HU/Prabhupada 0594 - A lélek nem mérhető anyagi műszerekkel: Difference between revisions

(Created page with "<!-- BEGIN CATEGORY LIST --> Category:1080 Hungarian Pages with Videos Category:Prabhupada 0594 - in all Languages Category:HU-Quotes - 1972 Category:HU-Quotes -...")
 
(Vanibot #0023: VideoLocalizer - changed YouTube player to show hard-coded subtitles version)
 
Line 6: Line 6:
[[Category:HU-Quotes - in India]]
[[Category:HU-Quotes - in India]]
[[Category:HU-Quotes - in India, Hyderabad]]
[[Category:HU-Quotes - in India, Hyderabad]]
[[Category:A teremtés jellemzői - videók]]
[[Category:Megszabadulni a materializmustól - videók]]
[[Category:Az élőlények hiányosságai - videók]]
[[Category:Māyā energiái - videók]]
[[Category:Tanulságos történetek - videók]]
<!-- END CATEGORY LIST -->
<!-- END CATEGORY LIST -->
<!-- BEGIN NAVIGATION BAR -- DO NOT EDIT OR REMOVE -->
{{1080 videos navigation - All Languages|Hungarian|HU/Prabhupada 0593 - Amint valaki Krisna-tudatúvá válik, örömteli lesz|0593|HU/Prabhupada 0595 - Ha valaki változatosságot keres, menedéket kell vennie egy bolygón|0595}}
<!-- END NAVIGATION BAR -->
<!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK-->
<!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK-->
<div class="center">
<div class="center">
Line 15: Line 23:


<!-- BEGIN VIDEO LINK -->
<!-- BEGIN VIDEO LINK -->
{{youtube_right|zaySInW6y1c|A lélek nem mérhető anyagi műszerekkel<br />- Prabhupāda 0594}}
{{youtube_right|ER6LSmid6Nc|A lélek nem mérhető anyagi műszerekkel<br />- Prabhupāda 0594}}
<!-- END VIDEO LINK -->
<!-- END VIDEO LINK -->


<!-- BEGIN AUDIO LINK (from English page -->
<!-- BEGIN AUDIO LINK (from English page -->
<mp3player>http://vaniquotes.org/w/images/721127BG-HYD_clip01.mp3</mp3player>
<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/clip/721127BG-HYD_clip01.mp3</mp3player>
<!-- END AUDIO LINK -->
<!-- END AUDIO LINK -->


Line 27: Line 35:


<!-- BEGIN TRANSLATED TEXT (from DotSub) -->
<!-- BEGIN TRANSLATED TEXT (from DotSub) -->
Tehát a meghatározás a tagadással történik. Közvetlenül nem érzékeljük, mi az a spirituális töredék, részecske, ami a testünkben van. Mert a lélek hossza és szélessége nem mérhető az anyagi műszereinkkel, habár a tudósok azt állítják, hogy igen. Még ha lehetséges volna is megmérni a lelket, először látni kéne, hol helyezkedik el. Aztán lehetne a méréssel próbálkozni. De nem is lehet látni. Mert nagyon-nagyon pici, egy hajszál végének tízezred része. Mivel nem látjuk, a tapasztalati tudásunk által nem érzékeljük, ezért írja le számunkra Kṛṣṇa az önvaló, a lélek létezését tagadó módon: „Ez nem az." Néha, amikor nem értünk valamit, azt a magyarázatot kapjuk: „Ez nem az." Ha nem tudom valamiről elmagyarázni, hogy micsoda, akkor tagadóan fejezem ki: „Ez nem az." Mi tehát ez a „nem az"? A „nem az" azt jelenti, hogy nem anyagi természetű. A lélek nem anyagi természetű. Nekünk azonban az anyagi dolgokról vannak tapasztalataink. Akkor hogyan érthetnénk meg ezt a tagadást? Ezt magyarázza el a következő vers, nainaṁ chindanti śastrāṇi. A lelket nem lehet feldarabolni semmilyen fegyverrel, késsel, karddal vagy buzogánnyal. Lehetetlen. Nainaṁ chindanti śastrāṇi. A Māyāvādi filozófia azt mondja: „Brahman vagyok." Az illúzió miatt érzem az elkülönülést. Valójában egy vagyok." Kṛṣṇa azonban azt mondja, hogy mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ [[Vanisource:BG 15.7|BG 15.7]](). Ez azt jelenti, hogy ezt a részt az egész lélektől vágták le? Nem. Nainaṁ chindanti śastrāṇi. Nem feldarabolható. Akkor? A válasz az, hogy a lélek-rész örök. És nem māyā miatt vált elkülönültté. Nem. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a lélek nem feldarabolható.  
Tehát a meghatározás a tagadással történik. Közvetlenül nem érzékeljük, mi az a spirituális töredék, részecske, ami a testünkben van. Mert a lélek hossza és szélessége nem mérhető az anyagi műszereinkkel, habár a tudósok azt állítják, hogy igen. Még ha lehetséges volna is megmérni a lelket, először látni kéne, hol helyezkedik el. Aztán lehetne a méréssel próbálkozni. De nem is lehet látni. Mert nagyon-nagyon pici, egy hajszál végének tízezred része. Mivel nem látjuk, a tapasztalati tudásunk által nem érzékeljük, ezért írja le számunkra Kṛṣṇa az önvaló, a lélek létezését tagadó módon: „Ez nem az." Néha, amikor nem értünk valamit, azt a magyarázatot kapjuk: „Ez nem az." Ha nem tudom valamiről elmagyarázni, hogy micsoda, akkor tagadóan fejezem ki: „Ez nem az." Mi tehát ez a „nem az"? A „nem az" azt jelenti, hogy nem anyagi természetű. A lélek nem anyagi természetű. Nekünk azonban az anyagi dolgokról vannak tapasztalataink. Akkor hogyan érthetnénk meg ezt a tagadást? Ezt magyarázza el a következő vers, nainaṁ chindanti śastrāṇi. A lelket nem lehet feldarabolni semmilyen fegyverrel, késsel, karddal vagy buzogánnyal. Lehetetlen. Nainaṁ chindanti śastrāṇi. A Māyāvādi filozófia azt mondja: „Brahman vagyok." Az illúzió miatt érzem az elkülönülést. Valójában egy vagyok." Kṛṣṇa azonban azt mondja, hogy mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ [[HU/BG 15.7|BG 15.7]](). Ez azt jelenti, hogy ezt a részt az egész lélektől vágták le? Nem. Nainaṁ chindanti śastrāṇi. Nem feldarabolható. Akkor? A válasz az, hogy a lélek-rész örök. És nem māyā miatt vált elkülönültté. Nem. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a lélek nem feldarabolható.  


