HU/Prabhupada 0593 - Amint valaki Krisna-tudatúvá válik, örömteli lesz



Lecture on BG 2.20 -- Hyderabad, November 25, 1972

Prabhupāda: Mindannyian Kṛṣṇa szerves részei vagyunk, mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ (BG 15.7). Tehát a Vele való kapcsolatunk örök. Csak ezt már elfelejtettük. Azt hisszük, hogy „Nem Kṛṣṇáé vagyok; Amerikához tartozom." „Indiához tartozom." Ebben az illúzióban élünk. A megfelelő módszerrel... Ez a módszer a hallás. És azt énekelni az emberek fülébe, hogy „Nem amerikai vagy. Kṛṣṇáé vagy, nem Amerikához tartozol." „Nem indiai vagy. Kṛṣṇához tartozol." Így, ha gyakran hallja, lehet, hogy azt mondja: „Igen, Kṛṣṇáé vagyok." Ez a módja. Folyamatosan azt kell adagolnunk nekik: „Nem amerikai vagy. Nem vagy indiai. Nem orosz vagy. Kṛṣṇáé vagy. Kṛṣṇához tartozol." Akkor minden egyes mantra értékessé válik; az emberek jönnek és azt mondják: „Igen, Kṛṣṇáé vagyok." Brahma-bhūtaḥ prasa... „Miért is gondoltam, hogy orosz, amerikai, vagy bármi egyéb vagyok?" Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54). Amint eléri valaki ezt az állapotot, nem bánkódik többé semmin. Ebben a világban amerikaiként, indiaiként vagy oroszként két dolgunk teszünk: a bánkódunk és a sóvárgunk. Mindenki olyasvalami után vágyakozik, amit nem birtokol. „Meg kell kapnom ezt!" Ha pedig valaki elveszíti, amije volt, bánkódik miatta: „Jaj, elveszítettem!" Szóval ez a két dolog történik folyamatosan. Addig, amíg valaki el nem jut oda, hogy Kṛṣṇa-tudatossá válik, addig mindig ez a két dolog történik: bánkódás és sóvárgás. És amint valaki Kṛṣṇa-tudatúvá válik, örömteli lesz. Nincs már oka bánkódni. Ahogy nincs miért sóvárognia sem. Minden teljes. Kṛṣṇa teljes. Így tehát az ember felszabadul. Ez a brahma-bhūtaḥ állapot. Ezt hallás útján lehet felébreszteni. Ezért a védikus mantrát śrutinak hívják. Az embernek ezt a fajta ébresztést a fülén keresztül kell hallania. Śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (SB 7.5.23). Az embernek mindig Viṣṇuról kell hallania és Róla kell énekelnie. Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Akkor minden megtisztul, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12), és az illető megérti, hogy „Kṛṣṇa örök szolgája vagyok."

(szünet)

Prabhupāda: Amikor valakiből Vaiṣṇava lesz, abban már benne van a brahmanizmus. Az az általános folyamat, hogy amíg valaki el nem éri a sattva-guṇa szintet, addig nem értheti meg, mi a Kṛṣṇa-tudat. Ez az általános elv. Azonban ez az odaadó szolgálat, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom olyan szép, hogy már pusztán azáltal, hogy valaki hall Kṛṣṇáról, nyomban eléri a brahman szintet. Naṣṭa-prāyeṣu abhadreṣu nityaṁ bhāgavata-sevayā (SB 1.2.18). Abhadra. Az abhadra az anyagi természet három minőségét jelenti. Még a brahminikus minőséget is. A śūdra, a vaiśya vagy a kṣatriya minőséget, sőt, még a brāhmaṇa minőséget is. Ezek mind abhadrák. Mert a brāhmaṇa minőségben is megjelenik ugyanaz az önazonosság. „Ó, brāhmaṇa vagyok! Senkiből sem válhat brāhmaṇa születés nélkül. Nagyszerű vagyok! Brāhmaṇa vagyok!" Ez a hamis tekintély-elv jelenik meg. Így az illető a brahmanikus minőségében is kötötté válik. Ha azonban eléri a spirituális szintet, valójában, ahogyan Caitanya Mahāprabhu mondta, „Nem vagyok brāhmaṇa, nem vagyok sannyāsī, gṛhastha, és brahmacārī sem vagyok," Nem, nem, nem... Ez a nyolc elv, a varṇāśrama, Ő tagadja ezt. Akkor mi Vagy? Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ (CC Madhya 13.80). „Kṛṣṇa szolgája szolgájának a szolgája vagyok." Ez az önvaló megismerése.