HU/SB 6.2.28

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - MÁSODIK FEJEZET: A viṣṇudūták megmentik Ajāmilát

SB 6.2.27 - SB 6.2.29

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

28. VERS

vṛddhāv anāthau pitarau

nānya-bandhū tapasvinau

aho mayādhunā tyaktāv

akṛtajñena nīcavat

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vṛddhau—öreg; anāthau—nem volt senki, aki gondoskodott volna róluk; pitarau—apám és anyám; na anya-bandhū—akiknek nem volt más barátjuk; tapasvinau—akik nagy nehézségeken mentek keresztül; aho—ó, jaj; mayā—általam; adhunā—abban a pillanatban; tyaktau—feladtam; akṛta-jñena—hálátlan; nīca-vat—mint egy visszataszító, züllött ember.

FORDÍTÁS

Apám és anyám idősek voltak, és nem volt más fiuk vagy barátjuk, aki gondoskodott volna róluk. Mivel nem törődtem velük, sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Ó, jaj! Visszataszító, alacsony rendű ember módjára hálátlanul magukra hagytam őket, ilyen körülmények között!

MAGYARÁZAT

A védikus civilizáció szerint mindenkinek törődnie kell a brāhmaṇákkal, az idős emberekkel, a nőkkel, a gyermekekkel és a tehenekkel. Ez mindenkinek a kötelessége, különösen pedig a rangosabb osztályokból származóknak. Ajāmila azonban amiatt, hogy egy prostituálttal élt, nem tett eleget ezeknek a kötelességeknek. Ezt megbánva most nagyon bűnösnek érzi magát.

SB 6.2.27 - SB 6.2.29