HU/SB 3.28: Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről

Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről


3.28.1. vers: Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves anyám, ó, király leánya! Most elmagyarázom neked azt a yoga-rendszert, amely az elme összpontosítására irányul. E folyamat gyakorlása felvidítja az embert, s általa előreléphet az Abszolút Igazság felé vezető úton.

3.28.2. vers: Az embernek legjobb képességei szerint kell végrehajtania előírt kötelességeit, s el kell kerülnie a nem neki odaítélt feladatokat. Meg kell elégednie annyi nyereséggel, amennyire az Úr kegyéből szert tesz, s imádnia kell egy lelki tanítómester lótuszlábát.

3.28.3. vers: Nem szabad tovább folytatnia a hagyományos vallásos gyakorlatokat, hanem azokhoz kell vonzódnia, amelyek a felszabaduláshoz vezetnek. Nagyon mértékletesen kell táplálkoznia, s mindig magányosan kell élnie, hogy elérhesse az élet legtökéletesebb szintjét.

3.28.4. vers: Az ember gyakorolja az erőszakmentességet, az igazmondást, kerülje el a lopást, és legyen elégedett azzal, ami önmaga létfenntartásához szükséges. Tartózkodjon a szexuális élettől, éljen lemondásban, legyen tiszta, tanulmányozza a Védákat, és imádja az Istenség Legfelsőbb Személyisége legfelsőbb formáját.

3.28.5. vers: Fogadjon némaságot, váljon kitartóvá a különféle yoga testhelyzetek gyakorlásával, szabályozza az életlevegő áramlását, vonja vissza az érzékeket az érzéktárgyaktól, s így elméjét rögzítse a szívére.

3.28.6. vers: Amikor az életlevegőt és az elmét a testen belüli életlevegő hat keringési körének egyikére rögzítjük, s így elménket az Istenség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális kedvteléseire összpontosítjuk, azt az elme samādhijának, samādhānájának hívják.

3.28.7. vers: Ezekkel a folyamatokkal vagy bármilyen más hiteles módszer segítségével az embernek uralkodnia kell a szennyezett, zabolátlan elmén, amely mindig vonzódik az anyagi élvezethez, és így szilárdan mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell gondolnia.

3.28.8. vers: Miután gyakorlottá vált elméjének irányításában és az ülőhelyzetek végzésében, készítsen ülést egy magányos és szent helyen. Üljön le ott egy kényelmes pózban, testét egyenesen tartva, s gyakorolja a légzés szabályozását.

3.28.9. vers: A yogī tisztítsa meg az életlevegő útját a következő légzési módszerrel: először nagyon mélyen lélegezzen be, aztán tartsa vissza a levegőt, végül lélegezzen ki; vagy a folyamatot megfordítva először lélegezzen ki, majd tartsa kint a levegőt, majd lélegezzen be. Ezt annak érdekében kell tennie, hogy az elme szilárddá váljon, s hogy a külső zavaró tényezők ne legyenek rá hatással.

3.28.10. vers: Azok a yogīk, akik e légzőgyakorlatokat végzik, nagyon hamar megszabadulnak minden mentális zavartól, ahogyan az arany is megszabadul minden szennyeződéstől, ha tűzbe helyezik és levegővel fújják.

3.28.11. vers: A prāṇāyāma gyakorlásával az ember megszűnteheti élettani állapota szennyeződését, az elme rögzítésével pedig mentesülhet minden bűnös cselekedettől. Ha uralkodik az érzékein, megválhat az anyaggal való kapcsolatától, s az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditálva megszabadulhat az anyagi ragaszkodás három kötőerejétől.

3.28.12. vers: Amikor az ember e yoga gyakorlásával tökéletesen megtisztította elméjét, félig lehunyt szemmel koncentráljon az orra hegyére, s nézze az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formáját!

