HU/SB 6.4.32
32. VERS
- astīti nāstīti ca vastu-niṣṭhayor
- eka-sthayor bhinna-viruddha-dharmaṇoḥ
- avekṣitaṁ kiñcana yoga-sāṅkhyayoḥ
- samaṁ paraṁ hy anukūlaṁ bṛhat tat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asti—van; iti—így; na—nem; asti—van; iti—így; ca—és; vastu-niṣṭhayoḥ—ismerni a végső okot; eka-sthayoḥ—ugyanaz a téma, a Brahman meghatározása; bhinna—eltérőt bemutatva; viruddha-dharmaṇoḥ—és ellentétes jellemzőket; avekṣitam—érzékelt; kiñcana—valami, ami; yoga-sāṅkhyayoḥ—a misztikus yoga és a sāṅkhya filozófia (a természet működésének elemzése); samam—ugyanaz; param—transzcendentális; hi—valóban; anukūlam—lakóhely; bṛhat tat—az a végső ok.
FORDÍTÁS
Két csoport van: a teisták és az ateisták. A teista, aki elfogadja a Felsőlelket, a misztikus yogán keresztül megtalálja a lelki okot. A sāṅkhyita azonban, aki csupán az anyagi elemeket analizálja, személytelen végkövetkeztetésre jut, és nem fogad el egy legfelsőbb okot, legyen az akár Bhagavān, akár Paramātmā, akár Brahman, ehelyett az anyagi természet felszíni, külsődleges működésével foglalkozik. Végső soron azonban mindkét csoport az Abszolút Igazságot magyarázza, mert noha ellentétes kijelentésekkel állnak elő, a céljuk ugyanaz a végső ok. Mindketten ugyanazon Legfelsőbb Brahman felé közelednek, akinek most tiszteletteljes hódolatomat ajánlom.
MAGYARÁZAT
Ebben a vitában valójában két fél vesz részt. Vannak, akik azt mondják, hogy az Abszolút Igazságnak nincs formája (nirākāra), mások pedig azt, hogy az Abszolút Igazság rendelkezik formával (sākāra). A „forma” szó éppen ezért a közös tényező, annak ellenére, hogy néhányan elfogadják (asti vagy astika), míg mások tagadni próbálják (nāsti vagy nāstika). Mivel a bhakta a „forma” (ākāra) szót tekinti közös tényezőnek mindkét oldalon, tiszteletteljes hódolatát ajánlja a formának, miközben mások tovább vitatkozhatnak afelett, hogy az Abszolút rendelkezik-e formával vagy sem.
Ebben a versben a yoga-sāṅkhyayoḥ szó nagyon fontos. A yoga bhakti-yogát jelent, mivel a yogīk szintén elfogadják a mindent átható Legfelsőbb Lélek létét, és arra törekszenek, hogy megpillantsák ezt a Legfelsőbb Lelket a szívükben. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 12.13.1) így ír: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ. A bhakta megpróbál közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatba kerülni, míg a yogī a szívben lakozó Felsőlelket igyekszik megtalálni meditációja révén. Ezért a yoga közvetlenül és közvetetten egyaránt bhakti-yogát jelent. A sāṅkhya azonban a kozmikus helyzet spekulatív tudáson keresztül folytatott fizikai tanulmányozását jelenti. Ez általában jñāna-śāstraként ismeretes. A sāṅkhyiták a személytelen Brahmanhoz ragaszkodnak, de az Abszolút Igazságot háromféleképpen lehet ismerni. Brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate: (SB 1.2.11) az Abszolút Igazság egy, de vannak, akik személytelen Brahmanként, vannak, akik mindenhol létező Felsőlélekként, és vannak, akik Bhagavānként, az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadják el. A középpont az Abszolút Igazság.
