HU/BG 16.7

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - TIZENHATODIK FEJEZET: Az isteni és a démoni természet

BG 16.6 - BG 16.8

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

7. VERS

प्रवृत्तिं च निवृत्तिं च जना न विदुरासुराः ।

न शौचं नापि चाचारो न सत्यं तेषु विद्यते ॥७॥

pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca

janā na vidur āsurāḥ

na śaucaṁ nāpi cācāro

na satyaṁ teṣu vidyate

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pravṛttim – a helyes cselekvést; ca – is; nivṛttim – a helytelen tettek elkerülését; ca – és; janāḥ – emberek; na – sohasem; viduḥ – tudják; āsurāḥ – a démonikus jelleműek; na – sohasem; śaucam – tisztaság; na – sem; api – szintén; ca – és; ācāraḥ – helyes viselkedés; na – sohasem; satyam – igazság; teṣu – bennük; vidyate – létezik.

FORDÍTÁS

A démonikus emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig becsületesség nem jellemzi őket.

MAGYARÁZAT

Az emberek minden civilizált társadalomban valamilyen szentírás szabályai és előírásai szerint élnek, és ezeket ősidők óta betartják. Leginkább az āryákra vonatkozik ez, akik a védikus civilizáció szerint éltek, és a legkulturáltabb emberek voltak. Démonnak azt nevezik, aki nem tartja be az írások parancsait. Ezért mondja ez a vers, hogy a démonok nem ismerik az írások szabályait, és nem is hajlanak arra, hogy betartsák őket. Legtöbbjük nem is ismeri e szabályokat, míg mások tudnak ugyan róluk, de nem hajlandóak követni őket. A démonoknak nincsen hitük, és nem is akarnak a védikus utasítások szerint cselekedni. Sem kívül, sem belül nem tiszták. Az embernek mindig nagy gondot kell fordítania teste tisztán tartására: rendszeresen kell fürödnie, fogat mosnia, borotválkoznia, tiszta ruhát vennie, és így tovább. A belső tisztaságot úgy lehet elérni, ha mindig emlékezünk Isten szent neveire, s azokat énekeljük: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. A démonok nem szeretik és nem is követik e külső és belső tisztaságra vonatkozó szabályokat.

Sok szabály és előírás határozza meg az ember helyes viselkedését is, többek között a Manu-saṁhitā, az emberi faj törvénykönyve. A hinduk mind a mai napig a Manu-saṁhitā szerint élnek. Ebből a könyvből származnak az öröklésre és a többi jogi kérdésre vonatkozó törvények. A Manu-saṁhitā egyértelműen kijelenti: a nők nem lehetnek függetlenek. Ez nem azt jelenti, hogy rabszolgaként kell tartani őket. Olyanok ők, mint a gyerekek. A gyerekek sem szabadok, mégsem tekinthetők rabszolgának. A démonok nem törődnek ezekkel a parancsolatokkal, s azt gondolják, egy nő ugyanolyan független lehet, mint egy férfi. Ez a felfogás nem segített a világ társadalmi helyzetén. Egy nőről élete minden szakaszában gondoskodni kell, s ez fiatal korában az apjának, később a férjének, öregkorában pedig felnőtt fiainak a feladata. A Manu-saṁhitā szerint ez a helyes viselkedés a társadalomban. Napjainkban azonban a közoktatás egy természetellenes, felfuvalkodott képet alakított ki a női életmódról, s ennek következtében a mai társadalomban a házasság nem több puszta képzelgésnél. A nők társadalmi helyzete ezért nem túlságosan jó, ámbár azok, akik férjezettek, jobb helyzetben vannak, mint azok, akik fennen hirdetik ún. szabadságukat. A démonok nem akarják megfogadni a tanácsokat, amelyek a társadalom jólétét szolgálják, és mivel nem követik a tapasztalt, nagy szentek példáját és az általuk hátrahagyott szabályokat és előírásokat, társadalmi helyzetük rendkívül szánalmas.

BG 16.6 - BG 16.8