HU/SB 7.5.18

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: Prahlāda Mahārāja, Hiraṇyakaśipu szent fia

SB 7.5.17 - SB 7.5.19

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

18. VERS

iti taṁ vividhopāyair

bhīṣayaṁs tarjanādibhiḥ

prahrādaṁ grāhayām āsa

tri-vargasyopapādanam

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

iti—ily módon; tam—őt (Prahlāda Mahārāját); vividha-upāyaiḥ—különféle módszerekkel; bhīṣayan—fenyegetvén; tarjana-ādibhiḥ—szidással, ijesztgetéssel stb.; prahrādam—Prahlāda Mahārājának; grāhayām āsa—tanították; tri-vargasya—az élet három célja (a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés útja); upapādanam—a szentírás, amely bemutatja.

FORDÍTÁS

Ṣaṇḍa és Amarka, Prahlāda Mahārāja tanítói a legkülönfélébb módszerekkel szidták és fenyegették tanítványukat, és tanítani kezdték a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés útjáról. Így oktatták őt.

MAGYARÁZAT

Ebben a versben a prahrādaṁ grāhayām āsa szavak nagyon fontosak. A grāhayām āsa szavak szó szerint azt jelentik, hogy a két tanító megpróbálta rávenni Prahlāda Mahārāját, hogy fogadja el a dharma, az artha és a kāma (a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés) útját. Az embereket általában e három dolog köti le, anélkül hogy a felszabadulás útjával törődnének. Hiraṇyakaśiput, Prahlāda Mahārāja apját csak az arany és az érzékkielégítés érdekelte. A hiraṇya szó aranyat jelent, kaśipu pedig puha párnára vagy ágyra utal, amelyen az emberek az érzékkielégítést élvezik. A prahlāda szó azonban egy olyan személyre utal, aki a Brahman-megértés állapotában örökké boldog (brahma-bhūtaḥ prasannātmā). Prahlāda azt jelenti, hogy prasannātmā, mindig vidám. Prahlāda mindig boldogan imádta az Urat, de Hiraṇyakaśipu parancsára tanítói anyagi dolgokra akarták tanítani őt. A materialisták azt gondolják, hogy a vallás útja arra szolgál, hogy tökéletesítsék anyagi helyzetüket. Egy materialista azért megy a templomba, hogy a sok-sok félistent imádja, s így valamilyen áldást kapjon anyagi élete jobbá tétele érdekében. Azért megy el egy sādhuhoz vagy egy úgynevezett svāmīhoz, hogy kihasználja, hogy könnyen anyagi gazdagságra tehet szert. Ezek az állítólagos sādhuk a vallás leple alatt megpróbálják elégedetté tenni a materialisták érzékeit azzal, hogy megmutatják nekik, hogyan juthatnak anyagi gazdagsághoz a legrövidebb úton. Néha talizmánt vagy áldást adnak, néha azzal csábítják a materialistákat, hogy aranyat csinálnak, s aztán Istennek kiáltják ki magukat, az oktalan materialisták pedig vonzódnak hozzájuk az anyagi gyarapodás reményében. E csalás miatt mások vonakodnak elfogadni a vallásos folyamatokat, és inkább azt tanácsolják az embereknek, hogy dolgozzanak, ha gazdagságra vágynak. Ez történik az egész világon. És nemcsak napjainkban nem érdekel senkit a felszabadulás, a mokṣa    —    így van ez már időtlen idők óta. Négy elv van: a dharma (a vallás), az artha (az anyagi gyarapodás), a kāma (az érzékkielégítés) és a mokṣa (a felszabadulás). Az emberek azért fogadják el a vallást, hogy meggazdagodjanak. És miért akarnak meggazdagodni? Az érzékkielégítés érdekében. Az emberek tehát ezt a három mārgát, a materialista élet e három útját részesítik előnyben. Senkit sem érdekel a felszabadulás, és a bhagavad-bhakti, az Úr odaadó szolgálata még a felszabadulásnál is magasabb rendű. Az odaadó szolgálatot, a Kṛṣṇa-tudat folyamatát tehát rendkívül nehéz megérteni. Ezt Prahlāda Mahārāja később majd elmagyarázza. A tanítók, Ṣaṇḍa és Amarka megpróbálták rávenni Prahlāda Mahārāját, hogy fogadja el az élet materialista útját, kísérletük azonban nem járt sikerrel.

SB 7.5.17 - SB 7.5.19