HU/SB 8.19.13

Śrīmad-Bhāgavatam - Nyolcadik Ének - TIZENKILENCEDIK FEJEZET: Az Úr Vāmanadeva adományt kér Bali Mahārājától

SB 8.19.12 - SB 8.19.14

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

13. VERS

vairānubandha etāvān

āmṛtyor iha dehinām

ajñāna-prabhavo manyur

ahaṁ-mānopabṛṁhitaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vaira-anubandhaḥ—ellenségeskedés; etāvān—olyan nagy; āmṛtyoḥ—a halál pillanatáig; iha—ebben; dehinām—azoké, akik túlságosan elmerültek a testi életfelfogásban; ajñāna-prabhavaḥ—a tudatlanság hatalmas befolyása miatt; manyuḥ—düh; aham-māna—egoizmus által; upabṛṁhitaḥ—kiterjedt.

FORDÍTÁS

Hiraṇyakaśipu a halála pillanatáig dühös volt az Úr Viṣṇura. Más emberek, akik a testi életfelfogásban élnek, csupán a hamis ego és a tudatlanság rendkívül erős hatása következtében nem mondanak le a haragról.

MAGYARÁZAT

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy még ha a feltételekhez kötött lélek dühös is, dühe nem állandó, hanem átmeneti. Ez a tudatlanság hatásának következménye. Hiraṇyakaśipu azonban a halála pillanatáig gyűlölte az Úr Viṣṇut s haragudott Rá. Sohasem feledkezett meg a bosszúvágyról, amit az Úr Viṣṇu érzett, aki megölte az öccsét, Hiraṇyākṣát. A testi életfelfogásban mások is dühösek ellenségeikre, de nem az Úr Viṣṇura. Hiraṇyakaśiput azonban örök életében emésztette a düh. Nemcsak hamis tekintélyérzetének köszönhetően volt dühös, hanem amiatt is, hogy örökké ellenségként tekintett az Úr Viṣṇura.

SB 8.19.12 - SB 8.19.14