HU/BG 5.16: Difference between revisions
(Created page with "B16 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 5|ÖTÖ...") |
mNo edit summary |
||
Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 5. fejezet| | [[Category:HU/Bhagavad-gíta - 5. fejezet|H16]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 5|ÖTÖDIK FEJEZET: Karma-yoga — cselekvés Kṛṣṇa-tudatban]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 5|ÖTÖDIK FEJEZET: Karma-yoga — cselekvés Kṛṣṇa-tudatban]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 5.15]] '''[[HU/BG 5.15| BG 5.15]] - [[HU/BG 5.17|BG 5.17]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 5.17]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 5.15]] '''[[HU/BG 5.15| BG 5.15]] - [[HU/BG 5.17|BG 5.17]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 5.17]]</div> | ||
{{ | {{RandomImage|Hungarian}} | ||
==== 16. VERS ==== | ==== 16. VERS ==== | ||
<div class="devanagari"> | |||
:ज्ञानेन तु तदज्ञानं येषां नाशितमात्मनः । | |||
:तेषामादित्यवज्ज्ञानं प्रकाशयति तत्परम् ॥१६॥ | |||
</div> | |||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
: jñānena tu tad ajñānaṁ | :jñānena tu tad ajñānaṁ | ||
: yeṣāṁ nāśitam ātmanaḥ | :yeṣāṁ nāśitam ātmanaḥ | ||
: teṣām āditya-vaj jñānaṁ | :teṣām āditya-vaj jñānaṁ | ||
: prakāśayati tat param | :prakāśayati tat param | ||
</div> | </div> | ||
Line 16: | Line 21: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
jñānena – tudással; tu – de; tat – az; ajñānam – a tudatlanság; yeṣām – akiké; nāśitam – megsemmisült; ātmanaḥ – az élőlényről szóló; teṣām – az övék; āditya-vat – mint a felkelő nap; jñānam – tudás; prakāśayati – feltárja; tat param – a Kṛṣṇa-tudatot. | ''jñānena'' – tudással; ''tu'' – de; ''tat'' – az; ''ajñānam'' – a tudatlanság; ''yeṣām'' – akiké; ''nāśitam'' – megsemmisült; ''ātmanaḥ'' – az élőlényről szóló; ''teṣām'' – az övék; ''āditya-vat'' – mint a felkelő nap; ''jñānam'' – tudás; ''prakāśayati'' – feltárja; ''tat param'' – a Kṛṣṇa-tudatot. | ||
</div> | </div> | ||
Line 28: | Line 33: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Akik elfelejtették Kṛṣṇát, azok tévhitben élnek, ellentétben a Kṛṣṇa-tudatú emberekkel, akik egyáltalán nem zavarodottak. A Bhagavad-gītā kijelenti: sarvaṁ jñāna-plavena; jñānāgniḥ sarva-karmāṇi; na hi jñānena sadṛśam. A tudás mindig nagy kincs. S mi ez a tudás? Tökéletes tudásra akkor tesz szert az ember, ha meghódol Kṛṣṇa előtt, ahogyan a hetedik fejezet tizenkilencedik verse is mondja: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. Amikor az ember sok-sok születésen át tartó vándorlás után a tökéletes tudás birtokában meghódol Kṛṣṇa előtt, azaz Kṛṣṇa-tudatú lesz, minden feltárul előtte, ahogyan a nap is bevilágít mindent nappal. Az élőlényt számtalan dolog téveszti meg. Amikor például minden további nélkül Istennek képzeli magát, valójában a tudatlanság utolsó csapdájába esik. Ha az élőlény lenne Isten, hogyan zavarhatná meg a tudatlanság? Megtévesztheti-e Istent a tudatlanság? Ha igen, akkor a tudatlanság, vagyis a Sátán hatalmasabb Istennél. Igazi tudást attól kaphatunk, aki Kṛṣṇa-tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa-tudat, mert a Kṛṣṇa-tudat bizonyosan elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentális, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómester előtt, akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kapcsolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten képviselőjével. Isten képviselője sohasem állítja, hogy ő Isten, noha az emberek amiatt, hogy rendelkezik az Istenről szóló tudással, olyan tiszteletben részesítik, mint ami általában Istennek jár. Meg kell tanulnunk különbséget tenni Isten és az élőlény között. Ennek érdekében a második fejezetben ([[HU/BG 2.12|2.12]]) az Úr Śrī Kṛṣṇa kijelenti, hogy minden élőlény egyén, az Úrral együtt. Egyének voltak a múltban, egyének most is, és a jövőben is egyének maradnak mind, még felszabadulásuk után is. Éjjel, a sötétben minden egynek tűnik a szemünkben, de napfelkelte után a dolgokat a maguk valójában láthatjuk. Az igazi tudás tehát nem más, mint tisztában lenni lelki életbeli önazonosságunkkal és egyéni mivoltunkkal. | Akik elfelejtették Kṛṣṇát, azok tévhitben élnek, ellentétben a Kṛṣṇa-tudatú emberekkel, akik egyáltalán nem zavarodottak. A Bhagavad-gītā kijelenti: ''sarvaṁ jñāna-plavena'' ([[HU/BG 4.36|BG 4.36]]); ''jñānāgniḥ sarva-karmāṇi'' ([[HU/BG 4.37|BG 4.37]]); ''na hi jñānena sadṛśam'' ([[HU/BG 4.38|BG 4.38]]). A tudás mindig nagy kincs. S mi ez a tudás? Tökéletes tudásra akkor tesz szert az ember, ha