3.28.13. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örömteli arca a lótuszvirághoz hasonlatos. Szeme piros, mint a lótusz belseje, sötét teste pedig olyan, mint a kék lótusz szirmai. Kezei közül háromban kagylót, korongot és buzogányt tart.

3.28.14. vers: Csípőjét fényes ruha fedi, amely olyan sárga, mint a lótusz porzói. Mellkasán a Śrīvatsa jelet, a fehér szőrtincset viseli, nyakában a ragyogó Kaustubha ékkő függ.

3.28.15. vers: Nyakában csodás erdei virágokból készült füzért visel, mely körül döngicsélő méhek rajzanak, akiket megrészegített az édes illat. Igazgyöngy nyaklánc, korona, kardíszek, karkötők és bokaperecek ékesítik fenségesen.

3.28.16. vers: Derekát és csípőjét öv veszi körül, így áll bhaktája szívének lótuszán. Megjelenése végtelenül elragadó, s derűs vonásai örömmel töltik el a Reá pillantó bhakták szemét és lelkét.

3.28.17. vers: Az Úr örökkévalóan szépséges, s minden bolygó valamennyi lakója számára imádandó. Örökké fiatal, s mindig arra vágyik, hogy áldásait szórja bhaktáira.

3.28.18. vers: Az Úr dicsőségéről mindig érdemes énekelni, hiszen az Ő dicsősége emeli a bhakták hírnevét. Az embernek az Istenség Legfelsőbb Személyiségén és bhaktáin kell meditálnia. Addig kell az Úr örök formáján meditálnia, amíg elméje megingathatatlanná nem válik.

3.28.19. vers: Az odaadó szolgálatban így elmerülve a yogī mindig felidézi magában az Urat amint áll, sétál, hever vagy ül, mert a Legfelsőbb Úr kedvtelései mindig csodálatosak és vonzóak.

3.28.20. vers: Amikor a yogī az Úr örök formájára összpontosítja elméjét, ne együttesen szemlélje a testrészeit, hanem rögzítse elméjét külön-külön az Úr minden egyes testrészére.

3.28.21. vers: A bhakta először rögzítse elméjét az Úr lótuszlábára, amit a villám, az ösztöke, a zászló és a lótusz jelei díszítenek. Gyönyörű rubin körmeinek ragyogása a hold pályájára hasonlít, s eloszlatja az ember szívének sűrű sötétségét.

3.28.22. vers: Az áldott Úr Śiva még áldottabbá válik attól, hogy fején tartja a Gangesz szent vizét, melynek forrása az a víz, amely az Úr lótuszlábát mosta. Az Úr lába olyan, akár a villámcsapás, amely szétzúzza a meditáló bhakta elméjében hegyként tornyosuló bűnt. Ezért az embernek hosszan az Úr lótuszlábain kell meditálnia.

3.28.23. vers: A yogīnak szívébe kell zárnia Lakṣmī, a szerencse istennője cselekedeteit, akit valamennyi félisten imád, s aki a legrangosabb személyiség    —    Brahmā    —    anyja. Ő az, aki örökké a transzcendentális Úr lábát és combját masszírozza, végtelen figyelemmel szolgálva Őt.

3.28.24. vers: A yogī azután meditációjában rögzítse elméjét az Istenség Személyiségének combjára, minden energia tárházára. Az Úr combja kékesfehér színű, mint a lenvirág ragyogása, s amikor Garuḍa hátán utazik, megmutatkozik combja végtelen kecsessége. A yogī meditáljon az Úr gömbölyű csípőjén is, amelyet öv ölel körül, azon a páratlan szépségű sárga selyemruhán nyugodva, amely a bokájáig ér.

3.28.25. vers: Azután a yogī meditáljon az Úr holdhoz hasonlatos köldökén a hasa közepén. Ebből, ami az univerzum alapját képezi, sarjad az a lótuszszár, amely valamennyi bolygórendszert magában foglalja. Ez a lótusz a hajléka Brahmānak, az első teremtett lénynek. Ehhez hasonlóan, a yogī rögzítse elméjét az Úr mellbimbóira, amelyek a legkülönlegesebb pár smaragdra hasonlítanak, s melyek a mellkasát díszítő tejfehér gyöngysor sugaraitól fehérnek látszanak.

