HU/SB 6.5.37

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: Prajāpati Dakṣa megátkozza Nārada Munit

SB 6.5.36 - SB 6.5.38

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

37. VERS

ṛṇais tribhir amuktānām

amīmāṁsita-karmaṇām

vighātaḥ śreyasaḥ pāpa

lokayor ubhayoḥ kṛtaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ṛṇaiḥ—az adósságokból; tribhiḥ—három; amuktānām—azoknak, akik nem szabadok; amīmāṁsita—figyelembevétele nélkül; karmaṇām—a kötelesség útját; vighātaḥ—elpusztítja; śreyasaḥ—a szerencse útjának; pāpa—ó, legbűnösebb (Nārada Muni); lokayoḥ—a világoknak; ubhayoḥ—mindkettő; kṛtaḥ—tett.

FORDÍTÁS

Prajāpati Dakṣa így szólt: Fiaim még egyáltalán nem törlesztették le három adósságukat, s nem vették figyelembe kellőképpen a kötelezettségeiket. Ó, Nārada Muni, ó, bűn megtestesítője! Megakadályoztad, hogy életük szerencsés legyen mind ebben, mind a következő világban, mert még mindig adósai a szenteknek, a félisteneknek és az apjuknak!

MAGYARÁZAT

Amint egy brāhmaṇa megszületik, azonnal háromféle adósság nehezedik a vállára: adósa a nagy szenteknek, a félisteneknek és az apjának. A brāhmaṇa fiának cölibátusban kell élnie (brahmacarya), hogy visszafizesse tartozását a szenteknek, rituális szertartásokat kell végeznie, hogy megszabaduljon tartozásától a félistenek felé, és gyermekeket kell nemzenie, hogy ne tartozzon többé apjának sem. Prajāpati Dakṣa azzal érvelt, hogy noha a felszabadulás érdekében ajánlatos a lemondott rendbe lépni, ha valaki nem tesz eleget a félistenek, a szentek és apja iránti kötelességének, nem szabadulhat fel. Dakṣa fiai nem szabadultak meg még e három adósságtól. Miért vezette hát őket Nārada Muni az élet lemondott rendje felé? Úgy tűnik, Prajāpati Dakṣa nem ismerte a śāstrák végső határozatát. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll (SB 11.5.41):

devarṣi-bhūtāpta-nṛṇāṁ pitṝṇāṁ

na kiṅkaro nāyam ṛṇī ca rājan

sarvātmanā yaḥ śaraṇaṁ śaraṇyaṁ

gato mukundaṁ parihṛtya kartam

Mindenki adósa a félisteneknek, az élőlényeknek, a családjának, a pitāknak és másoknak, ha azonban valaki teljesen meghódol Kṛṣṇának, Mukundának, aki felszabadulást adhat, akkor megszabadul minden adósságától, még akkor is, ha nem végez yajñákat. Aki lemond az anyagi világról az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvéért, akinek lótuszlábai mindenkinek oltalmat nyújtanak, az megszabadul minden adósságtól, még akkor is, ha nem fizeti azokat vissza. Ez a śāstra véleménye. Nārada Muni tehát teljes mértékben helyesen cselekedett, amikor Prajāpati Dakṣa fiainak azt tanácsolta, hogy azonnal mondjanak le az anyagi világról, és keressenek oltalmat az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél. Prajāpati Dakṣa, a Haryaśvák és a Savalāśvák apja sajnálatos módon nem értette meg, hogy milyen nagy szolgálatot tett neki Nārada Muni, s ezért pāpának (minden bűn megszemélyesítőjének) és asādhunak szólította (olyan embernek, aki nem szent). Nārada Muni nagy szent és nagy vaiṣṇava volt, ezért eltűrte Prajāpati Dakṣa minden vádját. Ő csupán vaiṣṇava kötelességét végezte azzal, hogy felszabadította Prajāpati Dakṣa fiait, lehetővé téve számukra, hogy hazatérjenek, vissza Istenhez.

SB 6.5.36 - SB 6.5.38