HU/SB 4.28: Puranjana nőként születik meg

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Purañjana nőként születik meg


4.28.1. vers: Nārada, a nagy bölcs így folytatta: „Kedves Prācīnabarhiṣat királyom! A yavanák királya, akinek a neve maga a félelem, valamint Prajvāra, Kālakanyā és a katonák útnak indultak, hogy bejárják a világot.”

4.28.2. vers: Egyszer a veszedelmes katonák hatalmas erővel Purañjana városára támadtak. Noha a város tele volt számtalan lehetőséggel az érzékkielégítésre, az öreg kígyó védelmezte.

4.28.3. vers: Kālakanyā a veszedelmes katonák segítségével lassanként Purañjana városának minden lakóját megtámadta, akik ettől valamennyien magatehetetlenekké váltak.

4.28.4. vers: Amikor Kālakanyā, az Idő leánya megtámadta a testet, a yavanák királyának veszedelmes katonái különböző kapukon keresztül törtek be a városba, és kínozni kezdték lakóit.

4.28.5. vers: Ekképp fenyegették a várost a katonák és Kālakanyā. Purañjana király, aki túlságosan elmerült a családja iránt érzett szeretetben, Yavana-rāja és Kālakanyā támadása miatt igencsak nehéz helyzetbe került.

4.28.6. vers: Kālakanyā megölelte Purañjana királyt, s a király lassan elvesztette minden szépségét. Mivel a nemi élet megszállottja volt, értelme sekély lett, s elvesztette minden fenségét. A gandharvák és a yavanák minden tulajdonától megfosztották, s erőnek erejével legyőzték.

4.28.7. vers: Purañjana király látta, hogy városában minden a feje tetején áll, és hogy fiai, unokái, szolgái és miniszterei lassan mind ellene fordulnak. Azt is észrevette, hogy felesége elhidegedett tőle és közömbössé vált.

4.28.8. vers: Amikor Purañjana király látta, hogy családjának tagjai, rokonai, követői, szolgái, tanácsosai és mindenki más ellene fordultak, nagyon aggódni kezdett. Ám nem tudott ellene semmit sem tenni, mert Kālakanyā teljesen a hatalmába kerítette.

4.28.9. vers: Kālakanyā hatására az élvezet tárgyai ízetlenné váltak Purañjana király számára. Kéjes vágyai azonban nem szüntek meg, ezért minden tekintetben nyomorult lett, s így nem értette meg az élet célját. Még mindig nagyon szerette feleségét és gyermekeit, és amiatt aggódott, hogyan fog majd gondoskodni róluk.

4.28.10. vers: Purañjana király városát legyőzték a gandharva és yavana katonák, s bár a király nem akarta elhagyni, a körülmények mégis rákényszerítették, mert Kālakanyā szétzúzta a várost.

4.28.11. vers: Ekkor történt, hogy Yavana-rāja bátyja, Prajvāra felgyújtotta a várost, hogy örömet szerezzen öccsének, akinek másik neve Félelem.

4.28.12. vers: Amikor a város lángba borult, a király minden alattvalóját és szolgáját, a hozzátartozókkal, fiakkal, unokákkal, feleségekkel és a többi rokonnal együtt tűz vette körül. Purañjana király nagyon boldogtalan volt.

4.28.13. vers: A város rendjének legfőbb őre, a kígyó látta, hogy Kālakanyā a város lakóira támad, s elkeseredetten vette észre, hogy a yavanák támadása után otthona lángokba borul.

4.28.14. vers: Ahogy a fa odvában élő kígyó akarja elhagyni a fát erdőtűz idején, a város rendjének őre, a kígyó is el akart menekülni a városból a tűz perzselő heve elől.

4.28.15. vers: A kígyó testrészeit elgyöngítették a gandharva és yavana katonák, akik teljesen elvették minden testi erejét. Amikor megpróbálta elhagyni a várost, ellenségei feltartóztatták, és mert szándéka így meghiúsult, hangosan sírni kezdett.

4.28.16. vers: Purañjana király aztán leányaira, fiaira, unokáira, menyeire, vejeire, szolgáira és többi társára, valamint házára, házának kellékeire és összegyűjtött kis vagyonára kezdett gondolni.

4.28.17. vers: Purañjana király rendkívül kötődött a családjához és az „én” és az „enyém” felfogáshoz. Nagy ragaszkodás fűzte a feleségéhez, s emiatt már szinte földönfutó volt. Elválásukkor nagy szomorúság kerítette hatalmába.

