HU/BG 14.6

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - TIZENNEGYEDIK FEJEZET: Az anyagi természet három kötőereje

BG 14.5 - BG 14.7

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

6. VERS

तत्र सत्त्वं निर्मलत्वात्प्रकाशकमनामयम् ।

सुखसङ्गेन बध्नाति ज्ञानसङ्गेन चानघ ॥६॥

tatra sattvaṁ nirmalatvāt

prakāśakam anāmayam

sukha-saṅgena badhnāti

jñāna-saṅgena cānagha

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tatra – ott; sattvam – a jóság kötőereje; nirmalatvāt – mivel a legtisztább az anyagi világban; prakāśakam – ragyogó; anāmayam – bűnös visszahatások nélküli; sukha – boldogsággal való; saṅgena – kapcsolat által; badhnāti – megköt; jñāna – tudással való; saṅgena – kapcsolat által; ca – szintén; anagha – ó, bűntelen.

FORDÍTÁS

Ó, bűntelen! Mivel tisztább a többinél, a jóság kötőereje ragyogó, és megszabadítja az embert minden bűnös tett visszahatásától. A jóságban élőket a boldogság érzése és a tudás köti meg.

MAGYARÁZAT

Az anyagi természet által feltételekhez kötött élőlényeknek különféle típusai vannak: az egyik boldog, a másik rendkívül tevékeny, a harmadik tehetetlen. E pszichológiai megnyilvánulások okozzák, hogy az élőlényeket magához láncolja ez a világ. Hogy miképpen válnak feltételekhez kötötté, arról a Bhagavad-gītānak ez a része szól. Először a jóság minőségéről olvashatunk. Ennek kifejlesztése az anyagi világban azt eredményezi, hogy az ember bölcsebb lesz, mint azok, akiket a többi kötőerő köt feltételekhez. A jóság minőségében élőre nem hatnak annyira az anyagi szenvedések, s így akar és képes is fejlődni az anyagi tudás terén. Ezt a réteget a brāhmaṇák képviselik, akiknek a jóság minőségében kell lenniük. A boldogság érzése abból fakad, hogy az ember megérti, hogy a jóság minőségében többnyire mentes a bűnös visszahatásoktól. A védikus irodalom azt írja, hogy ezt a kötőerőt a szokottnál nagyobb tudás és boldogságérzés jellemzi.

Bajt csak az okoz, hogy a jóság minőségében megállapodott élőlény tisztában van magas szintű tudásával, s különbnek hiszi magát másoknál. Ez az a felfogás, ami megköti. Jó példa erre a tudós és a filozófus esete. Mindkettő nagyon büszke a tudására, s mivel életkörülményeik általában egyre javulnak, egyfajta anyagi boldogságot is éreznek. Éppen e miatt a fejlettebb boldogságérzet miatt, amit a feltételekhez kötött létben éreznek, köti gúzsba őket az anyagi természet jóság kötőereje. Ennek eredményeként ragaszkodni fognak a jóság minőségében végzett munkához. Mindaddig, amíg fennáll ez a vonzódás, testet kell ölteniük, amely a természet kötőerőinek hatása alatt áll. Felszabadulásról, a lelki világ eléréséről ilyen esetben szó sem lehet. Az ilyen emberek újra meg újra megszülethetnek filozófusként, tudósként vagy költőként, és ismét a születés és halál gyötrelmeitől kell szenvedniük. Az anyagi energia illúziója miatt azonban az ilyenfajta életet is kellemesnek vélik.

BG 14.5 - BG 14.7