Noha az imperszonalisták és a perszonalisták harcot vívnak egymással, figyelmük középpontjában ugyanaz a Parabrahman, ugyanaz az Abszolút Igazság áll. A yoga-śāstrák Kṛṣṇát a következőképpen jellemzik: kṛṣṇaṁ piśaṅgāmbaram ambujekṣaṇaṁ catur-bhujaṁ śaṅkha-gadādy-udāyudham. Így írnak az Istenség Legfelsőbb Személyisége külső tulajdonságainak, végtagjainak és ruhájának szemet gyönyörködtető látványáról. A sāṅkhya-śāstra azonban tagadja az Úr transzcendentális formájának létét. A sāṅkhya-śāstrában az áll, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazságnak nincs keze, lába és nincs neve: hy anāma-rūpa-guṇa-pāṇi-pādam acakṣur aśrotram ekam advitīyam api nāma-rūpādikaṁ nāsti. A védikus mantrák kijelentik: apāṇi-pādo javano grahītā, a Legfelsőbb Úrnak nincs lába és keze, de el tudja fogadni mindazt, amit felajánlanak Neki. Ezek az állítások valójában elismerik, hogy a Legfelsőbbnek van keze és lába, de azt tagadják, hogy anyagi kezei és lábai lennének. Ezért hívják az Abszolútat aprākṛtának. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége sac-cid-ānanda-vigrahával, vagyis örökké létező, tudással és gyönyörrel teli formával rendelkezik, s nem egy anyagi testtel. A sāṅkhyiták, azaz a jñānīk tagadják az anyagi formát, és a bhakták szintén jól tudják, hogy az Abszolút Igazságnak, Bhagavānnak nincs anyagi formája.
- īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
- sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
- anādir ādir govindaḥ
- sarva-kāraṇa-kāraṇam
„Kṛṣṇa, akit Govindaként ismernek, a legfelsőbb irányító. Örök, gyönyörteli lelki teste van, s Ő mindennek az eredete. Neki nincs eredete, mivel Ő minden ok elsődleges oka.” Az Abszolútat illetően azok a felfogások, melyek szerint rendelkezik kezekkel és lábakkal, illetve nincsenek kezei és lábai, látszólag ellentmondanak egymásnak, valójában azonban mindkettő összhangban van a Legfelsőbb Abszolút Személyről szóló igazsággal. Ezért az ebben a versben használt vastu-niṣṭhayoḥ szó arra utal, hogy a yogīk és a sāṅkhyiták egyaránt hisznek a valóságban, de az anyagi és lelki azonosságok különféle nézőpontjai szerint vitatkoznak róla. Parabrahman, vagyis a bṛhat a közös pont. A sāṅkhyiták és a yogīk egyaránt ugyanabban a Brahmanban vannak, de eltérő szemléletük miatt különböznek egymástól.
A bhakti-śāstrában lefektetett utasítások a tökéletes irányba vezetnek, mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 18.55): bhaktyā mām abhijānāti. „Engem csakis odaadó szolgálattal lehet megismerni.” A bhakták tudják, hogy a Legfelsőbb Személynek nincs anyagi formája, míg a jñānīk pusztán tagadják az anyagi formát. Ezért a bhakti-mārgánál, az odaadás útjánál kell menedéket keresnünk, s akkor minden érthetővé válik. A jñānīk a virāṭ-rūpára, az Úr gigantikus kozmikus formájára koncentrálnak. Ez a rendszer kezdetben megfelel azok számára, akik rendkívül materialisták, ám nincs szükség arra, hogy állandóan a virāṭ-rūpára gondoljunk. Amikor Kṛṣṇa megmutatta Arjunának a virāṭ-rūpáját, Arjuna megnézte, de nem akarta örökké ezt látni. Arra kérte az Urat, öltse fel újra eredeti, kétkarú Kṛṣṇa-formáját. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a művelt tudósok nem találják ellentmondásosnak azt, hogy a bhakták az Úr lelki formájára összpontosítanak (īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ). Śrīla Madhvācārya ezzel kapcsolatban elmondja, hogy a kevésbé intelligens abhakták úgy vélik, hogy az ő következtetésük a végső, mivel azonban a bhakták tökéletesen műveltek, megértik, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a végső cél.