HU/BG 17.1: Difference between revisions
(Created page with "B01 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 17|TIZ...") |
mNo edit summary |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 17. fejezet| | [[Category:HU/Bhagavad-gíta - 17. fejezet|H01]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 17|TIZENHETEDIK FEJEZET: A hit fajtái]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 17|TIZENHETEDIK FEJEZET: A hit fajtái]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 16.24]] '''[[HU/BG 16.24| BG 16.24]] - [[HU/BG 17.2|BG 17.2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 17.2]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 16.24]] '''[[HU/BG 16.24| BG 16.24]] - [[HU/BG 17.2|BG 17.2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 17.2]]</div> | ||
{{ | {{RandomImage|Hungarian}} | ||
==== 1. VERS ==== | ==== 1. VERS ==== | ||
<div class="devanagari"> | |||
:अर्जुन उवाच | |||
:ये शास्त्रविधिमुत्सृज्य यजन्ते श्रद्धयान्विताः । | |||
:तेषां निष्ठा तु का कृष्ण सत्त्वमाहो रजस्तमः ॥१॥ | |||
</div> | |||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
:arjuna uvāca | :arjuna uvāca | ||
:ye śāstra-vidhim utsṛjya | :ye śāstra-vidhim utsṛjya | ||
:yajante śraddhayānvitāḥ | :yajante śraddhayānvitāḥ | ||
| Line 17: | Line 25: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; ye – akik; śāstra-vidhim – az írások szabályait; utsṛjya – félredobva; yajante – imádnak; śraddhayā – teljes hittel; anvitāḥ – rendelkezők; teṣām – az ő; niṣṭhā – hitük; tu – de; kā – milyen; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; sattvam – jóságban lévő; āho – vagy pedig; rajaḥ – szenvedélyben lévő; tamaḥ – tudatlanságban lévő. | ''arjunaḥ uvāca'' – Arjuna mondta; ''ye'' – akik; ''śāstra-vidhim'' – az írások szabályait; ''utsṛjya'' – félredobva; ''yajante'' – imádnak; ''śraddhayā'' – teljes hittel; ''anvitāḥ'' – rendelkezők; ''teṣām'' – az ő; ''niṣṭhā'' – hitük; ''tu'' – de; ''kā'' – milyen; ''kṛṣṇa'' – ó, Kṛṣṇa; ''sattvam'' – jóságban lévő; ''āho'' – vagy pedig; ''rajaḥ'' – szenvedélyben lévő; ''tamaḥ'' – tudatlanságban lévő. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 23: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
''' Arjuna így kérdezett: Ó, Kṛṣṇa, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?''' | '''Arjuna így kérdezett: Ó, Kṛṣṇa, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?''' | ||
</div> | </div> | ||
| Line 29: | Line 37: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A negyedik fejezet harminckilencedik versében az áll, hogy aki hűségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy aki nem követi az írásokban lefektetett elveket, azt asurának, azaz démonnak nevezik, míg a devák vagy félistenek azok, akik hűségesen betartják az előírásokat. De mi a helyzet azokkal, akik olyan előírásokat követnek nagy hittel, melyekről a szentírások nem tesznek említést? Kṛṣṇának el kell oszlatnia Arjuna erre vonatkozó kétségét. A jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek az élet tökéletességét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások szabályait és előírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel Kṛṣṇának.</div> | A [[HU/BG 4.39|negyedik fejezet harminckilencedik]] versében az áll, hogy aki hűségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy aki nem követi az írásokban lefektetett elveket, azt asurának, azaz démonnak nevezik, míg a devák vagy félistenek azok, akik hűségesen betartják az előírásokat. De mi a helyzet azokkal, akik olyan előírásokat követnek nagy hittel, melyekről a szentírások nem tesznek említést? Kṛṣṇának el kell oszlatnia Arjuna erre vonatkozó kétségét. A jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek az élet tökéletességét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások szabályait és előírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel Kṛṣṇának. | ||
</div> | |||
Latest revision as of 20:53, 5 March 2019
1. VERS
- अर्जुन उवाच
- ये शास्त्रविधिमुत्सृज्य यजन्ते श्रद्धयान्विताः ।
- तेषां निष्ठा तु का कृष्ण सत्त्वमाहो रजस्तमः ॥१॥
- arjuna uvāca
- ye śāstra-vidhim utsṛjya
- yajante śraddhayānvitāḥ
- teṣāṁ niṣṭhā tu kā kṛṣṇa
- sattvam āho rajas tamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; ye – akik; śāstra-vidhim – az írások szabályait; utsṛjya – félredobva; yajante – imádnak; śraddhayā – teljes hittel; anvitāḥ – rendelkezők; teṣām – az ő; niṣṭhā – hitük; tu – de; kā – milyen; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; sattvam – jóságban lévő; āho – vagy pedig; rajaḥ – szenvedélyben lévő; tamaḥ – tudatlanságban lévő.
FORDÍTÁS
Arjuna így kérdezett: Ó, Kṛṣṇa, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?
MAGYARÁZAT
A negyedik fejezet harminckilencedik versében az áll, hogy aki hűségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy aki nem követi az írásokban lefektetett elveket, azt asurának, azaz démonnak nevezik, míg a devák vagy félistenek azok, akik hűségesen betartják az előírásokat. De mi a helyzet azokkal, akik olyan előírásokat követnek nagy hittel, melyekről a szentírások nem tesznek említést? Kṛṣṇának el kell oszlatnia Arjuna erre vonatkozó kétségét. A jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek az élet tökéletességét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások szabályait és előírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel Kṛṣṇának.