HU/SB 3.5.44: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A védikus életfilozófia nem más, mint hogy az ember szabaduljon meg a durva és a finom test anyagi börtönétől, amely csak abban segíti, hogy folytassa gyötrelmes, kárhozatra ítélt életét. Ez az anyagi test mindaddig fennmarad, amíg az ember meg nem szabadul attól a téves felfogástól, hogy uralkodni akar az anyagi természeten. Az anyagi természet fölötti uralkodáshoz az „enyém” és az „én” felfogás adja a lendítőerőt. „Én vagyok az ura mindennek, ami körülvesz. Annyi mindenem van, s egyre több és több lesz. Ki lehet nálam gazdagabb, ki lehet nálam műveltebb? Én vagyok az úr, én vagyok Isten. Ki létezik rajtam kívül?” Mindezek a gondolatok az ahaṁ mama filozófiáját, vagyis az „én vagyok minden” felfogását tükrözik. Azok az emberek, akiket ilyen életfelfogás vezérel, sohasem szabadulhatnak meg az anyag béklyójától. De ha valaki vállalja, hogy csak kṛṣṇa-kathāt hallgat, még ha örökre az anyagi lét gyötrelmeire kárhoztatott, akkor is kiszabadulhat börtönéből. Ebben a Kali-korszakban a kṛṣṇa-kathā hallgatásának folyamata a leghatásosabb módszere annak, hogy az ember megszabadulhasson a káros családi ragaszkodástól, s így rátaláljon az életben az örök szabadságra. A Kali-kor bűnös visszahatásokkal teli, s az embereken egyre inkább eluralkodnak a korra jellemző tulajdonságok, de pusztán a kṛṣṇa-kathā hallgatása és ismétlése révén az ember minden kétséget kizárva visszatérhet az Istenséghez. Az embereket éppen ezért minden eszközt megragadva arra kell nevelnünk, hogy egyedül kṛṣṇa-kathāt hallgassanak, s így megszabaduljanak minden szenvedéstől. | A védikus életfilozófia nem más, mint hogy az ember szabaduljon meg a durva és a finom test anyagi börtönétől, amely csak abban segíti, hogy folytassa gyötrelmes, kárhozatra ítélt életét. Ez az anyagi test mindaddig fennmarad, amíg az ember meg nem szabadul attól a téves felfogástól, hogy uralkodni akar az anyagi természeten. Az anyagi természet fölötti uralkodáshoz az „enyém” és az „én” felfogás adja a lendítőerőt. „Én vagyok az ura mindennek, ami körülvesz. Annyi mindenem van, s egyre több és több lesz. Ki lehet nálam gazdagabb, ki lehet nálam műveltebb? Én vagyok az úr, én vagyok Isten. Ki létezik rajtam kívül?” Mindezek a gondolatok az ''ahaṁ mama'' filozófiáját, vagyis az „én vagyok minden” felfogását tükrözik. Azok az emberek, akiket ilyen életfelfogás vezérel, sohasem szabadulhatnak meg az anyag béklyójától. De ha valaki vállalja, hogy csak kṛṣṇa-kathāt hallgat, még ha örökre az anyagi lét gyötrelmeire kárhoztatott, akkor is kiszabadulhat börtönéből. Ebben a Kali-korszakban a kṛṣṇa-kathā hallgatásának folyamata a leghatásosabb módszere annak, hogy az ember megszabadulhasson a káros családi ragaszkodástól, s így rátaláljon az életben az örök szabadságra. A Kali-kor bűnös visszahatásokkal teli, s az embereken egyre inkább eluralkodnak a korra jellemző tulajdonságok, de pusztán a kṛṣṇa-kathā hallgatása és ismétlése révén az ember minden kétséget kizárva visszatérhet az Istenséghez. Az embereket éppen ezért minden eszközt megragadva arra kell nevelnünk, hogy egyedül kṛṣṇa-kathāt hallgassanak, s így megszabaduljanak minden szenvedéstől. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 10:17, 15 March 2019
44. VERS
- yat sānubandhe ’sati deha-gehe
- mamāham ity ūḍha-durāgrahāṇām
- puṁsāṁ sudūraṁ vasato ’pi puryāṁ
- bhajema tat te bhagavan padābjam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–mert; sa-anubandhe–a lekötöttség miatt; asati–így van; deha–a durva anyagi test; gehe–az otthonban; mama–enyém; aham–én; iti–így; ūḍha–nagy, mély; durāgrahāṇām–nemkívánatos buzgalom; puṁsām–személyeknek; su-dūram–messze; vasataḥ–lakik; api–bár; puryām–a testben; bhajema–imádjuk hát; tat–ezért; te–Tiéd; bhagavan–ó, Urunk; pada-abjam–lótuszlábat.
FORDÍTÁS
Ó, Urunk! Akiket az ideiglenes test és a rokonok iránti fölösleges lelkesedés béklyója köt meg, s akiket az „enyém” és az „én” gondolatai láncolnak le, nem láthatják lótuszlábadat, holott az ő testükben is jelen van. Mi azonban hadd keressünk menedéket lótuszlábadnál!
MAGYARÁZAT
A védikus életfilozófia nem más, mint hogy az ember szabaduljon meg a durva és a finom test anyagi börtönétől, amely csak abban segíti, hogy folytassa gyötrelmes, kárhozatra ítélt életét. Ez az anyagi test mindaddig fennmarad, amíg az ember meg nem szabadul attól a téves felfogástól, hogy uralkodni akar az anyagi természeten. Az anyagi természet fölötti uralkodáshoz az „enyém” és az „én” felfogás adja a lendítőerőt. „Én vagyok az ura mindennek, ami körülvesz. Annyi mindenem van, s egyre több és több lesz. Ki lehet nálam gazdagabb, ki lehet nálam műveltebb? Én vagyok az úr, én vagyok Isten. Ki létezik rajtam kívül?” Mindezek a gondolatok az ahaṁ mama filozófiáját, vagyis az „én vagyok minden” felfogását tükrözik. Azok az emberek, akiket ilyen életfelfogás vezérel, sohasem szabadulhatnak meg az anyag béklyójától. De ha valaki vállalja, hogy csak kṛṣṇa-kathāt hallgat, még ha örökre az anyagi lét gyötrelmeire kárhoztatott, akkor is kiszabadulhat börtönéből. Ebben a Kali-korszakban a kṛṣṇa-kathā hallgatásának folyamata a leghatásosabb módszere annak, hogy az ember megszabadulhasson a káros családi ragaszkodástól, s így rátaláljon az életben az örök szabadságra. A Kali-kor bűnös visszahatásokkal teli, s az embereken egyre inkább eluralkodnak a korra jellemző tulajdonságok, de pusztán a kṛṣṇa-kathā hallgatása és ismétlése révén az ember minden kétséget kizárva visszatérhet az Istenséghez. Az embereket éppen ezért minden eszközt megragadva arra kell nevelnünk, hogy egyedül kṛṣṇa-kathāt hallgassanak, s így megszabaduljanak minden szenvedéstől.