4.28.18. vers: Purañjana király aggódva azt gondolta: „Ó, jaj, most feleségemre szakad a sok gyermek gondja! Ha elhagyom ezt a testet, hogyan fogja eltartani a családot? Ó, mennyi aggodalmat okoz majd neki a család eltartásának gondolata!”

4.28.19. vers: Aztán a hajdani együttléteikre kezdett gondolni. Visszaemlékezett rá, hogy a felesége nem evett addig, amíg ő be nem fejezte az evést, és nem fürdött, amíg ő meg nem fürdött, s hogy mindig nagyon ragaszkodott hozzá, olyannyira, hogy ha néha megharagudott rá, és megszidta, csak csendben állt, s tűrte helytelen viselkedését.

4.28.20. vers: Purañjana király egyre azon gondolkodott, milyen jó tanácsokat adott neki felesége, amikor néha nem tudta, mi tévő legyen, s hogy aggódott érte, amikor nem volt otthon. Noha számtalan fiú és hős anyja volt, a király mégis félt, hogy nem lesz képes eleget tenni a családi kötelességeknek.

4.28.21. vers: Purañjana király tovább aggódott: „Fiaim és lányaim teljesen tőlem függnek. Hogyan folytatják az életüket, miután elmentem ebből a világból? Olyanok lesznek, mint egy hajó utasai, akik hajótörést szenvedtek az óceán közepén.”

4.28.22. vers: Noha Purañjana királynak nem kellett volna a felesége és a gyermekei sorsa miatt aggódnia, kicsinyes intelligenciája miatt mégis így tett. Ezalatt Yavana-rāja, akinek a neve maga volt a Félelem, egyre közelebb jött, hogy elfogja a királyt.

4.28.23. vers: Amikor a yavanák Purañjana királyt, akár egy állatot, megkötözve a birodalmukba vitték, a király követőin úrrá lett a gyász. Miközben siránkoztak, arra kényszerítették őket, hogy vele menjenek.

4.28.24. vers: A kígyó, akit Yavana-rāja katonái már foglyul ejtettek, s már nem volt a városban, a többiekkel együtt követni kezdte a gazdáját. Amint mindannyian elhagyták a várost, az azonnal összeomlott és porrá lett.

4.28.25. vers: Amikor Purañjana királyt a hatalmas yavana nagy erővel elvonszolta, mély tudatlansága miatt még mindig nem tudott emlékezni barátjára és jóakarójára, a Felsőlélekre.

4.28.26. vers: Purañjana, a kegyetlen király számtalan állatot ölt meg a különféle áldozatok során. Ezek az állatok most kihasználták a lehetőséget, és szarvaikkal döfködni kezdték őt. Olyan volt, mintha bárdokkal vágták volna darabokra.

4.28.27. vers: A nőkkel való szennyes társulása következtében az élőlény, Purañjana királyhoz hasonlóan örökké az anyagi lét gyötrelmeitől szenved, és az anyagi élet sötét birodalmában marad, hosszú-hosszú évekre megfosztva minden emlékezettől.

4.28.28. vers: Purañjana király úgy hagyta el a testét, hogy közben a feleségére emlékezett, ezért következő életében egy gyönyörű és előkelő nő lett. Vidarbha király leányaként született meg a király palotájában.

4.28.29. vers: Vaidarbhīnak, Vidarbha király leányának a kezét egy nagy hatalmú férfinek, Malayadhvajának ígérték, aki a Pāṇḍu vidéken élt. Miután legyőzte a többi herceget, Malayadhvaja feleségül vette Vidarbha király leányát.

4.28.30. vers: Malayadhvaja egy leányt nemzett, koromfekete szemekkel. Hét fia is volt, akik később a Draviḍaként ismert földterület uralkodói lettek. Annak a vidéknek így hét királya volt.

4.28.31. vers: Kedves Prācīnabarhiṣat király! Malayadhvaja fiai sok-sok ezer fiat nemzettek, akik egészen egy Manu életén keresztül, sőt még azután is védelmezték a világot.

4.28.32. vers: A nagy szent, Agastya feleségül vette Malayadhvaja, az Úr Kṛṣṇa jól ismert bhaktája elsőszülött lányát. Tőle született egy fiú, Dṛḍhacyuta, akinek szintén volt egy fia, akit Idhmavāhának neveztek.

4.28.33. vers: Ezután a nagy szent, Malayadhvaja király felosztotta birodalmát fiai között, majd egy Kulācala nevű magányos helyre vonult, hogy ott teljes figyelemmel imádja az Úr Kṛṣṇát.