3.28.26. vers: A yogī azután meditáljon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének mellkasán, Mahā-Lakṣmī istennő nyugvóhelyén. Az Úr mellkasa a forrása az elme minden transzcendentális gyönyörének s a szem teljes elégedettségének. A yogī ekkor vésse emlékezetébe az Istenség Személyiségének nyakát, az Úrét, akit az egész univerzum csodál. Az Ő nyaka csupán emeli a Kaustubha drágakő szépségét, amely mellkasán függ.

3.28.27. vers: A yogī aztán meditáljon az Úr négy karján, az anyagi természet változatos működését irányító félistenek minden hatalmának forrásán. Aztán koncentráljon az ékszerekre, melyeket a Mandara-hegy a forgásával csiszolt ragyogóvá. Meditáljon az Úr korongján, az ezer küllőjű, szikrázóan ragyogó Sudarśana csakrán, valamint a kagylón, amely az Úr lótuszhoz hasonlatos tenyerében olyan, akár egy hattyú.

3.28.28. vers: A yogī meditáljon az Úr buzogányán, amelyet Kaumodakīnak neveznek, s amely nagyon kedves Neki. Ez a buzogány sújt le a démonokra, az örökké ellenséges harcosokra, s vérükkel szennyeződik be. Koncentráljon az Úr nyakát körülölelő szépséges virágfüzérre, melyet mindig kedvesen zümmögő méhek zsonganak körül, s meditáljon az Úr nyakát ékesítő igazgyöngy nyakláncon, amely a tiszta élőlényeket képviseli, akik örökké Őt szolgálják.

3.28.29. vers: Aztán meditáljon az Úr lótuszhoz hasonlatos arcán, az Úrén, aki különféle formáit a vágyakozó bhakták iránti könyörületességéből nyilvánítja meg ebben a világban. Orra nemes vonalú, kristálytiszta orcáját csillogó, aligátor alakú fülbevalóinak ringása világítja meg.

3.28.30. vers: Ezután a yogī az Úr gyönyörű arcán meditáljon, melyet göndör haj ékesít, s melyet lótuszhoz hasonló szemek és táncoló szemöldökök díszítenek. Arcának kecsessége megszégyenítené a rajzó méhek körültáncolta lótuszvirágot és a párban úszó halakat.

3.28.31. vers: A yogīk meditáljanak teljes odaadással az Úr szemének gyakori, könyörületes pillantásán, mert az enyhíti a bhakták háromféle félelmetes szenvedését. Szerető mosolyával kísért pillantásai végtelenül kegyesek.

3.28.32. vers: Meditáljon a yogī az Úr Śrī Hari legjóindulatúbb mosolyán is, azon a mosolyon, amely felszárítja mély bánat okozta könnyeik óceánját mindazoknak, akik leborulnak Előtte. Meditáljon az Úr ívelt szemöldökein is, amelyek belső energiája révén nyilvánulnak meg, hogy a bölcsek érdekében elbűvöljék a szexualitás istenét.

3.28.33. vers: Szeretettel és ragaszkodással átitatott odaadással meditáljon szívének legmélyén az Úr Viṣṇu nevetésén, amely olyan elragadó, hogy nagyon könnyű meditálni rajta. Amikor a Legfelsőbb Úr nevet, láthatóvá válnak apró fogai, melyek jázminbimbókhoz hasonlítanak, s melyeket ajkainak ragyogása rózsaszínre fest. Ha a yogī egyszer átadja elméjét e látványnak, többé ne vágyjon látni semmi mást.

