HU/SB 7.2.61: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 2. fejezet|H61]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 2. fejezet|H61]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.2: Hiranyakasipu, a démonok | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.2: Hiranyakasipu, a démonok fejedelme| MÁSODIK FEJEZET: Hiraṇyakaśipu, a démonok fejedelme]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.2.60| SB 7.2.60]] '''[[HU/SB 7.2.60|SB 7.2.60]] - [[HU/SB 7.3.1|SB 7.3.1]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.3.1| SB 7.3.1]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.2.60| SB 7.2.60]] '''[[HU/SB 7.2.60|SB 7.2.60]] - [[HU/SB 7.3.1|SB 7.3.1]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.3.1| SB 7.3.1]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
Latest revision as of 22:17, 6 September 2020
61. VERS
- śrī-nārada uvāca
- iti daitya-pater vākyaṁ
- ditir ākarṇya sasnuṣā
- putra-śokaṁ kṣaṇāt tyaktvā
- tattve cittam adhārayat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-nāradaḥ uvāca—Śrī Nārada Muni mondta; iti—így; daitya-pateḥ—a démonok királya; vākyam—a beszéd; ditiḥ—Diti, Hiraṇyakaśipu és Hiraṇyākṣa anyja; ākarṇya—hallatán; sa-snuṣā—Hiraṇyākṣa feleségével; putra-śokam—fia, Hiraṇyākṣa iránt érzett nagy gyásza; kṣaṇāt—azonnal; tyaktvā—feladva; tattve—a valódi életfilozófiában; cittam—szívet; adhārayat—lefoglalt.
FORDÍTÁS
Śrī Nārada Muni folytatta: Diti, Hiraṇyakaśipu és Hiraṇyākṣa anyja menyével, Ruṣābhānuval, Hiraṇyākṣa feleségével együtt végighallgatta Hiraṇyakaśipu tanításait. Ezek után megfeledkezett a fia halála miatti bánatáról, s így elméjét és figyelmét a valódi életfilozófia megértésére irányíthatta.
MAGYARÁZAT
Amikor valakinek meghal egy rokona, kétségtelenül nagy érdeklődés ébred benne a filozófia iránt, amikor azonban a temetési szertartásnak vége, az embert ismét a materializmus keríti hatalmába. Még a Daityák is, akik materialisták, gondolkoznak néha a filozófián, ha egy rokonuk meghal. A materialista ember gondolkodásmódját śmaśāna-vairāgyának nevezik, ami azt jelenti, hogy lemondás a temetőben vagy a hamvasztóhelyen. Ahogy a Bhagavad-gītā megerősíti, az emberek négy osztálya tehet szert megértésre a lelki életet és Istent illetően: az ārta (a szenvedő), a jijñāsu (a kíváncsi), az arthārthī (aki anyagi javak után sóvárog) és a jñānī (aki tudás után kutat). Leginkább azok érdeklődnek Isten iránt, akiknek az anyagi körülmények miatt nagy szenvedésben van részük. Ezért mondta Kuntīdevī Kṛṣṇához szóló imáiban, hogy ő jobban szeret szenvedni, mint boldognak lenni az életben. Az anyagi világban a boldog ember megfeledkezik Kṛṣṇáról, Istenről, de néha, ha valóban jámbor, szenvedése idején Kṛṣṇára gondol. Kuntīdevī királynő éppen ezért jobban szerette a szenvedést, mert a szenvedés mindig lehetőség ad arra, hogy emlékezzünk Kṛṣṇára. Amikor Kṛṣṇa haza indult, s elhagyta Kuntīdevīt, Kuntīdevī bánatosan azt mondta, hogy jobban kedvelte a szenvedést, mert akkor Kṛṣṇa mindig velük volt, míg most, hogy a Pāṇḍavák visszakapták a trónt, elhagyja őket. Egy bhakta számára a szenvedés lehetőséget ad arra, hogy állandóan az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondoljon.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hetedik Énekének második fejezetéhez, melynek címe: „Hiraṇyakaśipu, a démonok fejedelme”