HU/SB 6.5.41: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Azt mondják, hogy ha egy nő nem esik teherbe, nem értheti meg a gyermekszülés fájdalmait. ''Bandhyā ki bujhibe prasava-vedanā''. A bandhyā szó meddő nőt jelent, s a meddő nők nem szülhetnek gyermeket. Hogyan érezhetnék át a szülés fájdalmát? Prajāpati Dakṣa filozófiája szerint a nőnek először teherbe kell esnie, s akkor tapasztalhatja majd a gyermekszülés gyötrelmeit, és ha van esze, nem akar majd újra teherbe esni. A valóságban azonban ez nem így van. A nemi élvezet vágya olyan erős, hogy a nők terhesek lesznek és szenvednek a gyermekszüléskor, ám annak ellenére, hogy ezt megtapasztalják, újra teherbe esnek. Dakṣa filozófiája szerint az embernek előbb teljesen bele kell merülnie az anyagi élvezetbe, hogy az ebből származó szenvedés tapasztalata után automatikusan lemondjon róla. Az anyagi természet azonban olyan erős, hogy noha az ember minden lépésnél szenved, mégsem adja fel próbálkozásait, hogy élvezetben legyen része (''tṛpyanti neha kṛpaṇā bahu-duḥkha-bhājaḥ''). Így aztán ha valaki nem kap lehetőséget arra, hogy egy olyan bhaktával társuljon, mint Nārada Muni vagy mint az ő szolgái a tanítványi láncolatban, a lemondás szunnyadó szelleme nem fog felébredni benne. Nem igaz, hogy mivel az anyagi élvezet olyan sok szenvedéssel jár, az ember majd automatikusan megválik tőle. Egy olyan bhakta áldásaira van szükség, mint Nārada Muni, s ekkor az ember képes feladni ragaszkodását az anyagi világhoz. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tagjai, ezek a fiatal fiúk és leányok feladták az anyagi élvezet szellemét, de nem azért, mert nagy gyakorlatuk volt benne, hanem mert megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhunak és szolgáinak a kegyét. | Azt mondják, hogy ha egy nő nem esik teherbe, nem értheti meg a gyermekszülés fájdalmait. ''Bandhyā ki bujhibe prasava-vedanā''. A bandhyā szó meddő nőt jelent, s a meddő nők nem szülhetnek gyermeket. Hogyan érezhetnék át a szülés fájdalmát? Prajāpati Dakṣa filozófiája szerint a nőnek először teherbe kell esnie, s akkor tapasztalhatja majd a gyermekszülés gyötrelmeit, és ha van esze, nem akar majd újra teherbe esni. A valóságban azonban ez nem így van. A nemi élvezet vágya olyan erős, hogy a nők terhesek lesznek és szenvednek a gyermekszüléskor, ám annak ellenére, hogy ezt megtapasztalják, újra teherbe esnek. Dakṣa filozófiája szerint az embernek előbb teljesen bele kell merülnie az anyagi élvezetbe, hogy az ebből származó szenvedés tapasztalata után automatikusan lemondjon róla. Az anyagi természet azonban olyan erős, hogy noha az ember minden lépésnél szenved, mégsem adja fel próbálkozásait, hogy élvezetben legyen része (''tṛpyanti neha kṛpaṇā bahu-duḥkha-bhājaḥ'' ([[HU/SB 7.9.45|SB 7.9.45]])). Így aztán ha valaki nem kap lehetőséget arra, hogy egy olyan bhaktával társuljon, mint Nārada Muni vagy mint az ő szolgái a tanítványi láncolatban, a lemondás szunnyadó szelleme nem fog felébredni benne. Nem igaz, hogy mivel az anyagi élvezet olyan sok szenvedéssel jár, az ember majd automatikusan megválik tőle. Egy olyan bhakta áldásaira van szükség, mint Nārada Muni, s ekkor az ember képes feladni ragaszkodását az anyagi világhoz. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tagjai, ezek a fiatal fiúk és leányok feladták az anyagi élvezet szellemét, de nem azért, mert nagy gyakorlatuk volt benne, hanem mert megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhunak és szolgáinak a kegyét. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 21:43, 6 September 2020
41. VERS
- nānubhūya na jānāti
- pumān viṣaya-tīkṣṇatām
- nirvidyate svayaṁ tasmān
- na tathā bhinna-dhīḥ paraiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; anubhūya—tapasztalva; na—nem; jānāti—ismeri; pumān—egy személy; viṣaya-tīkṣṇatām—az anyagi élvezet élessége; nirvidyate—megszabadul tőle; svayam—ő maga; tasmāt—attól; na tathā—nem úgy, mint az; bhinna-dhīḥ—akinek értelmét megváltoztatják; paraiḥ—mások.
FORDÍTÁS
Valóban az anyagi élvezet okoz minden boldogtalanságot, de senki sem adhatja fel, amíg nem tapasztalta a maga bőrén, hogy mennyi szenvedéssel jár. Hagyni kell ezért, hogy az ember folytassa az úgynevezett anyagi élvezetet, s ezzel egy időben a tudását gyarapítva megtapasztalja a hamis anyagi boldogság gyötrelmét. Ekkor mások segítsége nélkül fog rádöbbenni arra, hogy az anyagi élvezet gyűlöletes. Akiknek a gondolkodását mások változtatják meg, azok nem válnak annyira lemondottá, mint azok, akik mögött személyes tapasztalat áll.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, hogy ha egy nő nem esik teherbe, nem értheti meg a gyermekszülés fájdalmait. Bandhyā ki bujhibe prasava-vedanā. A bandhyā szó meddő nőt jelent, s a meddő nők nem szülhetnek gyermeket. Hogyan érezhetnék át a szülés fájdalmát? Prajāpati Dakṣa filozófiája szerint a nőnek először teherbe kell esnie, s akkor tapasztalhatja majd a gyermekszülés gyötrelmeit, és ha van esze, nem akar majd újra teherbe esni. A valóságban azonban ez nem így van. A nemi élvezet vágya olyan erős, hogy a nők terhesek lesznek és szenvednek a gyermekszüléskor, ám annak ellenére, hogy ezt megtapasztalják, újra teherbe esnek. Dakṣa filozófiája szerint az embernek előbb teljesen bele kell merülnie az anyagi élvezetbe, hogy az ebből származó szenvedés tapasztalata után automatikusan lemondjon róla. Az anyagi természet azonban olyan erős, hogy noha az ember minden lépésnél szenved, mégsem adja fel próbálkozásait, hogy élvezetben legyen része (tṛpyanti neha kṛpaṇā bahu-duḥkha-bhājaḥ (SB 7.9.45)). Így aztán ha valaki nem kap lehetőséget arra, hogy egy olyan bhaktával társuljon, mint Nārada Muni vagy mint az ő szolgái a tanítványi láncolatban, a lemondás szunnyadó szelleme nem fog felébredni benne. Nem igaz, hogy mivel az anyagi élvezet olyan sok szenvedéssel jár, az ember majd automatikusan megválik tőle. Egy olyan bhakta áldásaira van szükség, mint Nārada Muni, s ekkor az ember képes feladni ragaszkodását az anyagi világhoz. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tagjai, ezek a fiatal fiúk és leányok feladták az anyagi élvezet szellemét, de nem azért, mert nagy gyakorlatuk volt benne, hanem mert megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhunak és szolgáinak a kegyét.