3.28.34. vers: Követve ezt a folyamatot, a yogīban lassan tiszta szeretet ébred az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari iránt. Ahogy az odaadó szolgálatban fejlődik, túláradó örömében szőrszálai égnek állnak, s örökké nagy szeretetében ontott könnyei folyamában fürdik. Fokozatosan elméje is, amit eszközként használt arra, hogy vonzza az Urat    —    mint aki egy halat a horogra csal    —,   felhagy az anyagi cselekedetekkel.

3.28.35. vers: Amikor az elme ily módon teljesen megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, s megválik az anyagi érzéktárgyaktól, épp olyan lesz, mint egy mécses lángja. Ekkor az elme valóban összekapcsolódott a Legfelsőbb Úr elméjével, s érzékelhető, hogy eggyé vált Vele, mert megszabadult az anyagi kötőerők egymásra ható áradatától.

3.28.36. vers: Ily módon megszilárdulva a transzcendens legfelső szintjén, az elme megszabadul minden anyagi visszahatástól, és saját dicsőségében állapodik meg, ami transzcendentálisan fölötte áll minden anyagi boldogságnak és szenvedésnek. Ekkor a yogī felismeri az igazságot az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő kapcsolatáról. Felfedezi, hogy az öröm és a fájdalom, valamint azok kölcsönhatásai, melyeket mind saját magára vonatkoztatott, valójában a hamis egónak köszönhetőek, ami a tudatlanság terméke.

3.28.37. vers: Mivel a tökéletes önmegvalósításra szert tett lélek felismerte valódi kilétét, nem érzékeli, hogy az anyagi test hogyan mozdul vagy cselekszik, ahogyan a részeg ember sem tudja, visel-e ruhát a testén vagy sem.

3.28.38. vers: Az ilyen felszabadult yogī testével és érzékeivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége törődik, s ez a test addig működik, ameddig a számára elrendelt cselekedetek véget nem érnek. A felszabadult bhakta, aki ráébredt eredeti helyzetére, és samādhiban, a yoga legtökéletesebb szintjén állapodott meg, az anyagi test melléktermékeit nem tekinti a sajátjának. Testének cselekedeteit éppen ezért úgy látja, mint egy álombeli test tetteit.

3.28.39. vers: Amiatt, hogy rendkívüli mértékben vonzódik a családhoz és a vagyonhoz, az ember sajátjának tekinti fiát vagy pénzét, s az anyagi test iránt érzett vonzódásában azt gondolja, hogy a test az övé. Valójában, azonban ahogyan meg tudja érteni, hogy nem azonos a családjával és a pénzével, úgy a felszabadult lélek megérti, hogy ő és a teste nem azonosak.

3.28.40. vers: A lobogó tűz nem azonos a lángokkal, a szikrákkal és a füsttel, noha mind szoros kapcsolatban állnak vele, mivel ugyanabból a lángoló fából születtek.

3.28.41. vers: A látó az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit paraṁ brahmaként ismernek. Ő más, mint a jīva lélek, vagyis az egyéni élőlény, aki kapcsolatban áll az érzékekkel, az öt elemmel és a tudattal.

3.28.42. vers: A yogīnak ugyanazt a lelket kell látnia minden megnyilvánulásban, mert minden, ami létezik, a Legfelsőbb különféle energiáinak egy megnyilvánulása. Ily módon a bhaktának minden élőlényre megkülönböztetés nélkül kell tekintenie. Ez a Legfelsőbb Lélek megvalósítása.

3.28.43. vers: Ahogy a tűz nyilvánul meg a fa különféle formáiban, úgy jelenik meg a tiszta szellemi lélek különféle testekben az anyagi természet kötőerőinek különféle feltételei között.

3.28.44. vers: Miután legyőzte māyā áthatolhatatlan varázsát    —    māyāét, aki az anyagi megnyilvánulás okaként és okozataként mutatkozik meg, s ezért nagyon nehéz megérteni    —    , a yogī megállapodhat az önmegvalósítás szintjén.