meghódol Kṛṣṇa előtt, ahogyan a [[HU/BG 7.19|hetedik fejezet tizenkilencedik]] verse is mondja: ''bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate''. Amikor az ember sok-sok születésen át tartó vándorlás után a tökéletes tudás birtokában meghódol Kṛṣṇa előtt, azaz Kṛṣṇa-tudatú lesz, minden feltárul előtte, ahogyan a nap is bevilágít mindent nappal. Az élőlényt számtalan dolog téveszti meg. Amikor például minden további nélkül Istennek képzeli magát, valójában a tudatlanság utolsó csapdájába esik. Ha az élőlény lenne Isten, hogyan zavarhatná meg a tudatlanság? Megtévesztheti-e Istent a tudatlanság? Ha igen, akkor a tudatlanság, vagyis a Sátán hatalmasabb Istennél. Igazi tudást attól kaphatunk, aki Kṛṣṇa-tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa-tudat, mert a Kṛṣṇa-tudat bizonyosan elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentális, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómester előtt, akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kapcsolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten képviselőjével. Isten képviselője sohasem állítja, hogy ő Isten, noha az emberek amiatt, hogy rendelkezik az Istenről szóló tudással, olyan tiszteletben részesítik, mint ami általában Istennek jár. Meg kell tanulnunk különbséget tenni Isten és az élőlény között. Ennek érdekében a második fejezetben ([[HU/BG 2.12|BG 2.12]]) az Úr Śrī Kṛṣṇa kijelenti, hogy minden élőlény egyén, az Úrral együtt. Egyének voltak a múltban, egyének most is, és a jövőben is egyének maradnak mind, még felszabadulásuk után is. Éjjel, a sötétben minden egynek tűnik a szemünkben, de napfelkelte után a dolgokat a maguk valójában láthatjuk. Az igazi tudás tehát nem más, mint tisztában lenni lelki életbeli önazonosságunkkal és egyéni mivoltunkkal. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 14:28, 3 March 2019
16. VERS
- ज्ञानेन तु तदज्ञानं येषां नाशितमात्मनः ।
- तेषामादित्यवज्ज्ञानं प्रकाशयति तत्परम् ॥१६॥
- jñānena tu tad ajñānaṁ
- yeṣāṁ nāśitam ātmanaḥ
- teṣām āditya-vaj jñānaṁ
- prakāśayati tat param
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jñānena – tudással; tu – de; tat – az; ajñānam – a tudatlanság; yeṣām – akiké; nāśitam – megsemmisült; ātmanaḥ – az élőlényről szóló; teṣām – az övék; āditya-vat – mint a felkelő nap; jñānam – tudás; prakāśayati – feltárja; tat param – a Kṛṣṇa-tudatot.
FORDÍTÁS
Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan a nap is mindent beragyog nappal.
MAGYARÁZAT
Akik elfelejtették Kṛṣṇát, azok tévhitben élnek, ellentétben a Kṛṣṇa-tudatú emberekkel, akik egyáltalán nem zavarodottak. A Bhagavad-gītā kijelenti: sarvaṁ jñāna-plavena (BG 4.36); jñānāgniḥ sarva-karmāṇi (BG 4.37); na hi jñānena sadṛśam (BG 4.38). A tudás mindig nagy kincs. S mi ez a tudás? Tökéletes tudásra akkor tesz szert az ember, ha meghódol Kṛṣṇa előtt, ahogyan a hetedik fejezet tizenkilencedik verse is mondja: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. Amikor az ember sok-sok születésen át tartó vándorlás után a tökéletes tudás birtokában meghódol Kṛṣṇa előtt, azaz Kṛṣṇa-tudatú lesz, minden feltárul előtte, ahogyan a nap is bevilágít mindent nappal. Az élőlényt számtalan dolog téveszti meg. Amikor például minden további nélkül Istennek képzeli magát, valójában a tudatlanság utolsó csapdájába esik. Ha az élőlény lenne Isten, hogyan zavarhatná meg a tudatlanság? Megtévesztheti-e Istent a tudatlanság? Ha igen, akkor a tudatlanság, vagyis a Sátán hatalmasabb Istennél. Igazi tudást attól kaphatunk, aki Kṛṣṇa-tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa-tudat, mert a Kṛṣṇa-tudat bizonyosan elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentális, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómester előtt, akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kapcsolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten képviselőjével. Isten képviselője sohasem állítja, hogy ő Isten, noha az emberek amiatt, hogy rendelkezik az Istenről szóló tudással, olyan tiszteletben részesítik, mint ami általában Istennek jár. Meg kell tanulnunk különbséget tenni Isten és az élőlény között. Ennek érdekében a második fejezetben (BG 2.12) az Úr Śrī Kṛṣṇa kijelenti, hogy minden élőlény egyén, az Úrral együtt. Egyének voltak a múltban, egyének most is, és a jövőben is egyének maradnak mind, még felszabadulásuk után is. Éjjel, a sötétben minden egynek tűnik a szemünkben, de napfelkelte után a dolgokat a maguk valójában láthatjuk. Az igazi tudás tehát nem más, mint tisztában lenni lelki életbeli önazonosságunkkal és egyéni mivoltunkkal.