HU/SB 3.4.33: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Vidura Uddhavától az Úr Kṛṣṇa, a Felsőlélek halandó világbeli megjelenéséről és eltávozásáról is | Vidura hallott Uddhavától az Úr Kṛṣṇa, a Felsőlélek halandó világbeli megjelenéséről és eltávozásáról is. Olyan téma ez, melynek megismerésére a nagy bölcsek is állhatatosan törekednek. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A Felsőlélek, az Úr Śrī Kṛṣṇa megjelenésének és eltávozásának kérdése rejtély még a nagy bölcsek előtt is. Ebben a versben nagyon fontos a paramātmanaḥ szó. A közönséges élőlényt általában ātmānak nevezik, de az Úr Kṛṣṇa sohasem közönséges élőlény: Ő paramātmā, a Felsőlélek. Ám emberi lényként való megjelenését és eltávozását a halandó világból a kutatók mégis nagy kitartással tanulmányozzák. E téma iránt minden bizonnyal egyre nő az érdeklődés, mert a kutatóknak meg kell keresniük az Úr transzcendentális lakhelyét, ahová a halandó világban bemutatott kedvteléseinek befejeztével visszatér. Azonban még a nagy bölcsek sem tudnak arról, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ, ahol Śrī Kṛṣṇa örökké él társaival, miközben ugyanebben az időben kedvteléseinek hódol a halandó világ minden egyes univerzumában, egyikben a másik után. Ezt a tényt erősíti meg a Brahma-saṁhitā (5.37): goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ. „Az Úr felfoghatatlan energiája révén örök hajlékán, Golokán él, ám ugyanakkor Felsőlélekként mégis jelen van mindenhol – a lelki és az anyagi világban egyaránt – számtalanféle megnyilvánulásán keresztül.” Megjelenése és eltávozása tehát egyidejűleg történik, és senki sem jelentheti ki határozottan, melyik a kezdet és melyik a vég. Örök kedvteléseinek nincsen kezdete vagy befejezése. Az embernek csak a tiszta bhaktákat szabad meghallgatnia erről a témáról, s nem szabad értékes idejét úgynevezett kutatómunkára tékozolnia. | A Felsőlélek, az Úr Śrī Kṛṣṇa megjelenésének és eltávozásának kérdése rejtély még a nagy bölcsek előtt is. Ebben a versben nagyon fontos a paramātmanaḥ szó. A közönséges élőlényt általában ātmānak nevezik, de az Úr Kṛṣṇa sohasem közönséges élőlény: Ő paramātmā, a Felsőlélek. Ám emberi lényként való megjelenését és eltávozását a halandó világból a kutatók mégis nagy kitartással tanulmányozzák. E téma iránt minden bizonnyal egyre nő az érdeklődés, mert a kutatóknak meg kell keresniük az Úr transzcendentális lakhelyét, ahová a halandó világban bemutatott kedvteléseinek befejeztével visszatér. Azonban még a nagy bölcsek sem tudnak arról, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ, ahol Śrī Kṛṣṇa örökké él társaival, miközben ugyanebben az időben kedvteléseinek hódol a halandó világ minden egyes univerzumában, egyikben a másik után. Ezt a tényt erősíti meg a Brahma-saṁhitā (5.37): ''goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ''. „Az Úr felfoghatatlan energiája révén, örök hajlékán, Golokán él, ám ugyanakkor Felsőlélekként mégis jelen van mindenhol – a lelki és az anyagi világban egyaránt – számtalanféle megnyilvánulásán keresztül.” Megjelenése és eltávozása tehát egyidejűleg történik, és senki sem jelentheti ki határozottan, melyik a kezdet és melyik a vég. Örök kedvteléseinek nincsen kezdete vagy befejezése. Az embernek csak a tiszta bhaktákat szabad meghallgatnia erről a témáról, s nem szabad értékes idejét úgynevezett kutatómunkára tékozolnia. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 14:17, 13 March 2019
33. VERS
- viduro ’py uddhavāc chrutvā
- kṛṣṇasya paramātmanaḥ
- krīḍayopātta-dehasya
- karmāṇi ślāghitāni ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ–Vidura; api–szintén; uddhavāt–Uddhavától; śrutvā–hallván; kṛṣṇasya–az Úr Kṛṣṇának; parama-ātmanaḥ–a Felsőléleknek; krīḍayā–a földi világban végzett kedvtelések érdekében; upātta–rendkívüli módon elfogadott; dehasya–a testnek; karmāṇi–transzcendentális tettek; ślāghitāni–a legdicsőbb; ca–szintén.
FORDÍTÁS
Vidura hallott Uddhavától az Úr Kṛṣṇa, a Felsőlélek halandó világbeli megjelenéséről és eltávozásáról is. Olyan téma ez, melynek megismerésére a nagy bölcsek is állhatatosan törekednek.
MAGYARÁZAT
A Felsőlélek, az Úr Śrī Kṛṣṇa megjelenésének és eltávozásának kérdése rejtély még a nagy bölcsek előtt is. Ebben a versben nagyon fontos a paramātmanaḥ szó. A közönséges élőlényt általában ātmānak nevezik, de az Úr Kṛṣṇa sohasem közönséges élőlény: Ő paramātmā, a Felsőlélek. Ám emberi lényként való megjelenését és eltávozását a halandó világból a kutatók mégis nagy kitartással tanulmányozzák. E téma iránt minden bizonnyal egyre nő az érdeklődés, mert a kutatóknak meg kell keresniük az Úr transzcendentális lakhelyét, ahová a halandó világban bemutatott kedvteléseinek befejeztével visszatér. Azonban még a nagy bölcsek sem tudnak arról, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ, ahol Śrī Kṛṣṇa örökké él társaival, miközben ugyanebben az időben kedvteléseinek hódol a halandó világ minden egyes univerzumában, egyikben a másik után. Ezt a tényt erősíti meg a Brahma-saṁhitā (5.37): goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ. „Az Úr felfoghatatlan energiája révén, örök hajlékán, Golokán él, ám ugyanakkor Felsőlélekként mégis jelen van mindenhol – a lelki és az anyagi világban egyaránt – számtalanféle megnyilvánulásán keresztül.” Megjelenése és eltávozása tehát egyidejűleg történik, és senki sem jelentheti ki határozottan, melyik a kezdet és melyik a vég. Örök kedvteléseinek nincsen kezdete vagy befejezése. Az embernek csak a tiszta bhaktákat szabad meghallgatnia erről a témáról, s nem szabad értékes idejét úgynevezett kutatómunkára tékozolnia.