HU/SB 6.4.31

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - NEGYEDIK FEJEZET: A Haṁsa-guhya imák, Prajāpati Dakṣa imái az Úrhoz

SB 6.4.30 - SB 6.4.32

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

31. VERS

yac-chaktayo vadatāṁ vādināṁ vai

vivāda-saṁvāda-bhuvo bhavanti

kurvanti caiṣāṁ muhur ātma-mohaṁ

tasmai namo ’nanta-guṇāya bhūmne

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat-śaktayaḥ—akinek változatos energiái; vadatām—különféle filozófiákról beszélve; vādinām—a beszélőknek; vai—valóban; vivāda—az érvnek; saṁvāda—és egyetértés; bhuvaḥ—az okok; bhavanti—vannak; kurvanti—teremtenek; ca—és; eṣām—nekik (a teoretikusoknak); muhuḥ—folytonosan; ātma-moham—zavarodottság a lélek létét illetően; tasmai—Neki; namaḥ—tiszteletteljes hódolatom; ananta—határtalan; guṇāya—transzcendentális sajátságokkal rendelkezni; bhūmne—a mindent átható Istenség.

FORDÍTÁS

Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat a mindent átható Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki korlátlan transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezik! A különféle nézeteket hirdető filozófusok szívének mélyén lakozva elfeledteti velük saját lelküket, miközben egyetértenek vagy vitatkoznak egymással. Ezzel olyan helyzetet teremt számukra az anyagi világban, melyben képtelenek eljutni a végkövetkeztetésig. Hódolatomat ajánlom Neki!

MAGYARÁZAT

A feltételekhez kötött lelkek időtlen idők óta, a kozmikus megnyilvánulás teremtése óta a filozófiai spekuláció különféle csoportjait hozzák létre. A bhakták esetében azonban ez nem igaz. Az abhaktáknak különféle elképzeléseik vannak a teremtést, a fenntartást és a megsemmisülést illetően, ezért vādīknak és prativādīknak    —    érvelőknek és ellenérvelőknek    —    nevezik őket. A Mahābhārata kijelentéséből megérthetjük, hogy számtalan muni, azaz spekuláló létezik:

tarko ’pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnā

nāsāv ṛṣir yasya mataṁ na bhinnam

Minden spekulálónak a többivel ellentétes nézeteket kell vallania. Másképp miért lenne olyan sok egymásnak ellentmondó csoportosulás, melyek mind a legfelsőbb ok meghatározásával foglalkoznak?

A filozófia a végső ok megtalálását jelenti. Ahogy a Vedānta-sūtra nagyon észszerűen kijelenti, athāto brahma-jijñāsā: az emberi élet célja a végső ok megértése. A bhakták elfogadják, hogy a végső ok Kṛṣṇa, mert ezt a végkövetkeztetést támasztja alá minden védikus szentírás, és Maga Kṛṣṇa is, amikor azt mondja, ahaṁ sarvasya prabhavaḥ: „Én vagyok mindennek a forrása.” A bhaktáknak nem okoz nehézséget, hogy minden dolog végső okát megértsék, az abhaktáknak azonban számtalan szemben álló elemmel kell megküzdeniük, mert mindenki, aki kiemelkedő filozófus szeretne lenni, saját utat eszel ki. Indiában a filozófusoknak sok-sok csoportja létezik    —    többek között a dvaita-vādīk, az advaita-vādīk, a vaiśeṣikák, a mīmāṁsakák, a māyāvādīk és a svabhāva-vādīk    —,    és mindannyian ellentmondanak egymásnak. A nyugati országokban szintén számtalan filozófus van, akik eltérő nézeteket vallanak a teremtést, az életet, a fenntartást és a megsemmisülést illetően. Ezért vitathatatlan tény, hogy a világon számtalan filozófus létezik, s mind ellentmondanak egymásnak.

Felmerülhet most az a kérdés, hogy miért van olyan sok filozófus, ha a filozófia végső célja egy. A végső cél kétségtelenül egy: a Legfelsőbb Brahman. Ahogy Arjuna mondta Kṛṣṇának a Bhagavad-gītāban (BG 10.12-13):

paraṁ brahma paraṁ dhāma

pavitraṁ paramaṁ bhavān

puruṣaṁ śāśvataṁ divyam

ādi-devam ajaṁ vibhum

„Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legvégső hajlék, a legtisztább, az Abszolút Igazság. Te vagy az örök, transzcendentális és eredeti személy, a megszületetlen, a leghatalmasabb.” Az abhakta spekulálók azonban nem fogadnak el egy végső okot (sarva-kāraṇa-kāraṇam). Tudatlanok és zavarodottak a lelket és annak cselekedeteit illetően, ezért annak ellenére, hogy néhányuknak van valami halvány elképzelése a lélekről, számtalan ellenérv merül fel, s így ezek a filozófiai elmélkedők sohasem juthatnak el a végkövetkeztetésig. Valamennyien irigyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 16.19-20) kijelenti:

tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān

saṁsāreṣu narādhamān

kṣipāmy ajasram aśubhān

āsurīṣv eva yoniṣu

āsurīṁ yonim āpannā

mūḍhā janmani janmani

mām aprāpyaiva kaunteya

tato yānty adhamāṁ gatim

„Örökre az anyagi lét óceánjába, a különféle démonikus fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját. Ó, Kuntī fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.” Amiatt, hogy irigyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, az abhakták életről életre démonikus családban születnek meg. Mindannyian nagyon bűnösek, és sértéseik miatt a Legfelsőbb Úr örök zavarodottságban tartja őket. Kurvanti caiṣāṁ muhur ātma-moham: az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége szándékosan sötétséget borít rájuk (ātma-moham).

A kiváló tekintély, Parāśara, Vyāsadeva atyja a következőképpen jellemzi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét:

jñāna-śakti-balaiśvarya-

vīrya-tejāṁsy aśeṣataḥ

bhagavac-chabda-vācyāni

vinā heyair guṇādibhiḥ

A démonikus spekulálók nem képesek megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális tulajdonságait, formáját, kedvteléseit, erejét, tudását és gazdagságát, melyek mind mentesek az anyagi szennyeződéstől (vinā heyair guṇādibhiḥ). Ezek a spekulálók irigyek az Úr létére, és jagad āhur anīśvaram: azt a következtetést vonják le, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás irányító nélkül, természetesen úton működik. Életről életre örök sötétség borul rájuk, és nem érthetik meg minden ok valódi okát. Ezért van a filozófiai spekulációnak oly sok iskolája.

SB 6.4.30 - SB 6.4.32