāna-yoga

BG 6.1 - BG 6.3

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

2. VERS

यं संन्यासमिति प्राहुर्योगं तं विद्धि पाण्डव ।

न ह्यसंन्यस्तसङ्कल्पो योगी भवति कश्चन ॥२॥

yaṁ sannyāsam iti prāhur

yogaṁ taṁ viddhi pāṇḍava

na hy asannyasta-saṅkalpo

yogī bhavati kaścana

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yam – amit; sannyāsam – lemondásnak; iti – így; prāhuḥ – mondanak; yogam – összekapcsolódásnak a Legfelsőbbel; tam – azt; viddhi – tudnod kell; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia; na – sohasem; hi – bizony; asannyasta – le nem mondó; saṅkalpaḥ – a személyes elégedettségre irányuló vágyról; yogī – a misztikus transzcendentalista; bhavati – lesz; kaścana – bárki.

FORDÍTÁS

Ó, Pāṇḍu fia! Tudnod kell, hogy amit lemondásnak nevezünk, az nem más, mint yoga, azaz összekapcsolódás a Legfelsőbbel, mert senki sem lehet yogī addig, míg le nem mond az érzékek kielégítésének vágyáról.

MAGYARÁZAT

Az igazi sannyāsa-yoga vagy bhakti azt jelenti, hogy az embernek ismernie kell élőlényként betöltött eredeti helyzetét, s eszerint kell cselekednie. Az élőlénynek nincsen különálló, független azonossága; ő a Legfelsőbb határenergiájához tartozik. Amikor az anyagi energia csapdába ejti, feltételekhez kötötté válik, amikor azonban Kṛṣṇa-tudatú, vagyis tudatára ébred a lelki energiának, akkor visszakerül valódi és természetes létállapotába. A teljes tudással rendelkező éppen ezért felhagy minden anyagi érzékkielégítéssel, vagyis lemond minden érzékkielégítő cselekedetről. Ezt azok a yogīk gyakorolják, akik távol tartják érzékeiket az anyaggal való kapcsolattól. Annak azonban, aki Kṛṣṇa-tudatú, nincs alkalma érzékeit semmi olyasmivel lefoglalni, aminek nem Kṛṣṇa kielégítése a célja, ezért ő egyidejűleg sannyāsī és yogī is. A Kṛṣṇa-tudattal minden külön törekvés nélkül elérhető a különféle jñāna- és yoga-rendszerek által célul kitűzött tudás és érzékszabályozás is. Ha valaki képtelen abbahagyni az önző természetű tetteket, akkor sem a jñāna, sem a yoga nem használ. Az élőlény igazi célja nem más, mint hogy felhagyjon minden olyan tettel, melynek alapja az öncélú elégedettség megszerzése, valamint hogy készen álljon a Legfelsőbb vágyainak teljesítésére. A Kṛṣṇa-tudatú ember nem vágyik semmiféle önző élvezetre, hanem mindig a Legfelsőbb öröméért cselekszik. Mivel senki sem lehet tétlen, az, aki mit sem tud a Legfelsőbbről, csak saját boldogságára törekedhet. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlásával azonban minden cél elérhető.

BG 6.1 - BG 6.3