HU/BG 18.62: Difference between revisions

(Created page with "B62 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 18|TIZ...")
 
mNo edit summary
 
Line 1: Line 1:
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 18. fejezet|B62]]
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 18. fejezet|H62]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 18|TIZENNYOLCADIK FEJEZET: Végkövetkeztetés — a tökéletes lemondás]]'''</div>
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 18|TIZENNYOLCADIK FEJEZET: Végkövetkeztetés — a tökéletes lemondás]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 18.61]] '''[[HU/BG 18.61|BG 18.61]] - [[HU/BG 18.63|BG 18.63]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 18.63]]</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 18.61]] '''[[HU/BG 18.61|BG 18.61]] - [[HU/BG 18.63|BG 18.63]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 18.63]]</div>
{{RandomImageHu}}
{{RandomImage|Hungarian}}


==== 62. VERS  ====
==== 62. VERS  ====
<div class="devanagari">
:तमेव शरणं गच्छ सर्वभावेन भारत ।
:तत्प्रसादात्परां शान्तिं स्थानं प्राप्स्यसि शाश्वतम् ॥६२॥
</div>


<div class="verse">
<div class="verse">
Line 10: Line 15:
:sarva-bhāvena bhārata
:sarva-bhāvena bhārata
:tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
:tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
:sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam  
:sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam
</div>
</div>


Line 16: Line 21:


<div class="synonyms">
<div class="synonyms">
tam – Neki; eva – bizony; śaraṇam gaccha – hódolj meg; sarva-bhāvena – minden tekintetben; bhārata – ó, Bharata fia; tat-prasādāt – az Ő kegyéből; parām – transzcendentális; śāntim – békét; sthānam – hajlékot; prāpsyasi – el fogod érni; śāśvatam – az örökkévalót.
''tam'' – Neki; ''eva'' – bizony; ''śaraṇam gaccha'' – hódolj meg; ''sarva-bhāvena'' – minden tekintetben; ''bhārata'' – ó, Bharata fia; ''tat-prasādāt'' – az Ő kegyéből; ''parām'' – transzcendentális; ''śāntim'' – békét; ''sthānam'' – hajlékot; ''prāpsyasi'' – el fogod érni; ''śāśvatam'' – az örökkévalót.
</div>
</div>


Line 28: Line 33:


<div class="purport">
<div class="purport">
Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal.
Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: ''tad viṣṇoḥ paramaṁ padam''. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal.


A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben már elfogadta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma paraṁ dhāma. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette.
A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete ([[HU/BG 15.15|BG 15.15]]) kijelenti: ''sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ'', az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben ([[HU/BG 10.12-13 |BG 10.12]]) már elfogadta, hogy Kṛṣṇa ''paraṁ brahma paraṁ dhāma''. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette.
</div>
</div>


<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 18.61]] '''[[HU/BG 18.61|BG 18.61]] - [[HU/BG 18.63|BG 18.63]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 18.63]]</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 18.61]] '''[[HU/BG 18.61|BG 18.61]] - [[HU/BG 18.63|BG 18.63]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 18.63]]</div>
__NOTOC__
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__
__NOEDITSECTION__

Latest revision as of 21:32, 5 March 2019

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


62. VERS

तमेव शरणं गच्छ सर्वभावेन भारत ।
तत्प्रसादात्परां शान्तिं स्थानं प्राप्स्यसि शाश्वतम् ॥६२॥
tam eva śaraṇaṁ gaccha
sarva-bhāvena bhārata
tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tam – Neki; eva – bizony; śaraṇam gaccha – hódolj meg; sarva-bhāvena – minden tekintetben; bhārata – ó, Bharata fia; tat-prasādāt – az Ő kegyéből; parām – transzcendentális; śāntim – békét; sthānam – hajlékot; prāpsyasi – el fogod érni; śāśvatam – az örökkévalót.

FORDÍTÁS

Ó, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljesen! Az Ő kegyéből transzcendentális béke áraszt majd el, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.

MAGYARÁZAT

Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal.

A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete (BG 15.15) kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben (BG 10.12) már elfogadta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma paraṁ dhāma. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette.