HU/BG 12.20: Difference between revisions
(Created page with "B20 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 12|TIZ...") |
mNo edit summary |
||
Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 12. fejezet| | [[Category:HU/Bhagavad-gíta - 12. fejezet|H20]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 12|TIZENKETTEDIK FEJEZET: Az odaadó szolgálat]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 12|TIZENKETTEDIK FEJEZET: Az odaadó szolgálat]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 12.18-19]] '''[[HU/BG 12.18-19| BG 12.18-19]] - [[HU/BG 13. | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 12.18-19]] '''[[HU/BG 12.18-19|BG 12.18-19]] - [[HU/BG 13.1-2|BG 13.1-2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 13.1-2]]</div> | ||
{{ | {{RandomImage|Hungarian}} | ||
==== 20. VERS | ==== 20. VERS ==== | ||
<div class="devanagari"> | |||
:ये तु धर्म्यामृतमिदं यथोक्तं पर्युपासते । | |||
:श्रद्दधाना मत्परमा भक्तास्तेऽतीव मे प्रियाः ॥२०॥ | |||
</div> | |||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
: ye tu dharmāmṛtam idaṁ | :ye tu dharmāmṛtam idaṁ | ||
: yathoktaṁ paryupāsate | :yathoktaṁ paryupāsate | ||
: śraddadhānā mat-paramā | :śraddadhānā mat-paramā | ||
: bhaktās te ’tīva me priyāḥ | :bhaktās te ’tīva me priyāḥ | ||
</div> | </div> | ||
Line 16: | Line 21: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
ye – akik; tu – de; dharma – vallásnak; amṛtam – nektárját; idam – ezt; yathā – ahogyan; uktam – mondtam; paryupāsate – teljesen elmerülnek benne; śraddadhānāḥ – hittel; mat-paramāḥ – Engem, a Legfelsőbb Urat tekintve mindennek; bhaktāḥ – bhakták; te – ők; atīva – nagyon-nagyon; me – Nekem; priyāḥ – kedvesek. | ''ye'' – akik; ''tu'' – de; ''dharma'' – vallásnak; ''amṛtam'' – nektárját; ''idam'' – ezt; ''yathā'' – ahogyan; ''uktam'' – mondtam; ''paryupāsate'' – teljesen elmerülnek benne; ''śraddadhānāḥ'' – hittel; ''mat-paramāḥ'' – Engem, a Legfelsőbb Urat tekintve mindennek; ''bhaktāḥ'' – bhakták; ''te'' – ők; ''atīva'' – nagyon-nagyon; ''me'' – Nekem; ''priyāḥ'' – kedvesek. | ||
</div> | </div> | ||
Line 22: | Line 27: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
''' Azok, akik az odaadó szolgálat örök útját járják, s Engem tekintve legfelsőbb céljuknak, nagy hittel teljesen elmerülnek ebben, azok nagyon-nagyon kedvesek Nekem. ''' | '''Azok, akik az odaadó szolgálat örök útját járják, s Engem tekintve legfelsőbb céljuknak, nagy hittel teljesen elmerülnek ebben, azok nagyon-nagyon kedvesek Nekem.''' | ||
</div> | </div> | ||
Line 28: | Line 33: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ebben a fejezetben a második verstől (mayy āveśya mano ye mām, „elméjét Rám szögezve”) az utolsóig (ye tu dharmāmṛtam idam, „az örök hivatás vallása”) a Legfelsőbb Úr a transzcendentális szolgálat folyamatait magyarázta el, melyek által elérhetjük Őt. Ezek a folyamatok nagyon kedvesek az Úrnak, s elfogadja azt, aki valamelyiket követi. Arjuna azt kérdezte: „Ki a jobb: aki a személytelen Brahman útját járja, vagy aki személyesen szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét?” Az Úr válaszából egyértelműen megtudhatjuk, hogy a lelki önmegvalósítás valamennyi folyamata közül kétségtelenül az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat a legjobb. Ez a fejezet tehát elmondja, hogy a megfelelő társaság hatására az emberben vonzalom ébred a tiszta odaadó szolgálat iránt, aminek eredményeképpen elfogad egy hiteles lelki tanítómestert. Az ő irányításával gyakorolni kezdi a hallás és az éneklés folyamatát, majd hittel, ragaszkodással és lelkesedéssel követni kezdi az odaadó szolgálat szabályozó elveit, s ily módon az Úr transzcendentális szolgálatához lát. Ezt az utat ajánlja ez a fejezet. Kétségtelen tehát, hogy az odaadó szolgálat az egyetlen abszolút út, amely az önmegvalósításhoz és az Istenség Legfelsőbb Személyisége eléréséhez vezet. A Legfelsőbb Abszolút Igazság személytelen felfogása, amelyről e fejezetben olvashattunk, csupán addig ajánlott, amíg az ember át nem adja magát az önmegvalósításnak. A személytelen felfogás tehát csak addig hasznos, amíg az embernek nincs lehetősége arra, hogy egy tiszta bhakta társaságát élvezze. Az Abszolút Igazságot személytelennek vélő ember nem cselekszik tettei gyümölcséért, meditál, s a lélek és az anyag természetének megértése érdekében a tudás elsajátítására törekszik. Ez addig szükséges, amíg nincs lehetősége egy tiszta bhakta társaságára. Szerencsére ha valaki arra vágyik, hogy közvetlen, tiszta odaadó szolgálatot végezzen a Kṛṣṇa-tudatban, akkor nincs arra szüksége, hogy a lelki felemelkedés előző lépcsőit fokról fokra végigjárja. Az odaadó szolgálat – amit a Bhagavad-gītā középső hat fejezete ír le – sokkal célravezetőbb. Az embernek nem kell aggódnia amiatt, hogy testét-lelkét fenntartsa, mert az Úr kegyéből minden természetesen megtörténik. | Ebben a fejezetben a [[HU/BG 12.2|második verstől]] (''mayy āveśya mano ye mām'', „elméjét Rám szögezve”) az utolsóig (''ye tu dharmāmṛtam idam'', „az örök hivatás vallása”) a Legfelsőbb Úr a transzcendentális szolgálat folyamatait magyarázta el, melyek által elérhetjük Őt. Ezek a folyamatok nagyon kedvesek az Úrnak, s elfogadja azt, aki valamelyiket követi. Arjuna azt kérdezte: „Ki a jobb: aki a személytelen Brahman útját járja, vagy aki személyesen szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét?” Az Úr válaszából egyértelműen megtudhatjuk, hogy a lelki önmegvalósítás valamennyi folyamata közül kétségtelenül az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat a legjobb. Ez a fejezet tehát elmondja, hogy a megfelelő társaság hatására az emberben vonzalom ébred a tiszta odaadó szolgálat iránt, aminek eredményeképpen elfogad egy hiteles lelki tanítómestert. Az ő irányításával gyakorolni kezdi a hallás és az éneklés folyamatát, majd hittel, ragaszkodással és lelkesedéssel követni kezdi az odaadó szolgálat szabályozó elveit, s ily módon az Úr transzcendentális szolgálatához lát. Ezt az utat ajánlja ez a fejezet. Kétségtelen tehát, hogy az odaadó szolgálat az egyetlen abszolút út, amely az önmegvalósításhoz és az Istenség Legfelsőbb Személyisége eléréséhez vezet. A Legfelsőbb Abszolút Igazság személytelen felfogása, amelyről e fejezetben olvashattunk, csupán addig ajánlott, amíg az ember át nem adja magát az önmegvalósításnak. A személytelen felfogás tehát csak addig hasznos, amíg az embernek nincs lehetősége arra, hogy egy tiszta bhakta társaságát élvezze. Az Abszolút Igazságot személytelennek vélő ember nem cselekszik tettei gyümölcséért, meditál, s a lélek és az anyag természetének megértése érdekében a tudás elsajátítására törekszik. Ez addig szükséges, amíg nincs lehetősége egy tiszta bhakta társaságára. Szerencsére, ha valaki arra vágyik, hogy közvetlen, tiszta odaadó szolgálatot végezzen a Kṛṣṇa-tudatban, akkor nincs arra szüksége, hogy a lelki felemelkedés előző lépcsőit fokról fokra végigjárja. Az odaadó szolgálat – amit a Bhagavad-gītā középső hat fejezete ír le – sokkal célravezetőbb. Az embernek nem kell aggódnia amiatt, hogy testét-lelkét fenntartsa, mert az Úr kegyéből minden természetesen megtörténik. | ||
</div> | |||
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „Az odaadó szolgálat” | |||
''Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „Az odaadó szolgálat”.'' | |||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 12.18-19]] '''[[HU/BG 12.18-19| BG 12.18-19]] - [[HU/BG 13. | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 12.18-19]] '''[[HU/BG 12.18-19|BG 12.18-19]] - [[HU/BG 13.1-2|BG 13.1-2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 13.1-2]]</div> | ||
__NOTOC__ | __NOTOC__ | ||
__NOEDITSECTION__ | __NOEDITSECTION__ |
Latest revision as of 13:31, 5 March 2019
20. VERS
- ये तु धर्म्यामृतमिदं यथोक्तं पर्युपासते ।
- श्रद्दधाना मत्परमा भक्तास्तेऽतीव मे प्रियाः ॥२०॥
- ye tu dharmāmṛtam idaṁ
- yathoktaṁ paryupāsate
- śraddadhānā mat-paramā
- bhaktās te ’tīva me priyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye – akik; tu – de; dharma – vallásnak; amṛtam – nektárját; idam – ezt; yathā – ahogyan; uktam – mondtam; paryupāsate – teljesen elmerülnek benne; śraddadhānāḥ – hittel; mat-paramāḥ – Engem, a Legfelsőbb Urat tekintve mindennek; bhaktāḥ – bhakták; te – ők; atīva – nagyon-nagyon; me – Nekem; priyāḥ – kedvesek.
FORDÍTÁS
Azok, akik az odaadó szolgálat örök útját járják, s Engem tekintve legfelsőbb céljuknak, nagy hittel teljesen elmerülnek ebben, azok nagyon-nagyon kedvesek Nekem.
MAGYARÁZAT
Ebben a fejezetben a második verstől (mayy āveśya mano ye mām, „elméjét Rám szögezve”) az utolsóig (ye tu dharmāmṛtam idam, „az örök hivatás vallása”) a Legfelsőbb Úr a transzcendentális szolgálat folyamatait magyarázta el, melyek által elérhetjük Őt. Ezek a folyamatok nagyon kedvesek az Úrnak, s elfogadja azt, aki valamelyiket követi. Arjuna azt kérdezte: „Ki a jobb: aki a személytelen Brahman útját járja, vagy aki személyesen szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét?” Az Úr válaszából egyértelműen megtudhatjuk, hogy a lelki önmegvalósítás valamennyi folyamata közül kétségtelenül az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat a legjobb. Ez a fejezet tehát elmondja, hogy a megfelelő társaság hatására az emberben vonzalom ébred a tiszta odaadó szolgálat iránt, aminek eredményeképpen elfogad egy hiteles lelki tanítómestert. Az ő irányításával gyakorolni kezdi a hallás és az éneklés folyamatát, majd hittel, ragaszkodással és lelkesedéssel követni kezdi az odaadó szolgálat szabályozó elveit, s ily módon az Úr transzcendentális szolgálatához lát. Ezt az utat ajánlja ez a fejezet. Kétségtelen tehát, hogy az odaadó szolgálat az egyetlen abszolút út, amely az önmegvalósításhoz és az Istenség Legfelsőbb Személyisége eléréséhez vezet. A Legfelsőbb Abszolút Igazság személytelen felfogása, amelyről e fejezetben olvashattunk, csupán addig ajánlott, amíg az ember át nem adja magát az önmegvalósításnak. A személytelen felfogás tehát csak addig hasznos, amíg az embernek nincs lehetősége arra, hogy egy tiszta bhakta társaságát élvezze. Az Abszolút Igazságot személytelennek vélő ember nem cselekszik tettei gyümölcséért, meditál, s a lélek és az anyag természetének megértése érdekében a tudás elsajátítására törekszik. Ez addig szükséges, amíg nincs lehetősége egy tiszta bhakta társaságára. Szerencsére, ha valaki arra vágyik, hogy közvetlen, tiszta odaadó szolgálatot végezzen a Kṛṣṇa-tudatban, akkor nincs arra szüksége, hogy a lelki felemelkedés előző lépcsőit fokról fokra végigjárja. Az odaadó szolgálat – amit a Bhagavad-gītā középső hat fejezete ír le – sokkal célravezetőbb. Az embernek nem kell aggódnia amiatt, hogy testét-lelkét fenntartsa, mert az Úr kegyéből minden természetesen megtörténik.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „Az odaadó szolgálat”.