4.28.34. vers: Közvetlenül azután, hogy Malayadhvaja király Kulācalába ment, elbűvölő szemű, odaadó felesége annak ellenére, hogy családja és gyermekei voltak, minden családi boldogságot feladva követte őt, ahogy a holdfény követi a holdat éjszaka.

4.28.35-36. vers: Kulācala tartományban folyt a Candravasā, a Tāmraparṇī és a Vaṭodakā folyó. Malayadhvaja király rendszeresen ellátogatott e jámbor folyókhoz, s megfürdött vizükben, megtisztítva magát kívül-belül. Miután megfürdött, gumókat, magokat, leveleket, virágokat, gyökereket, gyümölcsöket és füvet evett, s vizet ivott hozzá. Szigorú lemondásokat vállalt magára, míg végül csonttá-bőrré soványodott.

4.28.37. vers: Lemondásai következtében Malayadhvaja király teste és elméje lassanként kiegyensúlyozottan tekintett a hideg és a meleg, a boldogság és a szomorúság, a szél és az eső, az éhség és a szomjúság, a kellemes és a kellemetlen kettősségeire. Ezzel legyőzött minden relativitást.

4.28.38. vers: Az imádat, a lemondások végzése és a szabályok követése segítségével Malayadhvaja király legyőzte az érzékeit, az életét és a tudatát. Mindent a középpontra, a Legfelsőbb Brahmanra [Kṛṣṇára] rögzített.

4.28.39. vers: Száz félisteni évig maradt így mozdulatlanul egy helyben. Aztán tiszta odaadó vonzalom ébredt benne Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, és megingathatatlanná vált ebben a helyzetben.

4.28.40. vers: Malayadhvaja király tökéletes tudásra tett szert azáltal, hogy képes volt megkülönböztetni a Felsőlelket az egyéni lélektől. Az egyéni lélek helyhez kötött, míg a Felsőlélek mindent átható. Tökéletes tudással rendelkezett arról, hogy az anyagi test nem a lélek, de a lélek az anyagi test tanúja.

4.28.41. vers: Malayadhvaja király tökéletes tudásra tett szert, mert megtisztult állapotában közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyisége tanította. E megvilágosító transzcendentális tudás segítségével mindent és minden szempontból megérthetett.

4.28.42. vers: Malayadhvaja király így észlelhette, hogy a Felsőlélek mellette ül, és hogy ő, az egyéni lélek a Felsőlélek mellett ül. Mivel együtt voltak, nem volt szükség külön érdekekre; ezért tartózkodott az ilyen cselekedetektől.

4.28.43. vers: Vidarbha király leánya teljes mértékben úgy fogadta el a férjét, mint a Legfelsőbbet. Lemondott minden érzéki élvezetről, és teljes lemondásban követte fejlett férje elveit. Így folytatta szolgálatát.

4.28.44. vers: Vidarbha király leánya elnyűtt ruhákat viselt, és a lemondásra tett fogadalmai következtében nagyon sovány volt. Sohasem fésülködött, így haja kócos lett és tincsekbe csavarodott. Annak ellenére, hogy mindig a férje közelében maradt, csendes és békés volt, mint a tűz háborítatlan lángja.

4.28.45. vers: Vidarbha király lánya a megszokott módon addig szolgálta mozdulatlanul ülő férjét, amíg rá nem döbbent, hogy az eltávozott a testéből.

4.28.46. vers: Miközben úgy szolgálta őt, hogy lábát masszírozta, érezte, hogy férje lába már nem meleg, s ebből megértette, hogy már eltávozott a testből. Nagy aggodalom töltötte el, amint egyedül maradt. Férje társasága nélkül úgy érezte magát, mint az őzsuta, amikor elszakítják a párjától.

4.28.47. vers: Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyászolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül hullottak, és keservesen zokogott.

4.28.48. vers: Ó, királyok legkiválóbbja, kérlek, kelj fel! Kelj fel! Nézd csak ezt a vízzel körbevett világot, ami szélhámosoktól és királyoknak nevezett csalóktól hemzseg! A világ retteg, s neked kötelességed, hogy megvédelmezd!

4.28.49. vers: Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és szeméből patakzott a könny.

4.28.50. vers: Aztán fából máglyát rakott, meggyújtotta, és ráhelyezte férje holttestét. Amikor ezzel kész volt, mélyen gyászolva felkészült, hogy férjével együtt ő maga is elégjen a lángok között.

