HU/BG 13.21: Difference between revisions

(Created page with "B21 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 13| TI...")
 
mNo edit summary
 
Line 1: Line 1:
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 13. fejezet|B21]]
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 13. fejezet|H21]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 13| TIZENHARMADIK FEJEZET: A természet, az élvező és a tudat]]'''</div>
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 13| TIZENHARMADIK FEJEZET: A természet, az élvező és a tudat]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 13.20]] '''[[HU/BG 13.20|BG 13.20]] - [[HU/BG 13.22|BG 13.22]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 13.22]]</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 13.20]] '''[[HU/BG 13.20|BG 13.20]] - [[HU/BG 13.22|BG 13.22]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 13.22]]</div>
{{RandomImageHu}}
{{RandomImage|Hungarian}}


==== 21. VERS ====
==== 21. VERS ====
<div class="devanagari">
:कार्यकारणकर्तृत्वे हेतुः प्रकृतिरुच्यते ।
:पुरुषः सुखदुःखानां भोक्तृत्वे हेतुरुच्यते ॥२१॥
</div>


<div class="verse">
<div class="verse">
Line 16: Line 21:


<div class="synonyms">
<div class="synonyms">
kārya – az okozatnak; kāraṇa – és az oknak; kartṛtve – a megteremtésében; hetuḥ – az eszköznek; prakṛtiḥ – az anyagi természetet; ucyate – mondják; puruṣaḥ – az élőlényt; sukha – a boldogságnak; duḥkhānām – és a boldogtalanságnak; bhoktṛtve – az élvezetében; hetuḥ – az eszköznek; ucyate – mondják.
''kārya'' – az okozatnak; ''kāraṇa'' – és az oknak; ''kartṛtve'' – a megteremtésében; ''hetuḥ'' – az eszköznek; ''prakṛtiḥ'' – az anyagi természetet; ''ucyate'' – mondják; ''puruṣaḥ'' – az élőlényt; ''sukha'' – a boldogságnak; ''duḥkhānām'' – és a boldogtalanságnak; ''bhoktṛtve'' – az élvezetében; ''hetuḥ'' – az eszköznek; ''ucyate'' – mondják.
</div>
</div>


Line 28: Line 33:


<div class="purport">
<div class="purport">
Az élőlények testeinek és érzékeinek különféle megnyilvánulásait az anyagi természet idézi elő. Összesen nyolcmillió-négyszázezer faj van, s valamennyit az anyagi természet teremti meg. E létformák az élőlény sajátos érzéki vágyai alapján jönnek létre, aki ilyen vagy olyan testben kíván élni. Különféle testeket felöltve más és más jellegű boldogság illetve szenvedés vár rá. Anyagi boldogsága illetve boldogtalansága a testnek köszönhető, s nem neki magának. Kétségtelen, hogy az élőlénynek eredeti helyzetében élvezetben van része, így az élvezet eredeti természetéhez tartozik. Anyagi léte annak tudható be, hogy ura akar lenni az anyagi természetnek. A lelki világra ez nem jellemző. A lelki világ tiszta, míg az anyagi világban erejét megfeszítve mindenki azért küzd, hogy testének számtalan úton élvezetet szerezzen. Hogy még érthetőbbé váljon, azt mondhatjuk, hogy a test az érzékek hatására jön létre. Az érzékek eszközül szolgálnak, melyek által az ember kielégítheti vágyait. A teljes egészet – a testet és az érzékszerveket, az eszközöket – az anyagi természet adja, s ahogyan azt a következő versből megérthetjük, az élőlény múltbeli vágyainak és cselekedeteinek megfelelően kerül jó vagy rossz körülmények közé. Az anyagi természet az embert vágyai és tettei szerint különféle hajlékokba helyezi. Hogy milyen lakhelyet érdemel ki, s milyen örömben és szenvedésben lesz ott része, annak maga az élőlény az oka. Az élőlény egy adott testbe jutva a természet befolyása alá kerül, mert az anyagból álló test a természet törvényei szerint működik. Ebben a helyzetben az élőlénynek nincs módja változtatni ezen a törvényen. Tételezzük fel, hogy a lélek egy kutya testét ölti fel. Amint belekerül a kutyatestbe, azonnal kutya módjára kényszerül cselekedni, s máshogy nem is képes. Ha pedig valaki disznótestbe kerül, akkor kénytelen ürüléket enni és úgy viselkedni, mint egy disznó. Éppen így a félisteni testben megszülető élőlény is a testének megfelelően tud csak cselekedni – ez a természet törvénye. A Felsőlélek azonban minden körülmények között ott van az egyéni lélek mellett. A Védák (Muṇḍaka-upaniṣad 3.1.1) ezt a következőképpen magyarázzák: dvā suparṇā sayujā sakhāyaḥ. A Legfelsőbb Úr annyira kedves az élőlényhez, hogy állandóan vele van mint Felsőlélek, azaz Paramātmā.
Az élőlények testeinek és érzékeinek különféle megnyilvánulásait az anyagi természet idézi elő. Összesen nyolcmillió-négyszázezer faj van, s valamennyit az anyagi természet teremti meg. E létformák az élőlény sajátos érzéki vágyai alapján jönnek létre, aki ilyen vagy olyan testben kíván élni. Különféle testeket felöltve más és más jellegű boldogság illetve szenvedés vár rá. Anyagi boldogsága illetve boldogtalansága a testnek köszönhető, s nem neki magának. Kétségtelen, hogy az élőlénynek eredeti helyzetében élvezetben van része, így az élvezet eredeti természetéhez tartozik. Anyagi léte annak tudható be, hogy ura akar lenni az anyagi természetnek. A lelki világra ez nem jellemző. A lelki világ tiszta, míg az anyagi világban erejét megfeszítve mindenki azért küzd, hogy testének számtalan úton élvezetet szerezzen. Hogy még érthetőbbé váljon, azt mondhatjuk, hogy a test az érzékek hatására jön létre. Az érzékek eszközül szolgálnak, melyek által az ember kielégítheti vágyait. A teljes egészet – a testet és az érzékszerveket, az eszközöket – az anyagi természet adja, s ahogyan azt a következő versből megérthetjük, az élőlény múltbeli vágyainak és cselekedeteinek megfelelően kerül jó vagy rossz körülmények közé. Az anyagi természet az embert vágyai és tettei szerint különféle hajlékokba helyezi. Hogy milyen lakhelyet érdemel ki, s milyen örömben és szenvedésben lesz ott része, annak maga az élőlény az oka. Az élőlény egy adott testbe jutva a természet befolyása alá kerül, mert az anyagból álló test a természet törvényei szerint működik. Ebben a helyzetben az élőlénynek nincs módja változtatni ezen a törvényen. Tételezzük fel, hogy a lélek egy kutya testét ölti fel. Amint belekerül a kutyatestbe, azonnal kutya módjára kényszerül cselekedni, s máshogy nem is képes. Ha pedig valaki disznótestbe kerül, akkor kénytelen ürüléket enni és úgy viselkedni, mint egy disznó. Éppen így a félisteni testben megszülető élőlény is a testének megfelelően tud csak cselekedni – ez a természet törvénye. A Felsőlélek azonban minden körülmények között ott van az egyéni lélek mellett. A Védák (Muṇḍaka-upaniṣad 3.1.1) ezt a következőképpen magyarázzák: ''dvā suparṇā sayujā sakhāyaḥ''. A Legfelsőbb Úr annyira kedves az élőlényhez, hogy állandóan vele van mint Felsőlélek, azaz Paramātmā.
</div>
</div>



Latest revision as of 19:20, 5 March 2019

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

कार्यकारणकर्तृत्वे हेतुः प्रकृतिरुच्यते ।
पुरुषः सुखदुःखानां भोक्तृत्वे हेतुरुच्यते ॥२१॥
kārya-kāraṇa-kartṛtve
hetuḥ prakṛtir ucyate
puruṣaḥ sukha-duḥkhānāṁ
bhoktṛtve hetur ucyate

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kārya – az okozatnak; kāraṇa – és az oknak; kartṛtve – a megteremtésében; hetuḥ – az eszköznek; prakṛtiḥ – az anyagi természetet; ucyate – mondják; puruṣaḥ – az élőlényt; sukha – a boldogságnak; duḥkhānām – és a boldogtalanságnak; bhoktṛtve – az élvezetében; hetuḥ – az eszköznek; ucyate – mondják.

FORDÍTÁS

Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi oknak és következménynek, míg az élőlény a különféle szenvedések és élvezetek okozója a világban.

MAGYARÁZAT

Az élőlények testeinek és érzékeinek különféle megnyilvánulásait az anyagi természet idézi elő. Összesen nyolcmillió-négyszázezer faj van, s valamennyit az anyagi természet teremti meg. E létformák az élőlény sajátos érzéki vágyai alapján jönnek létre, aki ilyen vagy olyan testben kíván élni. Különféle testeket felöltve más és más jellegű boldogság illetve szenvedés vár rá. Anyagi boldogsága illetve boldogtalansága a testnek köszönhető, s nem neki magának. Kétségtelen, hogy az élőlénynek eredeti helyzetében élvezetben van része, így az élvezet eredeti természetéhez tartozik. Anyagi léte annak tudható be, hogy ura akar lenni az anyagi természetnek. A lelki világra ez nem jellemző. A lelki világ tiszta, míg az anyagi világban erejét megfeszítve mindenki azért küzd, hogy testének számtalan úton élvezetet szerezzen. Hogy még érthetőbbé váljon, azt mondhatjuk, hogy a test az érzékek hatására jön létre. Az érzékek eszközül szolgálnak, melyek által az ember kielégítheti vágyait. A teljes egészet – a testet és az érzékszerveket, az eszközöket – az anyagi természet adja, s ahogyan azt a következő versből megérthetjük, az élőlény múltbeli vágyainak és cselekedeteinek megfelelően kerül jó vagy rossz körülmények közé. Az anyagi természet az embert vágyai és tettei szerint különféle hajlékokba helyezi. Hogy milyen lakhelyet érdemel ki, s milyen örömben és szenvedésben lesz ott része, annak maga az élőlény az oka. Az élőlény egy adott testbe jutva a természet befolyása alá kerül, mert az anyagból álló test a természet törvényei szerint működik. Ebben a helyzetben az élőlénynek nincs módja változtatni ezen a törvényen. Tételezzük fel, hogy a lélek egy kutya testét ölti fel. Amint belekerül a kutyatestbe, azonnal kutya módjára kényszerül cselekedni, s máshogy nem is képes. Ha pedig valaki disznótestbe kerül, akkor kénytelen ürüléket enni és úgy viselkedni, mint egy disznó. Éppen így a félisteni testben megszülető élőlény is a testének megfelelően tud csak cselekedni – ez a természet törvénye. A Felsőlélek azonban minden körülmények között ott van az egyéni lélek mellett. A Védák (Muṇḍaka-upaniṣad 3.1.1) ezt a következőképpen magyarázzák: dvā suparṇā sayujā sakhāyaḥ. A Legfelsőbb Úr annyira kedves az élőlényhez, hogy állandóan vele van mint Felsőlélek, azaz Paramātmā.