HU/SB 4.28.26

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Purañjana nőként születik meg

SB 4.28.25 - SB 4.28.27

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

26. VERS

taṁ yajña-paśavo ’nena

saṁjñaptā ye ’dayālunā

kuṭhāraiś cicchiduḥ kruddhāḥ

smaranto ’mīvam asya tat

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tam—őt; yajña-paśavaḥ—az áldozati állatok; anena—általa; saṁjñaptāḥ—megölt; ye—mindazok, akik; adayālunā—a legkegyetlenebb által; kuṭhāraiḥ—bárdokkal; cicchiduḥ—darabokra szaggatták; kruddhāḥ—nagyon dühösek lévén; smarantaḥ—emlékezve; amīvam—bűnös cselekedetre; asya—övé; tat—az.

FORDÍTÁS

Purañjana, a kegyetlen király számtalan állatot ölt meg a különféle áldozatok során. Ezek az állatok most kihasználták a lehetőséget, és szarvaikkal döfködni kezdték őt. Olyan volt, mintha bárdokkal vágták volna darabokra.

MAGYARÁZAT

Azokra, akik nagyon lelkesen ölik az állatokat akár a vallás nevében, akár azért, hogy megegyék, halálukkor hasonló büntetés vár. A māṁsa („hús”) szó azt jelzi, hogy azok az állatok, akiket megöltünk, lehetőséget kapnak arra, hogy megöljenek bennünket. Annak ellenére, hogy az ember valójában egyetlen élőlényt sem öl meg, halála után tapasztalni fogja azt a fájdalmat, amit az állatok szarvai okoznak, amikor szurkálják. Mit sem tudva erről, a gazemberek habozás nélkül ölik halomra a szegény állatokat. Az úgynevezett emberi civilizáció rengeteg vágóhidat nyitott vagy a vallásra, vagy a táplálkozásra hivatkozva. Azok, akik egy kicsit vallásosak, a templomokban, a mecsetekben vagy a zsinagógákban ölik az állatokat, akik pedig még bűnösebbek, azok vágóhidakat tartanak fenn. Mint ahogy a civilizált emberi társadalomban a szemet szemért, fogat fogért törvény uralkodik, úgy a Legfelsőbb Úr utasítása értelmében egyetlen élőlény sem korlátozhat egy másik élőlényt. Mindenkinek meg kell adnunk a szabadságot, hogy éljen, s hogy a legfelsőbb atya gondoskodjon róla. Az állatölést    —    akár vallásos rítusként, akár pusztán az élelemszerzés kedvéért történik    —    az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig elítéli. A Bhagavad-gītāban (BG 16.19) az Úr Kṛṣṇa azt mondja:

tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān

saṁsāreṣu narādhamān

kṣipāmy ajasram aśubhān

āsurīṣv eva yoniṣu

„Örökre az anyagi lét óceánjába, a különféle démonikus fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.” Az állatölők (dviṣataḥ), akik irigyek a többi élőlényre és az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, a sötétségbe kerülnek, és nem érthetik meg az élet lényegét és célját. A következő versek további magyarázattal szolgálnak erről.

SB 4.28.25 - SB 4.28.27