Ha azt mondom... Mint amikor azzal érvelnek: ghaṭākāśa-poṭākāśa, „Az edényben lévő és az edényen kívüli tér, az edény fala miatt az edényben lévő tér különálló." Hogyan lehetne különálló? Lehetetlen feldarabolni. Az érv kedvéért... Valójában igen-igen parányi részek vagyunk, a lélek molekuláris részei. És örökké részek maradunk. Nem arról van szó, hogy a körülmények folytán elkülönültünk, aztán majd újra hozzákapcsolódunk. Kapcsolódhat, de nem homogén módon beleolvadva, hanem keverten. És még ha kapcsolódik is, a lélek megtartja önálló létezését. Akár egy zöld madár, amelyik rászáll a fára, úgy tűnhet, hogy a madár egybeolvad a fával, de nem így van. A madár megtartja saját önazonosságát, a fán belül. Ez a következtetés. Bár a fa és a madár is zöld, és a madár látszólag egybeolvad a fával, ez az eggyé olvadás nem jelenti azt, hogy a madár és a fa egyek lennének. Nem. Csak úgy tűnik. Mivel mindkettő ugyanolyan színű, úgy tűnhet, hogy a madár..., már nem is madár többé. De nem így van. A madár... Hasonlóképpen, mi is egyedi lelkek vagyunk. Bár a minőség egy, mint az előbb a zöld szín, amikor az élőlény beolvad a brahman sugárzásba, nem veszíti el saját azonosságát. És mivel nem veszíti el az azonosságát, és mivel természeténél fogva boldog, nem maradhat a személytelen brahman sugárzásban hosszú ideig. Mert meg kell keresnie az örömet. Az örömet, vagyis a változatosságot.
Ha azt mondom... Mint amikor azzal érvelnek: ghaṭākāśa-poṭākāśa, „Az edényben lévő és az edényen kívüli tér, az edény fala miatt az edényben lévő tér különálló." Hogyan lehetne különálló? Lehetetlen feldarabolni. Az érv kedvéért... Valójában igen-igen parányi részek vagyunk, a lélek molekuláris részei. És örökké részek maradunk. Nem arról van szó, hogy a körülmények folytán elkülönültünk, aztán majd újra hozzákapcsolódunk. Kapcsolódhat, de nem homogén módon beleolvadva, hanem keverten. És még ha kapcsolódik is, a lélek megtartja önálló létezését. Akár egy zöld madár, amelyik rászáll a fára, úgy tűnhet, hogy a madár egybeolvad a fával, de nem így van. A madár megtartja saját önazonosságát, a fán belül. Ez a következtetés. Bár a fa és a madár is zöld, és a madár látszólag egybeolvad a fával, ez az eggyé olvadás nem jelenti azt, hogy a madár és a fa egyek lennének. Nem. Csak úgy tűnik. Mivel mindkettő ugyanolyan színű, úgy tűnhet, hogy a madár..., már nem is madár többé. De nem így van. A madár... Hasonlóképpen, mi is egyedi lelkek vagyunk. Bár a minőség egy, mint az előbb a zöld szín, amikor az élőlény beolvad a brahman sugárzásba, nem veszíti el saját azonosságát. És mivel nem veszíti el az azonosságát, és mivel természeténél fogva boldog, nem maradhat a személytelen brahman sugárzásban hosszú ideig. Mert meg kell keresnie az örömet. Az örömet, vagyis a változatosságot.
<!-- END TRANSLATED TEXT -->
<!-- END TRANSLATED TEXT -->

