HU/SB 3.28.12: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy Viṣṇu kiterjedésén kell meditálnunk. A kāṣṭhām szó Paramātmāra, Viṣṇu kiterjedésének kiterjedésére utal, a bhagavataḥ pedig az Úr Viṣṇura, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. A Legfelsőbb Istenség Kṛṣṇa. Tőle származik az első kiterjedés, Baladeva, Baladevától pedig Saṅkarṣaṇa, Aniruddha és sok más forma, amelyeket a puruṣa-avatārák követnek. Ahogyan azt az előző versek megemlítik (''puruṣārcanam''), ezt a puruṣát Paramātmā, a Felsőlélek képviseli. A Felsőlélek — akin meditálnunk kell — jellemzőiről a következő versekben olvashatunk. Ez a vers érthetően kijelenti, hogy az embernek úgy kell meditálnia, hogy szemét az orra hegyére, elméjét pedig Viṣṇu kalājára, teljes kiterjedésére rögzíti. | |||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 11:03, 21 May 2019
12. VERS
- yadā manaḥ svaṁ virajaṁ
- yogena susamāhitam
- kāṣṭhāṁ bhagavato dhyāyet
- sva-nāsāgrāvalokanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; manaḥ—az elme; svam—saját; virajam—megtisztult; yogena—a yoga gyakorlása által; su-samāhitam—szabályozott; kāṣṭhām—a teljes kiterjedés; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; dhyāyet—az ember meditáljon rajta; sva-nāsā-agra—az orra hegye; avalokanaḥ—ránézve.
FORDÍTÁS
Amikor az ember e yoga gyakorlásával tökéletesen megtisztította elméjét, félig lehunyt szemmel koncentráljon az orra hegyére, s nézze az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formáját!
MAGYARÁZAT
Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy Viṣṇu kiterjedésén kell meditálnunk. A kāṣṭhām szó Paramātmāra, Viṣṇu kiterjedésének kiterjedésére utal, a bhagavataḥ pedig az Úr Viṣṇura, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. A Legfelsőbb Istenség Kṛṣṇa. Tőle származik az első kiterjedés, Baladeva, Baladevától pedig Saṅkarṣaṇa, Aniruddha és sok más forma, amelyeket a puruṣa-avatārák követnek. Ahogyan azt az előző versek megemlítik (puruṣārcanam), ezt a puruṣát Paramātmā, a Felsőlélek képviseli. A Felsőlélek — akin meditálnunk kell — jellemzőiről a következő versekben olvashatunk. Ez a vers érthetően kijelenti, hogy az embernek úgy kell meditálnia, hogy szemét az orra hegyére, elméjét pedig Viṣṇu kalājára, teljes kiterjedésére rögzíti.