HU/SB 7.4.41

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - NEGYEDIK FEJEZET: Hiraṇyakaśipu rettegésben tartja az univerzumot

SB 7.4.40 - SB 7.4.42

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

41. VERS

kvacid utpulakas tūṣṇīm

āste saṁsparśa-nirvṛtaḥ

aspanda-praṇayānanda-

salilāmīlitekṣaṇaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kvacit—néha; utpulakaḥ—borzongva, lúdbőrözve; tūṣṇīm—teljesen néma; āste—marad; saṁsparśa-nirvṛtaḥ—nagy örömet érez, mert kapcsolata van az Úrral; aspanda—szilárd; praṇaya-ānanda—a szeretet kapcsolatából származó transzcendentális boldogság miatt; salila—könnybe lábadt; āmīlita—félig csukott; īkṣaṇaḥ—akinek a szeme.

FORDÍTÁS

Az Úr lótuszkezének érintését érezve néha lelki boldogság árasztotta el, elnémult, s egész teste borzongott. Az Úr iránti szeretetében félig zárt szeméből könnyek csordultak ki.

MAGYARÁZAT

Amikor a bhakta az Úr távollétét érzi, arra vágyakozik, hogy láthassa, hol van, néha pedig az elkülönülés fájdalmától szenvedve félig nyitott szeméből szüntelenül hullik a könny. Yugāyitaṁ nimeṣeṇa cakṣuṣā prāvṛṣāyitam, mondja az Úr Caitanya a Śikṣāṣṭakában. A cakṣuṣā prāvṛṣāyitam szavak azokra a könnyekre utalnak, amelyek szünet nélkül folynak a bhakta szeméből. Ezek a jellemzők, melyek a tiszta odaadás eksztázisában mutatkoznak meg, láthatóak voltak Prahlāda Mahārāja testén.

SB 7.4.40 - SB 7.4.42