HU/BG 17.5-6

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - TIZENHETEDIK FEJEZET: A hit fajtái

BG 17.4 - BG 17.7

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

5-6. VERS

अशास्त्रविहितं घोरं तप्यन्ते ये तपो जनाः ।

दम्भाहंकारसंयुक्ताः कामरागबलान्विताः ॥५॥

कर्षयन्तः शरीरस्थं भूतग्राममचेतसः ।

मां चैवान्तःशरीरस्थं तान्विद्ध्यासुरनिश्चयान् ॥६॥

aśāstra-vihitaṁ ghoraṁ

tapyante ye tapo janāḥ

dambhāhaṅkāra-saṁyuktāḥ

kāma-rāga-balānvitāḥ

karṣayantaḥ śarīra-sthaṁ

bhūta-grāmam acetasaḥ

māṁ caivāntaḥ śarīra-sthaṁ

tān viddhy āsura-niścayān

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aśāstra – nem az írások által; vihitam – parancsolt; ghoram – másokra ártalmas; tapyante – vállalnak; ye – azok; tapaḥ – vezekléseket; janāḥ – emberek; dambha – büszkén; ahaṅkāra – és önzőn; saṁyuktāḥ – cselekvők; kāma – a kéjvágynak; rāga – és a ragaszkodásnak; bala – az erejétől; anvitāḥ – hajtva; karṣayantaḥ – kínozva; śarīra-stham – a testben lakozót; bhūta-grāmam – az anyagi elemek kombinációját; acetasaḥ – téves gondolkodással; mām – Engem; ca – is; eva – bizony; antaḥ – belül; śarīra-stham – a testben lakozót; tān – őket; viddhi – tudd; āsura-niścayān – démonoknak.

FORDÍTÁS

Akik büszkeségből és önzésből olyan szigorú vezeklést és önsanyargatást vállalnak magukra, amit az írások nem ajánlanak, akiket a kéjvágy és a ragaszkodás ösztönöz, akik ostobán testük anyagi elemeit és a testen belül lakozó Felsőlelket sanyargatják, azokat démonoknak nevezik.

MAGYARÁZAT

Vannak emberek, akik olyan módszereket találnak ki a vezeklésre és az önfegyelmezésre, melyekről az írások nem tesznek említést. A valamilyen alantas szándékkal, például pusztán politikai célból végrehajtott böjtöt az írások nem javasolják. Csakis a lelki fejlődés érdekében tanácsolják a böjtölést, nem pedig valamiféle politikai vagy társadalmi cél elérése érdekében. Akik ilyen indítékoktól hajtva sanyargatják magukat, azok a Bhagavad-gītā szerint minden bizonnyal démonikus emberek. Tetteik szemben állnak az írások parancsolataival, és nem hoznak áldást az emberekre. Valójában a büszkeség, a hamis ego, a kéjvágy és az anyagi élvezetekhez való ragaszkodás ösztönzi őket e tettekre. Ezek a cselekedetek nemcsak a testet felépítő anyagi elemek rendjét borítják fel, de megzavarják a testben lakozó Istenség Legfelsőbb Személyiségét is. A politikai célból végrehajtott, nem szentesített böjt vagy vezeklés minden bizonnyal nagyon zavaró mások számára is. A védikus irodalom tehát nem ajánlja ezt. A démonikus ember azt gondolja, hogy ily módon képes lesz az ellenséget vagy egy másik csoportot arra kényszeríteni, hogy teljesítse kérését. Az ilyen esetek azonban nem egyszer a böjtölő halálával végződnek. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem helyesli az ilyen önsanyargatást, és aki így tesz, azt démonnak nyilvánítja. Ezek a mutatványok azért sértik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert ellenkeznek a védikus írások parancsaival. Ezzel kapcsolatban az acetasaḥ szó nagyon fontos: egy józan gondolkodású ember engedelmeskedik az írások utasításainak. Mások nem törődnek a szentírásokkal, nem követik utasításaikat, és saját maguk találnak ki módszereket a lemondásra és önsanyargatásra. Ne felejtsük el soha, milyen sors vár a démonikus emberekre. Az előző fejezet elmondta: az Úr arra kényszeríti őket, hogy démonikus emberek méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan szerencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszabadulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.

BG 17.4 - BG 17.7