4.28.51. vers: Kedves királyom! Ekkor megjelent egy brāhmaṇa, Purañjana király régi barátja, és kedves szavakkal vigasztalni kezdte a királynőt.

4.28.52. vers: A brāhmaṇa kérdezősködni kezdett: Ki vagy? Kinek a felesége és kinek a lánya vagy? Ki az a férfi, aki itt fekszik? Úgy látom, e miatt a halott test miatt bánkódsz. Nem ismersz meg? Örök barátod vagyok. Talán emlékszel rá, hogy a múltban sokszor beszéltél Velem.

4.28.53. vers: A brāhmaṇa folytatta: Drága barátom! Még ha nem is ismersz meg azonnal, nem emlékszel-e, hogy egyszer rég volt egy nagyon bensőséges barátod? Sajnos elhagytad a társaságomat, és inkább az anyagi világ élvezője lettél.

4.28.54. vers: Drága nemes barátom! Mi ketten olyanok vagyunk, mint két hattyú. Együtt élünk ugyanabban a szívben, ami a Mānasa tóhoz hasonlít. Noha ezer és ezer éve együtt élünk, eredeti otthonunktól mégis távol vagyunk.

4.28.55. vers: Kedves barátom, ugyanúgy a barátod vagyok most is! Miután elhagytál, egyre inkább materialista lettél, s mivel nem láttál, különféle testekben utaztál az anyagi világban, amit valami nő teremtett.

4.28.56. vers: Ebben a városban [az anyagi testben] öt kert, kilenc kapu, egy védelmező, három lakosztály, hat család, öt raktár, öt anyagi elem és egy nő van, a ház úrnője.

4.28.57. vers: Kedves barátom! Az öt kert az érzéki élvezet öt tárgya, a védelmező pedig az életlevegő, amely a kilenc kapun át jár. A három lakosztály a három fő összetevő: a tűz, a víz és a föld. A hat család az elme és az öt érzék összessége.

4.28.58. vers: A hat raktár a hat cselekvő érzékszerv. Ezek az öt örök elem együttes erejének segítségével hajtják végre feladatukat. E tevékenységek mögött a lélek áll, aki a valóságban személy és élvező. Most azonban a test városában rejtőzködik, ezért nincs tudása.

4.28.59. vers: Kedves barátom! Amikor beköltözöl egy ilyen testbe egy nővel, az anyagi vágyakkal, túlságosan belemerülsz az érzéki élvezetbe. Ezért történt, hogy elfelejtetted a lelki életedet. Anyagi elképzeléseid miatt a legkülönfélébb gyötrelmek közé kerülsz.

4.28.60. vers: Igazából te nem Vidarbha lánya vagy, ez az ember, Malayadhvaja pedig nem a te jóakaró férjed. Purañjanī igazi férje sem voltál, csak foglyul ejtett ez a kilenckapus város.

4.28.61. vers: Néha férfinak, néha szemérmes nőnek, néha pedig egy nem nélküli eunuchnak hiszed magad. Mindez az illuzórikus energia teremtette test miatt van így. Ez az illuzórikus energia az Én energiám, és valójában mindketten    —    te és Én egyformán    —    tiszta lelki lények vagyunk. Próbáld ezt megérteni! Elmagyarázom neked tényleges helyzetünket.

4.28.62. vers: Kedves barátom! Én, a Felsőlélek és te, az egyéni lélek minőségileg nem különbözünk egymástól, hiszen mindketten lelkiek vagyunk. Kedves barátom, eredeti helyzetedben minőség tekintetében valójában nem különbözöl Tőlem. Csak gondold át mindezt! Akik igazán művelt tudósok, akik tudással rendelkeznek, azok nem találnak semmilyen minőségi különbséget közted és köztem.

4.28.63. vers: Ahogy az ember a teste tükörképét saját magával azonosnak, nem pedig különbözőnek látja, míg mások két testet látnak, úgy anyagi helyzetünkben, amely egyrészt hatással van az élőlényre, másrészt nem hat rá, különbség van Isten és az élőlény között.

4.28.64. vers: A két hattyú együtt él a szívben. Amikor az egyik hattyú utasításokat kap a másiktól, akkor eredeti helyzetében van. Ez azt jelenti, hogy visszanyeri eredeti Kṛṣṇa-tudatát, melyet az anyaghoz való vonzódása következtében veszített el.

4.28.65. vers: Kedves Prācīnabarhi király! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden ok oka híres arról, hogy közvetve ismerhető meg. Elmondtam ezért neked Purañjana történetét, ami valójában az önmegvalósításra tanít.