Latest revision as of 11:46, 1 October 2018



Lecture on BG 2.23 -- Hyderabad, November 27, 1972

Tehát a meghatározás a tagadással történik. Közvetlenül nem érzékeljük, mi az a spirituális töredék, részecske, ami a testünkben van. Mert a lélek hossza és szélessége nem mérhető az anyagi műszereinkkel, habár a tudósok azt állítják, hogy igen. Még ha lehetséges volna is megmérni a lelket, először látni kéne, hol helyezkedik el. Aztán lehetne a méréssel próbálkozni. De nem is lehet látni. Mert nagyon-nagyon pici, egy hajszál végének tízezred része. Mivel nem látjuk, a tapasztalati tudásunk által nem érzékeljük, ezért írja le számunkra Kṛṣṇa az önvaló, a lélek létezését tagadó módon: „Ez nem az." Néha, amikor nem értünk valamit, azt a magyarázatot kapjuk: „Ez nem az." Ha nem tudom valamiről elmagyarázni, hogy micsoda, akkor tagadóan fejezem ki: „Ez nem az." Mi tehát ez a „nem az"? A „nem az" azt jelenti, hogy nem anyagi természetű. A lélek nem anyagi természetű. Nekünk azonban az anyagi dolgokról vannak tapasztalataink. Akkor hogyan érthetnénk meg ezt a tagadást? Ezt magyarázza el a következő vers, nainaṁ chindanti śastrāṇi. A lelket nem lehet feldarabolni semmilyen fegyverrel, késsel, karddal vagy buzogánnyal. Lehetetlen. Nainaṁ chindanti śastrāṇi. A Māyāvādi filozófia azt mondja: „Brahman vagyok." Az illúzió miatt érzem az elkülönülést. Valójában egy vagyok." Kṛṣṇa azonban azt mondja, hogy mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ BG 15.7(). Ez azt jelenti, hogy ezt a részt az egész lélektől vágták le? Nem. Nainaṁ chindanti śastrāṇi. Nem feldarabolható. Akkor? A válasz az, hogy a lélek-rész örök. És nem māyā miatt vált elkülönültté. Nem. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a lélek nem feldarabolható.

Ha azt mondom... Mint amikor azzal érvelnek: ghaṭākāśa-poṭākāśa, „Az edényben lévő és az edényen kívüli tér, az edény fala miatt az edényben lévő tér különálló." Hogyan lehetne különálló? Lehetetlen feldarabolni. Az érv kedvéért... Valójában igen-igen parányi részek vagyunk, a lélek molekuláris részei. És örökké részek maradunk. Nem arról van szó, hogy a körülmények folytán elkülönültünk, aztán majd újra hozzákapcsolódunk. Kapcsolódhat, de nem homogén módon beleolvadva, hanem keverten. És még ha kapcsolódik is, a lélek megtartja önálló létezését. Akár egy zöld madár, amelyik rászáll a fára, úgy tűnhet, hogy a madár egybeolvad a fával, de nem így van. A madár megtartja saját önazonosságát, a fán belül. Ez a következtetés. Bár a fa és a madár is zöld, és a madár látszólag egybeolvad a fával, ez az eggyé olvadás nem jelenti azt, hogy a madár és a fa egyek lennének. Nem. Csak úgy tűnik. Mivel mindkettő ugyanolyan színű, úgy tűnhet, hogy a madár..., már nem is madár többé. De nem így van. A madár... Hasonlóképpen, mi is egyedi lelkek vagyunk. Bár a minőség egy, mint az előbb a zöld szín, amikor az élőlény beolvad a brahman sugárzásba, nem veszíti el saját azonosságát. És mivel nem veszíti el az azonosságát, és mivel természeténél fogva boldog, nem maradhat a személytelen brahman sugárzásban hosszú ideig. Mert meg kell keresnie az örömet. Az örömet, vagyis a változatosságot.